Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-29 / 35. szám
4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1942. augusztus 29. A VESZTŐHELYTŐL AZ INTERNÁLÓ TÁBORIG (Egy magyar újságíró élele a cseh megszállás alail) Irta: dr. Baranyai) József. (Befejező közlemény.) Vissza kell még térnem azokra a kellemetlenségekre, amelyeket mint városi könyvtáros éltem át. Folyamodtam a városhoz, hogy amikor már a hosszú huza-vona után a megválasztásomat felsőbb helyről jóváhagyták, megerősítették, állásomat szisztematizálják, azaz a megfelelő rangsorba helyezzék. Ez meg is történt, de a magyarellenes cseh-tót köröknek sikerült elérni azt, hogy a városi közgyűlés határozatába belevették azt, hogy a most már szisztematizált állású könyvtáros munkakörét ezentúl időről-időre a város sztarosztája, bírája fogja megállapítani. Ez annyit jelentett, hogy ha a városbírónak tetszik, engem akár a piacra rendelhet ki hclypénzszedőnek és ezzel kellemetlenkedik nekem és a magyar könyvtál működését fojtja meg, mert a könyvtárost elvonja a könyvtár vezetésétől és ezzel a magyar kultúrára mér halálos csapást. Alapy Gyula dr. a komáromi, Hangos István dr. az érsekújvári, Sz/A- lay Ferenc a kassai magyar kultúra előharcosai és a többi magyar vezető férfi azt mondották, hogy ezt a határozatot meg kell felebbezni, mert lehet, hogy Csizmazia György, az akkori komáromi városbíró talán nem fogja megtenni, hogy engem, mint városi könyvtárost elvon a könyvtári szolgálattól, de jöhet olyan városbíró a cseh-tót körök támogatásával, aki majd ezt meg fogja tenni és ez precedens lesz az egész csehtót uralom alatt .Megíelebbeztem, hogy a könyvtáros szaktisztviselőnek tekintendő, tehát őt nem lehet más munkakörben alkalmazni. Ezt a felebbezést a járási hivatal az én javamra döntötte el. Ez a döntés fájt azonban Csizmazia György városbírónak, aki azt mondta, hogy az összes városi tisztviselőnek parancsolhat, csak a Baranyaynak nem. A járási hivatal döntését megfelebbezte az országos hivatalhoz. Itt aztán hosszú vajúdás után olyan ítéletet hoztak, amely éppen nem volt világos. Látták, hogy nekem van igazam, de azt nem akartál^ elismerni és olyan csűrt-csavart döntést hoztak, hogy a sok htiza-vonának véget akartam vetni és visszavontam a fiölebbezést. De ez a fölebbezés nem az állás szisztematizálására vonatkozott, hanem csak a fentidézett kitételre, de persze a magyar kultúra ellenes irányzat úgy intézte el, mintha én a rendszeresítési kérvényt vontam volna vissza és visszavetettek a szerződéses viszonyba. Ellenségeimnek sikerült ezzel az, hogy tettük keserű ízét a boldog felszabadulásunk után is érzem, mert a magyar érába való átvétel a cseh-tót állapotok alapján történt és engem mint nem rendszeresített, szerződéses viszonyú magyar könyvtárost vett át a magyar közigazgatás. Nem baj! A magyar kultúráért, a magyar függetlenség érdekében nincs szenvedés' Egy másik szúnyogcsípés volt ellenem, hogy a könyvtári kisegítőt a csehtót uralom alatt nem fizette a város. Hogy a magyar kultúra, a magyar könyvtári életet meg ne bénítsam, a csekély könyvtárosi fizetésemből magam fizettem a könyvtárosi kisegítőt: Joáchini Sárit, később Ipovitz Tecát. A magyar világ boldog beköszöntése után dr. Csukás István városi főjegyző, polgármesterhelyettes, a könyvtár lelkes barátja, sietett elintézni, hogy a könyvtári kisegítőt (most Dobis Bust) a város fizesse. A cseh-tót uralom alatt Komárom város közgyűlésén a kommunisták azt hangoztatták, hogy a könyvtárossághoz nem kell tudomány, azt akár egy utcasöprő is elintézheti, minek oda kisegítő, ha ilyet akar, hát fizesse a könyvtáros maga. Ilyen elfogultsággal szemben hiába hangoztattam, hogy a városi könyvtár évente több, mint ötvenezer kötetet ad ki, azt egy ember képtelen VERBÖGZY JOGI SZEMINÁRIUM mindenféle jogi vizsgákra, államszámvitelfanra is előkészíti. Legújabb jegyzeteit bérbe is adja méltányos feltételek mellett. Budapest, IX., Ü!lői-úí 5. 53S elintézni, oda kisegítő kell. Hiszen legtöbbször a rendszeresített kisegítőn kívül még két pótkisegítő: Czike Juliska és Szárúd Ilus segít a nagyobb forgalmas napokon, de hát az elfogult kommunistáknak hiába voltak ezek az ellenérvek. Jellemző, hogy a magyar könyvtárak főfelügyelője dr. /(rausz Ferenc, Pozsony város alpolgármestere volt, aki nem is tudott magyarul. Ha azonban Komáromba jött hozzám könyvtárat vizsgálni, mindig magával hozta dr. Fauszt Ovidiust, Pozsony város kultúrális ügyeinek a vezetőjét, aki tolmácsolta közléseinket. Jellemző volt, hogy amíg a komáromi tót könyvtár a városi szubvenciót rendesen megkapta, a magyar könyvtár segélyével esztendőkig hátralékban voltak. Az anyagi gondoktól se voltam tehát mentes. Közben nem egyszer aknamunkák indultak ellenem, amelyek azt célozták, hogy a könyvtárosi állásomból, kibillentsenek és mások üljenek be helyembe. Itt két magát, illetve mellét téglával verő magyart, egy férfiút és egy hölgyet leplezhetnék le a nagy nyilvánosság előtt, akik alattomos módon törtek állásom ellen, hogy azt elfoglalhassák, de hát, édes Istenem, olyan kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kell bocsátanunk, hát nem ír^m ki a nevüket. Éljenek, mint tizenhárompróbás magyarok tovább is... Asszonyom! Elnéztem önt szombaton reggel, amint ott sétált a Klapka-téren, az Első Takarék palotája előtt. Nem egyedül volt: szeretett kutyája társaságában élvezte a harmatos reggelt. Közben beszélgettek is. Illetve csak ön beszélt: kedvesen ecsetelte a vénasszonyok nyarának megkapó! szépségeit s azt, hogy a reggeli levegő milyen csodálatos hatással van a drága kis kutyatüdőre. A kutya, okos pofáját önre csüggesztvén s nyakában azt a csillogószép érmecskét rázogatva, amelyről minden okom megvan feltenni, hogy legalábbis tizennégykarátos arany, csak vakkantott néha. Ez a vakkantás láthatólag igen jó benyomást tett önben, mert bizonyára a teljes megértés és helyeslés kifejezésének számított ön előtt, Asszonyom, aki nevelői meggyőző erejének egész latbavetésével ezután azt kezdte fejetgetni szeretett kutyája előtt, hogy milyen szörnyű nagy kincs az égészség. »Te, Gyurikám, édes kis kutyuskám, mindig csak arra vigyázz, hogy az egészséged rendben legyen, — mondta, — nemsokára itt a tél s addig, amíg Legyen hála a Magyarok Istenének, hogy mindezeknek a lidércnyomásoknak vége... Amikor a magyar Hadúr, az országgyarapító vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója őfőméltósága a fölszabaduláskor először lépett fehér lován Komáromban a fölszabadult magyar földre, mint az Ezeregyéjszakák csodás varázslója, megváltoztatott mindent és boldogok lettünk, nagyon boldogok. Az átélt veszélyek, szenvedések, megpróbáltatások, veszedelmek, visszafojtott könnyek, elhalkított sóhajok, átvirrasztott éjtszakák mint nyomasztó lidércnyomások eltűntek, fölébredtünk a rettenetes álomból. Verje meg a bosszúálló Isten, akik ezeket az álmokat reánk hozták és áldja meg mindkét kezével, akik eltüntették azokat. * A cseh-tót megszállás emlékeit jelidéző közleménysorozatom nem várt érdeklődést váltott ki olvasóinkból, akiknek a bíztatására ezeket az élményeimet könyvalakban is kiadom és pedig a tiszta jövedelmet a most dúló világháború 'ütötte sebek enyhítésére, tisztán hadi jótékonyság javára fordítom. Hogy a tiszta jövedelem minél nagyobb legyen, könyvem végére hirdetéseket is fölveszünk. Ezúton is fölkérjük hazafias cégeinket, hogy hirdetéseiket adják föl a szeptember hóban megjelenő könyvem részére. Az elszámolás a nyilvánosság bevonásával jog megtörténni. Legyünk rajta, hogy a tiszta jövedelem minél nagyobb legyen, hogy minél több könnyet letörölhessünk és minél több fájó sebet begyógyíthassunk. kisanyukád reád nem adja a kabátocskát, ki ne szökjél a szobából, mert megfázol. A szendvicsevésnél s a mignonfofogyasztásnál is vigyáznod kell, el ne rontsd a gyomrocskádat, különben te is úgy jársz, mint szegény kis pcsikéd, a Pityu, aki nemrégen szintén elrontotta a gyomrát, s lásd, azóta eltemetve, a hidegedő földben pihen ...« Itt megcsuklott a nangja, Asszonyom,, elővette selyemzsebkendőjét s a szemeihez emelte. Ne haragudjék, hogy mindezt hallani és látni merészeltem, de az autóbuszra vártam éppen s az autóbuszra csak az 'Első Takarék palotája előtt tanácsos várakozni, különben íaképnél nagyja az embert. S ön éppen előttem sétált szereit kutyájával, a Gyurikával], így lettem tanúja az előadásának s a könnyeinek, akaratlanul is. Bocsásson meg azonban, Asszonyom:, hogy, ámbátor illetéktelen vagyok az ügyben — az ön családi ügyében, — mégis szívem teljes utálatának adjak kifejezési elhangzott előadása s kicsorduló könnyei fölött. Cselekedete tudniillik s különösen a hangja, amellyel sze-A FATÖNK ÉNEKE Mostmár sután, csorbultan, mint egy sebhely, nézek szembe a szálas rengeteggel. Fekély vagyok a föld arculatján, vagy erdő-szívben gyilkos hangulat tán. A tölgyek, bük kök és a fenyvestársak a szent magasból mostmár meg se látnak. Az ihlető szél elsuhan felettem: jaj, nincs már lombom, amit megzengessen! t Vándornak többé nem nyújthatok árnyat s már nem vagyok jó hús madártanyának. Már nem vagyok jó semmi, semmi szépre, tragédiám a 'Szépség veresége. ... Mert voltam én is óriási színfolt, zöld sejtelem, amelyben annyi rím volt, vihar szavát a távoloknak adtam, piros szívek ölelkeztek alattam, s rajtam is voltak bicskakarcolások (nekem: csípések, másnak: álmodások) s kezet fogtam én is a nyári éggel és tele Voltam susogó mesékkel! ...És egy napon fejszével jött az Ember és rámnézett mohó és gyilkos szemmel, sújtott a vas és feljajdult a testem, eget, vihart, szerelmet elfeledtem, mert nem a szín Bell s nem a lomb meséje: gerenda kell és tüzelő kell télre. Komárom, 1924. augusztus 24. Jámbor László. Nyílt levél egy komáromi kutyás hölgyhöz Hallói § Figyelem 1 Ne mulassza el készletét kiegészíteni, kitűnő fajhorok párlatok és likőr különlegességekben SÖMÖRJÁÍ-iíál még régi árban kaphatók, amíg a készlet tart. Komárom, Klapka-tér 9. - Telefon 215. gény Pityu halálának körülményeit ecsetelte á »bátyja« előtt, több volt a soknál. A könnyei pedig — egyenesen felháborítónk. Ön, Asszonyom, egy kutyát siratott, olyan hangon és olyan könynyekkel, mint aminővel manapság a magyar anyák szokták siratni elesett fiaikat, akik odakint a harctéren vérüket áldozzák a hazáért. Önnek, Asszonyom, úgy látszik, egyéb gondja sincs manapság, mint kimúlt kutyákat siratni s aranyláncos, tartósan-ondolált s párfőmmel illatosított kis dögök egészségén aggódni, amelyeknek »kisanyukájáuls nevezi ki magát s amelyeknek szendvicset s mignont tálal fel reggelire akkor, amikor a Széles-hentes előtt hosszú sorban állanak a küszködő magyar asszonyok, hogy egy falat húst kapjanak vasárnapra. Szeretném látni önt, Asszonyom, ott a sorban, áldott teherrel, izzadva s remegve a legszentebb súly alatt. Ön, Asszonyom, — ezt szombat óta tudom már, — még sohasem szült gyermeket, ön nem érezheti, mit jelent az: gyereket nevelni, ezer gondban, ezer nyomorúságban, talán bele is őszülve a gondba-nyomorúságba, a végén pedig, mikor felnő s talán csökkenthetné a , gondot-nyomorúságot, kiküldeni a frontra s megsiratni, mikor életét adja a hazáért. Ön, Asszonyom, anyai szeretetének minden melegét kutyákra pazarolja s ennek a szörnyűséges n.ai világnak közepette egyedüli keserűsége, hogy »Gyurikájának öccse« gyomorrontásból kifolyólag kimúlt ez árnyékvilágból. Ön, Asszonyom, ne haragudjék a kifejezésért, egy megátalkodott lélek, akit csak sajnálni tudok s akit velem együtt szánakozva, sajnál egy egész, hivatására rádöbbent, újvilágot remegve váró s ezért az újvilágért tízkörömmel harcoló nemzet: a magyar. Kérve-kérem Önt, Asszonyom, tűnjék el a komáromi utcáról kutyájával, kutyájának szánt magyarázatával s intelmeivel, könnyeivel s gyászával. Tűnjék el a szenvedésekkel próbára tett s az új eszmékért akaratra serkent magyar életből minél előbb, minél hamarább, addig, amíg ez az élet végérvényesen haragra nem gerjed ön iránt s kegyetlenül ki nem veti magából. Mert ön, Asszonyom, ennek a mai életnek csak szégyene, az a másik azonban, a jövendő: már nem tűri meg. Lekaszálja, mint a gyomot, amely a reménységbe zsendült új vetést csúfítja! (nf) — MELEG RUHANEMŰT kérnek télire az orosz harctéren küzdő honvédek. Nyissad ki szívedet s légy azon, hogy a gyűjtés sikerrel járjon: adj, amennyit csak tudsz! MII US vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMÁROM
