Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-07-11 / 28. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. július 11. A Magyar Elei Pórija választmányi ülést iarloii Folyó hó 6-án a Magyar Élet Pártja komáromi városi szervezete választmányi ülést tartott. Az ülésen megjelent vitéz Nagy Nándor főispán, vármegyei elnök is. Az ülést Prótmy Aladár dr. városi elnöki nyitotta meg s köszöntötte Király József esperes-plébános országgyűlési képviselőt kormányfőtanácsossá történt kinevezése alkalmából. Király József országgyűlési képviselő meghatva mondott köszönetét azon bensőséges és spontán megnyilatkozásért, amely a választmány minden tagja részéről érte. Ezután a kül- és belpolitikai helyzetről tájékoztatta a választmányt. Fehérvári Gyula közp. vármegyei titkár a háborús országok gazdasági viszonyait és az ezzel kapcsolatos szigoy rító intézkedéseket ismertette és kijelentette, hogy az itthon tapasztalt nehézségek ellenére ellenére még mindig sokkal jobb anyagi helyzetben vagyunk mi magyarok, mint Európa bármelyik országa. A választmányi ülés során közügyeket tárgyaltak meg. A Nádor utcai úttest leszakadását nem a város terhére, hanem a vállakozó terhére kell rendbehozatni. Megvitatták a tüzelő-ellátás nehézségeit is. A Rákóczi út sarkán levő díszfák kitördelésének szigorú megtorlását kérte a választmány. Majd szóba keiült az északi pályaudvar közelében levő Munkás utcai sertés-hizlaldának ügye is, amelyben a választmány a polgármesterhez feliratban fordult és kéri, hogy az a városon kívül helyeztessék el, közegészségügyi szempontból, Mert lehetetlen állapot az, hogy sertéshizlalda lehessen lakóházak között, amely bűzt és szennyet terjeszt s amelynek közelében különböző üzletek vannak. Majd a strandfürdő ügye került szóba. Továbbiakban az észak- és délkomáromi tisztviselők dotációjával kapcsolatban merült fel kérdés, melynek során a választmány felkérte a Magyar Élet Pártja igazgatóságát, hogy tegye kivizsgálás tárgyává az ügyet. A törvényhatóságokba a munkásoknak meghívását hozta javaslatba a Választmány. Ma már a munkásság is kétségtelen (amijeiét adta nemzeti érzületének és jobboldali gondolkozásának. melynek legfőbb bizonyítéka, hogy a Hivatásszervezetnek ma már nagyon sok munkás tagja van. Megvitatta a választ- Inányfe Bene éfe Partos j ellátási viszonyait is. A munkából hazatérő munkások nem. képesek zsírhoz jutni, mert elfoglaltságuk a sorbanállást nem teszi lehetővé és így meg kell találni a módját annaki hogy az olyan munkáscsalád, amelynek minden tagja különböző munkahelyeken végzi feladatát, záróra után is hozzájuthasson zsíradagjához. Végül az átrendezéssel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett a vá'asztmány, hogy a Szent János-utca és a Temető-sor legyen elsősorban kikövezve, nem pedig a mellékutcák, amelyek kevésbé fontosak. E tekintetben a polgármesterhez fordult a választmány a vármegyei titkárságon, keresztül. gyermekeket tanítás céljából sem saját, sem más lakására nem rendelheti. Az iskolai kirándulások alatt a tanító felelős az osztályba tartozó tanulókért. Iskolán kívül álló személy a tanulók számára az iskolában előadást .nem tarthat. Népiskolában semmiféle célra sem szabad gyűjteni. A fegyelmi büntetéseket úgy kell megállapítani és alkalmazni, hogy a gyermeket ne alázza meg. Fegyelmezés körében a tanuló sérelmére elkövetett testi sértés, vagy egészségsértés, miatt a tanító fegyelmileg és büntetőjogilag felelős. A tanító kötelessége családi életével, személyes magatartásával és társadalmi működésével példát mulatni. A tanító osztályába járó gyermeket külön díjázásért sem az iskolaépületben, sem magánlakáson nem taníthat, magániskolát, tanfolyamot nem tarthat fenn. Tanítványaitól, vagy azok hozzátartozóitól semmiféle ajándékot cl nem fogadhat, kölcsönt nem kérhet. Nem szabad a gyermeket személyes szolgál áttételre f elhasználni, sem a tanítási idő alatt, sem azon kívül. Református Nap Érsekujvárott Az uj népiskolai rendtartás szeptember elsején lép életbe A kultuszminiszter elrendelte szeptember 1-i -hatállyal az új népiskolai rendtartás életbelépését. Az új rendtartás kimondja, hogy a népiskolai beirat ásókat szept. első három köznapján kell megtartani. A gondviselő a különböző jellegű népiskolák közül szabadon választhat, az azonos jellegű népiskolák közül abba a népiskolába köteles a gyereket beíratni, amelynek körzetében a gyermek lakik. Indokolt esetben a tanfelügyelő más körzetben lévő iskolába történő beiratást is engedélyezhet. A gyermek felvételének nem akadálya, hogy a gondviselő a gyermek anyakönyvi kivonatát bemutatni nem tudja. Zsidó hitfelekezeti iskolába zsidónak nem tekinthető gyermeket felvenni nem szabad. Az első osztályba csak azt a gyermeket lehet felvenni, aki hatodik életévét az iskolai év kezdetét közvetlenül megelőző június 30-ig már betöltötte. A gondviselő azonban kérheti annak a gyermeknek a beiratását is, aki hatodik életévét szept. 15-ig tölti be. A népiskolák alsó tagozatában legalább 209, a felső tagozatában pedig a szorgalmi idő tartamától függően 188 —133 napon kelt tanítani. A tanító a Református Napot tartott Érsekújvárt a komáromi reí. egyházmegye lelkészí és tanítói baráti köré június 30-án az ipartestiilet nagytermében szép számú közönség részvételével. Délelőtt 9 órakor kezdődött az összejövetel a 63. dicséret eléneklésévei. Antal Gábor komáromi vallástanár imádkozott és igét hirdetett. S o ó s Károly esperes nyitotta meg a Református Napot és megemlékezett arról, hogy a nagy világégésben most itt vfgasztalódásra jöttünk össze. Nagy temető van itt, amelyben ősi magyar református lelkipásztorok és hívek hamvai nyugosznak. Helyükbe más nemzetiségüek jöttek. Most újra éled itt a református egyházon át a únagyar élet Isten kegyelméből és áldó szereíetébőí. Ez a Református Nap is ezt az ébredést, újraéledést van hivatva elősegíteni. T á r n o k Gyula teol. m. tanár, marcelházai lelkipásztor >Én és az én házam címen tartott előadást. Z á m b ó István dunair.ocsi lelkipásztor gyönyörűen énekelte »A Golgotán; című éneket. Nemesik Béla hetényi rét. ig. tanító Reformátusok a háborúban: címen értekezett. Udvardy Gyula imeiyi preoráns tanító Szabolcsim: Túri fiú története című versét adta elő. A Himnusz eléneklésévei a délelőtti műsor lezárult. Délután ismét összegyülekezett a közönség és zsoltár éneklésével kezdődött a műsor. Zsemlye Lajos hetényi lelkipásztor tartotta meg előadását »Református egjrház és magyarság:: címen. Megemlékezett arról, hogy a fronton levő ember' vágyakozik Isten után. Történelmi visszatekintésében megállapította, hogy a század elején valamennyi történelmi egyház elveszítette társadalomformáló erejét. Az ember önimádó. földre néző volt, az anyagra irányította teljes figyelmét és közben észrevette, Szemeiéinél óvja / fráüti a jo szemüveg > Forduljon bizalommal Novák OPTIKA-FOTO szaküzteléhez NÁDOR-UTCA 19 - TELEFON: 59. Márkás fényképezőgépek, látcsövek, optikai cikkek! hogy nem lett jobb az élete. Ez a csalódás vezette el ■ az embert a metafizikai élet utáni vágyakozásra. Mokos Kálmán madari lelkipásztor, egyházmegyei tanácsbíró énekelt basszus szólót: »A néma légben:. Azután közkívánatra még Zámbó István énekelte el a .Székely Himnuszt és Rákóczi megtérését. Dr. Kénesséy Kálmán. az ógyallai csillagvizsgáló és meteorológiai intézet igazgatója »Mit jelent nekem a biblia címen tartott előadásában kijelentette. hogy a biblia az ö számára életkérdés olyan értelemben, hogy a biblia nélkül nem is lenne élete. B o r k a Ilona keresk. isk. tanuló, az érsekújvári S1)G tagja Dömötör Ilona: Hálaadás című versét szavalta. Seres Endre, a SDG helyi elnöke a »Falusi és városi keresztyén ifjúság kapcsolatai- címen tartott előadást, amelyben feltárja az ifjúság jelenlegi helyzetét. Az előadáshoz hozzászóltak: Tárnok Gyula. Antal Gábor, Nagy Sándor. Mokos Kálmán lelkipásztor a mátyusvidéki lelkésze és tanítói baráti kör elnöke, aki végig elnökölt a Ref. Napon és aki összehívta tzt a napol, köszönetét mondott a házigazdának. a közönségnek és előadóknak, ma jd Nagy Sándor ógyallai lelkipásztor, aki az érsekújvári egj'háznak is gondozó lelkésze, zárószavában ismertette az érsekújvári egyház régi dicső múltját, megszűnését és újraéledését, amely újraéledésben ezt a Ref. Napol kiemelkedő pontként jelölte meg Ezzel a zárószóval az érsekújvári Református Nap véget is ért. Megemlítjük még. hogy a környező gyülekezetekből is szép számban jelentek meg résztvevők. T. Gv. ÉRDEKES hírt olvasunk az. egyik délutáni lapban. A pécsi szociális ügyosztályon megjelent egy hölgy s előadta: két öreg kisasszony lakója él közös háztartásban tizenhárom agyonkényeztetett xnacskáiól körülvéve. A macskák naponta megkapják tej- és hús|Magjukat. A feljelentő arra volt kíváncsi, vájjon van-e tejjegyük és húsvásárlási könyvük a macskáknak s Hogy szabad-e ma, minden állatszeretet és védelem ellenére, két hölgynek tizenhárom macskát tartani? A számítás szerint hat és fél macska esik egy személyre, ami mégis csak nagy luvusj. Sőt vétek a közelláíás ellen. A megpsíromolt közellátási közeg a bejelentő hölgynek bevallotta: egyebet nem tehet, mint hogy a macskahadat kivonva a közellátás területéről, egerészésre kényszeríti. -— Szegény jámbor közeg úr! Vájjon hol tarthat már az egerészésre kényszerítésben? A magunk részéről inkább mérget vetnénk a cicá.cskáknak, de a két cieaszerető hölgynek sem adnánk tej- és húsjegyet addig, míg arra a mennyiségre elég nem volna, amit a tizenhárom macska születése pillanatától elfogyasztott... A láthatatlan vendég Irta: Szombáthy Viktor. ... Aznap délelőtt igen vidáman voltunk. Valami különös, veszekedett kedv szállott fel belőlünk, bolond jókedvében egyikünk sem találta a helyiéjt s hogy az emeleti ablakokat kinyitottuk, odalentről is felfigyeltek az emberek: mi történik fenn, kik nevetnek ekkora hahotával s vájjon kit fognak kirepíteni az ablakon keresztül, mint egy zsákot, hogy a széles jókedv délelőttjét hozzáillő furcsa végzettel fejezze be a vadul hancurozó társaság. — Szerkesztőség van odafenn, — legyintett a ház előtt egy ismerős, és félrehúzta a száját, — azok tudnak ekkora lármával lenni kora délelőtt is. Pedig különös oka nem volt a lármának éppen, ilyen ok a vidámságra akár minden délelőtt akadhatott: befejeztük a délelőtti nagy munkát S a nagy örömben Vágó Laci kidöntötte a feketekávéját, amelyet éppen az előbb hozott fel az új kifutóim. A kávéspohár eldőlt s a híg) fekete folyadék eltemette azt a kéziratot, amelyet Vágó Laci már harmadik napja javítgatott s amelyről azt állította, hogy az lesz élete legszebb novellája. A legszebb novella most olvashatatlanul, szétkenve s a kibetűzés minden reménye nélkül ázott a feketekávé keserű levében. Erre tört ki a rettenetes csatazaj s az, hogy a legszebb novella szerzője mérgében falhoz vágta a poharait s kidobott egy gyanútlanul érkező versírót: már csak a feketekávé esetének következménye volt. A vidéki költő riadtan s megfélemülten lapult az ajtófélfához, azt hitte, nagy diadallal fogadják s most egy ismeretlen, heves, szétgombolt inggalléra fiatalember támad neki, »kéziratzárlat!« — kiáltja s erre mindenki felnevet. A vidéki költő nem ilyen fogadtatásra számított, — hiszen a szerkesztői üzenetek késztették arra, hogy mind a százhúsz versével felránduljon Pestre, — habozva állott a küszöbön s nem tudta, elmenjen-e, avagy még maradjon. A lárma tovább tartott. Rongy, amelvlyel a feketekávét fel lehetett volna törölni, nem akadt s Vágó Laci dühében szép selyemzsebkendőjét rántotta ki s azzal dörgölte volna tisztára az elázott kéziratot, ha ezzel együtt a betűket is el nem mosta volta. Zivataros, vidám délelőtt volt, olyan, amelyik föltétlenül sörözéssel folytatódik s amelynek vége az, hogy a szigorú Libeczky, a segédszerkesztő saját jószántából hívja ebédre a fiatalabbakat, mert kölcsönadni nem szeret, de ebédet, vacsorát hetenkint egyszer mindig felajánl azoknak, akiknek tizenötödikén már kifogyott a pénzük. Ekkor lépett be Nógrádi, a regényíró. Megáilott a nyitott ajtóban, kissé félretolta a zavarodott vidéki költőt, büszkén s magasra emelt fővel tekintett körül s már maga ez a tekintet is olyan tiszteletet követelő és alázatot parancsoló nézés volt, hogy a csatazaj egy pillanat alatt elhalkult, a kiáltások foszlányai félve a falhoz tapadtak, a nevetés vidám - tollú madarát hirtelen visszazárta egy láthatatlan kéz a szótlanság kalitkájába, csak a feketekávé maradéka csöpögött vigasztalanul a padlóra. Vágó Laci ott állott az íróasztal mellett, kezében az eláztatott selyemzsebkendővel. A nyitott ablaktáblát betaszította a hirtelen támadt légvonat. Nógrádi nem-szokta maga mögött becsukogatni az ajtót. — Üdvözlöm az urakat, — biccentette meg a fejét Nógrádi a fagyos csendben, — megelégedéssel látom, hogy mindenkinek szilaj jókedve van. — Szervusz, — mondta Libeczky, meri ő tegeződött Nógrádival, egyedül. — Kellemes, vidám társaság, —.folytatta rendíthetetlenül Nógrádi, — bizonyosan van pénzük elég s azért bátorkodnak felverni az utca csendjét. Egy pillanatig hallgatott, aztán, hogy nem felelt senki, hangosabban folytatta: >—=• De bezzeg nekem, nekem aztán nem akar fizetni senki. •— Nana, — mondta Libeczky és közelebb ment Nógrádihoz, — nana, itt aztán igazán rendesen megkapja mindenki a pénzét. — Én is ? — csattant fel Nógrádi, — én is megkapom? Hát van nektek szemetek szemetet küldeni ? Valamelyik fiú a sarokban elnevette magát. Véletlenül hullott ki belőle a nevetés, rögtön vissza is kergette, mert Nógrádi arca szigorú maradt s dühös. A vidéki költő riadtan tapadt az ajtóhoz, sohasem látott még ilyet. Nógrádi beljebb lépett s intett a költőnek, tegye be az ajtót. Azt hitte, az is idetartozik.-— Hát jegyezzétek meg, — mondta rendkívül halkan, jegyezzétek meg, hogy nem lehet .kitörölni a szememet aprópénznek maradékaival. Nem vagyok olcsó ember s ha én egyszer regényt írok nektek, azt meg is kell fizetni becsületesen. Most már közömbösen nézett Nógrádira mindenki, 6semez, a közgazdasági rovat vezetője cigarettára is gyújtott, csak Libeczky, a leginkább érdekelt fél húzta össze a száját haragosan. — Egy fillérrel sem kaptál kevesebbet, mint amennyi jár, — mondta Libeczky, - - mi tisztelünk téged, ismerjük az értékedet is, sajnos, túlzottan köve» telni semmit sem lehet. Sem pénzt, sem haragot, sem jóindulatot, egyáltalán semmit sem, a méltányos határokon felül. Nógrádi hangja felcsattant.-— Semmi közöm az egészhez és ahhoz, . hogy mit bír a vállalatotok és mit nem. Kérjetek bármit ingyen, ajándékba, barátságból: szívesen adok, de, ha valamit
