Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-09-05 / 36. szám

2. oldal

KOMÁROMI LAPOK

1912 szeptember 5.

átengedett ingatlanok vételára abban az arányban emelkedik vagy csökken, amilyen arányban emelkedik, vagy csökken a kórház felépítésének az árlejtő szerinti költsége az építkezés keresztülviteléig. Ha azonban az építkezés 2 éven belül befejezést nem nyer, a városnak jogában áll az ingatlanok vételárát az akkori értékben megállapíttatni és kifizetni. A honvédigazgatás c javaslata a városra nézve nem kötelező, a város jogosult végleges állást foglalni akkor, amikor a becsérték már megállapítást nyert.

A közgyűlés az ajánlatot elvi alapon tárgyalásra alkalmasnak találta és a maga részéröl az ármegáttapító bizottságba Cs iz y István, Ács Lajos, P. Nagy Mihály és Szabó Lajos bizottsági tagokat küldte ki.

Az OTI hajlandó katonatisztek és altisztek részére bérházat építeni, ha a város erre a célra ingyen telkeket bocsájt rendelkezésre.

A közgyűlés a nagy lakáshiányra tekintettel hajlandó ingyen átengedni

építési telkekül a volt szegényház telkét a Zámory-utca sarkán, a délkomáromi polgári iskolával szemben levő telkei és a Gyár-utca végén levő telket,

de csak azzal a feltétellel, ha az OTI a bérházak építését nyomban megkezdi és 1943. év nov. i-ig be is fejezi. Ellenkező esetben á telkek visszamennek a város tulajdonába, illetve azok rendes forgalmi ára lesz megfizetendő,

A Frigyes lovassági laktanyán 22 év óta általános tatarozást nem végeztek s így annak szükségessége ismét felmerült. A honvédigazgatás át is irt a városhoz, hogy ezt az általános 'tatarozást végeztesse el, mert különben maga végezteti cl azt a város terhére. A közgyűlés elrendelte az általános tatarozást 200,000 P költség keretében. A fedezetet függőkölcsön eflvételével kivánja a közgyűlés biztosítani. A kölcsönt a Komáromi Első Takarékpénztár nyújtja félévenkénti 10.000 P törlesztés melletti.

Néhány kevésbé jelentékeny ügy letárgyalásával a közgyűlés végétért

Id. Dr. Mezey János

Nemcsak Komárom városát és Komárom vármegyét érte mélységes gyász, de országos viszonylatban is súlyos csapás látogatta meg a magyarországi orvosi kart, mert egy kiválóan képzett, tudós tagja költözött el az élők sorából. Amint igaz, őszinte részvéttel értesülünk, id. dr. Mezey János nyugalmazott vármegyei tisztifőorvos, váratlanul viszszaadta áldott nemes lelkét Urának, Teremtőjének és váratlan halálával mélységes gyászba borította kiterjedt rokonságát, tisztelőinek, barátainak és mindazoknak nagy táborát, akiket betegségeikben gyógyított az ő nagy tudásával és figyelmes, szelíd modorával szeretetteljesen kezelt. Sok-sok ezerre emelkedett ezeknek a száma, akik könnyes szemmel gondolnak most az ő szeretett, áldott emlékű, kedves orvosukra, aki nemcsak a testet gyógyította meg, hanem szelíd, megkapó, szívekig ható szavaival a beteget lelki vigasszal is fölfrissítette és ezzel elősegítette a gyógyulást. Sok-sok ezer volt betege gyászolja meg őszintén, igaz részvéttel dr. Mezey Jánost, aki messze vidék legnépszerűbb orvosai közé tartozott.

[ Dr. Mezey János szüleivel korán, gyermekkorában Dunaföldvárra került. Egyetemi éveit a budapesti tudományegyetemen végezte. Hamarosan a tatabányai bányakórházba került, az országosan ismert híres sebész Paleta mellé, akinek később nővérét moldvai Paleta Gizellát vette feleségül, akivel 33 évig élte a legboldogabb házasságot. Boldog házasságukból született egyetlen fiuk, ifj. dr. Mezey János, aki szintén az orvosi pályára lépett. Id. Mezey Jánost, — dr. Berencsy László komáromvármegyei tisztiiőorvos lemondásával megüresedett — tisztifőorvosi állásra nevezték ki 1917-ben.

Komáromban egy csapásra meghódította a társadalom minden rétegét, szegényeket, gazdagokat egyaránt. Hamarosan egyik legkeresettebb orvosa lett városunknak és vármegyénknek. Résztvett minden emberbaráti, közegészségügyi mozgalomban és a kultúrális életből is kivette méltó részét.

Aztán jött a futótűzként elterjedt, megrázó hír, hogy dr. Mezey János nincs többé. Kedden temették el a róm. kát. temető ravatalozójából hatalmas részvét mellett. Temetésén részt vett Komárom minden társadalmi rétege, Komárom város és Komárom vármegye tisztikara és a kir. törvényszék csaknem teljes számban.

Koszorúkkal és virágokkal betakart koporsójánál dr. Polony Béla kórházi főorvos, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete nevében, mint annak komáromi osztályának ügyvezető igazgatója megható beszédben búcsúzott el ä halottól, aki ez egyesület komáromi osztályának elnöke volt.» Dr. Polony Béla ezeket mondotta:

Szerezeti Elnökünk, kedves János Bátyám!

Itt, ebben a temetőben, hol az én sírjaim is domborulnak, igen nehéz és fájó feladat számomra búcsút venni Tőled, akiben közel negyedszázados elnökömet, munkatársamat s egyszersmind a legjobb és legőszintébb barátomat veszítettem el.

A torkomat szinte fojtogatja a keserűség és indulat, de mégis alázatos lélekkel meghajolok jóságos szíved akarata előtt, amely mindig azt kötötte a lelkünkre, hogy a szeretettelenség, a megnemértés és a mellőztetés viszonzását bízzuk a mindenható jó Istenre.

Nem is tudom, hogy mit csodáljunk Benned inkább: azt a mindent átfogói jóságodat-e, amellyel nemcsak a betegeidet, bajtársaidat, de általában minden hozzádíorduló embertársadat borítottál el, vagy azt a végtelen, majdnem krisztusi türelmedet-e, amellyel nemcsak a test, hanem a lelki szenvedéseidet is elviselni tudtad — kijutott mindkettőből bőven s ugye most mar megengeded, hogy eláruljam azt, hogy a húsz éves kisebbségi magyar orvos legsúlyosabb keresztjét Te viselted, mert hogyan is találhattál volna megértésre vagy elismerésre abban az időben feletteseidtől, mikor minden legkisebb magyar orvos ügyét is a legnagyobb szeretettel és teljes odaadással képviselted, sőt minidig a kiegyenlítődésen, a súrlódási felületek kiküszöbölésén fáradoztál, amivel a magyar egységet is a leghívebben szolgáltad. Mások ügyeiben az igazságért bátran síkraszálló, a saját ügyeidben a legszerényebb elnökünk voltál. Orvosi vonatkozásban betegeidnek lelkiismeretes, gondos atyja voltál, mi orvosok

Benned a holtig tanuló, nagytudású legjobb kartársat siratjuk.

Úgy érzem, nem állíthatunk szebb emléket neked, ha itt megfogadjuk, hogy ezután is a Te szellemedben, a Te intencióid alapján dolgozunk tovább is és minden becsületes, jellemes és jószándékú magyar orvos ügyét szeretet tel és bajtársiasan fogjuk elintézni, támogatni és mindig azt az útat keressük inkább, ami bennünket összetart, mint azt, ami elválaszt. Ezzel a fogadalommal búcsúzunk Tőled drága János bátyám — Isten veled!

Az érsekujvári orvosi kamara nevében dr. Zámbó Endre, orvos kamarai főtitkár búcsúztatta el a halottat és meleg szavakban méltatta a kamara választmányában kifejtett kiváló és értékes kari munkáját.

A család a következő gyászjelentést adta ki:

Özv. dr. Mezey Jánosné szül. moldovai Paleta Gizella és fia ifj, dr. Mezey János úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében mélységes fájdalommal, de a jó Isten akaratában megnyugodva tuddatják, hogy a legjobb férj, a legdrágább apa és rokon JíeT. dr. Mezey János ny. vm. tiszti főorvos életének 61-ik, boldog házasságának 33-ik évében aug. hó 29-én váratlanul visszaadta lelkét Teremtőjének. A megboldogult földi maradványait 1942. szeptember i-én d. u.

5 órakor fogjuk a róm. kát. egyház szertartása szerint a temető ravatalozójából feltámadásig nyugvó helyére kisérni. Az engesztelő szentmise áldozatot az elhunyt lelki üdvéért szeptember 2-án reggel egynegyed 8 órakor mutatjuk be . a Mindenhatónak a Szent András templomban. Komárom, 1942. augusztus 31. Sokat szenvedett szíved békésen pihenjen a Feltámadásig!

A komáromi hidász zászlóalj vasárnap zászlói avat

Nagy ünnepség lesz holnap, vasárnap Komáromban, a hidász zászlóalj laktanyájában délelőtt 11 órai kezdettel. Ekkor avatják föl a Komárom szab. kir. város közönsége által ajándékozott zászlót.

A zászlóanyai tisztet Alapy Gáspárné, polgármesterünk felesége fogja betölteni.

Az ünnepség sorrendje:

1. 11 órakor a legmagasabb elöljáró fogadása.

2. Zászlóavató beszédet mond Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, Komárom város polgármestere.

_jRuhája uj lesz, ha.

8fi

SZALAY-nál

___ festeti es tiszt itatja.

Komárom, Mádor-uiea 14. sz. - Saját ház.

Balon

impregnates!

3. A csapatzászló átvétele.

4. A zászlószalagok fölkötése.

5. Kürtszó, a zászlóalj kürtöse a templomba hívót fújja.

6. A zászló fölavatása és megáldása a róm. kát. és protestáns tábori lelkészek által.

7. Hiszekegy.

8. Hivatalos zászlószegek beverése, a többi, bevert szeg adományozói nevének föl olvasása.

9. A. zászlóalj tiszteletadása a csapatzászló előtt. Himnusz.

10. A zászlóalj parancsnoka megköszöni a zászlót.

11. Eskütétel.

12. Himnusz.

13. A legmagasabb elöljáró parancsának kikérése.

14. Díszmenet.

A rendezőség kéri a meghívottakat, hogy helyeiket legkésőbb háromnegyed

11-ig okvetlen foglalják el. A meghívó fölmutatandó. A polgári személyek részére. az öltözet sötét, vagy magyar.

MIHÁLY RÁGYÚJT

Irta: NÉMETH GYULA.

Az állomás peronján zsúfolva álltak az utasok. így szombat délután különösen nagy volt a forgalom. Hazatérő hivatalnokok, látogatásra induló rokonok, kereskedők, munkások töltötték meg az állomás előterét. A vasúti munkások együtt ültek, lapátjaikat' lábhoz helyezve.

Mihály, megelégedetten szívta rövidszárú pipáját. A kékes füst áporodott szagot terjesztett maga körül, de MR hály ezt nagyon élvezte. Hogyne lenne derűs hangulatban, mikor vége a heti robotnak, a fizetést is kiadta a munkavezető úr. A szép kék bankók ott simulnak a lajbija belső zsebében.

Ez bizonyos önérzetet kölcsönzött Mihálynak. A jó Isten a megmondhatójá, hogyan van az, hogy ilyenkor dagadtabb az ember melle, a Jeje is fölfelé kívánkozik. Még azt a nagykalapos nagyságát se nagyon respektálja, aki olyan elhatározóan menekül a kapadohány maró füstje elöl.

— No nem is tudja, mi a jó — gondolja Mihály és mosolyogva nézi a nagysága menekülését. Ketten menekülnek. Tudniillik: a nagysága öl éken egy fehér szőrű, tukacsorrú kis kutya kevélykedik. Mihály szomszédja, egy fiatal munkás, aki urasági kocsis is volt már,

még a fajtáját is ismeri. Azt mondja: selyempinesnek tisztelik az úri világban. Félti is a nagysága, le nem eresztené az öléből egy félvilágért sem. A pipafüstöt úgy látszik a selyempincs sem kedvelheti, mert kényeskedve tolja kis fekete orrát a nagysága selyemblúza közé.

Mihály gyanakodva pislog az ebre: nem' éhezett-e meg a finom selyemállat?

A fiatal szomszéd megnyugtatja éjétől Mihályt: tányérból eszik az ilyen, mégpedig egy asztalnál a gazdájával. Ismeri ő az ilyen úri hóbortot még parádés kocsis korából.

De a selyempincs, melyet a nagysága féltye szorongat a keblén, demokratikus hajlamokat árul el, amikor az állomásfőnök főzd ja után le akar ugrani kényelmes helyéről. Ugylátszik a bemutatkozás kötelező dolog a kutyatársadalomban. I

Mihályt elmélkedésében éles füttyszó zavarta meg.

Dohogva, lassú méltósággal futott be á vonat. A munkások a lapátok után nyidtak.

— Alig akad itt alkalmatos hely — jegyezte meg Mihály, a fölszállók sokadalmára pillantva.

— Nekünk akad — felelte a fiatal.— Csak a nemdohányzó kocsiktól óvakodjék Mihály bátyám.

— Oda nem is törekszem — válaszolta \az öreg és vállára vette a lapátot. 1

Bizony a sok utas nagy részének csak állóhely jutott a vonatban. De a kutyás nagyságának szerencséje volt. Ülőhelyet kapott. Az igaz, hogy csak a niunkár sok kocsijában és éppen Mihállyal szemközt. Mihály előbb elhelyezte a lapátot, azután aggodalmasan megvakarta a fejét.

— Hogyan lesz itt a dohányzás, mikor se’ a nagysága, se' az ölbeniilö nem igényeli a pipafüstöt.

— Annyi baj legyen — nyugtatta meg a fiatal. — Dohányzó ez a kocsi, azután meg mink is emberek vagyunk.

— Ugye bizony! — pislogott Mihály szaporábban. — Ha lehet, hát lehet.

Nem is sokat teketóriázott Mihály. Akurátusan kiverte bal tenyerébe a pipa hamvát, szélnek is eresztette a nyitott ablakon át és a jobb keze mutatóujja dohány után nyúlt a lajbi zsebébe.

A vonat kerekei ütemesen verték a taktust. A munkások itt-ott cigarettára gyújtottak, de a nagysága csak Mihályt figyelte. Mihály azonban semmi kétséget sem: hagyott az iránt, hogy a pipának szerepet szánt az utazás alatt.

Az utasok beszélgettek, ki-ki a maga ügyét, baját sorolta el a gyorsan barátkozó közvetlenségével. Mihály is vizsgáló tekintettel nézegette a .pagyságát. Különösen az újjain akadt meg a tekintete. Nem is állhatta meg szó nélkül:

— Miféle szerzet lehet ez öcsém? Mely tájon születnek az asszonyt személyek

ilyen piros körmökkel?

— Oszt még a szája is! Majd kigyullad az is!

A fiatal halkan röhentett egyet és magyarázni kezdte:

— Divat ez csak, Mihály bátyám. Úgy füstik ezt magukra a nők. Úri divat. Csinált ilyet a volt asszonyom, a bárónő is. Reggel mindig rendes emberi formája volt. Délre már úgy ki volt pingálva, mint. nálunk otthon a vendégszoba búcsú szent napján.

Mihály csak a fejét csóválta. Alig gyulladt meg a kénes gyufa a nadrágja szárán. Háromszor is odakente Mihály, amíg lángra lobbant. De aztán adta is a szagot szélesen a kupéban. Az igaz, hogy a kapadohány bűze se nagyon szégyenkezett mellette.

A nagysága egyre fürgébben fészkelő dött a helyén, majd hirtelen Mihály felé fordult és szapora szóval magyarázott valamit.

Dehogy is értette Mihály az idegen beszédet. Csak nézte a nagyságát, aki hol jobbról, hol balról kapkodta a levegőt és szorította magához a selyempin esnek tisztelt ebi állatot. Az meg mintha értette volna az asszonya szavait, ellenségesen vicsorította apró fehér fogait Mihály felé és vékony kis hangján éktelen csaholásba kezdett.

Mihályt nem zavarta a szemközt ülők handabandája. Hüvelyk ujjúval nyugodtan tömött bele az öblös pipa nyílás■