Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-29 / 35. szám
1 - 1 Julián barát példáján végre komolyan megmozdult a hivatalos magyar élet is a hazán kívül élő magyar testvérek felkutatására és hazatclepítésére. Hétszáz év elmúltával rájöttünk mi is arra, amit IV. Béla király már uralkodása kezdetén meglátott: kevesen vagyunk és sok az ellenségünk. Ezért küldte Julián! keletre, hogy keresse íel és hozza haza az Ázsiában visszamaradt magyar testvéreket és így erősítse meg a magyar népet arra a keleti veszedelemre, amelyet a bölcs uralkodó előre látott. Ma már mi is táljuk a veszedelmet. Más népek mégegyszer oly mérlékben szaporodnak, mint mi. Ila ez így folytatódik, elvész a magyar a folyton erősödő szomszédnépek között. Minden magyarok összefogására van tehát szükség, ha lengetni akarjuk még életünket legalább addig, amíg rájön a magyar nő, hogy többszörös anyává kell lennie, amíg megérti, felfogja a magyar, hogy a haza megmentésére nem elegendő, ha meg tudunk érte halni, Iliméin az is szükséges, hogy a meghalt hősök helyére új magyarokat tudjunk állítani. Meri bizony sajnálatos, de igaz, hogy a magyar nép szaporodási arányszámának emelésére kifejtett eddigi törekvéseink Julián sorsára jutottak. Julián megtalálta ugyan az elszakadt testvéreket, de visszatérésre bírni már nem tudta őket. Kinevették, előadását mesének tartották, őt magát pedig eszelősnek. S ugyanez a sors várt rá akkor, amik o • sikerleien kísérletezései illán visszatérve a talár veszedelmemre figyelmeztette az itthoniakat. Itthon is kinevették és kigúnyolták, nem hittek neki, túlzónak, rémlátónak nevezték. Szomorú igazságot szolgáltatott neki a muhi csata és az ez^ kövelő esztendő, amikor napok hoszszal járt az országban az egykorú tudósító anélkül, hogy élő emberrel találkozott volna. Ugyanígy vagyunk a természetes szaporodás kérdésével is. Nem akarják elhinni, hogy az egyke és az egyse a nemzet halálát jelenti. Önmagukat ámítják avval, hogy nem tudnak többel felnevelni, meri mmi telik. De ugyanakkor szórakozásra, divatra, rúzsra bőven telik. Nem akarják észrevenni, hogy más népek aszszonyai nemcsak dolgoznak és harcolnak, liánéin gyermeket is adnak a hazának, mert jói tudják, hogy az elesett hősök helyére új harcosok kellenek. Kinevetik az okos szót, szemérmetlenül hirdetik a társaságokban, hogy több gyermekük már nem tesz, megvetik, paráznának, erkölcstelennek pecsételik azt az asszonyt, aki több gyermeket hoz a világra s így válik a magyarság legnagyobb ellenségévé a magyar család. Es meri a magyar nő nem érti meg a figyelmeztető szót. nem látja a nemzet jövőjének kél ességét, vagy ha látja is. nem hajlandó érle némi áldozatai hozni, kénytelenek vagyunk Julián hanti nyomdokain haladva a külföldi magyarok vissza édesgetése révén keresni erősödésünket, szaporodásunkat. Ezért ment Gáspár professzor vezetésével egy tudós társaság a fehér barát nyomán Oroszéra ágba, hogy a honfoglalás előtt elszakadt testvéreket hétszáz év után újból felkeresse és hazahozza, ezért telepítette a kormány a bukovinai csángó ma-Csütörtökön temetett az ország. Temette a Hőst, a felhők magasából tragikusan lehullott, szárnyaszegett Sasmadarat, a Legelső Magyar Ember harcos fiát, aki a legnagyobbat, legtöbbet áldozta a hazáért: ifjúszép, alkotó életét, gyönyörű jövőjét, a legdrágábbat, ami magyarnak osztályrészül juthat. Ravatala előtt ott sírt az ország. Ott gyászolt az egész hadiakéit Európa, amely szintén a maga hősének tekintette Őt. Ott gyászoltunk, ott sírtunk mi is, ennek a kicsi városnak megrendült szívű magyarjai. Komárom gyászát, Komárom fájdalmát is elvitte vitéz nagybányai Horthy! István ravatala elé a főispán, az alispán inéig: a polgármester. Ott álltak ők is az utolsó Istenhozzád alatt s Komárom búcsúját rebegték el a Halottnak, mintegy bizonyságául annak, hogy példamutató hősi önfeláldozása eleven emlékként marad itt a Vág cs Duna partján is, örökké élve, örökké világítva. Komáromnak sokszor gyászolnia kellett már. Sokat kellett sírnia, szenvedvégre biztosan jelenthetjük, hogy a' komáromi leányliceum és kereskedelmi iskola az új tanév elején, tehát szeptember to-én pontosan megnyílik. Ezt az örvendetes hírt az augusztus 26-án délután 5 órakor megtartott szűkebbkörű értekezleten jelentette be Alapy Gáspár polgármester. Ismertette a kérdés egész historikumát. Biztos Ígéretet kapott annak idején, hogy a komáromújvárosi kir. járásbíróságot egybeolvasztják a koináromóvárosi kir. járásbírósággal, miáltal az újvárosi járásbíróság gyarukat hazai (elevány földre, ezért kiállja a Magyarok Világszövetsége a külföldön élő testvérek felé, hogy soha annyit nem gondoltunk rájuk, inintj most, ezért tudatjuk minden inagyarraS, hogy az óhazában felkészülünk (arra az időre is, amikor a fegyverzajt felváltja a béke csöndje s lehetővé válik az ő haza jövetelük. Rendületlen bizalommal várjuk ennek az időnek a bekövetkezését és meg vagyunk győződve, hogy ami sikerült a bukovinai csángókkal, ugyannie, de a gyászban, szenvedésben megtanulta, mit lásson a ravatal mögött, mit érezzen a könnyek csípése nyomán s hogyan értelmezze a hősök kebléből kicsorduló vért, amelynek a látványában történelme folyamán annyiszor része volt. Komáromot a sors tanította meg gyászolni s arra, hogy a példát, amely a gyász feketeségén keresztül aránylik, értelmezni s magáévá tenni tudja. Vitéz nagybányai Horthy István ravatala mögött is meglátták Komárom képviselői a kötelességet s ezt meglátták velük együtt az itthonmaradottak, akiknek megbízásából ott voltak a temetésen. A szárnyaszegett Sasmadár nem halott. Az »utolsó út«, amely Kenderesre vitte, a családi kriptába, nem az elmúlásba vezetett, hanem az örök életbe. A Sasrnadár fönt kering ismét az égen s szárnya csapkodásával az örök magyar kötelességre figyelmezteti a Kárpátok koszorúján belül élő s kívül küzdő magyarokat! céljaira lesz felhasználható. Utóbb értesülést nyert, hogy a két járásbíróság egybeolvasztása nehézségekbe ütközik, de lehetségesnek mutatkozik az, hogy í\y. újvárosi kir. járásbíróságot a Deák Fcrenc-utcai törvényszéki épületben helyezzék el, ha itt megfelelő helyiség áll rendelkezésre. Erre a város ily értelemben módosította korábbi kérelmét, egyidejűén gondoskodott arról is, hogy az új iskola ideiglenes hajlékot kapjon addig, amíg a járásbírósági épület kellő átalakítás után elfoglalható lesz. Közben az sikerül a liberális szabadosság kiüldözte többi magyarral is. Ez azonban csak időleges eredmény, mert ennek a szaporodási lehetőségnek nagyon szőkék a határai, hisz alig kétmillió magyarról van csak szó. Ha ez elfogy, megint csak olt leszünk, ahol most vagyunk. Ezért Julián barát fehér ruhájú, lángoló lelkű alakját állítjuk oda a magyar anyák elé: kevesen vágjunk, sok az ellenségünk! Hozzatok életre minden magyart, mert különben elveszünk! megtörtént az új iskola igazgatójának és tanári karának a kinevezése is és at új igazgató már meg is tette a szükséges lépéseket arra, hogy az iskola a tanév elején megnyíljék. Eljárása során azonban arról értesült, hogy megfeneklett a járásbíróság áttelepítésének az ügye is, ami viszont a közoktatásügyi minisztériumot arra késztette, hogy az iskola megnyitását későbbi időre halassza, amikor a végleges otthon már biztosítva lesz. Ám ffósa Kálmán kultuszminiszteri tanácsos okos és határozott fellépése elhárította fejünk felől ezi a veszedelmet, sok aggódó szülő és tanulni vágyó leányifjú örömére. A kiváló miniszteri tanácsos ugyanis kijelentette, hogy az iskolának minden körülmények között a tanév elején meg kell nyílnia, tekintet nélkül arra, hogy végleges otthona biztosítva van-e, vagy sem. így történt aztán, hogy augusztus hó 25-én délben kézhezkapta a polgármester a törvényszék elnökének átiratát, melyben értesíti az igazságügyminiszter azon elhatározásáról, hogy az újvárosi járásbíróság áttelepítése a törvényszék épületébe nem valósítható meg, de ugyanazon nap délután megérkezett hozzá a közoktatásügyi miniszter értesítése is arról, hogy a leánygimnázium első két osztálya és a kereskedelmi leányiskola első osztálya szeptember 10-én megnyílik s ezért utasítja a polgármestert, hogy a megnyitó osztályok részére szükséges ideiglenes helyiségeket a tanév elejéig megfelelő állapotba helyeztesse. Ez az intézkedés tette szükségessé, hogy a polgármester a szűkebb értekezletet összehívja. Ugyanis minden pillanatot ki kell használni a felajánlott iskolahelyiségek jó karba helyezésére, hogy azok kellő időben készen álljanak rendelkezésre. Az átalakítás azonban kiadásokkal jár, amelyekről a folyó évi költségvetés nem gondoskodik. Szüksége merül fel tehát annak, hogy más költségvetési fejezetből hitelátruházássa! biztosítsuk a költségeket. Ámde a közgyűlés határozottan megtiltotta az ilyen hitelátruházást és így a polgármester saját hatáskörében intézkedni nem tud. Az idő rövidsége miatt közgyűlést sem lehel' már összehívni a hitelátruházát engedélyezése iránt. Arra kérte tehát a polgármester a szőkébb értekezletet, hogy a hitelátruházásért vele együtt vállalja a felelősséget szeptember 2-ig, amikorra is rendkívüli közgyűlést hív össze, amely közgyűlés e kérdésben véglegesen dönteni jog. Nem nagy összegről van szó. A leánygimnázium részére az újvárosi zárdái leányiskola négy termet enged át díjta-HodveissIiCcriHCKSÉk évfolyam. 35. szám. Szombat, 1342 augsszius 23. OMAROMI LAPOK Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzcltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre II pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes pél (lány áru 1.21 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. - Főszerkesztő: DR. GAÄL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KÁLLLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. I^munkatársak: SZOMBATI1Y VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ueca 29. sz. Telefon: 81. Megjelenik minden szombatim. Kéziratokat nem adunk vissza. Megkezdték a téliruha gyűjtését harcoló katonáink számára A komáromi árkászok egy nap alatt tíz szovjet erődöt foglaltak el Ismét felszállt a Sasmadár Szeptember 10-én megnyílik a leányliceum és kereskedelmi iskola Szűkkörii értekezlet a városházán Hosszú vajúdás és bukdácsolás után épülete felszabadul és így a leányiskola
