Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-01 / 31. szám
4. oldal KOMÁROMI LAPOK 1942. augusztus A VESZTŐHELYTŐL AZ INTERNÁLÓ TÁBORIG (Egy magyar Újságíró élete a cseh megszállás alatt) Irta: dr. Bárányay József. (XIII. közlemény.) Délelőtt gyalog indultunk el katonák kíséretében. A várost kikerültették velünk és az Éger folyó partján masíroztunk végig. Ez az Éger az Elbének balparti mellékfolyója. Sose hittem volna, hogy itt, messze idegenben különösen eszembe jut Kamocsa, az én kedves szülőfalum. Ugyanis az Éger folyón éppen olyan kompon mentünk áj, mint amilyennél Kamocsán a Vágón közlekednek. Néni kell emberi erő az átvontatásához, hanem a víz sódra viszi át a másik partra a víz erejével rézsut állított kompot. Nemsokára Balsovicé (Teresine) állomásra értünk. Itt elhagytak bennünket a kísérők, mint szabadok mehettünk haza. Kék útlevéllel utaztunk. Az egyik Tóth József hajógyári főnöknél volt. Érdekes, hogy Tóth Józseffel aztán sokáig nem találkoztam. Nyugdíjba ment és elköltözött innét. Talán tíz évre rá, amikor Ipovitz József, komáromi gyárossal és Fábián Nándor, azaz Pali ármentesítő tisztviselővel körülhajózni indultunk Olaszországot, Fiúméba való indulásunk előtt találkoztunk Budapesten az utcán. A feleségével sétált. Egy kellemes délutánt töltöttünk együtt és sokat beszélgettünk a theresienstadti nyaralás emlékeiről. Most már előléptettek bennünket. Ide marhavagonban hoztak, vissza már harmadosztályú személykocsiban utaztunk. Délben indultunk innét. Délután négy órára értünk Prágába. Kétszer is kimentünk a városba,.ahol hatalmas tüntetések voltak. Azt reméltük, hogy Benes és Mäsaryk tákolmánya omlik össze, de sajnos, még sokáig kellett erre várnunk!. Emléktárgyakat vettem a rokonságnak. Este kilenckor indultunk tovább. Az állomási étteremben vacsoráztunk. Az étlapon ott mosolygott rám: »Magyar gulyás«. Rendeltem, de sajnos, a prágai szakács 'olyan rosszul csinálta, hogy én éppen nem mosolyogtam. Másnap délben értünk Pozsonyba. Érsekújváron keresztül este fél hétkor érkeztünk meg a komáromi állomásra, áhol élég sokan vártak bennünket. A Komáromi Újság ■kiadóhivatala, a Spitzer-Cég részéről kijöttek Veres Dezső és Vilma könyvelőnő. Nővérem ,és unokahugom szintén elibém jöttek. Bizony sírtunk a megérkezéskor^ Otthon jó vacsora után bementem a városba, a fŐpóstárá. Tanyra ákartam telefonálni-édesanyáimnak, hogy szerencsésen megérkezttem. So!ymossy Jolán volt az inspekciós, megígérte, hogy telefonál. Kétszeresen éreztem a saját ágyam puhaságát a fogolytábor kemény fekhelyé után. Úgy aludtam, mint a tej. Másnap reggel bementem a Kultúrpalotába. Az ajtómon lógó táblán még mindig ott 'volt a följegyz'ésem, hogy Azonnal jövök! Bizony az azonnal alatt majdnem megjártam a másvilágot és TheVésienstadtban is üdültem csehszlovák államköltségéh, dé az »Azonnal jövök« még mindig ott jelezte, hogy aki keres, csak várjon meg, hiszen én mindjárt ittleszek. Nem érdemes addig elmenni. Ez az »Azonnal nal jövök« szállóige lett Komáromban/ ahol még most is sokan mondogatják, hogy: — Nem merem azt mondani, hogy azonnal jövök, mert úgy járok, mint a Baranyay! Még a cseh zsupán is nagyot nevetett, amikor ezt meghallotta. Persze, könnyű volt neki nevetni.... Délelőtt jelentkeznünk kellett a rendőrfőkapitánynál és a zsupánnál. Délután hazamentem Tanyra, ahol sírva borultam édesanyám nyakába. ; Azt hittem, hogy ezzel vége az én kalandos élményeimnek és pontot tehetek utána, de sajnos, nagyon csalódtam. Én, mint az internálásból hazakerült, a vészen átesettnek éreztem magam és bátran jártam-keltem az utcákon, eljártam a Kaszinóba, ahol sokat kellett mesélKomárom városi GŐZ- és kAdfOrdő NYITVA : A kádfürdő kedd kivételével minden nap. A gőzfürdő nők részére hétfőn 12—19 óráig, pénteken 12—19 óráig. — Férf ak részére csütörtökön 12—19 óráig, szó - baton 8—17 óráig, vasárnap 7—13 óráig Munkásfürdő szombaton 17—19 óráig, lshiás és reuraásoknak iszappakelás. Szives látogatást kér TÓTH MÁRTOM (406) fürdőbérlő. nem élményeimről. A városon azonban valami dermesztő hangulat volt érezhető, de én nem sokat ügyeltem rá. Egyik délben, amint megyek haza, a Nádasdy patika Jókai utcára néző ablakán kiszól hozzám Nádasdy Géza gyógyszerész barátom, hogy menjek be. Bementem. Ott ezekkel a szavakkal fogad: — Te szerencsétlen, miért járkálsz ilyen szabadon az utcán, miért nem bújsz el ? Hát nem tudod, hogy akiket hazaengedtek az internálásból, azokat újra elfogják és túsznak viszik? Tudod, mi a túsz sorsa ? Én, mint a kupánütött, támolyogtam haza. Az ebéd se kellett. De nem szóltam otthon, hogy mi a bajom? Meneküljek? Jó vicc, de hová? A város összes kapui le vannak zárva. A hídon nem tudok átmenni. A csallóközi vonat nem közlekedik. A sors végzete elől nem tudok elmenekülni. Hát jöjjön, aminek jönnie kell. Ha az ajtó, vagy a kilincs megroppant idegrohamot kaptam, Ilyenkor azt hittem: most jönnek értem. Az eddigi bátorságom, vígkedélyem teljesen elhagyott. Minden kis zörejre ideges szívdobogást kaptam. Érthető mindez, nem akartam mégegyszer a csehtótok fogságába kerülni. Nem is tudom, hogyan kerültem ki áz utcára és a Kórház- és a Megye-utca sarkán találkoztam Székely Antallal, a Vármegyei Gazdasági Szövetkezet igazgatójával. Hivatala ott volt a vármegyeház udvara végén, a régi levéltáron és könyvtáron túl. Amikor együtt, dolgoztam Alapy Gyulával a vármegyei levéltárban és könyvtárban, Székely mindennapos látogató volt és Alapy Gyula lap, jában, a Komáromi Újságban is dolgozott, mint állandó, belső munkatárs. Innét volt a szorosabb ismeretség. — Miért nem bújik el valahová? — kérdezte — Ugyan hová? Nincs nekem búvóhelyem ... — feleltem. — Hát majd én clbújtatoha,' mohi dótta. -- Az . én házamnák két bejárata van. a Duna rakpart on cS a Hosszúutcán. Én előre megyek a Duna felől és kinyitom a Hosszú-Utcára szóló kertajtót. öda nvision be bátran r Én addig előkészíteti' a családomat. Az én házam telke igen nagy, a kertben van külön kertész-lakás. A kertbe nem igen lehet belátni. Otr szépen meg lehet. Csak egy veszélytől kell tartani. A gyermekek mellett van egy nevelőnő, akit eddig német érzelműnek tartottunk, de amióta bent vannak a csehek, erősen mutatja a csehszimpátiát. Erre nagyon vigyázzon. Azt tanácsolom, hogy erősen udvaroljon neki, akkor nem fogja elárulni, ha meg is tudja, hogy kicsoda. Azt fogjuk mondani, hogy maga egy szegény bölcsész, aki a budapesti egyetemre akar menni, de most nem mehet át a hídon. Mivel családom, a feleségem és gyermekeim Önt rendesen doktor úrnak hívják, hát azt mondjuk, hogy maga Doktor József. A Baranyay nevet elhallgatjuk. Erre elváltunk. Mire én a Hosszú utcában a megjelölt számhoz értem, a kertajtó már nyjtva volt. Benyitottam, ott várt Székely és bevitt a családjához, ahol mint régi ismerőst üdvözöltek. A nevelőkisasszonynak, amint magunkra maradtunk, erősen tettem a szépet. Az első nap már tudtam, hogy nem fog elárulni. Minden éjjel házőrséget tartottunk fölváltva, mert akkortájban a vörösök a Vágduna felől közeledtek Komáromhoz és egyik éjjel lehetett hallani a Mess inger-féle téglagyár melletti harcok zaját. Ez már kommunista támadás volt és a támadó csapat nem is hasonlítható a május elsejei csapathoz, mert a májusi tele volt komáromiakkal, akik vissza akartak jönni Komáromba. A későbbi csapatok már egészen nemzetközi társaság volt. Állítólag még kínaiak is voltak közöttük. Itt Székelyéknél látszólag én nem voltam elrejtve, de ha valaki jött hozzájuk, én szépen hátrasompolyogtam a nagy kertbe és bementem a kerti házba. A vendégek közül senki se tudta; hogy én ott vagyok. Darida Zoltán, a Gazdasági Szövetkezet titkára felöltözött egyszerű ruhába és úgy ment el a nővéremhez, Apró Györgyijéhez a Tolnai utcába, s tőlem vitt pár sor írást, hogy én jó helyen vagyok. Darida azonban nem árulta el rejtekhelyemet, mert féltünk attól, hátha kipattan a titok és a cseh-tótok megtudják, hol vagyok. Darida megmondta nővéremnek, hogy legyenek nyugodtak, írják meg édesanyámnak is, hogy jó és biztos helyen vagyok, de a búvóhelyemet nem árulhatják" el. Nővérem nem ismerte Daridát és így nem kellett attól tartani, hogy kipattan a titok. Da' rida ihjnden hétfen elment egyszer a nővéremhez. . .... Az volt a szerencse, hogy Székelyéiknek és Daridának nagy könyvtáruk volt és élhettem szenvedélyemnek, rengeteget olvastam’ Közben öntöztem a kertben. Egy hónapig voltam így elbújva. A cseh-tót járőrök állandóan cirkáltak a Duriarakpartön, a házunk előtt, mely á : köleshántoló mellett volt közvetlenül. (Folyt, köv.)' PANNÓNIA SZÁLLÓ Budapest, Rákóczi-ut 5. (85«) Központi fekvés. Korszerű kényeié« Egyágyas szobák 6 P-től 12 P-ig, kétágyas szobák 9 P-től 18 P-ig. Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál. Elismerten kiváló konyha. — Polgári árak! Interjú két komáromi kislánnyal — Karády Katalinról Szín: az Unió könyvesboltja. Idő: reggel 8 óra, közvetlenül a nyitás után. Nyílik az ajtó, két kislány lép az üzletbe. Egyik Se lehet több tizenkét évesnél, nem is lehetnek valami előkelő származásúak, mert a ruhácskájuk bizony elég kopottasnak látszik. De üdék, frissek, mint a reggeli harmat, s úgy ragyog az arcuk, mint odakint a huncut napsugár. — Képeslapokat kérünk! — toppannak a pult elé. — Milyen képeslapokat? — kérdezi a kiszolgáló hölgy. — Kizárólag olyanokat, amelyek Karády Katalint ábrázolják! — csicsergi az egyik, buzavirágszemű kislány. Felfigyelünk a szóra s közelébe settenkedünk a két kislánynak. Ekkorra már egy halom Karády-kép közt turkálnak. Válogatják a képeket, néha szinte felsikolíanak az örömtől, mikor kezükbe akad egy érdekes felvétel. Most éppen olyan kép kerül a bnzavirágszín-szemű kisliölgy kezébe, amelyik pizsamában ábrázolja az »isteni« művésznőt. — Jaj, de édes! — mondja. A ínásik irigykedve nézi. Csak akkor nyugszik meg, amikor ő meg egy csupaszvállú, átszellemült tekintetű s kissé kinyílt ajkú Karády-képet talál. Körülbelül félóra telik el a nagy válogatásban. Végre mindegyik hat-hat képet tart magánál. Illetve: az egyik, amikor fizetni kell s kisül, hogy még egy képre futja a pénze, visszaröppen a pulthoz s kiválaszt magának ráadásul egy fürdőtrikós képet. Ebben a pillanatban szólítjuk meg az illetőt: — Úgy látjuk, nagy tisztelője a művésznőnek . . . — Imádom! — mondja a kislány, szívére szorítva a képeket. Ha POLAK.« 38 i festtetés tisztittat tökéletes munkát kap! Függönyök tisztítása és rámázása! KOMÁROM 1. Rákóczi Ferenc-utca 21 sz. — Bizonyosán sok Karádv-filmet látott. — Mindegyiket megnézem. — S hova teszi a képeket? — A gyűjteményembe. Én kizárólag csak Karády-képeket gyűjtök. Ezzel a bét darabbal éppen ötven Karády-képem lesz. Persze, mindegyik más felvétel. — Érdekes. Egyformák nem lehetnek? — Nem. A gyűjtemény csak úgy értékes, ha minden kép más ruhában, más beállításban ábrázolja őt. —- S anyukája mit szól a gyűjteményéhez? Tetszik neki? — Bizonyára tetszene, ha látná. De még nem mutattam neki. Majd ha teljes lesz a gyűjtemény .. . A kislány fizet, látom, krajcárokból számolja le a képek árát. Azzal fordulnak mind a ketten, köszönnek s kilibbennek az ajtón. A hölgy, aki kiszolgálta őket, s akinek érdeke voltaképpen, hogy minél több Ka rády-képet eladjon, fejcsóválva néz utánuk s ezt mondja: — Szörnyűség! — Igen, :— mondom. — a fejem leteszem rá, hogy mind a kettőnek lyukas a cipőtalpa s otthon az édesanyjuk azon töri most a fejét, hogy miből főzzön ebédet. Az apjuk valószínűleg zsák alatt görnyed » kikötőben, de lehet, hogy kint van a fronton. S ők Karády-képekre spórolnak, vagy — ne adj Isten lopnak hazulról llát így vagyunk. Az üzletben csönd van. A pultról fátyolos t tekintettel, gúnyosan mosolyog Karády Katalin képe. Jelvényt a hadbavonnllak hozzátartozóinak! Érdekes hírt kaptunk Kolozsvárról. Az ottani polgármester'-a hadBavőhültálí liöz.zá- i tartozói részére - amennyiben a hadbavonult harctéri szolgálatot teljesít s a hozzátartozókra hárul a családfenntartás gondja — jelvényekét -rendszeresített: A jelvény viselőjét feljogosítja arra; hogy a hátóságok, intézmények stk: előtt Jelentkezve, :— különös figyelemben és megbecsülésben, illetve soronkívüli elbánásban -részesüljön. « " • Kolozsvár polgármesterének példája követésre méltó. Azok, akik vérüket ontják odakint a harctereken a hazáért, valóban megérdemlik, hogy- itthoitmaradottaik, akik nélkülözni kénytelenek segítségüket, megkülönböztetett bánásmódban részesüljenek. A jelvény, amely, a mellükön díszük, feltétlen tiszteletet parancsol a társadalom,- de a hivatalok részéről is. Úgy véljük, Komáromban is követhetnék illetékeseink a kolozsvári példát. Szerkesztő üzenetek R. F.-né, Délkomáróm. Levelét, mint az ügyben legilletékesebbhez, átjuttattuk a Bajtársi Szolgálathoz, ahonnan majd értesítést fog kapni a kérdésre vonatkozólag. N. y. Gúta. Köszönet a küldeményért, mindkettőnek örültünk. Szív. üdvözlet. Toldi Mária magyar nóta énekesnő énekel minden este a D U N A' -kávéházban // Kitűnő étterem es szálloda. Komárom, Dunapciarioii. 511
