Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-01-10 / 2. szám

4. oldal KOMAROMI LAPOK ■i 1912. január 10. Thermae Almasienses Közli: Lenbardt György. Pesten létem alatt, ha vágyom egy kis csendre és békére, el-ellátogatok a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárába, ahol kikap­csolódik az ember a nagyváros lüktető élet­­iramából, hogy olvasmányai kapcsán fel­­felbukkanó kérdőjelekre magyarázatot, illet­ve feleletet keressen. Több évi könyvtár­látogatásom során nagyon sok gyönyörű­ségben volt részem. Sok kérdésre feleletet nyertem, de mondhatom, egy könyv sem örvendeztetett meg oly nagyon, mint egy szerény, kopott kis latin könyvecske: Tor­kos Justus János pozsonyi orvos közel 200 esztendővel ezelőtt írt munkája: Thermae Almasienses. Ezt a könyv — mint a neve is mutatja — Dunaalmásról, illetve annak leg­nagyobb értékéről, az almási hévizekről beszél kimerítő pontossággal. E könyvecskét lemásoltam és az egyik elmúlt nyáron nagy buzgalommal nekifog­tam, hogy lefordítom. Olvasva még ment valahogy a dolog, de a szakszerű fordítás­nál már megakadtam. A véletlen azonban segítségemre jött. E nyáron Almáson nya­ralt egy kedves ismerősöm, atyai barátom. Veszély Géza érseki tanácsos, győrrévfalui plébános, aki maga is a betegségét az al­mási fürdőben gyógyítgatta — a nyaralásra szánt idejének jórészét e munka fordításá­nak áldozta. Azóta már elköltözött az örökké ragyogó napsütésbe, ahonnan megbocsátó elnézéssel szemlélheti az ittmaradottak lázas tülekedé­sét és az egészség, a kellemes, hosszú élet utáni olthatatlan vágyát. E kis közleményt elsősorban az Ö ked­ves emlékének óhajtom szentelni. Másod­sorban a kedves komáromiakn/ k, kiknek Almás mindig kedvenc fürdőző, kiránduló- és nyaraló-helyük volt. És abban a tudat­ban, hogy a közel jövőben a mai kor kí­vánalmai szerint a fürdőt is átépítik és megnagyobbítják, szolgáljon; e pár sor visz­­szapillantásul a hely múltjára és remény­ségül a szebb jövőre. * Mielőtt még átadnám; a szót a mü szer­zőjének, rövid hozzáíűzésképen megemlí­tem, hogy) a régi fürdő, amiről Torkos Já­nos beszél, a mostani református templom mellett volt, mely egykor — egyesek sze­rint bencés — csúcsíves templom volt és a vasút építésénél ráépítették a töltést. Töltésen túl, a Duna-parton az elfojtott forrás újra fölfakadt, melyet még ma is használnak. 1925-ben Nemes Jenő, az ak­kori jegyző kezdeményezésére dr. Antal Pál és szerénységem tervei szerint egy beton­medence készült, mely hivatva lett volna a forrásvizet összegyűjteni és a medence oldalából csövön keresztül tisztán tovább­adni. Ámde a vasúti vonalmémökség is beleszólt a dologba és a forrás megkezdett körülépítménve félig készen abbamaradt. Invenciózus és fáradhatatlan jegyzőnk, vitéz Böszörményi Ödön azóta egy új kutat fúratott körülbelül az ősfürdő közelében, a vasúti töltés falu felőli oldalán. Pompás kénes, szénsavas vizet kapott, melyet pa­lackozva közkinccsé óhajtott tenni, ámde ez is, mint oly sok más szép dolog, megfelelő tőke híján megfeneklett és várja a jobb jövőt. A mai fürdő helyére vonatkozólag meg­említi Torkos János, hogy »az Almás fe­lett létező tóban is találhatók ezekhez a hévforrásokhoz nagyon hasonló források, de a fentiekből világos, hogy azokat soha­sem használták fürdésre, hanem csak eze­ket, mégpedig a rómaiak idejétől kezdve a mai napokig, és hogy fürdők állandóan csak ezen, a helyen voltak.« A háború előtti évtizedben Till, az akkori uradalmi intéző eleinte saját használatára, majd később közhasználatra kabinokat épí­tett ide, majd a kénes tavacska oldalát desz­kaburkolattal megkötötte és így, ha primi­tív formában is, de használhatóvá tette. Ebből a kezdetleges állapotából fejlődött to­vább a imái fürdőig és várja a korszerű to­vábbfejlesztését. A fentiekben röviden elmondtam mon­danivalómat, most beszéljen tovább a jó öreg Torkos Justus János. ÉRTESÍTÉS Tisztelettel közlöm Komárom város gazdálkodó és szállítást , vállalkozó közönségével, hogy az évtizedek óta fennálló Blummenstein-féle és azt saját nevem alatt tovább fogom vezetni. Vállalok minden e szakmába vágó munkálatokat s azon fogok iparkodni, hogy t. megbízóimat mindenkor jó munkával elégítsem ki, s meg­elégedésüket elnyerjem. Kérem szives támogatásukat. Tisztelettel CSIVRE VINCE kovácsmester Megyercsi-utca 42, sz. AZ ALMÁSI HÉVIZEK tekintettel azok fekvésére, alakjára, gyó­gyító erejét és tulajdonságait összefoglald tartalmára, A Magas Magyar Királyi Kamara megbí­zásából írta Torkos Justus János orvostudor és Pozsony szab. kir város rendes tiszti orvosa. « Pozsony, Royer nyomda, 1746. évben. * Felkent Császári Királyi Felségnek Legkegyelmesebh Asszonyának A Magyar Királyi Kamara Elnökének Alelnökének és Tanácsos Uraimnak, az igen tiszteletre méltó és kegyelmes Uraimnak Életet és Üdvöt. * Nagyméltóságú, Méltóságos és Tekintetes Uraim! Első Mátyásról, Magyarország felséges királyáról beszélik a történetírók, hogy Bu­dán és Visegrádon kívül különösen Tatán és Komáromban voltak díszes királyi pa­lotái. A tatait aranyos stukkókkal, nagysze­rű szobákkal, kirakott mennyezetekkel, me­lyek a sok aranytól és díszes dombormű­vektől ékeskedtek; a komáromit pedig dús levegősebb, tágasabb ebédlőkkel, mindenütt kockás mennyezettel, virágos erkélyekkel, különféle királyi keretekkel, gazdag vadas­kertekkel tette díszesekké. A dunai gyö­nyörű vidék behajózására, a várkastélyok mintájára ebédlővel, előcsarnokkal, férfi és női szobával, fogadólermekkel felszerelt du­nai gályát építtetett, melyet »Bucentaumsz«­­nak*) nevezett. Komárom alatt, a Duna partján, Tata és Almás közötti mérföld közepén, ahol a ró­mai légiónak számtalan emléke maradt fenn, melyet ma a rómaiak Coloniájának, — tévesen Apollóniájának — neveznek,' ló- és ügetőverseny-teret létesített. Mind a ta­tai, mind az almási melegvizü gyógyfürdő­ket használta. Ezen előzményekből is. világos, hogy Mátyás király Őfelségének Komárom, Almás és Tata közti terület éppen a vidék kelle-, ürességénél fogva szolgált gyönyöreinek és élvezeteinek színhelyéül. Az idők mostohasága ezen helyek fényé­ből ma már úgyszólván semmit sem ha­gyott ránk, de megmaradit a királyi élve­zetre alkalmas vidék, úgy Tatán, mint Al­­knáson a hévizek bősége. Ezek gyógyhatás, szempontjából, a rászorulók számára egy­általán nem különböznek egymástól. Mivel pedig a felkent császári és királyi Kegyelmesasszony őfelsége a komáromi — előbb állami birtokot legújabban az elmxdt 1744. évben a saját házi birtokai közé so­rolta, annak kormányzását a Magas Kama­rára bízta. A Magas Kamara nem is mu­lasztja el, hogy ezt a kamarai birtokot is úgy ne kezelje, hogyi a királyi kincstárnak is nagyobb hasznot hozzon és annak előbbi fénye némikép újra feltámadjon. (Folyt, köv.) *) Bucentaurus volt a neve a velencei dogé hajójának amelyen eljegyezte magát a tengerrel. Kis irka-firka Nők, egymásról Annával vagyaink színházban. Ko­rán érkeztünk,, még csak most gyü­lekezik a nézőtér népe. A sor szélén ü'üink s többizben is fel kell állnunk^ hogy a későbben jövőket bebocsássuk. Van, aki háromszor is ki-betolakodik, amíg megnyugszik a helyén. Később leoltják a lámpákat, a ze­nekar hangolni kezd, megjelenik a karmester, már éppen húzzák a füg­gönyt, amikor nagy lihegve megérke­zik baloldali szomszédom isv rápil­lantok. véletlenül ismerem. Magda ő, a szerkesztőségi titkár. A sötétben egymásra tekintünk, megismer ő is. — Jó estét! — bólintN — maguk is itt? — Mi