Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-09-05 / 36. szám

1912. szeptember 5. KOMÁROMI LÁPOK 5. oldal. Ferenc bácsit kitüntették Gondoljunk sebesült honvédőinkre! A helyőrségi kórházban fekvő sebe­sült honvédek iránt vátozatllan szere­tettel viseltetik a közönség. Naponta ér-j kezik a polgármesteri hivatalba részükre szánt szeretetcsomag, vagy pénzado­mány. Ezeket az adományokat ezúton is megköszöni Alapy Gáspár polgármester, a Vöröskereszt helyi csoportjának el­nöke, aki most, egy másik kéréssel is fordul Komárom áldozatos szívű társa­dalmához. Ismeretes, hogy a város több iskolaépületét hadikórház céljaira ren­dezték be. Ezekben az épületekben azon­ban nagyon szükség volna még néhány bútordarabra s apróbb tárgyra, pl., asz­talra, székre, padra, tolószékre, szek­rényre, mankóra, edénytörlőre, törülkö­zőre, stb. Arra is kéri a polgármester a közönséget, amennyiben rendelkezik ilyen bútorokkal s tárgyakkal s nélkü­lözheti azokat, ajánlja fel jószívvel se­besült hőseinknek. Az adományok átvé­tele a polgármester titkári hivatalában történik meg, mindennap délelőtt 2 óráig. ŐSZINTÉN Hazafiságról beszélünk, a jövő alakí­tásáról álmodozunk s ebből a szem­pontból másokat, főleg az élen állók közül bírálunk. De vájjon önmagunkat hajlandók és képesek vagyunk-e elgon­dolásunk s á'tnaink irányában ösztökél­ni? Vájjon tudunk-e mi olyanná lenni, amilyennek másokat, a vezetőket szeret: nők látni? * A mai világ annyira hangos a nagy szavaktól, a dagályos szóáradatoktól, hogy mögöttük összekuporodva elsikksd 'a lényeg: a tett. A fogadkozások, a kö­­vetelödzések, az Ígérgetések, a tervez­tetések álarca mögött ott lapul az igazi arc: az áldozatos tettektől húzódozó em­ber farizeus arca. * Nemzetünk életében az általános bi­zalom helyreállításának legfontosabb fé­nyezője: az adott szó szentsége. Vájjon saját mindennapi életünk apró-cseprő dolgaiban érvényt tudunk-e szerezni az adott szó szentségének? Vájjon igyek­­szünk-e tetteinkben arra törekedni, hogy Ígéreteinket — közbejött súlyos akadá­lyoktól eltekintve — okvetlenül meg­tartsuk? Hogy ne szoruljunk kicsinyes Vagy szép szavakkal körülkerített, de valójában mégiscsak hazug mentegetőd­­zésekre? Pedig nézzünk csak bele min­dennapi életünkbe. Mennyi férfiat'an, hihetetlenül nevetséges és á Iá szó men­te getődzés, mennyi jeliem te1 en h azudó­­kás feketíti azt be. Vagy talán a szép szavakkal, szó áradattal körülkerít^ t va­lótlanság és a nyers hazugság között van valami különbség? Csúnya társadalmi fekély ez életünkön, Igyekezzünk tehát onnan minél előbb leoperálni. Kicsiny, egyéni életünkről épúgy, mint közéle­tünk ezernyi árpáról. ÉRDEKES ... hogy akkor, amikor a legszentebb cé­lok egyikéért, a magyar honvéd téli ruhaneművel való ellátásáért olyan im­pozáns méretekben nyilatkozik meg Ko­márom társadalmának általánossága, akadnak mégis, akik a Szebb Jövőt köszöntő levente fiúk s leventelányok ko­pogtatását zavarásnak s kellemetlenke­désnek veszik. Nem tudunk, hála Isten, több esetről, csupán kettőről. De annál szomorúbban s fájdalmasabban vesszük ezt a két esetet tudomásul, mert olya­nokról van szó, akik nem éppen szegé­nyek, sőt! Az egyik eset az egyik ven­déglőben történt, olyan helyen, ahol a magyar honvéd, magyar közkatona is gyarapította eddig a bevételt. A má­sik pedig egy ügyvéd lakásában, ahon­nan szintén kiutasították a leventéket. Ne legyünk kiváncsiak, kikről van szó. Ezeket az illetőket számontartja az új magyar élet s számontartja a magyar honvéd, amely értük is harcol s értük is ontja vérét odakint a harctéren! Hát bizony igen-igen jó szeme van a Főméltóságú Kormányzó Ürnak (hogy a magyarok Istene tartsa meg még nagyon soká a ragyogását), mert mindig olyan emberekre esik a tekintete, akik csak­ugyan érdemesek erre. Lám, most meg azt olvasón a Hivatalos Lapban, hogy Csefkó Ferenc bácsinak, a Komáromi Kaszinó derék, öreg altisztjének a Ma­gyar Bronz Érdemkeresztet adományoz­ta. Bizony, valóban nem juthatott volna pz a magas kitüntetés illetékesebb egyén­nek, mint Ferenc bácsinak, akiről köz­tudomású, hogy immáron kerek ötven­­hét esztendeje őrködik odaadó hűséggel ennek a Legnagyobb Magyar által ki­­íundált, széphivatású intézetnek a rendje s tisztasága felett. SIETTEM IS HÁT szívbéli kíván­ságommal Ferenc bácsihoz s miután méltóképpen gratuláltam az öregnek, megkértem, meséljen kicsikét azokról a régiszép időkről, amelyek az ő hosszú szolgálata alatt tovasuhantak a Kaszinó fölött... . —- Bizony, — kezdte, — azok az idők olybá tűnnek ma már, akárcsak az álom; Micsoda iáiét folyt itt! Ha a vármegye gyűlést tartott, csak megjelentem az er­kélyen, körülnéztem s már tudtam, hogy hány asztalt kell terítenem ferblire s hányat tarokkra. Mikor például a tataiak interpelláltak, akkor a tarokkasztal túl­súlyban volt.. r — Ki volt a legnagyobb kártyás ? — Kiss Gyula... Az ügyvéd urat egy­szer királlyá is koronázták. Nagy ün­nepség volt, éppen Háromkirályok nap­ján. A királyi koronája is kártyából volt. Szegény Czike Dénes fabrikálta, csupa zöldhetesből... Egy kép lóg a fejünk felett: Harmos örökítette meg rajta a koronázást. Kiss Gyula trónon ül, királyi palástban s hasonlóan előkelő öltözetben egy má­sik úr selyempárnán egy tucat kártyát nyújt eléje. Akárcsak annakidején a komáromi lányok a íehércipót Ferenc Jóska elé. — Ki az a hódoló úr? — kérdem. Sokan azt hiszik, hogy a macska nem tud halászni és így a nemrég nagy port fölvert »A halászó macska utcája« című regényt nem találták igen sokan megfelelő címűnek, mert hiszen halászó macska nin­csen. Az alábbi eset rácáfol erre, mert Komáromban is van ilyen halászó macs­ka. Az én kedves borbélymeslerem. Hegyi /■si.oinonil piosélto. borotválás közben, hogy ő be volt híva' katonai szolgálatra és a Nagyduna mellett teljesítette hazafias kö­telességét. A laktanyájuknak van egy ked­venc macskája, amelyet minden katona becéz és simogat. Hegyi uram, amikor nem volt szolgálatban, horgászással szórakozott. Persze, rendes halat nem fogott, csak olyan! arasznyi hosszú, nem egészen elsőrangú fajtákat. Ezt csemegéül a kedvenc macská­nak adta, amelynek igen ízlett a hal. Ké-j sőbb nem adta neki úgy egyszerűen, hanem vizesedénybe tette. Eleinte a macska ke­rülgette a vizet, majd elsőlábaival igen vigyázva a víz felé nyúlt és igyekezett a vízből a halat megkaparintani, de kezdet­ben ez nehezen ment, mert nagyon vigyá­zott, hogy a lába ne legyen vizes. J)e ké­­'sőbb győzött a hatalmas úr, a gyomor és bizony aztán már nem törődött, ha vize­sek lettek a mancsai. Egészen ügyes moz­dulattal ki tudta halászni a zsákmányt. Egyik holdvilágos éjszaka azt vették ész­re, hogy a kedvenc macska a Duna szélén lesi a vízben úszkáló halakat. Egyszerre nagy loccsanás, a macska a vízbe kap és egy kb. tíz-tizenöt centiméteres ha­lat kikap a vízből, amelyet hamarosan nagy falánksággal ropogtatni is kezd. Attól fogva a macska rendszeresén halászik. Nem kell — Pyber Dénes... ő volt tudniillik a legrosszabb gibic ... MENNYI ISMERŐS NÉV! Mennyi nagy ember, akinek már csak az emléke él s akik már csak odafönt, az Égi Kaszinóban gondolhatnak vissza a ked­ves, egyszerű földi szó rakó ásra ... Zuber József, Szombathelyi Győző, Ghyczy Dé­nes, Sárkány Ferenc ... Mind ismerte őket Csefkó bácsi, »alattuk« szolgált. Hányszor megtörtént, hogy a főispán úrnak kártyázás közben elfogyott a pén­ze. Csak egyet kiáltott: — Ferenc! Ide azt a száz koronát köl­­’csönbe! S Ferenc bácsi elővette a bukszáját, kinyitotta s ezt kérdezte: — Elég lesz egy százas, méltóságos uram ?, — Üsse kő, adjon kettőt! , S Ferenc bácsi kivágta a'két százast. De többet is kivágott, ha kellett. És sose fizetett rá a kölcsönre. A CSEHEK ALATT kezdett lanyhul­ni az élet, — meséli — vége lett a vár­megyének, megcsappant a tagok száma. De azért magyar maradt a 'Kaszinó végig. A zsupán volt az első, aki be akart tolakodni. Nem engedtük. S egyet se vettünk fel közülük. Aztán jött a felszabadulás. Vártuk ,hogy ismét fellen­dül a Kaszinó. De nem így lett... Egyre csöndesebb a nagyterem ... Éppen olyan, mint jómagam... Ha leülök az öreg bútorok mellé, már nincs is különbség köztünk... Csefkó bácsi hangja elhalkul. Valaki belépett a szomszéd" szobába. Erre kap­ja csak fel a fejét. — Vendég jött! — mondja s felra­gyog az arca. Indul. Lassan, jámborka léptekkel. NemcsocLa: nyolcvanegy esztendőt kell magával vinnie. S emellé a nyolcvan­egy esztendő mellé most odakerül az Erdemkereszt. De »azt gondolom, ez az Érdemkereszt, ha nem is sokat, mégis .megkönnyíti kicsikét Csefkó Ferenc bá­csi számára annak a nyolcvanegy esz­tendőnek a hordozását... • (—.) azonban a dunai halállományt félteni, mert rendszerint csak apró halakat fog. Mindenesetre ez a macska nagyobb sze­rencsével halászik, mint a komáromi hor­gászok, akik olyan halat lógnak, amelyet nem lehet se halászlének, se kirántva elké­szíteni, tudniillik a komáromi horgászok rendesen nem halat, csak horognyelet fog­nak. A szóban forgó macska ezen kívül túl szerény is. Nem dicsekszik el előre, ha halászni megy, mint a legtöbb komáromi horgász, hogy ma sok halat fogok és a barátait előre meghívják halvacsorára, de ezek már nem dűlnek be és nem veszik, az ilyen meghívást komolyan. Komárom vizeinek különben sokkal na­gyobb a níre, mint gondolnók. A múltkor még Ászárról is jöttek Komáromba hor­gászni, de persze nem fogtak semmit. Hogy otthon ne szégyenkezzenek, a halászoktól vettek halat és azt vitték haza nagy dia­dallal. De azt mondták nekünk, hogy ez így igen drága mulatság és újabban már nem jönnek hozzánk horgászni. így aztán Komárom idegen forgalma csökkent ezzel. (bj) A Magyar Vöröskereszt ga'ántai vas­úti segélyállomásának: lelkes és áldozat­kész tagjai Nagy Ferencné és Jankó Er­zsébet úrhölgyek vezetésével mintegy huszonötén elhatározták, hogy a Komá­romban felállítandó hadikórház segítsé­gére sietnek. Az elhatározást hamarosan «tett követte. Összegyűjtöttek és besze­reztek 50 párnára és too párnahuzatra való anyagot, azt maguk feldolgozták és 2000 drb. cigaretta és szórakoztató olvasmánnyal együtt a következő sorok kíséretében juttatták el a komáromi helyőrségi kórház parancsnokságához: A tisztán tartott szál .$ meggátolja fogai romlását. A mindennapi fpgápolás tehát az egészség fontos parancsa. Chlorodont fogpaszta Az állati hullák feldolgozása Elhullott állatát mindenki köteles beszolgáltatni A m. kir. kormány 4910/1942. M. E. sz. alatt rendeletet hozott, mely szerint a hasz­nos háziállat birtokosa köteles az elhullott állatokat az egészségügyi telep rendelkezé­sére bocsájtani. Evégből az állat elhullását köteles a helyi állategészségügyi hatóságnak vagy közvetlenül az illetékes telepnek 24 órán belül bejelenteni. Nem kell bejelenteni a 3 hetesnél fiatalabb csikót, borjút, to­vábbá a. szopós bárányok, gödölyék, mala­cok, ebek, macskák és baromfiak hulláját, de a helyi egészségügyi hatóság elrendel­heti az- ilyen állati hullák rendelkezésre bocsűjtását is, Nem vonatkozik a rendelke­zés a tudományos kísérletezés céljaira fel­használt állati hullákra sem, ' '■ Az állati hullát az állat birtokosa az el­szállításig — ami a telep kötelessége — akként köteles megőrizni, hogy a betegség elhurcolása megakadályoztassék. Az állat­tulajdonosoknak a beszolgáltatott hulláért térítés jár, melynek mértékét és módját a földmívelésügyi és belügyi miniszter együt­tesen állapítja meg. Az állati hullák feldolgozása céljából a törvényhatóságok állategészségügyi telepeket létesítenek. A telepek felépítésének és fel­szerelésének módozatait szintén a két mi­nisztérium állapítja meg. A telep önálló üzemként működik. A te­lepeket'a földmívelésügyi miniszter egyéb állategészségügyi teendők elvégzésével is megbízhatja. A rendelet végrehajtása fokozatosan tör­ténik. FIGYELEM! 516 Kétségtelen, hogy lakásban, raktárban, pincében az egerek és patkányok mérhetetlen kár! okoznak. UJRENDSZERŰ GÁZZAL tökéletesen kiirtjuk Felvilágosítás és előjegyzés: TÓTA PÁL féreg-, egér- és paikányirló vállalata, Budapest, Révuy-u. 25. Telefon: 125—980 és 120—829. E csekély ajándék legye sebesültje­ink szenvedéseit elviselhetőbbé, fáj­dalmukat pedig enyhítse az a tu da', hogy mindannyian egyek vagyunk a szebb, igazabb magyar jövőért foly­ta tott küzdelem ben.« A mai gazdasági viszonyok között szinte előteremthetetlen értékes ajándé­kért elsősorban hős sebesültjeink ne­vében mondunk hálás köszönetét, de igaz őszinte elismeréssel adózunk mindany­­nyian a galántai magyar asszonyoknak és honleányoknak, akiknek együttérzése és áldozatkészsége a magyar jövendő legbiztosabb záloga. Megérkeztek az I942-es szenzációs minőségű rádiókészülékek: ORION, PHILIPS. STANDARD. TELEPÜNKÉ!!, gyártmányok nagy választékban. — Dí jtalan bemutatás rádiókereskedőnél, DU WMljIa Komárom í, Városház-u. 8. - Telelőn szám IBS A komáromi halászó nagy macska, amely lepipálja horgászainkat Ä komáromi horgászok sikereinek híre egészen Ászárig eljutott A galáníaiak a komáromi hadikórházért t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom