Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-10-10 / 41. szám

1042. október 10. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. Wilke bajíárs magyar kitüntetése Adolf Wilkével, tezzel a kedves, fiatal, 820ke német bajtárssal egy mélytáma­dás során találkoztam, a legkevésbbé kellemes helyzetben. Kilenc ellenséges -egyfödelű gép támadta a városkát, min­ket az utolsó házaknál kaptak el. Ele­inte magyar Héjáknak hittük őket.'Wilke Szembejött velünk, kis tehergépkocsit ve­zetett. A repülőgépek egyenesen az út fölé sorakoztak. Ekkor már mellbevágott a fölismerés, hogy ezek oroszok. Az üveg­ellenző majd szétlapította orromat a gyors fékezés közben. Ugrottunk ki a kocsiból, rejtőztünk, ki ahová tudott'; Adolf Wilke, látva a mi ugrálásunkat, leállította motorját, iszkoít le az útról: Mellém bújt le egy leomlott kőkerítés tövében. A repülők szélvészként húztak el fö­löttünk. A gépek most eltávolodtak. Atkiálíok * másik oldalra: — Molnár, vezesse gyorsan a kocsit ■a ház falához! Molnár István honvédé a legrámenő­­»ebb kocsivezetők egyike, máris gyújt és tároltatja az autót a házhoz. A következő pillanatban már megint lapulunk. Visszafelé húztak utcahosszá­­az ellenséges gépek. — Mégegyszer támadnak ? — Úgy látszik — felelt a német fiú, akinek zubbonyán, most látom csak, ott < magyar vitéz sági érem szalagfa. —r Mikor kapta ? — Óh, semmiségért kaptam — hárítja íd szerényen az érdeklődést. Nono, semmiségért mégsem adnak •»««gyár vitézség! kitüntetést, azt én job­ban tudom! s- Majd a bál után elmondom, de ... jjppst. Hű, ez a sorozaí a kerítés téglaporát verte a szemünk közé ... Háton fekve tűzzük a gépeket. Ha eltalálnak, úgyis mindegy, így mégis többét látunk ... Tovább kellene ugranunk, beljebb az — Jó lenire, de ... ... Most már elkéstünk, a gépek itt . fordulóinak újból fölöttünk és kegyet­lenül szórják a golyót az útra. Wilke kocsiján koppannak a »magok’;:. A város felől négy irányból is hallat­­fiák a géppuska kerepe’ése. Az egyik gép találatot kapott: siklásban tűnik el ít város mögött, gyenge íüstcsóva ki­­»nri Azután amilyen gyorsan jöttek, ugyan­­edyan boszorkányos hirtelenséggel húz­­•*ak be a gépek a felhőrétegbe. " A téglatörmelékek mögül ka tolva ru­­kák bújnak elő. Mindenki veri magáról á meszet, port, földet. Charkovnál történt tavasszal — kezdi elbeszélését Wilke Adolf, — janikor Timosenko irtózatos mennyiségű páncélossal támadott. Ott szolgáltam mint egy lőszerszállító részleg parancs­­iisoka. Egy éjjel kocsimmal egyedül kel .lett hátramennem lőszerért. Az egyik íítcsomóponton azon vettem magamat észre, hogy egy szovjetoszlopba csöp­pentem bele. Azt hittem először, hogy •németek, mert előző- nap erre jöttünk, viszont a bolsik sem látták meg, hogy írómét vagyok. Feltűnés nélkül leálltam .az út szélén, a kocsit jósorsára biztatni Szerencsém volt, senkisem vett észre. Besurrantam a búzába és az oroszok menetirányával ellenkező irányban ha­ladtam jódarabig. A muszkák szótlanul voltak, élelmiszerszállító osztag lehetett. — Egyszerre magyar hangok ütötték még fülemet. .Nagyon elcsodálkoztam. Azt hittem, káplárnak az érzékszerveim. De mintha ütéseket is véltem volna meg­különböztetni. Ekkor tisztán kivettem, hogy valaki magyarul fölkiált: Az anyá­dat, bitang!«, Szudétaföldi származású vagyok és prágai főiskolai éveim alatt sokat voltam együtt magyarokkal, in nen tudok valamit magyarul. Azonnal tudtam, hogy foglyokat kísérnek a bol­sik. A homályos körvonalakból követ­keztettem, hogy az oszlop végén egy kis csoport magyar fiút hajtanak. A gyenge holdvilág két hosszú orosz szuronyon villant rrteg. Két őr zárta be a menetet'. Nem tudom, mi történt ekkor velem, csak éreztem, hogy cselekedni kell. Utánuk osontam. Mikor egyvonalba ér­tünk, az árokból hirtelen «leugrottam; géppisztolyomból a két őrre leadtam egy sorozatot, a magyaroknak meg oda­kiáltottam: .-Menekülni!«. Az utolsó sze­kereken nagy izgalom támadt. Vaktában, lövöldözni kezdtek a bolsik. Az elől ha­ladók nyilván azt hitték, hogy - hátulról támadást kaptak, vágtázni kezdtek. A magyarok a zűrzavarban hozzámcsatla­koztak, együtt beugrottunk az árokba, onnan pedig be a búzatáblába. Igaz, a kocsim odaveszett, de négy magyar testiéért megmentettem ... — Nos és akkor kapta a kitüntetést ? — mutatok rá a vitézség! szalagra. — Igen, reggel találkoztunk egy ma­gyar kerékpáros alakulattal, ők igazí­­zították el a négy menekültet. Én meg fölkapaszkodtam egy német kocsira. Két hét múlva kihallgatásra rendeltek a pa­rancsnokságra. Otf kaptam meg a ma­gyar vitézség! érmet. Ne kérdezze, mit éreztem, úgyis tudja. A német katona boldog, ha elnyerheti .ezt a gyönyörű kitüntetést. — fejezi be elbeszélését Wilke Adolf, a szudétaföldi származású hős német őrmester. Cső ti tó Menyhért karp. honvéd (honvéd haditudósító szd.) ha pedig kiégett, 4 TUNGSRAM ® írj -ÉRDEKES A filmnek az. ifjúságra gyakorolt hatá­sát már a legkülönbözőbb szemszögből megtárgyalták, megvitatták. Érdekes az a statisztikai összeállítás, amely 14.865 esetre támaszkodik. Az adatok 14—18 éves fiúkról és leányokról származnak. Mindenekelőtt a mozi vonzóereje tá­volról sem akkora, amint hiszik. A í-enn-t­­említett fiataloknak csak i6.6f$b-a jár rendszeresen, /létenként egyszer moziba; 34-56;'o még soha sem volt moziban. A kisebb városokban és falvakban 10.2*0 látogatja rendszeresen a mozit. A kér­dezett korú — 14 — 18 éves — fiatalok­nak majdnem 500/o^a még sohasem volt moziban. A leányok ritkábban járnak moziba, mint a fiúk. A mozííátogatás napja R vasárnap. A rendszeresen moziba járó fiúk 68o;o-a, a leányok 42»»-a választja erre a célra a vasárnapot. Arra a kérdésre, hogy miért járnak moziba, a fiatalok többsége így vála­szolt: időtöltésből! Százalék szerint: 50 fiú és 62 leány. A fiúk közül csupán 290/0, a leányok közül 260/0 válaszolta ezt: azért, hogy todébb képezzem ma­gam. Némelyik felelet nagyon érdekes. A többi között az egyik íodrásztanoric ki­jelentette, hogy azért jár moziba, hogy ott jó modort tanuljon és megismerje a legújabb divatot. Egy másik tanoirc azért jár moziba, hogy ismereteit gya­rapítsa "is tegyen miről beszélnie a «?­­vökkel. Egy fiatal munkanélküli ft mo­ziban elŐsze-retcttiel csodálja még a szép íömszinésznőket, akiket az- életben nini láthat».. Gyenge szórakozás sokak számára! Egy szállodát alkalmazott á Vidám filmeket kedveli, hogy egyszer jóízűen /teyelétessen. Egv 16 esztendős földmunkás kijelentette: egész héten -nincs semmi szórakozásom. Nem do­hányzóm, nem iszom, nincs menyasszo­nyom. Vasárnap tehát elmegyek a mo­ziba. OH megmutatják nekem mindazt ± ■amit nélkülözök. Mindig kétszer nézem Végig a darabot s így alaposan megfi­gyelhetek mindent. Egynéhány feleletben a t-ae relémről is beszélnek a fiatalok. Az egyik például: — A filmen meglátja az ember, ho­gyan ksil á lányoknak a szelet csapni s ezt ott megtanulom. Egy másik fiú ugyanerről & témáról így nyilatkozik: — A moziban látja legalább Rz em­ber, hogyan kell a leányokkal szóba­­ejegyedni. Amint látjuk, a fiatalok többsége szá­mára a film még ugyanazt jelenti, amit — á pergőkép helyett — papíron köz­vetített — ponyva. Vendéglősök 1 Figyelem! ROZSNYÓIIMRÉNÉ Kereskedők! elsőrendű és olcsó borairól elismeri bornagykereskedő Komárom. Klopko-lér 9. Raktáron tart kiváló minőségű horctos és palackos, hegyi és homoki borokat nagy választékban! Palackozást vállalom! Győződjön meg minden vétel-kényszer nélkül! í Szakértő személyzet! Pontos é6 figyelmes kiszolgálás! Hiios Sázdor honvéd öröméről hírt adtunk legutóbbi szá­munkban. Mint ismeretes, a' földműve­lésügyi miniszter táviratilag házhoz és földhöz juttatta Hiros Sándort, aki most valahol a Don mentén szolgálja a ha­zát. A miniszter szép gesztusáról tudo­mást szerzett az Uj Magyarság is s ezt­­írja pénteki számában: • »Egyetlen akta se kellett hozzá, hogy valahol a Don mentén harcoló honvéd- ' bot háztulajdonos és törpebirtokos te­gyen a komárommegyei Madáron. Nem is olyan régen, ki tudja hány hivatalnak edott volna munkát hány hatóság fóru­mát járta volna meg, közben több kiló súlyúra növekedve a kérelem., hogy a hajdani csehszlovák telepesház és te­nyérnyi birtok megmaradhasson annak a kézén, aki idáig művelte. A bürokrá­cia mennyi fontoskodó megjegyzést írt volna rá R fackkora mat tett volna meg Rz írás százféle melléklettelj szakvéle­ménnyel felszerelve s tán végül is az történt -volna, hogy Hiros Sándor csa­ládja valamelyik taluszéü zséllérházba szorul árendába, mert nincs rá paragra­fus, szabályrendelet, hogy kérését telje­sítsék . Bán ffy Dániel báró íöldmívelés­­ügyi miniszter tízszavas távirattal in­tézte el a kérelmet s csodák csodája, —­­nem dőlt össze a világ, nem esett sére­lem semmiféle jogrenden. Hiros Sándor ta Don mellett megnyugodva tovább har­col, az asszony pedig a gyerekekkel fél­szánthatja a két hold madari földet! Nem nagy dolog ez, de az ilyen apró­ságok, mint amilyen egy árva kis család sorsának biztosítása a világrengés kel­lős közepén, mégis jellemző. Mutatja, hogy tudunk és akarunk törődni, azok­kal, akik az országért, mindnyájunkért a csataterek szenvedéseit viselik, mu­tatja, hogy nem puszta szó naponta meg­ismételt fogadkozásunk a katonákért s komolyan vesszük a harcba indulók bú­csúztatásán mondott szavunkat: asszo­nyaitokra és gyermekeitekre gondot vi­selünk!« M)8 Az óriási GAZDAG CIRKUSZ folyó hó 10-én, szombaton a Kossuth-íéren eslc 7 órakor i___j« _________ _ 1 " _ -l /___f i. újonnan szervezeti társulatával. KCZGL1 meg eiOCiaCISQI Telj«*« ni fBí«.rBlés! ViláflTÚro.i müiOf! A műsor végén megkezdődnek a nagy versenybirkózások, melyre több nemzetiségű bajnok nevezett be, köztük Czája Gusztáv többszörös magyar bajnok. Minden este két pár birkózik. Az előadások kezdete hétköznap 7, vasárnap három előadás 5, 5, és 7 órakor. Helyárak 40 fillértől 5 P-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom