Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-11-14 / 46. szám
Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Varmegyei lüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 250 pengő. Egyes péidány ára 0.20 pengő. apította: néhai TUBA JANOS. - Főszerkesztő: DR. GA.4L GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KALL A Y ENDRE. Szerkesztő: DR. BÁRÁNYAY JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATÍIY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor neea 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Több türelmet Ujisbb jegdvÉgíióM feleit ítélkezett a bíróság VERGŐDÉS A SZIGETEN előzékenységet és udvariasságot kért Komárom város tisztviselőitől és alkalmazottaitól a legutóbbi bzo'tsáági közgyűlésen az egyik városatya ellenszolgáltatásul azért, hogy a közgyűlés a karácsonyi segélyt ismét egyhangúan megszavazta. A polgármester viszont a közönség részéről kért több megértést és türelmet a munkával agyonterhelt tisztviselőkkel szemben. Ez a kétoldalú kívánság arra mutat, hogy a háborús idők rendkívüli követelései mind a munkateljesítményben, mind a lemondásban igény bevitték az emberek idegrendszerét. Meggyengült idegnyugalniában a folyton szaporodó munkával és a bevonultak helyettesítésével túlterhelt tisztviselői kar, de idegessé tette a mindennapi gondok fokozódása és a lemondások állandósulása a közönséget is. Ennek a következménye aztán az, hogy műid több embernek okoz kellemetlenséget, sőt azoknak — az érzékenyebb lelkületücknek — szenvedést a napjainkban mind inkább terjedő türelmetlenség, udvariatlanság és a megértés hiánya, amellyel hivatalokban, munkahelyeken, üzleti életben, közlekedésben és az élet sok más pontján egyaránt mind sűrűbben találkozunk úgy az egyik, mint a másik fél részéről. Ennek az általános betegségnek pedig ki kell pusztulnia. A mai idők követelőén parancsolják, hogy ne súlyosbítsuk és szaporítsuk az elkeseredés okait, ne okozzunk senkinek fölösleges szenvedést. Az idegességnek nincs helye a mai életben. Ez ugyanis nem más, mint udvariatlauság, ami egyenlő a fegyelmezetlenséggel. A fegyelmezetlenség pedig bim a nemzet jövője ellen, mert aláássa a belső front szilárdságát. A magyar nemzet jövője türelmet és vasfegyelmet kíván, keményen és bátran íékentarlott idegeket Hova vezetne, ha mindenki ideges lenne, mindenki szabadon garázdálkodhatnék hangulata szerint ? Nem máshová, mint újabb 1918-hoz. Ez az aggódás vezette felszólalásában a múlt tapasztalatain okuló városatyát de ez adta a nemzet jövőjét szivén viselő polgármester ajkaira is a megértést kérő szavakat Az ő aggodalmukat még tetézi az azóta felmerült újabb harctéri események nyomán sokszor már szemérmetlen hetykeségig és elbizakodottságig merészkedő destrukció, amely az emberek megviselt idegállapotát különösen alkalmasnak látja hitelromboló munkákájára. Belső ellenségeink hamis hírterjesztésének sokkal könnyebben felül az idegeiben meggyengült emberiség, mint a kiegyensúlyozott lélek. Nem szolgált javára a közönségnek soha, de ma különösen nem a folyton békétlenkcdő, kákán is csomót kereső, a mindenkinek jól odamondó, a hatalom tollkéséből pallost formáló tipus. Mindenki, aki elkeseredést okoz, szaporítja az idők követelte áldozatok számát, a belső front elengedhetetlen egységének a megbonlója, az elmaradhatatlan győzelem hátráltatója. Vegye tehát fonlolóra a munkaadó, hogy munkását a nagyobb teljesítmény igénybevette, de a munkás is lássa be, hogy műnk indájától sokkal többet követel a közösség, mint azelőtt. A hivatalokban is tudni kell, hogy a mai időkben agyonhajszolt emberekkel szemben nagyobi) szeretetre van szükség, de a közönségnek is be kell látnia, hogy a tisztviselők munkaerejét és idegzetét is Azóta, hogy a kopottkabátos, ke- | resztény komáromi polgár, huszonöt kiló tűzifával a vállán, eltávozott a Szigetről: nagy dolgok történtek. Az angolszász csapatok partraszálltak Északafrikában s a tuniszi bey, derekát beadván, azt üzente Rooseweltniek: gentlamaini mi voltunk hoz hűek leszünk, szabad az út... Tagadhatatlan, hogy ez az üzenet, valamint Casablanca és Órán megszállása élénk érdeklődést, sőt mondhatnám: egyenesen verőfényben csillogó arcokat eredményezett, némely honi berkekben, így némely komáromi berkekben is. Ezeket a verőfénybeu csillogó arcokat azonban itt nem nagyon vehettük észre. Sugárzásukat eltompította a sötétség, amely bizonyos takarékossági szempontokra hivatkozva Íreteken át fittyet hányt a hivatalos elsötétítés időpontjára. Igaz, hogy egyéb dolgok is történtek, amelyek elvonták figyelmünkét a verőfényes arcokról, fíeszélt Hitler is, a németek és olaszok bevonultak a meg nem szállt Franciaországba s odakint a fronton Varga Laci tüzérzászlós úr olyan magyar cselekedetet vitt végbe, hogy megkapta érte a Signum Laudi.it, hadiszalagon a kardokkal. Ezek az események nem tudjuk, milyen befolyással voltak a verőfényes arcokra növelték-e, vagy tompították-e fényüket, — elég az hozzá: Komáromban csend volt. Feszült, várakozó csend. A Szigetre közben leesett az el$ő hó s a szélnek, amely a tél üzenetét hozta a kopottkabátos ember felé, igaza lett. A hó aztán olvadni kezdett és könnyezni segített a fáknak, amelyek a vénasszonyok nyarát siratták. A kopottkabátos ember eltűnt, huszonöt kiló fájával együtt beleveszeti a komáromi sötétségbe. Az író pedig egyedül maradt. Illetve: nem egyedül. Mert mialatt a kopottkabátos ember sötétisegbe-tűnő alakja után nézett s elhatározta, hogy gondolatainak, bogaras tűnődéseinek ezeken a hasábokon hangot ád, érezte, tudta, szentül meg volt győződve arról, hogy igaza lesz. És az igazságában senki se érezheti magát egyedül! fokozottabban igénybe vette a rájuk hárult köíelességszaporodás és felelősség. Megértésre és türelemre van szükség, ami egyrészt megszűnteti a túlzott követelődzést, másrészt a sokszor meggondolatlanul odavetett gúnyos szavakat. S amikor így megállapítjuk, hogy mindkét részről szükség van a megértésre és türelemre, mégis a közgyűlésen felszólaló városatyával együtt elsősorban a tisztviselőktől és hivatalnokoktól, kereskedőktől és munkaadóktól kérjük ezL ők tömeggel állnak szemben, a tömeg pedig nem az ész, nem a megfontolás, hanem az érzelmek hatása alatt áll. Ezekkel szemben feltétlenül ők az intelligensebbek, okosabbak, márpedig a közmondás szerint is az okosabb enged. A város közönség érzelmeire hallgatva — mint most is, — már több ízben lanújelét adta annak, hogy készséggel támogatja tisztviselőit, amikor azt megokolt-IRTA: NEHÉZ FERENC Később, mikor a gondolatoknak s bogaras tűnődéseknek valóban hangot adott, az író nemcsak hogy egyedül nem érezte magát, de boldog is volt. Boldog, mert tapasztalnia kellett, hogy ez a sokat szenvedett és annyi ostort kapott város — mellette áll igazában. Örül, hogy sebeire, fájdalmára felhívják a figyelmet, mert a sebektől, fájdalomtól szabadulni akar. A vajúdó, új komáromi élet egyre inkább rádöbben hivatására s azokat, akik vajúdása mellett vájákos asszonyként aszszisztálnak, mindjobban fokozódó erő. vei igyekszik eltaszítani magától. Jött a sok-sok levél. Ismerősöktől, de leginkább olyanoktól, akiket az író sose látott. Valamennyi levél: argumentum az igazság mellett. A másik oldalról csak hangok jöttek, nem levelek. A KirálypüspökutCilii szombat este nagy volt a felháborodás. De semmi egyéb. A hét köze pén — az északafrikai események hatása alatt — mégis fel-fel villant egyegy sugárzó arc a sötétben. Az arcok az író felé csaptak, kaján mosollyal. De az író nem méltatta figyelemre őket. Az író rendületlenül áll a jövő előtt! A Sziget még mindig csendes volt. A Királypüspök-utca zsongott, de, a Szigeten halkan, mélán haldoklóit az ősz. Végre a keserves és fájdalmas lombhullás közben — elrepült onnan is egy levél. A szerkesztőségbe címezték. Nyilatkozat volt a »közvéleményt helytelenül informáló« cikkre. A szerkesztőség készséggel jelentette ki, hogy a sajtótörvény értelmében helyet ád a Nyilatkozatnak. A nyomdász nekiállt a szedésnek, ekkor a Szigetről telefon érkezett. A Nyilatkozatot visszavonják —■ jelentették a Szigetről — újat küldenek helyette. Másnap megérkezett a nyomdába az új nyilatkozat. Enyhébb volt, mint az előző napi. Az író módját ejtette, hogy beletekintsen s elhatározta természetesen, hogy igazsága tudatában válaszolni fog rá. A nyomdász ismét neki készülődött a szedésnek s az író papírra vetette a választ. Azonban az nak és méltányosnak látja. Evvel szemben nem kíván mást, műit több türelmet, több szerctelet. Mi készséggal elhisszük, hogy a közönség sokszor lehetetlen, teljesíthetetlen kívánságokkal, sőt nem ritkán követelésekkel áll elő. De viszont higyjék el nekünk a tisztviselők — saját tapasztalatunk alapján állítjuk, — hogy ha türelemmel, szeretettel, némi udvariassággal megmagyarázzák a túlzott igényekkel fellépőnek, hogy kívánsága teljesíthetetlen, ez megérti azt és belenyugszik a megváltózhatatlanba. De ha türelmetlenkedve, vagy pláne fenhéjázóan csat úgy kurtán elutasítják az ezer gondtól-bajtól barázdázott kérelmezőt, nemcsak nem győzik meg őt kérésének lehetetlen voltáról, hanem elégedetlenségét még inkább fokozzák. A németországi udvariassági napok, a szigorú román kormányrendelet, mely internálja a gorombákat, mind örökzöldes szigeti házban ismét új gondolat született. A nyomdában ismét megszólalt a telefon s egy türelmetlen hang megint visszakérte a Nyilatkozatot. Ez a második sem jó. harmadikat kell fogalmazni. Mi történt a Szigeten? — csodál, kozott az író, a nyomdász, a szerkesztőség és a kiadóhivatal. — Micsoda vergődés ez! Hová lett a híres szigeti biztonság s a legendás elhatározó készségf Befolyása alá került talán az őszi haldoklásnak? Az író összetépte a Vátafezt s a várakozás állás pont jára helyezkedett. S íme, jött ismét a futár, pontosan lapzártakor s hozta a harmadik nyilatkozatot, amely ezzel a cikkel egyidőben jeleni meg a lap belsejében. A nyilatkozatra a cikk írójának nincs sok válaszolni valója. A nyilatkozat - ugyanolyan vergődés, mint amely megfogalmazását megelőzte. A cikkben csak azoknak a neveit soroltuk fel, akik nagyobb tételben — 10—20 mázsánként — kaptak fát. Be. váltottuk, hogy kívülük keresztények is kaptak ilyen tételekben, de kevesebben, mint a zsidók. Ezt az állításunkat most is fenntartjuk és bárki előtt igazolni tudjuk. Az ,hogy a felsorolt 29 zsidó fogyasztóval együtt 63 nemzsidót is kiszolgáltak, lehetséges, de ebben a számban az egész kis tételt kapott nemzsidók is benne vannak. A nyilatkozat úgy tünteti fel. a dolgot, mintha 63 kereszténnyel szemben csak 29 zsidó kapott volna fát. Erről szó sincs, mert a kisebbtételt kapott zsidók neveit nem soroltuk fel. Ha a Szigeten úgy gondolják, hogy ismét újabb nyilatkozatot szerkesztenek: állunk elébe. Kijelentjük, hogy a kopottkabátos komáromi polgárnak még sok tűnődni valója van, amelyeknek még nem adtunk hangot. Ha szükség volna erre, szívesen tesszük. Előző tűnődéseinek igazságát minden tekintetben magunkévá tettük és fenntartjuk. Ezért bárki előtt felelünk, legelső, sorban pedig a tisztulni szándékozó komáromi magyar élet előtt, amely jól tudja, hogy a régi szellem már csak vergődni tud, uralkodni soha. arról beszél, hogy az udvariasság és a felebaráti szeretet a mai időkben nemcsak jólneveltség, műveltség kérdése, hanem nemzeti feladat Ezt is elsősorban az intelligensebb, az okosabb félnek kell belátnia. S ha mégis türelmetlenséggel, udvariatlansággal találkoznánk, ne válaszoljunk hasonló hangnemben, hanem elsősorban vegyük igénybe a megértés és megértetés módszerét s ha ez sem használ, kérjük a felettes hatóság, vagy az igazságszolgáltatás segítségét. A lapot küldi: CÍM: Tábori pcMíliiszám:
