Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-11-07 / 45. szám
2. oldal KOMÁROMI LAPOK 1942. rsövanber 7. célozták, akik az új élet igazságaiban bízva fel mertek kdAii s — Uram bocsá *— nem átallották a Himnusz hangjait is az ajkukra venni. A kopottkabátos keresztény komáromi polgár, aki résztvett annakidején a rebellis magyarok közt, behunyja a széniét s egy pillanatig tímereng a vihartépte képen. A fa azonban ismét megzömen a vállán, s ki kell nyitnia a szemét. Visszatekint a Szigetre. S csodálatos: nem is tűnik furcsának, hogy az új magyar élet ellen felállított gépfegyverek látványa után az az örökzöldes, gőgös »fellegvár« tűnik a szemébe... . i í Ha gyorsan akar borotválkozni, ha tökéletes sima arcbőrt szeret, használjon Derce gyors borotva eremet. Kapható: DOBOS-»ói Komárom, Vármegye-u. 9. Telefon: 219. Méltó fénnyel (ünnepelte meg felszabadulása negyedik évfordulóját Komárom Négy év távlatából gondolt vissza november 6-án Komárom város közönsége * magasztos pillanatra, amikor a belesi döntés következtében lepattant a 20 éves rabság bilincse erről a sokat sanyargatott, annyi csapást átélt városról is. Mennyi minden történt ez alatt a négy év alatt! Visszatért Kárpátalja, Keletmagyarország és Erdély egy része, a Bácska, Muraköze, belekapcsolódtunk a méreteiben, módszereiben minden idők hadjáratát felülmúló második világháborúba, hatalmasnak hitt birodalmak, országok tűnnek el Európa térképéről Btb. Mind olyan világot megrázó események, amelyek könnyen elfeledtetik a múltat. De Komárom közönsége nem felejtett. Most is élénken újultak fel emléL kezetünkben a boldog percek, amikor Bochéza Tódor m. kir. honvédalezredes elsőnek lépte át a trianoni gyászhatárt, hogy itt megtárgyalja a kivonuló bitorlók megbizottával a város átadásának körülményeit. Ismét köny csillant a szemünkben, amikor újból végignéztük lelki szemeinkkel, miként dobálták a hídról a Dunába a magyar honvédek a határt jelző spanyol lovasokat. Felragyogott az arcunk, midőn visszagondoltunk arra é virágesőre, amellyel városunk közönsége a bevonuló magyar honvédséget fogadta, megremegett a lelkünk, amikor felidéztük emlékezetünkben a nap leggyönyörűbb, soha el nem felejthető jelenetét, Kormányzó urunk bevonulássát a honvéd-Komárom város törvényhatósági bizottsága délelőtt 11 órai kezdettel emlékező díszközgyűlést tartott a városház nagytermében vitéz Nagy Nándor főispán elnöklésével, amelyen a bizottság tagjai, valamint a meghívott katonai és - polgári hatóságok képviselői nagy számban vettek részt. Megjelent a díszközgyűlésen Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát és Zsindely Ferenc ál lamtitkár is. A magyar Hiszekegy elmondása után vitéz Nagy Nándor főispán költői gon gondolatokban gazdag beeszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést. — November hónap — mondta többek között — a szomorúság hónapja. Nerm csak azért, mert ekkor járulunk kedves halottaink sírhantjához, hanem azért is, mert ebben a hónapblain a természet is minden nap temet. S nekünk mégis ez a hónap hozott egy soha el nem felejthető napot, november 6-át, amikor húsz éves elnyomatás után visszatérhettünk szeretett hazánkba, Szent István országába, összejöttünk, hogy lélekben újból átéljük ennek a na pávák a gyönyörűségeit és megíürösszük lelkünket emlékeiben. Almaink álma vált akkor valóra, amikor megpillanthattuk városunkban az első magyar embert, országunk Kormányzóját a magyar honvédség élén. E gyönyörűséges percek sokszorosan kárpótolnak azokért a meghurcoltatásokért és arcpirító megaláztatásokért, amiket a húsz kemény esztendő alatt el kellett viselnünk. Ám az örömteljes percek mellett nem szabad megfeledkeznünk a sötét napokról sem. S amikor ezeket az emlékeket visszaidézzük, hálatelt szívvel borulunk le a Mindenható előtt, hpgy elhozta lelkünk, vágyainak beteljesülését. De ne feledkezzünk meg azokról a vezető, férfiakról sem, akik buzgó tevékenységükkel és kitartó, bősz-. ség élén. Ismét feel csendültek fülünkben a Hadúr elismerő szavai: »Idegen uralom nehéz idejében kemény magyarnak lenni becsület dolgait Komárom kitartott magyar becsületében és ma az ősi Szent András templom tornyán újra a mi zászlónk leng!« A íeelszabadvdás első évfordulóján megfogadta a város közönsége, hogy ezt a napot a város ünnepnapjává szenteli. Ezt a fogadalmat meg is tartottuk, de megtartjuk a jövőben is, mert ennél boldogabb napja Komáromnak még nem. volt. Az örömteljes évforduló napján az idén is zászlódíszt öltött a város, az üzletek zárva maradtak, a hivatalokban, vállalatokban szünetelt a munka. A honvédség is szolgálatmentességgel ünnepelt, csak az adóhivatalban dolgoztak ezidén is. A lakosság a templomokba sietett, hogy hálát adjon a Mindenhatónak, a nagy Igazságosnak az igazságszolgáltatás édes perceiért. A Szent András templomban reggel 9 órakor kezdődött a hálaadó ünnepélyes szentmise, amely a Te Deum magasztos hangjával végződött, a protestáns templomokban pedig 10 órakor vette kezdetét a megemlékezés magasztos ünnepe. A templomokat megtöltötte a hálás magyar közönség, de jelen voltak ott a katonai és polgári hatóságok képviselői, a hivatalok, testületek, intézmények, egyesületek küldöttségei is igen nagy számban. szú munkájukkal előkészítették számunkra ezt a napot. Elsősorban hódolattal kell köszönetét mondanunk Kormányzó urunknak, aki húsz éven keresztül egy pillanatig seem szűnt meg bízni és hinni Trianon összeomlásában. Hálás szeretettel kell meghajtanunk az elismerés zászlaját a magyar honvédség előtt, akik között ma már ott küzdenek a mi véreink is. Meghatódott hálaérzettel emlékezzünk meg Kánya Kálmán akkori külügyminiszteerről, gróf Teleki Pálról és a többi nagyjainkról, akik a magyar ügyet a bécsi tárgyaláson győzelemre vitték. De különösen nem szabad megfeledkeznünk nagy barátainkról, Hitler Adolfról, Mussoliniról és nagy népeikről, akik a döntő nehéz pillanatokban mellénk álltak. Végül szeretettel és igaz testvéri részvéttel gondoljunk azokra a magyar testvéreinkre, akikre továbbra is megpróbáltatásokat mért a Gondviselés. E magasztos gondolatok jegyében üdvözölte a főispán a megjelenteket, közöttük Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátot, Zsindely Ferenc államtitkárt, az egyházak, a honvédség képviselőit, az állami és törvényhatósági kiküldötteeket, az iskolák, intézmények, egyesületek képviselőit és mind a megjelenteket s felkérte Galambos Zoltán törvényhatósági bizottsági tagot ünnepi beszédének elmondására. Galambos Zoltán csodálatosan közvetlen, mégis mély értelmű beszédében a meghatottság hangján emlékezett meg ; az első honvédről, aki négy évvel ezelőtt átlépte a trianoni határt s akit forró szeretettel öleltünk magunkhoz. Áldja meg honvédeinket az Isten ott, ahol vannak most, a vérzivataros küzdelemben s koronázza fegyverüket á legteljesebb győzelem és dicsőség' .Majd megemlékezett arról a teljes, testvéries összetartásról és együttérzésről, amely a megszállás alatt itt élt magyarokat egybefűzte. Ez a húsz éves teljes egybe - forrás bizonyítja, hogy nem igaz a rólunk oly sokszor hirdetett turáni átok. Ez csak ott van meg, ahol hiányzik valami átfogó ideál. Ez azonban nem hiányzott a kisebbségi magyarok életében, ott lebegett előttünk átfogó nagy gondolatként, hogy jön a szabadság! A mi öszszetartásunk nem parancson, nem hatósági kényszeren alapult, ez a lelkek mélyén élt és ezért csodálatos áldozatokat tudott az itt élt magyarság hozni. Egy ritmuson vert a Szív, mert egy ideál hevítette, a szabadság. Kitért ezután a szónok kisebbségi vezéreink érdemeire és áldozatkészségére. A politika nem rajtunk kívül álló volt, hanem kinekkinek a lelkében élt, mindenkinek személyes élménye volt. Rámutatott azután azokra az értékes inspirációkra, amelyek a szűk határok közé szorított trianoni magyar országból szűrődtek át hozzánk a szigorúan őrzött határokon keresztül. Ezek közt az inspirációk közt első helyen állt Horthy Miklós kormányzó csodálatos személyisége, aki az elesett és halálraítélt országot talpraállította bámulatos szívósságával és kitartásával. Inspi■ rált bennünket a, magyar hadsereg titokzatos fejlődése és erősödése, de boldogokká és elszántakká tett bennünket a csonka hazában történt látogatásaink során maga az, hogy láthattuk a magyar nemzeti zászlót. — Azóta négy év telt el és bár örömünk teljes, hogy itthon lehetünk, mégis fájdalommal kell arra gondolni, mintha az a nagy nemzeti fellendülés alábbhagyott volna. Még a nemzeti ünnepeken is elmaradnak az istentiszteletekről s így el szaka do znak a nemzeti gondolattól még olyanok is, akiknek pedig elsőrendű kötelességük volna e téren is példával elölj árni. A hatalmas számyalású beszédet süsün szakította meg a jelenvoltak tetszésnyilvánítása, sokszor megcsillantak a Emlékünnep él Y a Kultúrpalotában Délután 6 órakor a Jókai Egyesület rendezett felszabadulási emlékünnepélyt a Kultúrpalotában. A nagytermet zsúfolásig megtöltötte a közönség, társadalmi különbségre való tekintet nélkül. Az ünnepély a Himnusszal vette kezdetét, amelyet a polgári fiúiskola énekkara adott elő kitünően, Tarr László tanár vezetésével. Vitéz Kerényi Béla VIII. oszt. gimn. tanuló Borka Géza »1938 november« c. költeményét szavalta el szép orgánummal, nagy hatást keltve, majd pedig vitéz Földes György vm. h. arvaszéki elnök mondotta el ünnepi beszédét A villamossággal telftett légkör — mondotta többek között vitéz Földes György — 1938. tavaszán az egész világon érezhető volt. Legjobban érezték Benes és kreatúrái. De mi, magyarok is éreztük, akiket eddig minden eszközzel s jó eredménnyel megtartottak a csüggedésben, a gyengeségünk tudatában. Akkor jött ránk ez a betegség, amikor 1918 átviharzott fölöttünk a meglepetések, a csalódások orkánja, s nyomában reményeink épületéből nem maradt kő kövön. Gyanús szemmel méregettük egymást, minden bokorban árulást sejtettünk húsz évig. Most ezután az északi fény után, mintha csak a pünkösdi tüzes nyelvek szálltak volna reánk. Meg nem adták jelét gyengeségüknek a csehek, máris erősödött a magyar öntudat. Vonta, szívta magához a kjllönjiö^őket. Már hiába keresett árulókat a"cseh:' a hírhedt Hodzsa Díszközgyűlés a városházán j legnemesebb könnyek a szemekben és a | beszéd végeztével szűnni nem akaró íaps igazolta, hogy a közvetlen,- őszinte »savak nem tévesztették el céljukat. Áz elnöklő főispán a díszközgyűlés nejében köszönte meg a nemes beszédet- és indítványára kimondta a közgyűlés, hogy azt egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatja. Dr. Csukás István városi főjegyző indítványára kimondta a díszközgyűlés, hogy a Kormányzó Urat felszabadulásunk nagyedik évfordulója alkalmává! sürgönyiieg. üdvözli s törhetetlen ragaszkodásáról biztosítja. Vitéz Nagy Nándor főispán ezután bejelentette, hogy ezt az ünnepi hangulatot találja legalkalmasabbnak arra, hogy átnyújtsa' Suíacsík Lajos ny. számv. főtanácsosnak, Hajdú Lukács bencéstanárnak és Királyi Miklós gyógyszerészinek a Kormányzó Üf dicsérő elismerésének jelvényét és dekrétumát, Sulacsik Lajos hosszú köztisztviselői pályáján példakép« volt a kötclességteljesíícsnek, nyugalomba vonulása: után pedig a köz, életnek szentelte életét, A- világháborúban hosszú időt töltött a fronton, sok kitüntetésre tette magát érdemessé, ma pedig a Tűzharcosok tevékeny elnöke. — Hajdú Lukács dr. a középiskolai okitatás,, nevelés, a hitélet és a társadalmi élet terén szerzett magának elévülhetetlen érdemeket. A cseh megszállás egész tartama alatt lelkes tanára volt a körtük romi főgimnáziumnak s a tanulóifjúságot törhetetlen hazafias szellemben nevelte, mint ragyogó szónok és hitszónok pedig a kisebbségi sorsba kényszeredett magyarság vigasztalója, biztatója volt és részt vett a megszállás alatt minden magyar társadalmi megmozdulásban, főtitkára, majd társelnöke volt a Jókai Egyesületnek. Az őt ért kitüntetés fényt vet arra a Rendre is, amelynek tagja. Örül, hogy a Főapát jelenlétében juttathatja, kifejezésre azt a köztudatban élő tényt, hogy a Szent Benedek Rend, komáromi tagjainak kivétel nélkül nagy: részük van abban, hogy az ittélt magyarság ne*» vesztette el a feltámadásba; vetett hitét s átmentette magyar lelkiségét. — Királyi Miklós példaképe az önzetlenségnek, a közért való áldozatkaszségnek s a magyar férfias kötelességtudásnakj- Nemcsak mint a törvényhatósági bizottság tagja, hanem mint a> vármegyei Tűzoltószövetség elnöke és más egyesületek és testületek fáradhatatlan vezetőségi tagja tette magát érdemessé a legmagasabb kitüntetésre. A nagy tetszéssel fogadott elnöki kinyilatkoztatás és a kitüntetések átnyujtása után a kitüntetettek nevében Su~ laasrik Lajos mondott köszönetét a Kormányzónak, a főispánnak s fogadalmat tett, minden törekvésük az lesz, hogy erre a magas elismerésre érdemesekké tegyék magukat. A lelkes díszközgyűlés a főispán zárószavai után a Himnusz eléneklésével ért véget. találkozóra meghívott, s ez által mindhaléiig kompromittálni akart hét pártonkfvftJi magyarról is kitűnt, hogy egy • sem volt kapható semmiféle kompromisszumra. Már a cirkum pék tus-urak is biztonságosabbnak tartották a lavinaként erösbödő magyar párt s önvédelmi harcának napok alatt fölkészülő magyarság védőpajzsát, mint a látszólag még erős, de alapjaiban már recsegB- ropogó Csehszlovákiáét Már nem köszöat mauctával a talpnyaló magyar, már nem adta a közvélemény látszólagos irányát a» k számra nem nagy, de annál bőbeszédűbb szószátyár népség, vígan hirdetett marxist*, szólamaival. Mert az eddig bölcsen hallgat^ lehengerlőén óriási magyar többség egy looímor pillantása elég volt, hogy hangfogót tegyen a Maszarykból merített bölcsességek hirdetőire. Mikor a szeptemberi általános mozgósítás, után elkezdődött a mindig vakmerőbbé váló tüntetés és szabolálás: már nem használt a státárium. A föld rengett, a szikla ropogott a már esik idő kérdése volt, mikor indul meg eget-földet rázó robajjal. A szónok gyönyörű szavakkal ecsetelte ezután a felszabadulás le’edhetetlfc» körülményeit s hálásan emlékezett mey azokról, akik a visszatérést fáradhatatlan munkájukkal s bátorságukkal elősegítették. A lelkes tapssal fogadott ünnepi beszéd után a bevonulásról felvett hanglemezt 'forgatták le, végül a polgáristák elénekelték a Szózatot. ' .
