Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-06-13 / 24. szám
I942- június 13. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Jókai szülőházától Giósz-n agy asszon y r étikül j éig Irta: Nehéz Ferenc. Újabban sok szó esik megint a sajtóban Jókairól. Pár hónap alatt két könyv is jelent meg r,óla, a folyóiratok s újságok is sokat foglalkoznak vele. Jókai örök téma, úgylátszik. Nemcsoda: halhatatlan. Természetes, hogy bennünket, komáromiakat, legközelebbről érdekel minden körülötte történő esemény. Szelleme ide látogat el leggyakrabban, mihozzánk. S mi lennek a szellemnek érintésére büszkemagasra növünk. Valljuk be csak bátran: erősödünk is. Volt idő, mikor ennek a szellemnek érintésére csodát tudtunk tenr ni. S csodát tett velünk együtt egy egész, elszakított s idegen igában sínylődő or-, szágrész magyarsága. A magyar élniakarás, magyar Utadat s magyar öszszetartás csodáját, amely az ország legszebb Jókai-szobrában nyilatkozott meg harminchét novemberében, a Kultúrpalota előtt. A múlt héten két cikket olvastam Jókaival kapcsolatban. Az első egy délutáni lapban jelent meg, a másik egy folyóiratban. Az első cikk írója, Komáromban járván, szomorúan s sajnálkozva állapítja meg — amit különben mi is megállapítottunk már régen, ezeken a hasábokon is, — hogy a nemzet Nagy Mesemondójának szülőháza, jobban mondva: szülőházának telke még mindig zsidótulajdonban van s hogy, úgy látszik, ennek a sajnálatos körülménynek megváltoztatása érdekében nem történik semmi. Akkor, amikor mi magunk is hangot adtunk szomorúságunknak efölött a körülmény fölött, sajnos, meg kellett győződnünk arról, hogy megváltoztatása érdekében — legalábbis egyelőre — valóban nem történhetik semmi. Napirendre kellett térnünk a dolog felett s bele kellett nyugodnunk abba, hogy Jókai szelleme továbbra is csak sírni járhat viszsza a Királypüspök utcai udvar tájékára, ahol a kis Jókai először tanult imádkozbi s ahol most a zsidók zsinagógájából kiszűrődő héber-zagyvaság gyilkolja ennek a harmat-tiszta gyermeki imának még az emlékét is. Egyet tehettünk csak legfeljebb: elhatározni, hogy ezután a világ összes kincséért se csapunk fel idegenvezetőnek, nehogy — mikor a csinos márványtábla alatt nagynehezen ki dadogjuk a tulajdonosok nevét —me gint a szemünkbe vágják: szégyent Noshát: a »szégyenünket« meghallotta most ország-világ. Nem baj. Sőt: örü-' lünk ennek. Örülünk, mert tudjuk, hogy szégyenkezésünkre nem magunk adtuk az okot... A másik cikk nyomban az első elolvasása után került kezembe. A cikkíró a nemrég lefolyt könyvnapok alkalmából azt a kérdést teszi fel: vájjon hová, kinek a zsebébe folyik be a soksok Jólcai-könyv tekintélyes szerzői díja? A kérdésre maga felel. Kideríti, hogy a sok-sokezer pengő bizony özvegy Jókai Mómé, született Gr ősz Bella, hajdan* kori szininövendék retiküljébe vándorol, mégpedig igen csodálatos módon. Tudniillik: angol fonttá változva! Mert Grósz Bella »nagyasszony« bizony ezidőszerint — s már igen régóta — szép Angolországban él, ahová külön hitközségi titkárság juttatta el utána a magyar nemzet Nagy Mesemondójának szellemi hagyatéka után szedett horribilis vámot. Mert igen, a Jókai-könyvek s általában: minden leírt Jókai-sor Után. Grósz Bellát illeti a jogdíj. Az ő engedélye nélkül nem jelenhetik meg egy Jókai-novella, vagy valamelyik Jókai-regényből film, színdarab. Ő az, aki miatt Jókai bűbájos szelleméhez nem férhettek hozzá még a széles népi rétegek, amelyek pedig sóvárogva, szomjasan várják. A falut mételyezi a ponyva s Grósz Bella mégse enged a huszonegyből: nem engedi, hogy filléres Jókain épüljön a nép, mert a fillérből kevesebb volna a haszna. Nyolcadikos gimnazista koromban a Nagyenyedi két fűzíá«-ból egy kis színdarabot írtam az önképzőkör hagyományos műsoros estjére. A tanár úr elolvasta, tetszett neki, kiadta a szerepeket. Betanultuk, elkészítettük a szinlapot, a jelmezeket is. Előadás előtt egy nappal beállított egy horgasorrú úr a tanári szobába, akitől megtudtuk, hogy nem adhatjuk elő a darabot, mert nem kértem engedélyt az átdolgozáshoz. Még egy kisdiák első próbálkozásához is Grósz Bella engedélye kellett volna, aki Londonból is megszagolta, hogy a kopott, hideg diákszobáíhan Jókai szellemét merészelik idézni —• \jogtalanul«/ Szíjj Ferenc dr. »Elátkozott család« című színdarabját, amelyet a híres Jókai-regényből dolgozott át, csak azért adhatták elő a komáromi műkedvelők a Jókai-oentennárium idején, mert Grósz Belláék szag!ászóképesíségét letompította a trianoni határ. Később Budapesten elfogadták előadásra,, de mikor kiderült, hogy az átdolgozás jogdíja nem merült el még Grósz Bella retiküljében, visszaadták a darabot^ amelynek minden bizonnyal nagy sikere lett volna a fővárosban is. Ismerjük a Nagy Mesemondó utolsó Komárom, június 7. A kihőtelen. ibolyakék égről — mintha sarkig lárták volna ki odafönt a mennyország kapuját — zuhogva hull a napsugár. Csókja nyomán mosoly támad a kicsi árvácskák bágyadt tekintetében s az ünnepi zöldbe öltözött akácfák öröme sok-sok lila virágfürtben nyilatkozik meg. A park közepén, a hatalmas hősi szobor árnyék^ egyszerű, hófehér oltárra vetődik, amely előtt szkófiumos díszben misézik a pap. Százan meg százan állják körül az oltárt, áhitatos csendben. Most kürtszó harsan, csengőszó repül a szívek ajtajának, tölgyfaleveles honvédsisakok árnyékában csillannak a szemek, puskák repülnek tisztelgésre a báliakról s a tábori oltár rózsáinak illatárjában magasra emelődik az 0 s t y a. Magyar katonahősökért történik az áldozat. Ismét magyar honvédhösök emlékét idézi Komárom s talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: megkülönböztetett kegyelettel. A 12-es hősök emlékéről van szó ugyanis, a volt cs. és kir. 12. honvédgyalogezred hőseiről s ez az ezred Komáromnak hosszú időn keresztül háziezrede volt. A 12-es Bajtársi Szövetség komáromi csoportja rendezi a kegyeletes megemlékezést, amelyen szívvel-lélekkel itt van mindenki, aki tudatában van annak, mit jeleni a hazáért vérezníi s meghalni. Itt látjuk vitéz Nagy Nándor főispánt s Reviczky István alispánt a vármegye, a hivatalos ügyben elutazott A 1 a p y Gáspár polgármestert helyettesítő Csukás István dr. főjegyzőt Komárom város képviseletében. Itt van az utód háziezred, a 22. honvédgyalogezred parancsnoksága részéről vitéz Márkos Albert alezredes nagyszámú tisztiküldöttség élén, G e ö b e 1 Károly dr. főszolgabíró, sok más előkelőség és a különböző társadalmi egyesületek, intézmények képviselői. Az oltárral szemben a 22. honvédgyalogezred díszszázada helyezkedett el, az oltár baloldalán pedig a 12-es bajtársak helybeliekfbő’l s messze vidékről toborzódott szépszámú csoportja. A szentmisének vége. A miséző pap, Pálos Ferenc dr. bencéstanár a szószékre lép. — Aki önmagát meri adni, annak emléke éveinek tragédiáját. Tudjuk, milyen körülmények közt került az agg költő a zsidó Grósz-család hálójába. Grósz Bella i szininövendék nem csalódott számításában: Jókait nemsokára eltemette a nemzet s Biellácskára maradt a — nemzet örök kincse, a Jókai hagyaték, amelyhez görcsösen ragaszkodik ma is. De a nemi zet kincséből magának a nemzetnek kell gazdagodnia. Komáromban, Jókai szülőföldjén is hangot adunk ennek a véleménynek s csatlakozunk a folyóirat álláspontjához: valóban tűrhetetlen, hogy Jókai életművéből ma is zsidó vagyonok épüljenek. A magyar közönség szívesen fizetne meg minden árat halhatatlan .meseköltőjéért, ha tudná, hogy az méltó helyre jut. Méltó helyre: például a Jókai-emlékek megmentése érdekében. Ennek a szegény szülővárosnak se kellene akkor szégyenkeznie az idegenek előtt, hogy a magyarságtól idegen szellemiség dudvái növik be a legdrágább kertet, amelyben a kicsi Jókai Móric bölcsője ringott. A ház, amelynek homlokán az a márványtábla díszük: valóban méltó zarándokhelye lehetne minden ittmegforduló magyarnak s idegennek... s mi komáw romiak nem szemlesütve, dadogva, ha» nem büszkén s áhítattal vezethetnénk ezt a zarándoklatot! Tisztelettel kérdezzük tehát mi is, az illető folyóirattal: egy kétmondatos kis rendelet nem adhatná vissza Jókait — a nemzetnek ? a lelkűnkben kell éljen, — mondja gyönyörű beszédében, — az evangélium a mai magyartól a megalkuvást nem tűrő életet kívánja. Bizony, sokan vannak köztünk, akikből hiányzik a hősök megbecsülése, a hősi gondolat tisztasága. Dp a gyöngék helyébe álljon azonnal más, ne úgy azonban, hogy félretolja a gyöngét, hanem, hogy a leikébe a maga életével a hősök példáját világítsa bele... Zengő hangja átrepül a téren, odacsap a tölgyfaleveles honvédszázad elé: — Titeket pedig, huszonkettesek, akik közül talán nemsokára sokan ugyanazon az úton járnak majd, mint amelyiken a tizenkettes hősök jártak és véreztek, erősítsen benneteket az ő példájuk, mert kell, hogy titeket is megismerjen a világ s kell, hogy) büszkék legyetek arra: a tizenkettesek utódai vagytok!... . Galambos Zoltán ref. lelkész feketetaláros alakja jelenik most meg a szószéken. Dávid király zsoltáros könyvéből idézi az Igét, amely meg vagyon írva a 46. zsoltár 9—12. versében: »Jöjjetek s Lássátok az Ur tetteit.. .< — Az Ur tetteit látni s azokban hinni: a legboldogabb érzés. És én tudom, hogy ennek az érzésnek birtokában vannak sokan közülétek, honvédek. S ha a hitet magatokban hordozzátok, amely hőssé tud tenni, erőtök is lészen arra, hogy a becsület mezején megálljátok a helyeteket... A kitűnő, új leventezenekar, Bethlendy Sándor vezényletével a Himnuszt intonálja, majd az emlékmű alapzatán sorban kinyílnak a kegyelet látható virágai: a 22. honvédgyalogezred koszorúja után Komárom város közönségéé, aztán a komáromi vitézeké, a 12-es bajtársi szövetségé, végül a Nyilaskeresztes Párt komáromi szervezetéé. Meghatómód tiszteleg az emlékmű előtt három öreg, egyenruhás tűzharcos: pillanatig némán állnak, tisztelegnek, a Tűzharcos Szövetség és a 19. vadászezred bajtársai nevében. A koszorújuk megváltása fejében ez| a két bajtársi csoport 20—20 pengőt adott a hadárvák javára. Bevalljuk: ennek a három öreg frontharcosnak a koszorunélküli néma tisztelgése tetszett nekünk legjobban: mintha a legislegnagyobb • n SZATMÁRJ IRBALMAS NŐVÉREK ÉRSEKI LEÁNYNEVELŰ INTÉZETE ESZTERGQM-VíZIVÁROS (Iskolái: elemi iskola, polgári leányiskola, leánygimnázium, tanitóképré, líceum. Minden intézet internátussal kapcsolatban. — Tájékoztatót küldünk. Rendünknek és iskolánknak százéves fennállása, Esztergom lörténelnai múltja, a Duna mentén a természet szempont-Ijából is gyönyörű helyen és mindenkor a vallásos nevelés szellemében tartatt iskoláinkat praedestinalják arra, hogy azok a rom. kát. hitben való nevelés, a kultúra és közegészség szempontjából minden követelménynek megfelelhessenek (3-. ) Gyermeknap Vasárnap különféle jelmondatok jelentek meg a forgalmasabb utcák kirakataiban, melyek mindegyike a boldog, magyar jövő: a magyar gyermekre irányította a járókelők figyelmét. Az utcákon elhelyezett urnáknál Komárom lel: kés, áldozatkész hö.gyei teljesítettek egész napon át ügyeleti szolgálatot, hogy minél nagyobb összeget gyűjtsenek a nemesszívű adakozóktól a Gyermekvédő Liga ember baráti céljaira. A gyűjtés eredménye: 981 P 03 fill., mely összeget értesül*isiink szerint a komáromi szegénysorsú s üdülésre szoruló gyermekek nyaraltatására, erdei iskolába való elhelyezésén; stb. fordítja a Gyermekvédő Liga kemáromi bizottsága. A Gyermekvédő Liga jóvoltából máris harminc gyermek üdül a Bakonyban. A levegőváltozás s a gondos elhelyezés máris érezteti hatását a kicsinyeken. A gyűjtésben résztvettek: a Komáromi Jótékony Nőegylet, az Evangélikus Nőegylet, a Protestáns Jótékony Nőegylet, a délkomáromi Ref. Noegylet és a Szociális Missziótársulat Komáromi Szervezete. Szerencsi t édességek Klapka György tér 6. sz. Szivcnszúría fiát a megtámadott apa A komáromi törvényszék ítélete Galuszka József italos és kártyás természete miatt sok gondot okozott apjának, Galuszka János tatabányai nyugdíjas bányásznak. Galuszka Józsefet, aki a család több tagját is megverte, sőt édesanyját is bántalmazta, a saját felesége is otthagyta, piert a fiatal férj részeg állapotban az edényeket az utcára hajigálta. Az elmúlt év októberében Galuszka ismét részegen téri haza, majd apjával veszekedni kezdett. Megragadta az öreg bányász torkát és fojtogatta. Az apa kiszabadította magát fiá kezei közül, kést rántott és többször fia mellébe szúrt. A fiú röviddel utóbb meghalt. A komáromi törvényszék előtt a bányász azzal védekezett, hogy jogos önvédelemből szúrta le a fiát. A törvényszék azonban nem látta beigazoltnak a jogos önvédelmet, mert a fiú puszta kézzel támadt az apjára és az ilyen támadás elhárítására nem kellett kést használni. Végül is erős felindulásban elkövetett emberölés büntette miatt ítélték el .Galuszka Jánost kétévi fegyházra. Az ítélet most jogerőre emelkedett. A napokban érkezik az ötezrek cirkusza hatalmas világvárosi műsorával Komáromba, a Kossuth-térre jún. 18-tól 22-ig Előadások sorrendje: Minden este fél 9 érakor. 566 Szombaton d. u. 4 és este fél 9 órakor. Vasárnap 3 eló'adás, d. u. 4, 6 és este fél 9 órakor. Uiolsé huouelóndás 22-én. hétfőn «sie fél 8 érakor. T»lo*gás elkerülése végett kérjük «jegyeket «lőre Megváltani. Isméi magyar honvédhősök emlékéi idézte Komárom | ll*He»eősé§es keretek közt felyt le a 12-esek ezrodnapja koszorút ők tették volna le...
