Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-12-21 / 51. szám

2. oldal KOMAROMI LAPOK 1940. december 21. J^cüiájcswvyux. LEGSZEBB AJÁNDÉK A KÖZISMERT <yíieio%£ eyAmdJÁA&uihs találkozni a mindennapi élet vásári Kajában. Mikor az eszme győzedel­meskedett, visszavonultak a munkás polgári életbe. Nem állottak ki a fó­rumra hangosan dicsekedni, nem kö­veteltek a nemzeti kötelcsséglcljesí­­tésért jutalmat. Bőséges jutalmuk volt a kötelességteljesítés öntudata. De Dióst eljöttek és életjelt adlak maguk­ról és jól telték, őszinte örömet okoz­tak jelentkezésükkel minden magyar embernek, hiszen olyan időket élünk, amikor hívatlan próféták akarják re­formálni a szegedi hitvallást. Hívat­lanok'és hangoskodik. Jó volt, hogy eljöttek a régiek, azok, akik a minisz­sü Mákos és Aioslekercs: &fo2ZBVd@Ók: 16 dkg. liszt, lh csomag Or. Oetker-féle sütőpor. 12 dkg. vaj, Z tojás­sárgája. csipet só, 3 evőkanál tejföl. (zen anyaglól sima tésztát gyűrűnk. Kés­foknyi vastagra kisodorjuk, dió-, vagy mák­­töltelékkei megtöltjük, rudat formálunk lelnie, tojással megkenjük és világossárgára sütjük. MákostÖétüíék: darált mákot jól cukrozott tejjel felfűzzük, kevés citromhéjat és törött fahéjat adunk hozzá. DióföSieíék: darált diót Dr. Oetker-féle vanillincukorral. kevés mézzel és rummal felfőzzük, kihűlve megtöltjük fenti tésztát, Reeeothönuoet tnoánsógra ingyen küld üti*. Oetker» J2. gyár. Budapest. Vili., Canti-utca 25. Dr. OETKER SÜTŐPORRAL ÉS VANILLINCUKO terelnök szerint magyarok, mert a jö­vőt építve, hívek a múlthoz. A mai történelmi idők nagy fel­adatok elé állítanak — így hangzott Horthy Miklós vasárnapi szózata — lés ezeket csak úgy tudjuk tökélete­sen megvalósítani, ha öntudatos nem­zeti alapon állva, híven teljesítjük kötelességünket ott, ahová a magyar sors állított Ezért élő valóság ma is a szegedi gondolat! A gazdasági élet és termelés tervszerű kiépítése Dr. Reményi Schneller Lajos pénzügyminiszter kü ön­leges megbízatása — Laky Djzső műepjptpmi tanári közellátási miniszternek nevelték ki Magyarország Főméltóságú Kor­mányzója a miniszterelnök előterjesz­tésére dr. Reniényi-Schneller Lajos m. kir. titkos tanácsos, pénzügymi­nisztert. pénzügyminiszteri állásában való változatlan meghagyása mellett, mint külön ügykörrel megbízta a gaz­dasági élet és jelesen a termelés terv­szerűségének kiépí'ésével, valamint az egyes gazdasági tárcák működésében az összhangnak biztosításával. Kistáli dr. Laky Dezsőt, a m. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtu­dományegyetem tanárát, országgyű­lési képviselőt pedig tárcanélküli mi­niszterré nevezte ki a Kormányzó az 4917 évi XI. t. c. alapján az ország közcllátásának vezetésére. A pénzügyminiszter nagyfontossá­­gú megbízatása a jövő problémáinak megoldására vonatkozik. Az ő fel­adata lesz előkészíteni a gazdasági életre a jövőben váró teendőket. Laky Dezső tárcanélküli miniszter feladata viszont a jelen gazdasági kérdéseire vonatkozik, azoknak az intézkedések­nek az előkészítése, amelyek az or­szág közellátásával vannak összefüg­gésben, így a nagyközönségnek élel­miszerrel, tüzelővel és egyéb elsőran­gú közszükségleti cikkekkel való el­látása. Az ország gazdasági ügyeinek irányításában beállott változásról, az új miniszteri hatáskörökről és teen­dőkről gróf Teleki Pál miniszterelnök a felsőháznak csütörtökön tartott ülé­sén nyilatkozott. ORSZÁGOS KÖZELLÁTÁSI HIVATAL FELÁLLÍTÁSA A kormány rendeletet adott ki a közellátás egységes irányításáról és intézkedéséről. A rendelet megállapít­ja, hogy a közélelmezés és általában a közszükségleti cikkekkel való ellá­tás egységes irányítása és intézése az 1917. évi XI. törvénycikk alapján kinevezett tárcanélküli miniszter (köz­ellátási miniszter) hatáskörébe tarto­zik. A közellátási miniszter hatásköré­be utalt ügyek intézésére Országos ÉJFÉLI HARANGSZÖ Irta: Nehéz Ferenc. Csörgő Jani nyomorék gyerek volt, még ötödikes e'.emisla koráig is csak ak­korkára tudott megnőni, hogy a Rédly tekintetes úr Tisza kutyája félfejjel na­gyobb volt nála. A hátán ormótlan púpot viselt Csörgő Jani, amiből pedig egyik legnagyobb Szerencsédensége következeit szegénynek, mert a plébános úr, tapintat­tal " bár, de mellőzte a ministrálásnál. Ugyanis a plébános úr azt a sajnálatos tapasztalatot tette, hogy valahányszor Csörgő Jani a ministráns, a templomban kuncogás meg nevelgélés történik. Janinak olyan rosszul állt a minister-ruha, a púpja annyira felhúzta a szoknyát meg a karinget, hogy a csirkefogó iskolások nem tudták megá.lni mutogatás és vin­­cogás nélkül. Pedig, ami azt illeti, a magam részé­ről éppen minislrálás közben győződtem meg Csörgő Jani jószívéről. Krisztus ko­porsóját őriztük egyszer, nagypénteken: Jani, Kovács Zsiga, Szántó Miska s én. Délután volt, senki se tartózkodott a templomban, csak mi, strázsák. Szántó Miska, aki a legnagyobb csavargó volt, akit életemben láttam, mit gondolnak, mi­lyen gondolatra vetemedett? Azt mondta, hogy et kellene csenni pár koronát Krisz­tus koporsója mellől, abból a pénzből, amit a jámlwr koporsó-látogatók hullo­­gattak oda. Mind a hárman belesápadlunk a gondolatba, szólni se tudtunk a meg­döbbenéstől — Ez rablógyilkosság... — lehelte Csör­gő Jani végre. — Ha megteszed, még életedben a pokolba jutsz! Szántó Miska lehajtotta a fejét: — Beteg az anyám, orvosság kék neki s egy hatosunk sincs, — mondta a kétszí­nű gazember. — Ne beszéjj, — vágott neki Kovács Zsiga — az anyádat reggel láttam vízér menni a Dunára. Semmi baja se vót. — Cigarettára kék a píz, disznóságl — fakadt ki Csörgő Jani. Szántó Miska felkapta a fejét, a szeme szikrázott. Fölvett három koronát a szenlkoporsó mellé telt tálcáról. — Föladlak a plébános úrnak! — súgta reszketve Csörgő Jani, láttam, egy csepp híjjá csak, hogy nem*kezdi el a rívást. Szántó Miska kihúzta magát, az arca olyan volt, mint aminőnek a bal latorét ábrázolják. Óriási gyerek volt, hatalmas mancsokkal, rettegett az öklétől mindenki. Azt mondta: — Agyonütlek benneteket, ha elárultok! Nem árultuk el, gyarló emberek vol­tunk mind a hárman. Másnap délben megint én voltam a soros istrázsa, Csör­gő Janival. Mikor kitakarodtak a népek a templomból s csak ketten maradtunk, Csörgő Jani eíőkolort a zsebéből két csehkoronát meg öt darab húszfillérest, azaz összesen három koronát s letette a koporsóra. Félévig spórolta ezt az iszo­nyú-nagy összeget, de letette, a topott pénz helyébe. Ilyen ember volt Csörgő Jani. De mondom, a ministerségének aztán, egyik napról a másikra beföl egzett. Fájt a" szíve szegénynek s ezt megérzete, úgy Közellátási Hivatalt szerveznek. En­nek szervezetébe tartoznak: 1. a m. kir. kereskedelmi hivatal, 2. az ár­­ellenőrzés országos kormánybiztosa, 3. azok a személyek, akiket más mi­niszterek tárcájának létszámából — különösen a földművelésügyi minisz­tériumnak a közellátási ügyeket inté­ző ügyosztályából — és más hivata­lokból osztanak be, 4. azok a sze­mélyek, akiket a szükséghez képest a közellátási miniszter ideiglenes mi­nőségben alkalmaz. A közellátási hi­­vatal a közellátási- miniszter vezetése alatt működik, ügyvitelének rendjét a miniszter állapítja meg. A kereskedelmi hivatal tisztviselői és egyéb alkalmazottai, valamint az árellenőrzés országos kormánybiztosa mellé rendelt személyzet a közellátási miniszter felügyelete és fegyelmi ha­tósága alá tartoznak, a más miniszté­riumok tárcáinak létszámából beosz­tott tisztviselők azonban csak ideig­leneseit vannak a közellátási minisz­ternek alárendelve, amíg kirendelt­ségük tart. A kereskedelmi hivatal a közellátási hivatal keretében továbbra is végzi az ipari nyersanyagellátást és a kül­kereskedelmi politika körében hozzá­utalt tennivalókat. E részben a keres­kedelem- és közlekedésügyi és a szük­séghez képest más illetékes miniszte­rek a kereskedelmi hivatal személy­zetét — a közellátási miniszter fel­ügyeleti jogának érintetlenül hagyása mellett — továbbra is igénybe veszik. Az árellenőrzés országos kormány­­biztosa a közellátási miniszter fel­ügyelete alatt folytatja működését. A közellátási hivatalban ideiglene­sen alkalmazott személyeket is ügy­körükkel kapcsolatosan a büntetőjog­­szabályok szempontjából és a titok­tartás szempontjából közhivatalno­­koknak kell tekinteni. A rendelet kihirdetésének napján, vagyis már szerdán életbe lépett. Előadás az igazi magyar énekről Vasárnap este valóban kitűnő, — szórakoztató s egyben rendkívül ta­nulságos előadást hallott a Jókai Egyesület kullurházában megjelent közönség: Manga János tartott elő­adást »A népzene szerepe a felvidéki magyar életben«. Manga János, aki ógyallai tanítósága alatt időt és alkal­mat szerez arra, hogy a magyar népi zene legrejtettebb kincseit is feltárja a Felvidéken, fővárosi tudományos körökben is elismert művelője a tár­gyi és szellemi néprajznak. A Jókai Egyesület múzeumának néprajzi ré­szét o rendezte legutóbb. Évek óta gyűjti Kodály és Bartók példájára az ősi magyar dallamokat, véteti fel fo­nográf-lemezre a falusi emberek éne­keit, muzsikáját s egyike azoknak, akiknek már bebizonyítaniuk sikerült, hogy a magyar népi zene semmikép­pen sem azonos a cigánymuzsikával s az úriszobák hamiscsengésű »ma­gyar dalaival«. Előadása rendkívül színvonalas volt; bevezetőül a népi zene lényegéről be­szélt, majd az egyes népek zenéje kö­zötti rokonhatásokról szólott, végül az ősi magyar zenei formákat, a dalla­mok három csoportját ismertette, szakszerűen s mégis élvezetes formá­ban. Még Ázsiából hozott ősi dallamok csendültek föl Mangínó-Felker Mária pompás énekhangján s Sendlcin Já­nos zongorajátékában, valamint agra­­mofónlemezeken. E hármas segítség­gel sikerült ábrázolnia az előadónak a régi magyar népi zene érdekességeit, azokat a dallamformákat, amelyektől városi emberek, zeneileg máskép mű­veltek, elszoktunk. A csodálatosan gaz­dag magyar lélek zenei kivetítődései zendültek meg, megható volt a városi ember találkozása a falu alig ismert muzsikájával. Talpraesett, városi stílusú előadás volt, mind az előadónak, mind a ze­nei illusztrátoroknak igaz érdeme Kár, hogy a karácsony előtti vasár­nap nagy társadalmi forgatagában az előadásra kevés érdeklődő jutott. Az ilyen előadás feltétlenül megismétlen­­dő s műsorát a magyar városokkal mind meg kellene ismertetni. Az elő­adást szíves szavakkal dr. Pálos Fe­renc, a Jókai Egyesület közművelő­dési osztályának elnöke vezette be, s ő mondott köszönetét Manga János­nak s munkatársainak az élvezetes előadásért. (sz. v.) látszik, a plébános úr is. Addig-addig gondolkozott a plébános úr, míg végre ki-, sütött Jani számára, kárpótlásképpen, egy másik fog alkozást. Kinevezte harangozó­­nak,. a sekrestyés mellé. Jani attól kezdve szívvel-lélekkel a ha­­rangozói hivalásnak élt. Ebben azlán nem érezhetett mellőzést. Senki se harangoz­hatott az iskolások közül, csak ő. De nem is mulasztott volna el egy harangozást sem. Reggel korán kelt, az öreg Gergely bácsi, a sekrestyés, mindig a templom­­ajlóban ta'álta már. Csörgő Janinak lassan a harangok let­tek legjobb barátai. Bármerre lépett, min­denfelé csak az emberek rosszaságát, gú­nyolódását kellett tapasztalnia. Jani a ha­rangokhoz menekült minden bánatával, minden keserűségével. S érezte, hogy a harangok megértik őt. Tudta, hogy a ha­rangok csengő szava ér leghamarabb az Istenhez, az égbe. Va'ahányszor meghúz­ta az öregharang kötelét, s- a búgó, szár­­nva'ó hangok kiröppenlek á toronyból, mindig úgy érezte, hogy a hangokkal a szíve is elrepül, panaszával, fájdalmá­val egyűlt. — Nemsokára itt a karácsony, — mond-, ta égyszercsak Gergely bácsi — örömet harangozz ám akkor, János! Jani szívénél ú^y ülődött neki ez a szó: öröm, mint a hideg adventi szél az. arcának. Nem örült még ő sohasem az életl)en. Gergely bácsi, mintha beléje lá­tott volna, magyarázni kezdett: — Karácsony a szerelet ünnepe. S a szere'.et a legnagyobb öröm. Meglásd, a harangok is máskép szólnak maid, mint máskor De persze, ebhez az is szük-Diszmngynr. női és fériiruhn zsinórozésok, mindeniéle bátor­­paszományok. zsinórok és katonai kiszerelések legolcsóbban HALÁSZ JÁNOS gombkötő- és paszományosmesternél GYŐR, ARANY J.-U. 22. Műhely: Levente-utca 14. 461 séges, hogy aki harangoz, azt is megfog­ja a szeretet s hogy az is örüljön... — És hogy tudja megfogni az embert a szeretet? — Hogy? — simitotla meg az ál lát Ger­gely bácsi, mert bizony ilyen kérdésre nem számított. — Hát...- úgy, hogy sen­kire se haragszik az ember, hanem min­den embertársának csak jót kíván. Csörgő Jani ettől kezdve úgy várta a karácsonyt, hogy senki se jobban. Elha­tározta, hogy senkire se fog haragudni, mosolyogni fog akkor is, ha valaki a bandzsa szeme miatt, vagy a púpja miatt gúnyolja. Az ádventi rorátékon mindig csak á harangokat figyelte s úgy vette észre, hogy a harangok egyre tisztábban, egyre vidámabban, egyre örömestebb szól­nak... így jött el a karácsonyeste. Egy csapat isko'ásgyerek ment az uc­­cán, I a-á íznyájukban csörgött a dió. Szán­tó Miska volt a vezérük. Köszönleni jár­tak. Mi' or összetalálkoztak Csörgő Jani­val, Szántó Miska belemarkolt a zsebé­be s egv rakás pénzt tartott Jani arca elé: Öt koronát kerestem márt — mond­ta. büszkén. Jani szelíden kérte: — Hadd menjek én is veletek. Szántó Miska nagyot, gúnyosat neve­tett. -— Te? Iszen te elcsúfítanád a társasá­got. Te kúdús! Idomtá'.an-nagy öklével rávágott Jani púpjára s röhögve elfutott a többiekkel. Jani az ütéstől lerogyott a hóba. Ször­nyű fájdalmai: érzett, úgy érezte, nteg

Next

/
Oldalképek
Tartalom