Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-08-22 / 34. szám

2. oldaL. KOMÁROMI LAPOK 1012. augusztus 22. A közellátás háromszázba! új ellenőre lépett mun­kába a mull héten országszerte, hogy mint a fekete piac és zugke rés kedd­iem elleni küzdelem első frontbeli katonái megindítsák a döntőhadjára­tot az ellen a lelkiismeretlen kapzsi­ság és önzés ellen, amely még mindig felburján zik ebben az országban. Szomorú jelenség, hogy még min­dig a közellátás látszik nálunk az első és legfontosabb problémának. Egymást érik az újabb és újabb ren­­delelck és intézkedések, náp-napután olvasunk szigorú büntetésekről, in­ternálásokról és lépten-nyomon hal­lunk visszaélésekről, amelyek azonban kikerülik a büntetőhatóság megtorló ítélkezését, mert nincs feljelentő. Csüg­gedten kell látnunk, hogy még mini­dig akadnak, akik más gyermekének, apjának, férjének hősihalálán gazda­godni akarnak, de még nagyobb szám­ban vannak olyanok, akik inkább meg­fizetik a lelketlen árdrágító követelte túlzott árakat és így bűntársává lesz­nek a hazaárulásban, semhogy le tud­nának mondani a megszokott jólétről, eszem-iszomról, kényelemről, divatról. Az ember azt hinné, bőgj’ nincs más életfontosságú kérdés, mint az evés, ivás és ruházkodás. Mintha min­den más csak másodrendű fontosságú volna. Holott éppen megfordítva áll a dolog: az evés, ivás, ruházkodás ma igazán csak másodrendű ügyek. Legalább is azoknak kellene lenniök, hia nemzete lelkét igazán lelkén vi­selné minden magyar, akár az ország határain belül él, akár azokon kívül. A vaj, a kalács, a cukor, szappan és a textíliák nem dönthetik el egy nem­zet sorsát. Az ételből-italból és ru­házatból elégnek kell lennie annyinak, amennyi az élet fenntartásához nél­kül özhctelenül szükséges. Valami má­son fordul meg ma a dolog, amit a zugkereskedők, a spekulánsok és az eddigi jólétről lemondani nem tudó lelki szegények megérteni nem képe­sek. A bátor, hősies magatartás és a lelki erő azok az elemek, amelyek nemzetünk, országunk sorsát és jövő­jét egyedül tudják ^biztosítani. Akinek csökken a hazafias lelkese­dése a barna kenyér, a kisebb ha­szon, a mtíroslos ruha miatt, az hit­vány ember és a köz ellensége. Aki nehéz időkben nem állja meg helyét, az értéktelen ember. Kiváncsiak va­gyunk, mit tudna csinálni a kapzsi, harácsoló a honárulás piacán össze­csalt vagyonával, ha történetesen az Komárom városi GŐZ- ÉS KÁDFÜRDŐ NYITVA S A kádfürdő kedd kivételével minden nap. A gőzfürdő nők részére hétfőn 12—19 óráig, pénteken 12—19 óráig. — Férf ak részére csütörtökön 12—19 óráig, szó - baton 8—17 óráig, vasárnap 7—13 óráig Muiikásfürdő szombaton 17—19 Kóráig, lshiás és reumásoknak iszappakelás. Szives látogatást kér TÓTH MÁRTON (406) fürdőbérlő. Akkor még senki sem hitte, hogy igazán háború lesz. Szolgabíró vol­tam Szencen. Csendes unalomban teltek a napok; szinte szenzáció számban ment, mi­kor a csendőrök előállították Latta cigányt. Hosszú sora volt annak, amíg ide­ért. Kezdődött egy sorozatos lólopás­sal, amelynek tettesei ismeretlenek maradtak, a lopott lovak nyoma el­enyészett a Kis-Kárpátok híres Bazin­­perneki útszakaszán. Mintha elnyelte volna őket a hegység. A csendörség kereste a tetteseket. Lefülelt mindenkit, aki gyanús volt. Latta cigány is volt, lókupec is; vilá­gos, hogy vagy ö maga volt a tettes, vagy legalább is a lopott lovak el­rejtő je. De hiába volt a vallatás, min­den igyekezet megtört konok és érzé­ketlen tagadásán. így került hozzám; bűntett helyett valami egész csekély marhalevél-szabálytalanság miatt. Ez a vád is nagyon ingott; már azon a ponton voltam, bog.- elküldöm a derék, szépszál cigányt Isten hírével. Már az általános kérdéseknél meg­akadtunk. Az ipse nem tudta, hol orosz szovjet legyűrne bennünket és rátelepedne az egész Európára, — amint az Eden úr és lársai lelkiig jneretfurdalás nélkül már ki is ter­vezték? Mit csinálna ez esetben a fa­lánk, ínyenc ember pókhasával és zsírpárnáival? Vagy úgy képzelik ezek az aljaemberek, hogy mások küzde­nek, harcolnak és elvéreznek csak azért, hogy az ő összeharácsolt vagyo­nukat megmentsék, vagy hájrétegei­ket kenegessék? Nem, ami ment a világháborúban, annak most nem szabad megismét­lődnie. Nem lehet tűrni, hogy a köny­­nyű fajsúlyú, tág lelkiismeretű embe­rek mások bőrére drágítsák az ára­kat, vagy ha ez már semmikép sem lehetséges, eltüntetik a piacról az árul. Nem szabad ölhetett kezekkel nézni, hogy idegen, hazafiatlan szel­lemtől megmételyezett emberek ront-Yitéz Horthy István 1904-ben, Bólé­ban született, atyja szándékai szerint a tcngercszliszti pályára kelleti vol­na lépnie, 1918 augusztusában az ösz­­szeomlás Eriimében, mint a haditen­gerészeti akadémia növendékét érte. Attól a naptól kezdve, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyar­­ország kormányzói székébe lépett, Ist­ván fiának tanulmányait, fejlődését, -életét az egész nemzet érdeklődő sze­reidé kisérte. Horthy István beirat­kozol l a Műegyetemre, ahol gépész­­mérnöki oklevelet szerzett, közben mint vakmerő motorkerékpáros ver­senyző európaszerte ismertté vált. 1926-ban önként jelentkezett a jász­kun huszárezredhez, katonai szolgá­latra, majd atyja beleegyezésével re­­pülőiskoíába vezényelték. 1929-ben emléklapos repülőhadnagy, tíz év múlva lett repülőfőhadnagy. Gépészmérnöki oklevelének meg­szerzése után két esztendőt töltött a világ legkiválóbb motor-, autó- és re­pül őgépgy árain ak tanulmányo zásával. Amerikából visszatérve, 1930 novem­ber havában az Állami Vas!-, Acél- és Gépgyárak szerződéses főmérno e lett, 1933-ban műszaki tanácsos, 193.v ben helyettes igazgató, majd ugyaneb­ben az évben vezérigazgatóhelyettesi, 1939-ben vezérigazgatói rangot ért cl. 1940 június elsején Magyarország kormányzója vitéz Horthy Istvánnak, akkor már az Állami Vasgyárak veze­tésében és a magyarországi sportre­pülés irányításában kitűnő vizsgát tett szervezőképességét az Államvas­utak szolgálatába állította. Horthy István a MÁV elnöke lett, ebben a pozíciójában is rendkívüli sikerrel működött. A kitűnő pilóta, felismerve a repü­lés és a repülőképzés honvédelmi je­lentőségét, a Horthy Miklós Repülő Alapon keresztül, amelynek intéző­­bizottsága élén állott, mindent meglelt, hogy fiatalságunk született, sem azt, hogy mikor. Az öregebbik szolgabíránk a tárgya­lás során jött be a hivatalba. Talpig úriember, kötelességtudó, jó tisztvi­selő, okos, művelt. De ebben az idő­ben már tökéletes roncs volt, s félév múlva halóit. Legyőzte az ital. Most is úgy jön be a hivatalba, ahogy nem kellene. Lépése bizonyta­lan, szeme vörös. Rámered az ott álló cigányra, s elkezd vele okvetetlen­­kedni. — Mikor voltál sorozáson? Hogy állsz? A cigány egy darabig állja, de az­tán elvigyorodik. Keresztbe kancsa­­lít a két szemével, úgy mutatja a kezével, ahogy isznak. Nagyon biz­tos lehetett, a dolga felől, amióta nem érezte a csendőrt a háta mögött. Az én kollégámról azt hittem, ott hal meg, vagy megöli a cigányt, any­ucira bántotta a sértés. Főképen azért, meri érezte szörnyű gyenge­ségét. Valahogy betuszkoltuk a szo­bájába. Hanem, most aztán jaj neked, te rusnya cigány! A hatóság tekintélye mindennél fontosabb! sák azokal is, akiket jószándék vezet. Nem lehet engedni, hogy lelkiismcrel- Jen, önző kalmárszellem kapjon láb­ra azok között is, akik eddig távol estek tőle. Szerencsénk, hogy a nemzet többsé­gét nem fertőzte meg ez a szellem, s bízunk benne, hogy érintetlen ma­rad tőle a jövőben is. A tűz váltja ki az aranyat. A háború, á néiküíqi­­zés, a szenvedések tüze teszi próbára a mai embert. A salak kiválik, de megmarad érintetlenül az arany, az igaz, tiszta érték. Becsüljük meg az aranyat, vessük meg a salakot, irtsuk ki a társadalomból azokat, akik rom­­loülélekkel kényszerűik a hatóságot újabb és újabb intézkedésekre. Zár­juk ki a tisztességes emberek sorából azokal. akik szükségessé tették, hogy a közellátási ellenőr fogalmával sza­porodjék a magyar szótár. figyelmét és érdeklődését a legmo;- ! »lernebb fegyvernem felé Irányítsa. 1940 április 27-én feleségül vette Edclsheim-Gyulai Ilona Mária gróf­nőt, Edelsheim-Gyulai Lipót gróf földbirtokos és Pejachevich Gabriella grófnő leányát. Házasságukból 1941 január 17-én fiúk születeti, ifjabb Horthy István. Ez év február havában Magyaror­szág kormányzója azt az óhaját fe­jezte ki, hogy helyettesítéséről tör­ténjék gondoskodás. Bárdossy László, akkori miniszterelnök február 9-én nyújtotta be a Házba az errevonat)­­kozó törvényjavaslatot, amit másnap megszavazott a képviselőház, február 11-én pedig egyhangúlag elfogadta a felsőh.áz is. Horthy Miklós Kormány­zó 1942. évi február 15-én kelt legfel­sőbb kéziratával a törvényben meg­határozott módon óhajának adott ki­fejezést, hogy az országgyűlés kor­mányzóhelyettest válasszon. Február 19-én, csütörtökön, az Or­szágház kupolacsarnokában összeült az országgyűlés kél háza és vitéz Horthy Istvánt közfelkiáltással Ma­gyarország kormányzóhelyeltesévé vá­lasztotta. Az egész nemzet boldog lelkesedés­sel vette tudomásul az országgyűlés egyhangú választását. Néhány hétlel ezelőtt vitéz Horthy István tényleges -katonai szolgálatra bevonult a vadászrepülőkhöz. Rövid ideig Szolnokon tartózkodott csapat­testénél, azután a keleti harctérre ment. Mint egy vadászraj parancsnoka, kezdettől fogva rész ívelt köteléke minden harci vállalkozásában. Katonai tájékoztatás megemlékezett róla, hogy vitéz Horthy István össze­lőtt géppel érkezett haza egyik re­­pülőútjáról. Csütörtökön érkezett a megrendítő hír, hogy Magyarország kormányzóhelyettese a fronton hősi halált halt. Vitéz Horthy István életrajza Tábori levelezőlap Irta: vitéz Földes György A Dózsa 593 VIGADÓ ÉTTEREMBEN balaton melléki, szentgyörgy-hegyi és csobánci fajborok kimérése. Minden pénteken halászlé! Alapítva 1907. Telefon 319. Ä gyász híre ICemáromban Komáromban a rádió első jelentése alapján futótűzként terjedi el viléz nagybányai Horthy István hősi halá­lának híre. Az utcákon, kávéházakban megdöbbenve tárgyalták az emberek a szomorú eseményt. A középületek­re azonnal kitűzték a gyászlobogókat, a rendőrség intézkedett a szórakozói­­helyek bezárása felől. A délkomáromi búcsú is a szomorú hír hatása alatt folyt le. Sehol sem szólt a zene s a közönség is csöndesen járt a sátrak közt. Este a mozik nem tartottak! előadást, a vendéglők és kávéházak 11 órakor bezárlak. Gyülekezési és szórakozási tilalom A Kormányzóhelyettes Űr hősi ha­lálával az országot ért nemzeti gyász­­szál kapcsolatban a belügyminiszter az egész ország területére elrendelte, hogy további intézkedésig semmiféle tömegmozgalom, ünnep­ség, felvonulás, előadás (színház, mozi, hangverseny) sportverseny, gyűlés nem tartható. Nyilvános helyen a zene tilos. Ez alól kivételnek helye nincs. A zár­órát este 11 órában állapították meg. FIGYELEM! 5,6 Kétségtelen, hogy lakásban, raktárban, pincében <*z egerek és patkányok mérhetetlen kárt okoznak. UJRENDSZERÜ GÁZZAL tökéletesen kiirtjuk Felvilágosítás és előjegyzés: TÓTA PÁL iéreg-, egér- és pntkányirió vállalata. Budapest. Révny-u. 25. Telefon: 125—980 és 1 0—829. a 72-es bakaezred legszigorúbb száza­dához, mint katonaszökevényt és ön­­csonkítót 4 hosszú esztendőre. így lett Ferenc József hadseregének egy­­gyeí több katonája, a szenei járásnak eggyel kevesebb lókötője. Ezt ugyan nem sajnálja senki! Kezdtük az egész esetet elfelejteni. Nagyobb dolgok következtek. 1914. Sebesülten hazakerültem. Jó dol­gom volt, mindenki dédelgetett. A hi­vatalba csak be-benéztem, mert kö- Kel volt, két mankóval is. El is in­téztem itt olt egyet-mást. Egy reggel egy toprougyos, poros, fáradt, vén cigány vár engem a hivatal kapujá­ban. A szeme könnyes, olyan izgatott, olyan bőbeszédű, amilyen csak egy cigány lehet. A kezében tábori leve­lezőlap. — A Lajos írt! — mondta a sírástól elcsukló hangon. Kiderült, hogy az én besorozott ci­gányomnak az apja. \ Latta Lajos­nak, aki a hetven ketteseknél katona már harmadik éve. Aki ezt a levelező­lapot írta. De nem - lehel elolvasni! Azért jött he az öreg, Csészéről Szencre — kis 40 kitornéter — gyalog, mezítláb. — Ezért ugyan kár volt annyit gya­logolnod! Hál nincs Csesztél! pap, jegyző, tanító, aki elolvassa? A marhalévá'-kihágás aprócska do­log volt. Nem telt volna belőle több egynéhány' korona pénzbüntetésnél, ami bőven kitelt a cigány pénzéből, amit vele együtt adtak át a csend­őrök, Ennek pedig ülnie kell, amíg meg nem tanul keztyűben dudálni. Szerencsére van paragrafus elég. Most már én ismétlem vérig sértett kar társam kérdését: — Mikor voltál sorozáson? A cigány először azt hitte, tréfá­lok. Aztán vállat von. Azt teszi erre is, amit a keresztkérdésekre, mikor a csendőrök vallatták: Nem felel. Keményebben szólok rá. Végre oda­­: dörmögi: J — Cigányt nem hívják sorozásra! Nem volt egyszerű a dolog. A járás­­j orvos.1 állapította meg a korát a fogak, ; az Ízületek, a koponyavarratok alap- I ján. Amik közül egy sem volt olyan, j mint más emberé, mert a sátorlakói, 1 nomád életet élő kóborcigány anató­miája egész különös. Megegyeztünk az állílásköteles korban, s a. cigány letartóztatásba került a legközelebbi imTátlításíg A tömlőében puszta kör­mével olyan sebet ejtett a combján, hogy ennél kisebbe belehallak em­berek, de azért besorozták fogyatko­zás nélkül. Be is vitték, egyelőre a pozsonyi helyőrségi kórházba, onnét, &

Next

/
Oldalképek
Tartalom