Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-01-31 / 5. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. január 31. Katonatemetés Klapka városában Az egész várói móly részvéte kísérte utolsó kantáron! útjára a tragikusan elhunyt Pajtit Gyula dandárparaucsnoko! Romáram, január 30. Péntek;/{Mmos az ég, alig tud előtömi kissé-'a téli napsugár. A középületeken gyászlobogó leng, az utcákon fekete kar­­szalagos tiszticsoportok sietnek a katonai kórház felé, a különböző honvédaláku­­fetok a Kánya Kálmán-téren, a Várme­gye-utcán, a Baross-utcán, egészen fel az öreg hídig: sorban állnak már. A jár­dán feketéink a közönség tömege. Komárom gyászol, utolsó útjára, kísér mindjárt égy katonát. Katona . kü­lönleges hangzása van ennek a szónak, itt, Komáromban, az ősi katonavárosban. Ehhez a- városhoz hozzánőtt a katona, ez a város mélyebben, szentebbül tudja ' érezni, értelmezni, mit jelent ez a szó. Öröm a katona a komáromi utcán s an­nál nagyobb fájdalom, ha azt halljuk, hogy valamelyik elveszett... Minden ko­máromi lélek megdöbbent most is, ami­kor azt hallotta, hogy egy katona meg­halt. De kétszeresen döbbenetessé vált a hír akkor, amikor kiderült, hogy —*­­énnek a várösnafc első katonája halt meg. Pajtás Gyúlá vezérkari ezredes, a m. * lár. komáromi 6. honvéd gyalogdandár parancsnoka, komáromi állomásparancs­­nok ez a halott. Kedden, január 27-én reggel, fiatalon, 47 éves korában ragadta el a halál, kötelességének teljesítése köz­iben, szolgálati helyén, tragikus körül­mények között. Nagy ember volt: szív­ember. Szigorú volt, talpig katona, de a lelke sugározni tudott s ebben a su­gárban a szeretet uralkodott. Láttam, őt a kaszárnya előtt, ahogy kilépett, mi­­; -kör áz-egyik közlegénye éppen ^visszaér­­kezett szabadságáról. Kezét fogott a köz­legénnyel s megkérdezte tőle: Hogy van­nak az öregek otthon? Láttam őt leg­utóbb az Ukrajnából hazatért gyorscsa­patok fogadtatásán. Ragyogott a tekin­teté — a büszkeségtől. S éreztem, hogy a sokat szenvedett honvédfiúk nem kap­hattak volna nagyobb vitézség! érmet ennél a büszke tekintetnél. Apjuk volt b ők rajongásig szerették. Szerettük mi is. Mert 'mégtalálta az­­utat közénk is, polgárok közé. Minde­nütt ott volt, ahol Csak egy kis lehető­sége kínálkozott annak; hogy á katona­ság és d polgárság közti jóviszony s meg­értés fejlődhessék. Ahol megjelent, ■ ha­tósági, vagy társadalmi rendezéseken, tisz­telet s megbecsülés kísérte. Ezért olyan őszinte s mély most a lakosság gyásza is. A kórház kertjében felállított ravatal mellett itt dobog a város szíve. Itt van már vitéz Nagy Nán­dor főispán, Reviczky István alispán, Alapy Gáspár polgármester," összes egyházak s intézmények, iskolák kép- 7viselői: Mo'st--érkezik a nagyszámú hop- Vífdfíszlf’ Icüídáttség ' sorfalé' közt - vitéz, Hennyey Gusztáv altábornagy, a II. hon­védhadtest pararfesnoká. A 'teávatöl-melc lett a magyaron kívül német és? olasz katonai díszőrség áll. Szövetségeseink is nagyszámú tiszti és legénységi küldött séggel képviseltetik magukat. Pontban negyed 12 órakor kezdi el a gyászszer­tartást Fadgyas Aladár evangélikus lel­kész, nagy papi segédlettel. Lukács evan­géliuma XII: részének 37. versét idézi: »Boldogok azok a szolgák, akiket, mikor az Hr megérkezik, vigyázva talál...«. S beszél Pajtás Gyuláról, a vigyázó em­berről, aki fegyverrel, de lélekkel is ott állott a vártán, míg'el nem szólította az Ur... Galambos Zoltán ref. lelkész mond még imát, aztán, miközben az összes templomokban megkondulnak a haran­gok, megindul a menet, hogy a jobbol­dali vasútállomásra kísérje utolsó útján a legelső komáromi honvédet, akinek földi maradványait majd Csanádpalo­­tára szállítják. A csapatok élén a dan­dárparancsnok- és állomásparancsnok­­helyettes, vitéz nemes Haynal Alajos ezredes, a 22. honvédgyalogezred pa­rancsnoka lovagol. Az ezredes markáns arca nemcsak a felettese, de legjobb barátja elvesztése feletti fájdalmat tük­rözi. Hangja megrezdül, mikor vezényel. Mögötte a huszárság, a tüzérség, az ár­­kászok s a gyalogság alakulatainak vég­telen sorai. A honvédzenekar következik most, gyászindulókat játszva, majd egy közlegény az egyszerű fakeresztet hozza, amelyen egyéb sincs, csak egy gyász­fátyol s az ezredes neve.' Négy hadap­­l'ódőfrnester selyempámákon az elhunyt ki;ün ‘étéseit hozza méltóságteljes dísz-,' lépésben, aztán,egy honvéd a lovát ve­zeti. A lő csüggedten ballag, mintha .0 is útérezné a gyászt, lehajtja a fejét. A papság után hat fekete ló húzza az ágyú­­talpra helyezett, gyászlepellel bevont ko­porsót, melynek a tetején a dandárpa­rancsnok harci sisakja és keresetbe tett kardja fekszik. A koporsó körül feltűzött szuronnyal, díszmenetben az édesapjukat gyászoló honvédek. Aztán-- a- rokonság, az előkelőségek, a honvédség újabb ala­kulatai s a közönség. A több, mint egykiiométer hosszú me­net áthalad a Duna másik oldalára, ahol a különkocsi előtt Sáry Imre ref. lelkész mond utolsó Istenhozzádot Paj­tás Gyula dandárparancsnoknak. Fel­­zepg a magyar Himnusz s megremeg a lélek. Sok kemény arcon könnyeket lá­tok csorogni. Messziről sűrű ágyúlövé­sek reszkettetik meg a ködös levegőt. A koporsót felhelyezik a szerelvényre, vezényszó hangzik, tisztelgésre lendülnek a kezek, mi pedig levesszük a kalapun­kat. Pajtás Gyula vk. ezredes, dandár­­parancsnok elindul, hogy sose lássa töb­bé Klapka városát, csak a lelke marad­jon itt mindig, örökké, a vártán. (-*) Február 14-én lesz a MANSZ hangverseny Jelentettük már, hogy, a. Magyar Asszonyok Nemzetközi Szövetségé­nek komáromi csoportja febrár 7-én hangversenyt szándékozott rendezni. A hangverseny! egy héttel elhalasz­tották, tehát február il4-én lesz, este 7 órakor a Kultúrpalotában. A nagy érdeklődéssel várt hangverseny műsorán Péter József zeneszerző­­karnagy szerepel férfi- és vegyeska­rával, Farkas Márta és Dr Ki­rály Józ.sefné pedig Vivaldi d-moll Concerto Grossó-ját és Mozart d-dur Concertarte-ját adja elő két hegedűn. A MANSz komáromi csoportjának vezetősége ennek a rendezésének tiszta jövedelmét is jótékony célra fordít ja. Bizonyos, hogy a hangverseny magas művészi élvezetet fpg nyújtani az érdeklődő közönségnek. Jegyek az Unióban is kaphatók. 0B MÉZÉT SZANATÓRIUM' szülészeti magángyógyintézet KOMÁROM Deák Ferenc-u. 17. 7 1 í TELEFONSZÁM 141. \ IV Mennyi voll az 1941. évi csapadék a Csallóközben? Az 1941. évi csapadék az átlagon felfflS volt Csallóközben: 659.7 mm. Az utolsó 17 évben, 1923—1911-ig a leg­kisebb csapadék 1932-ben volt, amikéi» csak 333.4 mm. volt. Az utolsó 17 évbe1 *« a legnagyobb csapadék %7;heií. vplt: 788.4 mm. 1925—1911-ig a 17 év évi átla­ga: 570.7 mm. Ebből láthatjuk, hogy » 17 év évi átlagánál mennyivel nagyobb mennyiségű csapadék hullott le 1941-bei*. Ezek szerint Csallóközben 1941 évb«a 1 ms területre 659.7 liter csapadék .hul­lott le. A lehullott csapadék-mennyiség, ha­vonként az alábbiak szerint oszlott meg: január 50.6, február 31.3, március 93A április 53.9, május 61.3, június 471, július 89.9, augusztus- 30.1, szeptember 22.6, ok­tóber 57.9, november 83.9, december 36.7 ipm. A legnagyobb csapadékmennyiség esÜ alakjában Gúta környékén volt 1941 július 17-én, amikor 1 nap alatt 74 mm. eső hui­­lott le. 1941 év 365 napjából 128 nap volt csa­padék (0.1 mm-nél nagyobb). Űj lakbérrendelet Most jelent meg a m. kir. minisztérium­nak 590—1942 M E. sz.' rendeleté,' aipely korlátozza az új • házakban a felmondási jogot és rögzíti á lakbéreket. Az 1940--évi Január 2?. után épült hús­ban azt a bért kell fizetni,, anjelyben a bérbeadó a ház felépítése után az felsÁ bérlővel elsőízben megállapodott. Tlyéú la­kások bérletének a ■ felmondása hatályta­lan, ha egyébként nines helyje a felmon­dásnak. Aki a {elmondás hatálytalanság» következtében a már kibérelt lakásba nem tud beköltözni, eddigi-. Iákását- szintén meg­tarthatja. Szövetkezeti és tá rsasházbap Jévé lakások bérletét n bérbeadó, azon a .címen, jiogv a lakásra saját magának van sz üksége, csak akkor mondhatja fel, ha á ház már 0 rendelet életbelépése előtt tulajdona volt A lakásrendeletek e.,„ren­delkezéseit iroda, píütérém, ínühely” cél­jaira bérelt helyiségekre is alkalmazni keh. Az üzlethelyiség bérlétét a bérheádő a* iparhatóság felszólítására -.köteles felpion­­dani, ha a bérlő kötött ..forgalmú, áruk árusításába nem jelöltetett"ki, í^y aZ élöatl üzleti évben 'üzle.ti^léyékenj'ségfe UÖFébe* 60 -százalékkal kevesebb ■ üzleti forgalmat • ért el. > A lakáscserét szintén be kell jelen­­' í. te ni a hatóságoknak. Lakások igénybevételét megyei városukban, járási székhelyeken és ötezernél, töhjb la­kossal bíró községekben el Iphef rendelni, nemcsak közszolgálati alkalmázétíak, ha­nem más személyek lak’ásszük-áé^letéríek ki­elégítésé céljából is. - Ez á rendelet..kitel­jed a visszacsatolt- délvidéki területekre is. PANNÓNIA SZÁLLÓ (038) Budapest, K íüóczi-u! 5. Közp-onti fekvés. Korszerű kényelem. Egyágyas szobák 6 P-től 12 P-^, kétágyas szobák 9 P-től 18,P-ig. Éttermében Veres Károly és cigányzenekara, muzsikál. Elismerten ki v á ló k o nyh a. Po.l g á r i árak! R&GfIDjA MEG az alkalmat és hozassa meg azonnal »ILLÚZIÓN« különleges kompozícióin­kat használati .utasítással és egy liter legfinomabb lavendula fenyőillatot kap. Egy. literhez való adagol P 6.— előzetes beküldése mellett bérmentve küldünk. Utánvéttel 80 fillérrel többe kerül. ELTŰNT nyomtalanul sokezer hölgy arcáról, nyal­káról’, 'Iábáról; méri tövestül kiirtotta a kellemetlen Szőrszálakat, bajuszt, szakállt a valódi »GRACIOZA« tökéletes szőr­vesztő fluid, mely már hazánkban is kap­ható. 3 kis üveg P 3.80, teljes kúrához 6 üveg P 7.20. Használati utasítással, —. előzetes pénzküldés mellett bérmentve, — utánvéttel 80 fillérrel többe kerül. 7*7 ' "Megrendelhető .magyarországi , egvedárusftó cégnél: FERENJZl SZÁBÓ 8. SZEGED, OROSZLÁN Uv 6. /Ko. Kocs kö/sf g és a kocsi t Irta:' dr. Barnnyny József ' Komárom vármegyének is van olyan ne­vezetessége, amelyről sokát frtak és nem­csak a megye, dé az egész ország határát is túllépte hírneve 6s ; Európaszerte írtak vagy beszelték róla. -ti Ilyen' európai hírű ritkasága, nevezetes­­lége a kocsi, amelyről már egész kisí könyv­tárat Írtak össze hazái és külföldi tudósok, »kiknek nagyrésze azt vitatja, azt állítja, hogy a kocái, ez a könnyű jármű nem­­esalíhogy magyar találmány, de egyenesen Kómárommegvéből, Kocs ’ kö'zségből szár­mazik. Kezdetben »kocsi szekér« volt a, névé, de későbben elmaradt a »szekér« és maga a »kocsi« jelző is kifejezte' azt a könnyű', személyszállításra felette alkalmas, a külföldiektől agyon dicsért, kényelmes jármüvet. A »kocsi szekér« kifejezésből úgy lett egyszerűen »kocsi«, mint ahogyan » tokaji bor helyett egyszerűen »tokaji «-t, a prágai sonka helyett »prágai«-t, a debre­ceni kolbász helyett csak »debreceni «-t mon­dunk. A kocsiról, erről a komárommegvei ne­vezetességről sok könyvben, folyóiratban írtak már, de összegyűjtve ezek az adatok még nincsenek. Irt ugyan e tárgyról Tóth Béla is,1 de inkább! a hintóról és sok, mi­­reánk komárommegyeiekre nézve fontos adatot kihagyott. Éppen ezért határoztam el, hogy erről a komárommegyei neve­zetességről, a kocsiról összegyűjtöm a mi­­reánk beccsel bíró adatokat. Azt hiszem, minden komárommegyei szívesen olvassa, hiszen vármegyénk a kocsi révén egész Európában emlegetve volt nem is egyszer. Mindenek előtt tisztázzuk a kérdést. Akik tagadják, hogy a kocsi magyar, illetve ko­márommegyei találmány, azt hozzák föl ér­1 Mendemondák. A hintó és a kocsi. 58— 65. vül, hogy már az asszíroknak, az egyipto­miaknak is volt kocsijuk. Igaz! Egyiptom és Ázsia földjén előkerült ősi emlékeken látható, amint királyok vagy hősök ellen­ségét, Vagy vádat űznek kétkerekű kocsi­kon. Az ókori és középkori kétkerekű ko­csik, talyigák igén kényelmetlenek voltak és kizárólag hadi, vadászati, később gaz­dasági célokra szolgáltak. Személyszállítás­ra nem igen voltak alkalmasakb a férfiak, sőt még a nők is szívesebben utaztak ló­háton, a betegek és a' nők sokszor gyalog­­hintón jártak. Szóval, ha voltak is két-, később négy­kerekű kocsik, azok nehézkesek, kényelmet­lenek voltak és személyszállításra nem igen feleltek meg. Magyarországon, Kocson nem magát a négykerekű jármüvet találták föl, hanem annak egy könnyű, kényelmes, sze­mélyszállításra és gyors hajtásra alkalmas faját, amelyet sietett a külföld utánozni, úgyannyira, hogy még a magyar elnevezését is átvette és az idegen nyelvekbe is át­ment a kocsi szó. íme néhány példa: nem: lehet kétség, hogy a német Kutsche, a francia coche, a spanyol coche (ejtsd lco­­cse), az olasz cocchio, az angol coach, aj lengyel koZ, a ílamand goetse, a svéd kusk stb. magyar eredetűek.* Természetesen vannak, akik tagadják ezt, részint német, cseh, részint olasz és fran­cia eredetűnek mondják a kocsi szót. Leg­erősebb érv ezek ellen, hogy a kocsi szó először a magyar nyelvben lordul elő, az­után bukkan föl egymásután az európai nyelvekben a XVI. században. Francia nyelven először Montaigne használta. Olasz­országban 1550 körül lordul elő e szó Giovan Cecchinek egy színdarabjában. Né­meteknél a XVI. század elején tűnik föl, Spanyolországban Avila történetíró 1548-* Riedl Frigyess: A kocsi. M. Nyelvőr XI. 111. *U. o. ban használja, Angliában csak a század végén használatos* Az angol nyelvtörténeti­­szótár is magyar, eredetűnek mondja t kocsi: szót. Különösen sokat foglalkozott a kocsi kér­désével Górni des Windisch Ung. Magazin című folyóiratban. A kocsi szónak Kocs falu nevéből való származását _már Jerney bebizonyította egy 1267-iki oklevélből (super totidem Cochy jugalibus), továbbá egy 1496. évi számadás­ból • (Registr. Cam 1495. Gurrjfero de Koch).4 Az utóbbi idézetet > Prikkel Marián is közli,* aki átnézte a királyi udvar 1494—95. évi számadásait, amelyekben igen sokszor előfordul a kocsi szó. Különösen fontos a Jerney álfal is emlí­tett »currife.ro de Koch« kifejezés, amely­ből világos hogy a kocsi szó Kocs köz­ség nevéből származik. A királyi udvar 1494-iki számadásai emlí­tik többek között, hogy »egy kocsi édes és savanyú narancsot visznek Budáról Vi­­segrádra«. Majd számadásokat találunk, hogy mit fizettek a Kocs falubeli szekere­seknek. Estei Hippolit kardinális 1495-iki olasz nyelvű számadásaiban is igen gyak­ran előfordul a kocsi szó. Szentkúti Kiss Károly is említi, hogy Kocs község a kocsigyártás színhelye volt és onnét ered a kocsi szó.* Semmi lehetetlenség nincs abban — mond­ja Tóth Béla —, hogy a könnyű íaszekeret Kocson gyártották legelőször. Ez a falu — tekintettel arra, hogy főforgalmú útvo­nalban: Buda és Bécs között feküdt — so­4 Jerney: Magyar nyelvkincsek 75, Gyulai Rudolf: Komárom vármegye és város tör­ténetéhez 44. * Réthei Prikkel Marién: A kocsi ere­dete. Egy. PhiL Közi. XXI. * Töreuékek Nagy-lgmánd és vidéke múlt­jából 91. káig a gyorsszekeresek, gyorsparasztok ta­hija volt.7 A kocsi leírására és .eredetére. különöse* fontosak-azok a . íöljegyzésej», amelyek ha­záidéban megfordult külföldiektől származ­nak, mivel a szemtanúk megjegyzéséi ma­dig menbízhatÖhbnk * ' Lássuk s külföldi utazók följegyzésefi a kocsiról mink kpuiárommegyei talál­­; mányról: Ansbert lelkész útleírása a harmadik ke­resztes háborúról említi 1189-ből, hogy * magyar király Frigyes császárnak és,embe­reinek többek között sok kocsit' ajándéko­zott. — Bertrandon de‘ Iá Brblcqüíéfie, Jé Fülőp burgondi herceg tanácsosa és W- udvarmestere 1432-ben a Szentföldről vis®­­szatértében átutazik hazánkon és Komi­­, rommegyén is. Útjában.nagyon iiiegté‘tsze*| neki a magyar kocsi, amelyről. igééi sok dicséretet ír: »Magyarországon keresztül utazván — írja többek között — gyakran találkozt»»« magyar eredetű kocsikkal, amelyen 5—6, sőt 8 személy is kényelmesen elfért. A hátulsó kerekek mindig nagyobbak, mórt az elsők. Némelyek az ottani szokás s*«­­■ rint be vannak fedve, ezek nagyon szépek és oly könnyűek, hogy beleértve a kere­keket is, egy ember könnyen a vállán» emelheti és elviheti. Mivel a föld sík. » lovak állandóan ügetve mennek. A slkaéla okozza, hogy olyan hosszú barázdát húznak, hogy csoda.’ (Folyt, köv.) 'Tóth Béla: Mendemondák 63. * Szamota István: A kocsi. Magyar Nyelv­őr xxrv. ’ Baranyay József dr.: Fejedelem járás márommegyében 72. Marczinkó Feror»«: Bertrandon de la Borcquiere utazása Ma­gyarországon, 23. Szamota István: Régi uta­zások, 95. Baranyay József dr.: Régi uta­zások Komárommegyében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom