Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-04-25 / 17. szám
Hatvanharmadik évfolyam 17. szám Í33 Szombat, 1942 április 25. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DR. GAÁL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KALL A Y ENDRE. Szerkesztő: DR. BÁRÁNY A Y JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. 103% pótadót javasol a pénzügyi bizottság Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. A botbüntetés gondolatát is felvetette Kállay Miklós miniszterelnök európai viszonylatban Is feltűnést keltő hétfői beszédében, »A magam részéről semmiféle büntetési nem tartanék súlyosnak — úgymond — az árdrágítókkal, az áruhalmozókkal és a rémhírterjesztőkkel szemben. A botbünictéslől az akaszlófáig a legszigorúbb büntetéseket mind lehetségesnek tartom, elsősorban azért, mert a röpiratlerjesztőket és a suttogó propagandistákat csak úgy, mint az árdrágítókat és az áruhalmozókat a hadrakelt sereg elleni merénylőknek tartom.« Súlyos szavak ezek, de könyörtelenül igazak is. Régen hirdetjük, hogy ezek ellen az elvetemüli bűnösök ellen más mentség nincs, mint a legkíméletlenebb s a legelrettentőbb szigor. Legkíméletlenebb az akasztófa, de talán ennél is elrcllcnlöbb a bolbüntelés, mert az akaszlófát nem kell túlé’ni, a botbüntetési azonban igen. Egy emberéleten keresztül kell cipelni a botbüntetés emlékét és ami még súlyosabb, ennek szégyenét. Nagyobb szégyen nem érhet senkit, mint a nyilvános inegboiozás. A gyermek is éltől fél legjobban, nem a fájdalomtól, hanem a szégyentől. A fájdalmat ki lehet bírni és ki lehet heverni, d- a szégyent nem. Ezt érezte meg az első világháború jellegzetes sajtója is, amikor a botbünteíés behozatala ellen tiltakozott. S bár akkor e tiltakozás ellenére is törvényt hoztak a botbüntetésről, — természetesen akkor is az árdrágítók ellen, — ez a törvény egyetlen egyszer sem került végrehajtásra, olyan elementáris erővel tört ki ellene a libc á is-szabadköművís sajtó, kétségtelen bizonyítékául annak, hogy minden hatalmával és erejével ott állt az árdrágító, a papírbakkancsoí szállító, az áruhalmozó fajtestvérek mögött. Olvastunk akkor a humanizmusról, a kultúrám', a nyugati nemzetek magas műveltségéről. De minderről hallgatott ez a sajtó akkor, amikor a téli hadjárat során ezer és ezer magyar katonának elíagyoti a Iába, amikor az élelmiszer üzletek előtt bosszú sorban didergelt az éhező nép és főként, amikor a hamis propaganda eredményekéül beköszöntött kommunista ural|oin alatt ia Szamuellik és Korvin- Kleinek gajdeszeiben a legválegatotftabb kínzásokkal küldték la. másvilágra azokat, akiknek a keblében becsületes, önzetlen magyar szív dobogóit. Ez mind nem volt embertelenség, nem volt szadizmus, de nyomban azzá minősült volna, ha egy árdrágítóra, egy csaló h.f iiszá'lítóra, vagy háború elten i/gatóFu, a frontokat fellázító propogaiidistám huszonöt botot mértek volna. Ez így volt akkor, amikor az áilibera’i mus dühöngött Magyarországon, amikor az ország szellemét a közös és összefogó nagy faji érdekek szolgálatában álló sajtó és szellem irányította s amikor a törvényeket Végrehajtó hatalom megtorpant ez előtt a nálánál is nagyobb hatalom elölt és remegve rejtette el a törvénytárba azt a törvényt, amelynek becsületes végrehajtása még igen sokat használhatóit volna. Ma azonban — hála az Égnek — túlvagyunk ezen a szégyenteljes állapoton. Ma a kormány mögött, — de legnagyobbrészt még vele szemben is, — olyan sajtó áll, amely mindenben aláírja a miniszterelnök szavait. Ha I Komárom thj. város pénzügyi bizottsága április hó 23-án d. u. 4 órai kezdettel ülést tartott Alapy Gáspár polgármester elnöklése mellett. A pénzügyi bizottság előbb több beérkezett egyéni kérvény tekintetében hozott a kisgyűlés és közgyűlés elé terjesztendő javaslatot, majd áttért a közérdekű ügyek tárgyalására. Ezek között szerepelt a városi adóhivatal tisztviselői karának státusrendezése. Az adóhivatalnál ugyanis az a helyzet, hogy 22 munkaerő működik állandóan, ezek közül azonban csak hatnak van véglegesített állása, a többinek az’ exisztenciája a levegőben lóg. A rendszeresített állásoknál is olyan lassú az előmenetel, hogy egy-egy előléptetésre 16 évig is kell várni. Ez az oka annak, hogy a városi adóhivatalt a tisztviselőik egymás után otthagyják, mert ma már szabadpályán sokkal kedvezőbb feltételek mellett tudnak elhelyezkedni. A pénzügyi bizottság tehát javasolja a közgyűlésnek, hogy az adóhivatali állások rendszeresítése tárgyában hozzon határozat: és azt terjessze fel kormányhatósági jóváhagyás iránt. Egy konkrétc.'.étből kifolyóan a bizottság máris javasolja, hogy az általános rendszeresítéstől függetlenül szervezzen egy városi adóügyi helyettesfőszámvevői állást, aminek a törvény szerint semmi akadálya nincs. Tárgyalás alá került a városi tisztviselők pótilletményének és külön munkadíjának már annyiszor ismertetett kérdése. Két javaslat érkezett be, az egyik a polgármesteré, a másik a pénzügyi Az első világháború folyamán, az 1917. évi VIII. törvénycikkel gondoskodott a törvényhozás arról, hogy a hősi halottakkal szemben érzett kegyeletnek, szeretetnek és elismerésnek a nemzet méltó formában adjon kifejezést és ezt a jövő nemzedék számára is megörökítse. Ezért elrendelte a törvény, hogy minden község méltó emléket állítson azok nevének, akik az illető Város vagy község lakói közül 'életüket áldozták fel a hazáért. A törvény e rendelkezésének az elmúlt évek során a legtöbb város és község eleget is tett vagyoni képességeinek megfelelő emlékmű felállításával. Ámde az 1938. év óta folyamatban levő különböző hadműveletek új hősökkel gazdagították a nemzet történelmének aranybetűs lapjait. E hősök emlékét ugyanaz a hálás kegyelet, megbecsülés és megörökítés illeti, mint az első világháborús hősökét, -mert hisz ők is a haza van is a bolbüntetésbcn kegyetlenség, kíméletlenség és emberhez kevésbé méltó módszer, mindez meg sem közelíti azt a lazító embertelenséget, kapzsi kegyetlenséget, önző kíméletlenséget, amit az árdrágító, az áruhalmozó, vagy a rémhírterjesztő bűncselekménye magában rejt. A bűn súlyához és a bűn lélektani mozgatóerejéhez kell mérni a büntetést is. bizottság ad hoc kiküldött albizottságáé. Az előbbi pótilletmény megállapítását kérte a kormány részéről megállapított maximális haatáron, az utóbbi pedig főként méltányosságból mérsékeltebb munkád a’ány megszavazását javasolja. Hoszszabb vita során a polgármester vissza-vonta javaslatát, ám dr. Kun Árpád bizottsági tag magáévá tette azt és így a a szavazás nem volt elkerülhető. A többség az albizottság javaslatát fogadta el és azt ajánlja a közgyűlésnek is elfogadásra. Ugyancsak komoly vita merült fel az egyházközségek sgeélyezése kérdésében, melynek befejezte után a bizottság az egyházközségek nehéz helyzetére való tekintettel az eddigi segélyek felemelését javasolja. Ezután került sor az 1942. évi költségvetés tárgyalására. Az ennek előkészítésére kiküldött albizottság, — mint már megírtuk, — több előirányzott szükséglet csökkentését és néhány bevételi tétel indokolt felemelését javasolta, miáltal a 1310/o-ra tervezett pótadót a tavalyi nívóra sikerült volna leszállítani. Ám az egyházközségek segélyének javaslatba hozott felemelése folytán mégsem volt elkerülhető a pótadó némi felemelése és a végeredményhez képest javasolja a bizottság a közgyűlésnek, hogy a. pótadó f. évi kulcsát az előirányzott) 1310/0 helyett 103 0/0-ban állapítsa meg. Az ülés 7 órakor ért véget, ami arra; mutat, hogy a bizottság az összes tárgyalásra került kérdést lelkiismeretesen mérlegelte. oltárán áldozták fel legdrágább kincsüket, fiatal életüket. Ezért a m. kir. belügyminiszter most rendeletet adott ki, mely szerint az 1938. év óta lefolyt hadműveletekben hősi halált halt honvédeink neveit volt lakhelyük világháborús emlékművén meg kell örökíteni és az így kiegészített emlékműveknél a legközelebbi hősök napján — tehát 1942 májas 31-én, — ünnepélyesen meg kell emlékezni az újabban elesett hősökről. Az emlékmű kiegészítésénél természetesen ügyelni kell arra, hogy az emlékművön az 1938. év óta lefolyt hadműveletekre utalás történjék, nehogy az utólag fclvésettek úgy tűnjenek fel, mintha az első világháborúban estek volna el, továbbá figyelmet kell fordítani arra is, hogy az utólagos vésés a szépészeti szempontokat ne sértse. * Ha az egyéni kapzsiság, az önző haszonlesés vagy az idegen érdekek szolgálata nem szégyenli s emberhez méltónak tartja a hazaárulás legocsmányabb fajtájának az elkövetését, az államnak sincs oka szégyenkezni, ha az ilyen bűnöket az á'humanizmus részéről annyira elitéit botbüntetéssel torolja meg. Amilyen az pdjon Isten, olyan a fogadj Isten. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A legnagyobb elismeréssel kell rámutatnunk mindenre kiterjedő figyelmű kormányunk e rendelkezésére. Valóban a legkevesebb, amit a nemzet hőseinek adhat, ha nevüket örökemlékűvé teszi és örök például állítja az utókor elé. Természetesnek találjuk, hogy városaink és községeink valóban a legnagyobb készséggel tesznek eleget ennek a rendeletnek. Van azonban a kérdésnek egy — szerény véleményünk szerint — tisztázatlan pontja is. A rendelet ugyanis az 1938. év óta »lefolyt« hadműveletekről beszél. Kérdés tehát, vonatkozik-e az az ezutáni hősi halottakra is? Vőnatkozik-c azokra is, akik a most dúló keleti háborúban eddig már elestek, vagy ezután jognak elesni? Szerény véleményünk szerint nem, mert hiszen a f. évi május 31-én megtartandó hősök napján csak az addig elesettekről lehet megemlékezni, márpedig emberi számítás szerint — bármennyire kívánatos volna is, — a most folyó világháborúnak addig nem lesz vége s így ha az addig hősi halált haltak nevét az eddigi emléktáblákon megörökítjük, a későbbi hősöknek pedig esetleg később állítunk új emléket, ez a hősök nevének megörökítésében szétdaraboltságot eredményezne a természetesnek található egységes és közös megörökítés helyett. Feltevésünk mellett szól az is, hogy az eddig1 felállított emlékművek annyira kimértek, hogy azokon egy olyan gigantikus háború hősei, mint amilyennek a bolsevizmus elleni háború mutatkozik, aligha férnének el anélkül, hogy ez az emlékmű; szépségének rovására ne menne. Arra kell tehát gondolnunk, hogy ez a rendelkezés egyelőre csak a trianoni határok ledöntésével kapcsolatos hadműveletek hősi halottaira vonatkozik, mely esetben a rendelet végrehajtásának komolyabb akadályai alig volnának. Mindenesetre kíváncsian várjuk e tekintetben a végrehajtási utasítást. * A rendelet azonban minket, komáromiakat mindenképp zavarba hoz. Nálunk ugyanis az első világháború hősi emlékműveinek felállítása körül egyedülálló furcsa helyzet alakult ki. Az 1917. évi Vili, törvénycikk ugyanis az északi városrészben a cseh megszállás következtében nem kerülhetett végrehajtás alá. S mert a hősi halottak kegyeletét féltőén őrző néhány nemesszívű magyar attól tartott, hogy a megszálló cseh hatalom nem engedné meg egy a régi Magyarországra emlékeztető emlékmű nyílt területen felállítását, — amitől a megszállás első. éveiben joggal lehetett is tartani, — bekövetkezett az, hogy az egyes hitfelekezetek templomaikban állítottak fel saját felekezetűk hősi halottal részére emléktáblát. Ezeket az emléktáblákat azonban akként méretezték, hogy azokra új neveket félvésetni aligha lehet anélkül, hogy az a szépérzéket ne sértené; ■— Viszont a trianoni Magyarországban maradt déli városrész közös hősi emléket állított fel ugyan, de mert ez is az elsza- 1 kadás után létesült, azon természetszerűen csak a déli városrész hősi halottainak a neve nyert megörökítést. A kérdés tehát az, miképpen, hol, melyik emlékművön kell a rendeletet Komáromban végrehajtani? Ha helyes az a feltevésünk, hogy a most kiadott rendelet észak a megszállt területek visszafogla-Kormányrendelet hősi kalottaink emlékének meg" kites© tárgyában