is, — mondom, — aztán An­nára nézek, — ti még nem ismeritek egymást. Ez Anna, ez meg Magda. A két nő egymáshoz hajol a fél­homályban. Kezet fognak. Csak a sze­mük villanásán látszik, hogy »felmé­rik« egymást. Azzal visszadől mind­kettő a helyére, mert a zene felharsan s éles fénnyel gyulladnak ki a szufl'ilalámpák. A két nő olykor, az előadás egy-egy pihenőjében röviden egymásra méz. Hol Anna pillant Magdára, hol Magda Annára, de olyan ügyesen, hogy egy­szerre nem néznek egymásra sohasem. Az első felvonás vége előtt Magda íelémhajol, suttogva kérdi: — Hány óra? Van már kilenc? — Öt perc múlva, — súgom,— ho­vá megy? — Csak az első felvonást jöttem megnézni, a többit már láttam. Siet­nem kell a külügyminisztériumba, a gazdám ott vár. Isten vele, szervusz, Anna. Anna bólint a sötétben, a két nő ismét kezet fog s mire az első felvo­násnak vége van, Magda már suhan is a ruhatárba. Anna egyideig tapsol, körülpillant a nézőtéren s később eszébe jut Mag­da is. — Szép, helyes nő a szerkesztőségi titkár, — mondja, — jól ötözik. — Igen, — felelem, — jó feleség, jó kolléga s tehetséges asszony. Anna felélénkül: — Szakasztott ugyanolyan szabású volt a ruhája, mint a Violáé. S az előrész pontosan abból a zöld anyag­ból való, amit én is hordok, nézd. Egyforma kelme, Szénásy-maradék. Csak a kézelője más szabású s a gal­lérja helyett csipkefodrot visel. Az a gyors, és határozol!, látszik, hogy ön­álló, kereső nő és sok emberrel érint­kezik naponta a hivatalában. S most Anna egy kicsit eltűnődik. Maga elé néz, úgy folytatja még: — Csak én a nyakrészt, a nyak­részt azért máskép oldottam volna meg... Talán zártabb formát válasz­toltam volna, talán... Én csak bámultam. — S mondd, találkoztál te már a nahaíárban is ezzel a Magdával; hogy ilyen jól megnéztél rajta mindent. Most Annán volt a csodálkozás sora: — Én? Most láttam először, itt, mel­letted. — S ebben a sötétben mindezt ilyen jól megjegyezted? Én egy nyakkendőt nem tudok megjegyezni erős lámpa­­fénynél a legjobb barátomon. Anna öntudatosan legyinlett: — Hát ezek is vagytok ti, férfiak. Másnap Magdával találkoztam a szerkesztőségben. Magda éppen egy levelet diktált a gyorsírónak, aztán három asztali telefonja közül kettőn beszélt egyszerre s közben a leveleket Ixjntogatta: Kél levél között felnézett: — örülök, hogy megismerkedtem Annával tegnap este, — mondta, — kár, hogy el kellett futnom még szü­net előtt. S érdekes, hogy ugyanolyan zöld anyag volt a ruhája előrészén, mint amilyent én vettem maradéknak Szénásytól. A szabónője ügyesen ol­dotta meg a kérdést, olyan nehéz ma megfelelő anyagot kapni. Az a szabás nagyon illik az alakjához, legfeljebb én máskép húztam volna a gloknikat. Mindegy. A karperec antik, nem? — Az Isten szent szerelmére, asz­­szonyom, hogyan látta maga mind­ezt azon a sötét nézőtéren s hogyan tudták úgy megtekinteni egymást, olyan eredményesen? Magda félreolta a leve’eket s a telefonkagyló után nyúlt. Úgy tetszett, magasról s a nők ősi, nem titkolt fö­lényével tekint le rám, sőt, végig­néz rajtam gőgösen s önérzetesen, mi­előtt felelne: — Hát mit gondol maga, egyálta­lán, mit gondol a nőkről? S végigsímított a ruháján. De, hogy barna, vagy sötétkék volt-e a ruhája, szavamra, már abban a pillanatban sem tudtam. S ez a férfiak egyik bűne. Szombathíj Viktor. MILUS vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMAROM Nádor-uica 3. Telefon 292. Alapíllaloll 1905. Farkas bácsi meghall Komáromnak egy közismert, népszerű, közszeretetnek örvendett tagja költözött el az élők sorából: Farkas István, és pedig megható körülmények között. Valóságos Filemon és Baucis, a régi hitrege két ismert alakjaként hagyta itt ezt a földi siralom­­völgyet Farkas bácsi feleségével