Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-06-01 / 22. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 22. szám____________ Szombat, 1940. június 1» Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÄL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Az igazi keresztény és nemzeti politika Komárom, májas 31. A keresztény és nemzeti politika fo­galmáról, lényegéről és céljairól be­szélt gróf Teleki Pál miniszterelnök az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga jubiláris közgyűléséin és amikor azt mondotta, hogy a politika nem lehet egyéb, mint a nemzet összefogásának gyakorlata, a nemzeti politika legiga­zibb lényegét emelte ki. Sokak szemé­ben a politika az egyéni érvényesülés­re való törekvést, tülekedést, pártok alakítását, párthívek toborzását jelen­ti, pedig ezek a politikai életnek tulaj­donképen mellékes, sőt nem is na­gyon rokonszenves jelenségei. Az igazi keresztény és nemzeti politika — amint a miniszterelnök megállapí­totta — nem lehet egyéni érdekek ver­senye és nem lehet irigykedések küz­delme. A keresztény politika az egyes ember szempontjából az egyén mun­kájának és érdekeinek felolvadása a köz szolgálatában. A nemzeti politika tehát a szét­bontás és a pártharcok helyett a nem­zeti erők összefogására törekszik. En­nek jelentőségét talán éppen a mai nagyon válságos időkben, amikor a legnagyobb nemzetek is minden ere­jüket megfeszítve küzdenek létükérl és jövendőjükért, nem kell különösen hangsúlyozni. Kereszténnyé pedig ezt a politikát elsősorban az a felfogás teszi, hogy ennek a politikának leg­fontosabb alapja a család. A magyar családot, a családi otthonokat kell megerősíteni, mert ezeken épül fel a magyar társadalom és az egész nem­zet. Ennek a politikának a megvalósí­tása pedig nem is annyira a politiku­sok és a kormányférfiak kötelessége, mint inkább a társadalom egyes tag­jainak, a polgároknak s mindazoknak, akik; a nemzet életében részt akarnak venni. Meg kell szűnnie magyar és magyar közt a gyűlölködésnek, az egymásra való irigy kedésnek, ame­lyek sajnos ma oly nagy szerepet töl­tenek be a közéletben és magánélet­ben egyaránt. Éppen ezért az igazi keresztény és nemzeti politika elveit kell érvényesí­teni a magánéletben, a közéletben és az egyesületek életében is. Ezen a téren nagyon nagy feladatok várnak éppen az egyesületekre, amelyeknek meg kell kezdeniük végre azt a nevelő munkát, amely a magyar társadalmat a múlt hibáitól és gyengeségeitől meg­tisztítja'és lelkiségét az új keresztény és nemzeti Magyarország követelmé­nyeinek megfelelően átformálja. A társadalom- és nemzetnevelés terén ugyanis nem várhatunk mindent az államtól, a közoktatástól, ebbe a ne­velő munkába tehát bele kell kapcso­lódnia minden magyar embernek, aki a nemzet sorsát szívén viseli. A magyar életnek egy nagyon saj­nálatos jelenségét tette szóvá a mi­niszterelnök, amikor a »fecsegésről« és a »fecsegőkröl« emlékezett meg. Hangsúlyozta ugyan, hogy nem kí­vánja ezeknek a fecsegéseknek a je­lentőségét túlbecsülni és már cáfola­tukat sem tartja érdemesnek, de két­ségtelen, hogy ez a rosszindulatú hír­terjesztés, amelyet méltán nevezhe­tünk közéleti pletykálkodásnak, na­gyon alkalmas arra, hogy józan, ko­moly elemeket a munkától eltérítsen. Fel kell tehát venni a küzdelmet az alattomos szájpropaganda aknamun­kájával szemben, amely — akarva Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Lélekemelő ünnepséggel áldozott Komárom városa a világháborús hősök emlékének Komárom, május 31. Az elmúlt vasárnap, május utolsó vasárnapján, amely napot a magyar kormány rendele te folytán az egész ország a világháborúban elesett hő­sök emlékének szenteli, Komárom vá­rosa a helybeli 22. honvédgyalogez­reddel karöltve kegyeletes emlékün­nepélyt rendezett a dunajobbparti volt városháza előtt álló hősi emlékszobor­nál. A lélekemelő, szép ünnepélyre az egyesített város közönsége ritkán lá­tott óriási tömegben vonult ki: az egyesítés óta talán még egy­szer sem történt meg, hogy a két1 városrész társadalmának egyete­me ilyen impozáns módon nyilat­kozott volna meg egy rendezés al­kalmával. A kegyelet s a hála ér­zése forrasztotta össze ezen a na­pon a két városrészt. — A magyar hősök életpéldájából tanuljunk a hazáért soha meg nem alkuvó magyar lelkiséget. Ahogy ők egyek tudtak lenni a hazaszeretetben, mi is legyünk egyek mindig, még akkor is, ha gonosz kezek konkolyt szeretné­nek elhinteni közöttünk. Ne akarjunk különbek lenni egymás­nál, csak a hazánkat szeressük s szol­gáljuk életünkkel, halálunkkal, mert akkor bizonyos, hogy eljön a teljes magyar feltámadás. A gyönyörű beszédet lelkes taps fo­gadta, majd a Komáromi Koszo­rús Dal egye sülét férfikara Schmidt Viktor vezénylete mellett a Szózatot adta elő precízen, mély ha­tást keltve. Egy díszruhás levente ez­után vitéz Somogyvári Gyula »Ivan­gorodi trombitás« című híres költe­ményét szavalta el kitünően, érzéssel. Az emlékmű megkoszorúzása követ­kezett: az egyházak koszorúinak elhelyezése után Bot Lay ezredes a helyőrség, L a p o 1 d y Mátyás kir. rendőrtanácsos a rendőrség, Czibor Géza a Járási Általános Ipartársulat, Laky Nándor a Grémium, Gyaló­­kay Kálmán a Komárom és Vidéke Ipartársulat, Prágay János az óko­máromi HONSZ, Márkus Lajos az újkomáromi HONSZ, Somogyi Ist­ván a Tűzharcosok, J ak ü ss Benő dr. a MÁV Önsegélyző Egylet koszo­rúját tette le kegyeletes szavaié kísére­tében az emlékműre. Ugyancsak ko­szorúval fejezte ki kegyeletét a Kis­alföldi Mezőgazdasági Ka­mara s am. kir. pénzügyőrség helyi kirendeltsége is, végül pedig Ko­márom város közönsége koszorúját helyezte el mély hatást kiváltott rövid beszéd kíséretében Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos polgármester. Az ünnepélyt a Himnusz zárta be, melyet a honvédzenekar játszott el. Megalakult a Komárommegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet A megjelent előkelőségek soraiban ott láttuk Nagy Nándort, Komárom vármegye és város főispánját, Gre­gor o v i c s Lipót esztergomi kanono­kot, Les tár István dr. prépostplé­­bánost, Alapy Gáspár m. kir. kor­mányfőtanácsos polgármestert, F ü­­löp Zsigmond és Szijj Ferenc dr. m. kir. kormányfőtanácsosokat, S o ó s Imre dr. törvényszéki elnököt, Bot­tay ezredest, nagyszámú tisztikül­döttség elén, valamint több más elő­kelő személyiséget, az intézmények s társadalmi egyesületek küldöttségeit. A tanintézetek növendékei zászlók alatt jelentek meg s résztvettek az ünnepélyen az éppen Komáromban rendezett Katolikus Leánynapra fel­­rándult falusi lányok csoportjai is, az andódi, füssi, naszvadi, csicsói, nagyigmándi, stb. leánykörök festői népviseletbe öltözött tagjai. Az ünnepélyt a 22. honvédgyalogez­red zenekarának Magyar Hiszekegye nyitotta meg, majd Kossányi Jó-t zsef »Regősének« című saját alkalmi versét szavalta el rendkívüli hatással. Ezután Fadgyas Aladár, a jobb­parti evangélikus egyház lelkésze lé­pett az emlékmű elé s tartotta meg ünnepi beszédét. — Ezekben a világtörténelmi idők­ben — kezdte beszédét Fadgyas Ala­dár, — amikor a föld szinte ereszté­keiben ingadozik, amikor milliók vív­ják a világtörténelem legszömyűbb harcait s egyik napról a másikra né­pek tűnnek el s minden magyar szív Nagymagyarország feltámadását vár­ja, ime: mi megállítjuk az időt ezen a napon, hogy hőseink emlékének ál­dozzunk. Tesszük ezt azért, mert éppen most tudjuk leginkább, hogy mit jelent a hazáért életet áldozni. Fadgyas Aladár beszéde további során visszapillantást tett a világhá­ború ezer szenvedésére, a magyar kard becsületéről s legyőzhetetlensé­géről szólt, majd így folytatta: vagy nem akarva — gyengíti és bom­lasztja a nemzet erejét, lassítja a nemzeti munka ütemét és lazává, er­nyedtté teszi a nemzeti társadalmat, amelynek ma igazán tömör sorokban kell állania, hogy a magunk és gyer­mekeink életét .biztosítsa a magyar jövő számára. A m. kir. belügyminiszter és pénzügy­­miniszter a községekben inségjárulék ki­vetését rendelte el, amelyet a Vármegyei Szociális Alapba kell befizetni. Az így be­fizetett összeg egy kisebb hányada kari­tatív segélyekre fordítható, az alap na­gyobbik felét azonban a megélhetésében veszélyeztetett lakosság gazdasági helyze­tének javítására kell fordítani, mint for­gótőkét. E cél elérése végett a belügyminiszteri úgy intézkedett, hogy az inségj árul ékok ilyetén felhasználása vagy egy közjóléti bizottság, vagy pedig egy közjóléti szö­vetkezet létesítése útján történjék. Komárom vm. legutóbbi közgyűlése a szövetkezeti forma mellett foglalt állást^ mert ezt mozgékonyabbnak és cselekvési szabadságában kevésbbé korlátozottnak látta, mint a bürokratikus megkötésektől szabadulni nem tudó bizottsági formát. Ezért utasította a vármegye alispánját, hogy a Komáromvármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet mielőbbi megala­kítását ejtse meg. Reviczky István alispán a szövetkezeti alapszabályok tervezetét elkészítette és mint alapító, felhívással fordult Komá­rom vármegye lakosaihoz, hogy a szö­vetkezetbe lépjenek be és annak 1940. évi május 30-ára Komáromba kitűzött ala­kulóközgyűlésén jelenjenek meg. A felhívás eredményeként az alakuló közgyűlésen nagy számban jelentek meg a meghívottak és máris jelentékeny meny­­nyiségű üzletrészt jegyeztek. Az alakuló közgyűlés elnökévé egyhan­gúan Reviczky István alispánt választották! meg, aki a közgyűlés megnyitása után üd­vözölte a megjelenteket és ismertette a szövetkezet előkészítő munkálatait. A' jegyzőkönyv vezetésére Kiss István dr.-t kérte fel. Kiss István dr., a közigazgatástudományi egyetem adjunktusa felolvasta az aLap­­szabálytervezetet. Eszerint a szövetkezet célja az inségjárulék szociális felhaszná­lása, melyet Komárom vármegye közön­sége a szövetkezet rendelkezésére bocsájt. Ezt az összeget a szövetkezet a megélheté­sében veszélyeztetett lakosság gazdasági helyzetének megjavítására, a rászoruló la­kosság gazdasági megerősítésére, ezek ré­szére munkaalkalom biztosítására és szo­ciális színvonaluk emelésére használja fel. A szövetkezet korlátolt felelősséggel ala­kul, a tagok csupán befizetett üzletrészük erejéig felelnek a szövetkezet kötelezettsé­geiért. Egy üzletrész 5 P. A szövetkezet tagjai lesznek: a vármegye, a vármegyei számvevőség, a gazdasági felügyelőség, az iskolánkívüli népművelési bizottság kijelö­lendő tisztviselői, a vármegye szociális tanácsadója, a közjóléti előadó és a vár­megye törvényhatósági bizottságának, la­kosságának oly tagjai, akik kellő szakkép-1 zettséggel rendelkeznek. Az igazgatóság legfeljebb 20 tagból áll, elnöke hivatalból a vármegye mindenkori alispánja, tagjai hivatalból a tiszti fő­ügyész, a gazdasági felügyelő, az államépí­tészeti hivatal főnöke, a vármegye közjó­léti előadója és szociális tanácsadója. A' felügyelőbizottság 4 tagból áll, elnöke a vármegye mindenkori főispánja, helyettese a számvevőség főnöke. Az igazgatóság ést fplügyelőbizottság tagjai működésükért dí­jazásban nem részesülnek. Minthogy a szövetkezet célja nem nye­részkedés, a szövetkezetnek tiszta haszna nem lesz, az üzletrészek után tehát osz­talék nem jár. Ugyancsak nem kerül fel­osztásra a szövetkezet megszűnése és fel­oszlása esetén annak vagyona sem, hanem azt karitatív célokra keit fordítani. Az alapszabályok felolvasása után Vi­rágú Zsigmond dr. (Tata) azon aggályá­nak adott kifejezést, hogy az inségjárulék beszolgáltatása esetén a községek elesnek attól a lehetőségtől, hogy népkonyhákat tartsanak fenn s az iskolásgyermekeket tej- és egyéb segélyben részesítsék. Re­viczky István alispán rámutatott arra, Ihogy a befolyó összeg kisebb része ezután is karitatív célt szolgál s így ha korlátol­tabb mértékben is, de a községek ezután is kifej thetik eddigi karitatív működésü­ket. Ezután a közgyűlés az alapszabályokat egyhangúan elfogadta, majd áttért az igaz­gatóság és a felügyelőbizottság megala­kítására. Az alapszabályok ide vonatkozó rendelkezései szem előtt tartásával az igaz­gatóság tagjaiul egyhangúan Reviczky Ist­ván alispán, Alapy Gáspár polgármester komáromi, Barlal Iván etre harcsai, Bel­esük Sándor dr. komáromi, Bittó Kálmán sárosfai, gróf Kálnoky Sándor és Király József csicsói, Péntek Pál ácsi, Ruttkay Béla szentpálpusztai, Ivánkay Kálmán ba­­nai, Nagy Jenő, Hinléder Fels Jenő tiszti főügyész, Deme Sándor dr. államépítészeti főnők, Elekes Imre gazd. felügyelő komá­romi, Mihelics Vid budapesti, Szaniszló József dr. szociális előadó komáromi, Ma­­gyary Zoltán egyet, tanár budapesti, Pén­zes József kömfödi. Hajdú Sándor győri és Wiesenbacher József tatai lakosokat, at felügyelőbizottság tagjaiul pedig Nagy Nándor főispán és Budinszky Lajos vm. számvevőségi főnök komáromi, Eszterhá^j Móric gróf budapesti és Fülöp Zsigmond komáromi lakosokat választották meg. Végül Kiss István dr. ismertette a szö­vetkezet munkaprogrammját, mely az Esz­­tergás-rendszer javított, a célt jobban meg­közelítő elveit teszi magáévá. Erre a rész­letes munkaprogrammra legközelebb még visszatérünk. Az alakuló közgyűlés berekesztése után az igazgatóság nyomban megtartotta első ülését, amelyen az igazgatóság alelnökévé Ivánkay Kálmánt választották meg, majd az utalványozások kérdésében foglaltak állást, Magyary Zollán dr. egyetemi tanár pedig rendkívül értékes előadást tartott a. szociális megsegítés e rendszeréről, mely­nek segítségével komárom vármegye köz­­igazgatási mintavármegye lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom