Komáromi Lapok, 1941 (62. évfolyam, 2-6. szám)
1941-02-01 / 5. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1941. február 1. Népszámlálási esetek Emlékezzünk régiekről, Prágába visszatértekről... Mert ők is csináltak népszámlását, de, hogy milyen statisztikai eredménnyel, azt igen jól tudjuk. Rendszerint eltüntettek néhányszor tízezer magyart. Ámde, akadtak e »kisebbségi alkalmakkor« derűsebb esetek is. A törzsasztalnál az egyik anekdotázó-kedvű barátunk a következő két kis esetet elevenítette fel a napokban: Nagy lett a meglepetése egy szép napon R. kassai főmérnöknek. Súlyos vádakkal terhelten idézték be Kassára, egyenesen a csehszlovák törvényszékre. Elfehéredett, amikor a vádiratot meglátta. Nem akarták megbüntetni másért, mint közokirathamisításért, a hatóság kigúnyolásáért s a felsőbbség félrevezetéséért. A mérnök ugyan derék magyar ember volt, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy ilyen bűnökkel terhelten éljen bele a világba. — Hát ennek a vádnak szemébe nézünk, — mondotta s odaállott a bíró elé. — Ön félrevezette a statiszlikai hivatalt, ön kigúnyolta az államot, •— emelte fel zordul a hangját a bíró. — Mivel, kérem tisztelettel? — önnek három gyermeke van. Az egyik 1902-ben született, a másik 1905-ben, a harmadik 1908-ban. Mindig három évi időköz, de ez nem volna még feltűnő. Ellenben az a szemtelenség, hogy minden gyermeke születési dátumául a június 23-ikát teszi meg. Ez nem lehet igaz. Ez okmányhamisítás. — Igen? — lihegi bosszúsan a mérnök, — bizonyítok. Azzal engedelmet kér, elszalad, jön is vissza egy óra múlva. — Tessék! — kiáltja diadalmasan s letesz az asztalra három vadonatúj keresztlevelet. Még a tinta se száraz rajtuk. S mindegyik kcreszlevélen a gyermekek születési ideje június huszonhárom. — íme, bebizonyítottam! — kiáltja dühösen. A bíróság rettentően csodálkozott. Az érvet el kellett azonban fogadni. Az ügyész mégis megkozkáztatta a kérdést: — Hát ezt nem értem. Hogy lehet ez? Amire a mérnök diadalmasan felel, kacsintva egyet .a szemével: — Hja, uraim, azért vagyok én főmérnök! Szólt, zsebretette az iratokat s ruganyosán távozott, mint a világ legügyesebb családfője. * * * A másik történet pedig ez: Az egyik törvényszéki bírónak Kassán, sehogysem akarlák statisztikai adatait magyarul elfogadni. — Aki a csehszlovák törvényszéken működik Kassán s méghozzá magyarosan hangzó neve sincs, az nem lehet magyar. De a bíró következetes maradt. Most már csak azért is! Újra s újra magyarnak' vallotta magát. Nem fogadták el. Megdühödölt s haragjában megváltoztatta a nemzetiségét. De nem szlovákot írt, sem németet, sem csehet. Azt írta a nemzetiségi rovatba: gepida. Nosza, felfortyantak erre a prágai statisztikai hivatalban. így megcsúfolni a hatóságokat! Azonnal menesztettek egy dörgedelmes levelet Kassára, írva a következőket: »Vegye tudomásul a bíró úr, hogy ez nem tréfa. Ismernie kell az állam törvényeit, he játsszék velük, ne komoly talankodjék. S különben is, ha valaki gepida, micsoda dolog az, hogy fennmaradt, mint utolsó emléke fajának, s nekünk nincsen róla tudomásunk?« S áttették az ügyet az egyetem történelmi tanszékére. Mint az egyetlen, élő s fennmaradt gepida ügyét. (thyvi) Képzeljük bele magunkat a hajdani újdondász szerepébe, akit, mondjuk, éppen Petricsevich Horváth Lázár bátya, a »Honderű« kellemetes tollú, de puposhátú szerkesztője ugrasztott fel Komáromba Pestről, hogy rövidke beszámolót adjon az itteni farsangi vigalomról. Lázó bátya, tegyük fel, ezen a farsangon kivételesképpen nem jelenhetik meg Komáromban, mivelhogy őt is elkapta ez a csúf náthás* nyavalya, de úgy ám, hogy az ágyba döntötte szegényt. Már pedig Lázó bátya nagy súlyt helyez arra, hogy, miként a múltban, ezidén is' — 1841-ben — tudósítás jelenjék meg a »Honderű«-ben az »Olympusi berek« Bevezetés mulatságáról, annyival is inkább, mert ellenkező esetben aligha kerülhetne többé őkegyelme a szép Weinmüller Franciska szeme elé, nem beszélve Szarka Jánosról, aki minden bizonnyal juxot is csinálna az esetből. Ez pedig a Honderű Komáromba irányított, egvre emelkedő példányszámára semmikép se volna jó hatással ... . . Tehát: induljunk neki, Horváth Lázárt helyettesítvén, a komáromi farsangnak s ragadjunk ki egy napot belőle, azt, amelyiken tán legjobban mulat ez a boldog, aranykorát élő tulipánok-városa! Délután Domonkoséknál tisztelegtünk s addig-addig gyönyörködtünk a világszép három Domonkos-lány szemében s kóstolgattuk a nevezetes tokajit, hogy most, mikor a Szombati-uccán a piactér felé ballagunk, már rózsaszínűek látjuk a havat is. Az egyik csiiiiog. földszintes ház kapujából, a Nagy Mihályucca sarkán, szőke, nyurga diákgyerek toppan elénk. Illendően köszön, de a világért se nézne ránk. Illetve ránk csak reánkpislant valahogy, de a társaságunkban levő hölgyekre egy tekintetet se vet. — Ki ez a szégyenlős ifjú? — kérdezzük. — A Móric kisasszony! — kacag Domonkos Lidi. — Kisasszony? — így csúfolják. Úgy fél a fehérnéptől, mint a"tűztől. Jókai Móricnak hívják különben, az apja a városi árvák atyja volt... A Dumcsa-ház előtt a piactéren nagy a sokadalom. Összegyűltek már a szánok, úgy látszik, a kifaocsájtotl köríven jelentkezők mind eljöttek. Lehet itt má;r száz szánkó is. Nézzük, csak, még Ghyczy Kálmán is eljött, rézveretes, csilingelő szánja most siklik ki a Megyeház-uccából. Hej, de szép almásszürke lovai vannak! Akkorát kurjant valaki a tér sarkában, hogy a Dumcsa-ház árkádjai alatt egy kenyereskofának majd leesik a tutyija. No persze: ez Szarka János. Szánon közele* dik ő is, de milyen szánon! Négy cammogó ökröt fogatott a szánja elé a juxmester bíró, maga egy hordó tetején trónol, kupával a kezében, Bachus istennek öltözve. — Idd meg ezt a nemes levet, hékám, — kiáltja felénk —■ s menten az Olympuson érzed magad: Két hajdúja leveti magát a szánról, megragad bennünket, felcipel a szánra s már kortyintjuk i; a Szarka-féle muskotályt, ami cseppet sem megvetendő!)!) a Domonkosék tokaji boránál... 833 Megbízható kályhát, tűzhelyet csak szaküzletben vehet. OlALOKAY vaskereskedés Komárom, Klapka Gy. ut 13. Telefon 446. (Jobbpart) Mérsékelt árak, kedvező fizetési feltételek! Kalor, Perpetuum kályhák, Rába tűzhelyek lerakata I Helyszíni riport a száz év előtti komáromi farsangból Az utolsó szánon rázendít a cigány, a legújabb nótát játssza, ami úgy kezdődik, hogy: Cserebogár, sárga cserebogár ... — s a hosszú szánmenet megindul, végig a városon, farsangos kedvvel, csingilingi-szóval, nótás hangulatban. Az olympusi berek mint ahogy Weinmüller Franciska szalonját nevezik, tündéri fényben ragyog már, amikor a szánkázásról odaérünk. Franciska a kapuban fogadja vendegeit. Gyönyörű lány, olyan a haja, mint a loccsantott arany, a szemei kékek, de tüzesek, mint mikor az égen villám cikázik át. Legújabb divatú, egyenesen Párisból hozatott ruhájában olyan, mint egy tündérkirálynő. Lehet is, gondoljuk, hisz a Komáromi Kalendárium, amely az ő nyomdájában készül, az idén is több, mint százezer példányban fogyott el. A kivilágított, íükrös nagyteremben számbavesszük a megjelenteket. "Csupa előkelőség, fény, pompa.' Itt vannak a »Salva Gvardiák« büszke tulajdonosai: Ghyczyék, Zámoryék, Sárközyék, Pázmándyék, Beőthyék, Budayék. Itt vannak persze a Domonkos-lányok is, ők talán a legszebbek. Szarka János már átöltözött: zsinóros magyar-ruhás alakját jóleső érzéssel szemléljük a sok gérokkos, pantallós úr között. Egy-két egyenruha is akad, de azt vesszük észre, hogy a katonatisztele legtöbbje polgári ruhában jelent meg. Diszkrét, előkelőén halk beszélgetés folyik a teremben, sokszor halljuk Széchenyi István meg Vörösmarty nevét említeni. Özvegy Szabóné Bonaparte Napoleon tragédiáján sajnálkozik. Szarka János Sobri Jóskával meg Műfajt Ferkóval rémítgeti a fiatalokat. Megszólal a zene de csak tust húz. Minden tekintet a nagy, szárnyas ajtó félé fordul, elcsitul a nesz. Weinmüllor Franciska jelenik meg az ajtóban. mosolyogva, elbájolóan, mellette egy sötétatillás, szelídtekintetű férfi. — Czuczor Gergely... — fut végig a termen a halk suttogás. Igen, ő az. Hatodik éve már, hogy elköltözött Komáromból, de a szíve, ime, ismét visszahozta ide, ahol oly jól érezte magát, ahol a Komáromi Kalendáriumot szerkesztene, ahol annyi szép verset írt... Am mások is sorakoznak befelé az ajtón. Nini, az az elegáns gavallér ott Tóth Lőrinc! Hát az a rezesorrú, vörösképű úriember kicsoda? Lám, lám: Vas Gereben, az író. Szarka János már ott is van mellette, megöleli, hátbavágja szeretettel s egy perc múlva már évődni is kezd vele: — Hallod, még sose láttam vörös rézből vas gerebent! Nyilván a rezes orrára célzott a cudar, de Vas Gereben se hagyja magát, visszavág Szarka Jánosnak: ! — Hallod, én se láttam még vörösbegyű szarkát! Szarka uram elhallgat, egy tekintetet vet a maga bordóvörös atillájára s utána nagyot kacag. Ez a kacagás mintegy jel arra, hogy felszabaduljon a terem komoly hangulata. A zenekar táncos darabot kezd, a fiatalság indul a terem közepére... Weinmüller Franciskával Tóth Lőrinc táncol, Domonkos I.idivel Pázmándy Dénes, a másik kél Domonkos-lányt Zámory és Bossányi forgatják. Orbán Gábor, a nyalka agglegény rajzmester is itt botladozik, lám, s vájjon ki az a gyönyörű hölgy, akit szenvedtet? — Déryné ifjasszony... — súgja a fülünkbe valaki, ránézünk az illetőre: a huncut Megyeri Károly színművész szemeivel találkozunk. Kint, az ablakok mögött hull a hó.. Igazi, szép farsangi éjszaka van. A város-» ban mindenfelé zene szól, a »Csóká«-ban, az »Arany Sas«-ban is most tartják a bált. Mindenki boldog, vidám, az egész Komárom csak a mának, az örömnek, a Karneválnak szolgál. Dehogy gondol arra, mit hozhat a holnap ... Nehéz Ferenc. Mérlegtechnikában jártas könyvszakértő vagyok. Díjtalan felvilágosítás. Spielberger Béla, Halász-u. 4. szám. Telefon 200. (23) Késműves, műköszörűs és —«I Irnscnek József Komárom, Kórház-tér 6 (a katonai kórházzal szemben) Nagy választékban beszerezhetők: ollók, kések, borotvák stb. Szakszerű köszörülések. KorcsolYák szakszerű köszörülése 509 — Tárgysorsjáték a Vörös Kereszt javára február 13-én a Legényegyletben. A Vörös Kereszt szervezésének legszélesebb közérdeklődéssel várt mozzanata a hatalmas tárgysorsjáték, melynek húzása február 15-én, szombaton délután 5 órakor lesz a Kát. Legényegylet dísztermében. A Vörös Keresztes hölgyek a sorsjegyek jó részét máris elhelyezték a nagyközönség körében. Érthető is az érdeklődés, mert nemcsak a Vörös Kereszt javát szolgálja a tárgysorsjáték, hanem igen értékes dolgokat is tehet kapni az 1 pengős árban árusított sorsjegyek után, szerencsés húzás esetén. Csak röviden említjük, hogy a nyeremények közt szerepel Zsindely Ferencné, államtitkár neje által tervezett és ajándékozott estélyi ruha, művészi festmények (Katz, Polonyné, stb.), élő állatok, értékes könyvek, értékes szobadíszek, háztartási cikkek, gyümölcs és díszfák, stb. Sorsjegyek még kaphatók a Komáromi I. Takarékban s az Unió könyvesboltban, valamint a vöröskeresztes hölgyek is árusítják s vidékre is küldenek. A húzás ünnepi műsor keretében történik, ahol egy 5 éves kis leányka, Sárosy Baba fog zongorán játszani, elemi iskolások énekelnek., gimnazista leányok színdarabot játszanak, valamint a gimnazásta zenekar fogja szórakoztatni a közönséget. A húzással kapcsolatos műsorra külön beléptidíj nincs,, csak önkéntes adományokat kérnek a vöröskeresztes hölgyek. A jelzett Vörös Kereszt mozgalmi események után a vöröskeresztes hölgyek megkezdik a Vörös Kereszt Komárom városi szervezete részéré a taggyüjtést, annak befejezése után hatalmas közgyűlésen történik meg a rég várt s bizonyára nagy sikerrel biztató megalakulás, amely megindítja a szervezett Vörös Kereszt mozgalmi életet és szabályszerinti működést. Kenőszappan korlátlan mennyiségben kapható a T U R E K fesíékházban. A Dózsa VIGADÓ ÉTTEREMBEN Magyar konyha, kitűnő faj borok. Pénteken halászlé! Erdélyi flecken.”