együtt. Farkas bácsi felesége a hét végén hosz-' szabb be legeskedés után meghalt és hőn szeretett, hitvesének elmúlása annyira-szí­ven ütötte szegény Farkas bácsit, hogy pár óra múlva ő is követte hűséges fele­ségét a másvilágra. Együtt, közös sírba temették el őket vasárnap a református temetőben, igen nagy részvét mellett. Farkas bácsi 90, hű éle lepár ja 86 éves volt. Farkas István mint molnármester részt­­ívlett a ma már csak emlékeiben élő komá­romi molnárélet mozgalmas forgatagában. Tanult, olvasott ember volt és így hama­rosan vezető szerepet vitt a komáromi molnár-céh életében, a céh jegyzője volt és sok jegyzete, feljegyzése maradt a rég letűnt, szép molnárvilágból. Sok • értékes adatot közölt velünk is, valahányszor a régi, elmúlt időkről írtunk. Később az ipa­rosok segítő és temetkezési egyletének lett főfunkcionáriusa, majd könyvtárnoka. So­ha lelkiismeretesebb könyvtárost, mint ő, el sem lehetett képzelni. Szerette a köny­vet és annak valóságos terjesztő apostola volt, A művelődésnek, az önképzésnek ha­láláig híve volt. Nem lehetett Komárom­ban olyan kulturelőadás, hangverseny vagy műkedvelő szinielőadás, melyet ő.meg ne nézett volna. A most lezajlott komá­romi Művészeti Hetek előadásain is láttuk még u jó Farkas bácsit, aki még magas kora ellenére ís tanulni, rudasát gyarapítani akarta. Mintaképe volt a művelt, önmagát halálig képző magyar iparosnak. Vajha a Magyarok Istene megszaporítaná, a hoz­zá hasonlók számát, akkor a magyar ipar. is mérföldes lépésekkel haladna előre. Ko­márom egy népszerű slakja Kint el Farkas bácsival, aki mindenütt ott volt, ahol a magyar kultúra harcosai, dolgoztak a ma­gyar művelődés érdekékén. Emlékét szeretettel őrizzük meg és csen­des pihenést kívánunk a hosszú, élet után bízón nyara* kifáradt testének, bár az ő szívós akarata legyőzte a testi fáradságot és élete utolsó napjáig nem látszott rajta, hogy már elfáradó tt. (bj) Ä kisiparosok adókedvezményének előkészítése Egy évvel ezelőtt jelent meg a pénzügy­­miniszter rendelete a kisiparosok részére nyújtandó úgynevezett tételes adókedvez­ményekről. A rendelet szerint az az ipa­ros, aki az 1941. évben legfeljebb egy segédet és egy tanoncot, vagy segéd nélkül legfel­jebb két tanonooí alkalmazott, kereseti adóját az 1942. évben nem az 1941. évi tényleges keresete után fizeti, hanem tételes adózási kedvezményt kap. Ennek az egy évvel ezelőtt megjelent rendeletnek te­hát tulajdonképpen csak ebben az évben mutatkozik a hatása a kisiparosok adóter­heinek csökkentése tekintetében. Az előké­szítéseket tehát most kell megtenni, hogy a jövő évre szóló adókivetéseknél a ked­vezményt az arra igényt tartó kisiparosok­nál érvényesíteni lehessen. Az ipartestüle­tek most gyűjtik az adatokat, melyekben részletes adatokkal fel kell sorolni a tételesl adókedvezményben részesítendő ipartestü­leti tagokat. A névjegyzéket az ipartestületek felter­jesztik az illetékes adófelügyelőségekhez. Az ipartestületek feladata egyúttal, hogy az adókérdésben hozzájuk forduló tagjaikat felvilágosítsák, kioktassák az adókedvez­ményre való jogosultság feltételeiről és részletes körülményeiről. vékony lánc jól áll a nyakához, szőke haja természetes, nem festett. — De Anna, — bámulok el. — Nos, igen, — folytatja Anna, mi­közben a páholysor felé néz, — szép volt az ujján az a brilliáns is, csak az illatot, amit használ, nem kedve­lem. Ez okos, energikus nő lehet, PANNÓNIA SZÁLLÓ Budapest, Rakóczi-ut 5. Központi fekvés. Korszerű kényelem. Egyágyas szobák 6 P-től 12 P-ig, kétágyas szobák 9 P-től 18 P-ig. Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál. (638) Elismerten kiváló konyha. Polgári árak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom