Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-23 / 12. szám

8. oldal. KOMAROMI LAPOK ' fi!', .--^r j, t -v, * M' 1»V»PCÍUS '2ß. Kellemetes húsvéti tanátsok az Lotsoló Ifjak számára Drágalátos Ifjú Barátim! Mivelhogy bé-köszöntött az régerivárl ' husvétnak lenyességes innepe, amikor is annak második naptyán tik sokféle Otko­­lonyokkal és másnemű párfőnyös Spritze­­’ lökkel összveszedelözködve (sapatostul ro­­harinyátok meg ama Lyányos Házak por­táit és oltand védtelen frájjqk és kisasz­­szonykák között krudélis rivalgások közé­pébe Revolulziól Oszközlendtek, mikoris az szerentsétlen áldozatok örvendező Orl­­zákal vágni kötelezve trendnek, tik penigh be-rontva az Szalonyba, ott tanálható min­­dennémű tzukrászi tákolmányok és egyéb!) farantzia módra készíteti Mignyonok és kandérizáll gvimeltsek ellen betstelen lá­­madásokat eszközöltök, ennél fogva felté­teleztem Emien-Magamban, hogy lisztölt Személletek mégjavitni és hő lelkű leleteket belsessé tenni óhajtandó leszek, az inncpi Lotsolás környüllévő szahálláit Néktek meg-állapitom, ki-nyomatom és zsurnál ál­tal publikálttá teendem. 1- ső. Válogasd ki az lotsoló üvegtsét oly módon, hogy az a hivságos női szemek előtt minnél tetszetősebb tegyék, valamint az gyimeltsiiek nemtsak húsa, hanem kül­ső ábrázattya is számit, miként úgy egyes embereknél is, Ketses és kellemetes le­gyék nemtsak az üveglse, hanem aimak belsősége is. Szappanvnak vizes és szagos oldattyát ne igen használd, mert jutalmad esetleg Nyak-le vesse lészen. 2- sodik. Minthogy lotsolni, nem penigh sprittzelni mégy, ennél fogva nem borbé­­lok labdás üveggyil, avagv rusnya Békák formázattyát szorongass kezednek ügyi­ben. avagv mezei virágok csíny ált íarmáj­­ját tűzzed áramtól vonalas kabátodra, ily­• kép pen szólva Ideálodhoz: Szagojja meg, Tzuntzika eme szerény ibolát! Mire Ő, kábítva álnok szózatodtól, oda­hajol és te, meg-nyomva jobb vállad tö­­mésit, patsuli Niagarával lottsantod szem­közt az Boldogtalant, hanem előbb enge­­délt kérsz és tsakis annak cl-lehelése után öntözd' meg a, ház szépséges Virágát. 3- adik. Az mamárul sohse feledkezzél meg, mertha Sorsod szerentsétlen alaku­lása következtében később netán Anyó­sodul tisztölheted, rettentő bosszút teend rajtad, amit még tsak le-írni sem lehet, olyan Rettentő. Inkább tsillapitsd szüved Háborgássait, ha netán evésre alkalmatos apró tzukros dolgokkal kínáltától, mire a Mama ily­­lorma megjegyzésekkel biztogattya párol­gó etyepetyédet: — Egyék tsak, líiu Barátom, eme izé­ket az én ides Tzuntzikám sikeritette az maga tisztöleltyire, minnél lógva Te neki­­gyürközöl Ifin Ember és újabb ditsére­­teket zengedözöl az tzukros mitsodák ina­­gasztalására, miket nevezett Tzuntzika félre nem ért és ujíent kénálgatni kezd. így mégyen ez, miként az phisicában az Ön-induetio, vagyis mig az mitsodák el nem fogynak, vagy újabb áldozat nem akadand 4- edik. Az papát ineg-lotsolnod nem szükségeltetik, de Stantzi és Tzili tántikat mód felett igen. Ezen műveletek köze­pette óvakodj bárkinek is az otkolonyt az szeme közé borítani, vagy az tsudálatos firhangokat le-lotsolni, mert soha többé meg nem hivattatsz, hanem uton-utfélen Durva Fitzkónak neveztetek Nem muszáj az Stantzi néni körül lábatlankodó Tzir­­inos nevű matskaállal farkán sem tipor­nod, amit ő vészes »Miau!« kiáltással nyugtáz, és egyben le-hántva lábodrul az bőrt, az háziaktól Bitang néven hi­vatok 5- ödik. Tzuntzikával különösen légy óva­tos viselkedésű, mert ha Őt magadra bőszíted, nagy-bátsikájának, aki neked ma­­thematica tanittó Tanárod, be-beszélli, hogy Te milyen hentzcgésekkel fitogtattad ebbéli Okosságodat és a következő órán fél-tutzat szekimdát, mind-közönségesen Tsikót is nyílik alkalma az Tanári Nő­iesbe beirandni. Egyébként marattam őszinte tisztöletein ki-fejezése mellett és tzukros mitsodák­­ban bővelkedő lotsolást kévánva — vitéz — Kis- és nagykereskedők szives figyelmét ezúton hívom fel Komárom VI., Klapka György-út 11. sz. alatt most megnyílt sitii mlpiiii Tisztelettel: Vízcr Jenő ecetgyáros. A komáromi protestáns egyházak finn-estje március 31.-én a ref. templomban] Onni Talas budapesti finn követ és családja Komáromban' megpróbáltatások víhara-i­nügy bau is hősies elszántsággal küzdött finn testvérek támogatására az egész j világon megdobbantak a nemes szivek és Magyarországon mindenüll szere­tettel karolták fel a derék testvér-’ nemzetet, bogy ’megsegítsék élet-halál­­harcot vívott küzdelmében. Az oroSz­­finu háborúban a finnek a világ leg­hősiesebb nemzetévé küzdölték fel magukat s a súlyos veszteségekkel kötött kényszerbéke még hatványo­­zottabb mértékben ébresztette föl Suomi iránt a testvéri pártfogói sze­retet lángját. Most még lelkesebben és még .nagyobb áldozatkészséggel kell sietni fiim testvéreink segítségére, hogy az erőszak állal tőlük elvett ré­gi történelmi városok helyébe épí­tendő városok és falvak megterem­tésének nehéz munkájában mellettük álljunk és halhalós támogatást nyújt­sunk részükre. Ez a nemes gondolat vezette a ko­máromi négy protestáns egyházat, amikor elhatározta, hagy a finn test­vérek javára nagyszabású templomi estet rendez. A finnestét a Jókai-ucc ai református templomban műre. 31-én fogják megtartani, gazdag finn vonat­kozású pontokból álló műsorral. Az esten megjelenik családjával Onni Ta­las budapesti finn követ is, akinek] hitvese, a kitűnő éiickműyésznő több finn énekszámot fog előadni. Az esi folyamán Po d m ,a n,i c z ky j Pál báró egyet, tanár fart a finn nem- \ zetről előadási, F adgyas Aladár ev. j lelkész imádkozik és bibliát olvas, G y e r ty á n f yné P r á g ay Zsófi, a kiváló művésznő és S á r y Imre ref. lelkipásztor énekszámokat adnak elő, a Ref. Tanítóképző vegyeskara és a jobbparti egyházban működő re­formátus egyházi vegyeskar a finn dalköltészet örökbecsű termékeit ad­ja elő, alkalmi szavalat is lesz s a gyülekezet éneke vezeti és zárja be a 1 emplomi minepély 1. A vendégeket és a közreműködőket F ü 1 öp Zsigmond ref. főgondnok üd­vözli, G a 1 a in b o s Zoltán ref. lelki­­pásztor pedig záróbeszédet mond. Az ünnepélyen felszólal a finn követ is, akinek jelenléte valóban nagy jelentő­ségei ad a komáromi evangélikus és református egyházak c nemescélú ün­nepélyének. Az ünnepély végleges programját most állítja össze a ren­dezőség. A finn esi iránt nemcsak Komáromban, hanem az egész várme­gyében igen nagy és szeretetteljes ér­deklődés nyilvánul meg. A SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM (Budapest centrumától 12 percre.) - A legideálisabb magaslati gyógyhely. - Tökéletes klinikai berendezkedés. - Penzió: P 14-tól. (Igazgató főorvos: Dr. GYÖRKI BÉLA) TALÁLKOZÁSOM A HALÁLLAL! A halállal tudtommal kétszer találkoz­tam. Tudtomon kívül talán többszőr i,s. '' Hiszen kisgyerekkoromban tüdőgyulladá­som volt és az orvosok lemondtak rólam, de én nem fogadtam szót az orvosi véle­ménynek. nem haltam meg, de a halál biztosan oil ácsorgót! az ágyam végénél. Erre a lalálkozásra nem emlékszem tisz­­tán, mert igen nagy lázam volt. Tudtommal a halállal 1919 május else­jén délelőtt 11 órakor találkoztam. A cse­hek már előzőleg, április 29-én letartóz­tatlak. mini magyar lapszerkesztőt, aki a csehek bejövetele előli azt írtam a Ko­máromi Újságban, hogy fegyverrel kell ellentállni a közeledő cseheknek. A letartóztatás a Komáromi Újság ki­­adóhivatalában történt, az akkori Spitzer­­féle könyvkereskedésben. Hat szuronyos katona jött be egy rendőr kíséretében. A rendőr, aki még magyar voll, nagyon nestelte a dolgot, hát a keserű lapdacsot szépen csomagolva akarta beadni és azt mondotta: Tekintetes úr kérem ez alall engem értett), nagyon kéreti a nagyságos űr (ez alatt a rendőrkapitányt értette) és a méltóságos úr is (ez volt a zsupán) na­gyon szeretné, ha he tetszenék fáradni a várba! No hát ilyen szíves meghívást már nem utasíthatok vissza, hát gyerünk mondottam én érthető akasztófahumor­ral. Az uecán az üzletekből gyakran kihal­latszott az a megjegyzés: Ni, ott viszik a szerkesztőt! Itt most csak röviden írom meg az esetet, majd más alkalommal részlete­sen. Május elsején reggel a túlsó oldali kommunista támadás után a garnizon áreszt emeletén levő várbeli fogházunk közelében történtek az uccai harcokban elfogott szerencsétlenek kivégzése. Tisztán lehetett hallani a kétségbeesett kiáltást, hogy oly fiatalok vagyunk még, ne bánt­satok. Erre nyomban sortűz következett, aztán pár perc múlva újra kezdődtek a drámai jelenetek. Fogolytársammal, dr. Kováts Gyula fogorvos barátommal hat­van ilyen lövést olvastunk meg. Tíz óra­kor egy cseh kapitány négy szuronyos katonával jött be és dr. Kováts Gyulát! Makaluzó ólasz parancsnok közbelépésére kiszabadították. Kováts barátunk meg­ígéri, hogy a mi kiszabadításunk érdeké­ben beszélni fog Makaluzóval. Egy óra múlva visszajön a négy cseh katona és egy céduláról neveket’ olvas­nak föl. Elferdített nevek, például Bre­­nyai. Én szerencsétlen jelentkeztem, mert azt hittem, kiszabadulok. Amikor az épü­letből kiérünk, rémülten látom, hogy nem a kijárat felé vezetnek, hanem oda, ahol a délelőtti kivégzések történtek. Az agyon­lőttek hulláit teljesen megfosztották ruhá­iktól és meztelénüt temették el a pár arasznyi mély gödörbe. A kiontott em­bervér annyira átitatta a homokos talajt, hogy bokáig süppedtem a homokba. A fal mellé állítottak. A négy puskás ka­tona fölhúzta a ravaszt. A’ halállal való találkozás rémes emlékezéseket zúdított az agyamba. Emlékeztem rá, hogy ez az a hely, ahol pár hónappal előbb Virágot, a rablóvezért agyonlőtték. Németül kia­báltam az előttem álló katonákra, hogy gyorsan, schnell! Az élet utolsó pillana­tában azt kértem az Istentől, hogy a golyók ne csak az életemet oltsák ki,’ha­nem a pompás Omega órámat is zúzzák szét, hogy a gazember hullarablók ne vehessék majd hasznát. Volt egy fölemelő pillanatom is. az a ludat, hogy a nagy rejtélybe, a halálba józan, ép ésszel lé­pek be, míg a haldoklók rendesen elvesz­tik eszméletüket a nagy pillanat előtt, amikor átlépik a rejtély küszöbét, a ha­lált. A halállal való találkozásomat nem le­hetett félreérteni. Az esőköpenyegemet a hátam mögött a földre terítettem, hogy iné a puszta földre essék holttestein. Ké­sőbb hallottam orvosoktól, hogy az agyon­lőttek nem hátra, hanem előre buknak, így hiába terítettem ki a köpönyegemet. A sok schnellezésemre az történi, hogy a fal mellől elvezettek a sáncárokba és a lövésre kész katonák egy kapu felé néztek. Előírt ítéletet vártak onnét és csak azután akartak agyonlőni. Az ajtó ki is nyílott és kijött egy cseh ezredesj Valamit szól! a katonáknak. Ezek egy kapuhoz kísértek, azt kinyitották, ott ál­lott egy tehervonat, arra földobtak és vittek Therezienstadtba. Találkoztam a halállal, de még nem vili el. Második találkozásom a halállal az idén történt, február 15-én éjjel 12 és 1 óra között, künn az uccán, harminc fokos hidegben. Hazafelé igyekeztem, de annyira meg voltam hülve, hogy csaknem minden lépésnél meg kellett állnom, hogy levegő után kapkodjak. Az ucca néptelen volt, méteres hótorlaszok nyújtózkodtak végig a járdák mellett. Az üt pár percnyi, ha az ember egészséges, de így köhögve és zihálva egy órát vett igénybe. Észreye­­szem, hogy egy falusi gazdaforma ember szembejön velem és nagyon figyel en­gem. Hatalmas furkósbot a kezében, nagy (tarisznya a vállán, mintha az ős Bakony rengetegeiben valami pásztor ember lett volna. Amikor mellettem elmegy, nagyon megnéz és azt kérdi tőlem, hány óra van? — Félegy — feleltem. Később észre­­veszem, hogy az én emberem megáll, majd utánam jön lassan, kimért léptekkel. No, ez bizonyosan fejbe akar kólintani azzal a hatalmas furkósbottal. Ameny­­nyire lehetett, siettem, de a halálfélelem kisebb volt bennem, mint a testierőm és azt gondoltam, jöjjön aminek jönni kell. Egyszer úgyis meg kell halni, hát áll­junk meg és várjuk be a halált. Segít­ségért kiáltozni éhben a dermesztő éj­szakában úgyis hiába. Megint találkozni fogok a halállal, amely ezúttal biztosan el fog vinni. Megálltam, mert hiába, erőm elhagyott és nem tudtam tovább menni. A íurkós botos halál lassan közeledett felém. Ami­kor odaért elém, azt kérdezte: — Maga az a szerkesztő, az a költő? — Álnév alatt ugyan írtam verseket, de nem tartom magam költőnek — feleltem. — Kapaszkodjék belém az úr, látom, hogy rosszul érzi magát, majd hazakísé­rem — szólott a halálnak tartott öreg bácsi. — Köszönöm a szívességét bátyám­­uram, de én fulladok és minden lépésnél meg kellene állnunk, hát csak magam­ban vergődöm haza — feleltem, aztán szépen leparoláztunk és békésen elvál­tunk. Hiába találkoztam megint a halállal, nem vitt el. Azt gondolta, hogy majd elvisz ez a köhögés, ami miatt alig tud­tam vánszorogni... Dr. Baranya? wf. Függönykelmék, kézimunka fonalak, ; szőnyegszövő anyagok, sabion minták dús választékban RAFAEL MARGIT kézimunka üzletében KOMÁROM, Várorsház ucca 9 szám. Hogyan keletkezett a mai Szent András templom? Sárgult belük a város levéltárából Az első Szent András templom* mely a mostani Helyén állt és András-­­falva idejében épült, jóval kisebb volt a málnái és egy tornya volt. Építési ideje a levéltár adataiból meg nem állapítható, de az 1587. évi tanácsi jegyzőkönyv már m egem lék szik róla. Az első templom az 1600-as évek ele­jén bontalott le. A mostani Szent And­rás templom elődje 1624-bén épült. Egykorú írás szerint »Szentandrássy István erdélyi püspök által felszen­telve az akkoron ill csekély számú ka t ölik usok im a helyéül«. E templomot 1711-ben a jezsuita rendnek adta a város, Eszterházy Imre hercegprímás, esztergomi érsek jóváhagyásával. Az 17(53. évi földren­gés a templomot -súlyosan megrongál­ta, bolthajtása beszakadt, kél tornya ledőlt. A jezsuita-rend 60 ezer forint­nyi költséggel új ráépít lette, tornyok nélkül. 1780-ban a Szent Benedek­re mi re szállt, majd 170!) augusztus 13-án a kegyúri joggal együtt a vá­rosra ruháztátott és plébánia-tem­plommá lett. A város az 1823. évben nagyobbszabású javítást végeztetett rajta 20.000 forint költséggel. E költ­ségvetés említi a Szent András mére­ted. mely szerint szentélye 9 és fél öl hosszú, 5 öl és 5 láb széles, 10 öl magas, hajója pedig 31 és fél öl hösz­­szú, 13 öl magas és 16 öl szeles, 18 ablakkal. A földindulás után — mondja to­vább az írás — fából készült remek bolthajtás fedte a templomot s tor­nyok tetőzete zsindelyből valónak. Voll kél nagy sekrestyéje, 20 változatú orgonája, 64 képfaragó munkából ké­szült remek padja, 10 oltára és 7 ha­rangja, melyek mind .az 1848. évi tűz­vész martalékaivá váltak. E szerencsétlenséget így örökíti meg a templom történetét tárgyaló írás: »A dühöngő lángok a fa fedezetű to­ronyhoz tapadva rettentő ropogás közt emésztő el a gyúlékony fa anyag­ból álló tetőt és az egyházba harapóz­­va az egészet megsemmisítő. Imahá­zunk be- és leégve a harangok a tor­nyokban összeolvadlak, rettentő dör­géssel vészt osztva hullának le; így hamvasztattak el minden temploma­ink egyedül a város szélén az úgyne­vezett Rozália Kápolnát mentvén meg az ég«. Az 1848. szeptember 16-i tűzvész után egy ideig a Rozália kápolna volt a katolikus hívek imahelye, míg a romjaiból újra felépített Szent And­rást 1867-ben fel nem szentelték. Az­óta, 1896-ban bádoggal fedett csonka tornyait a mostanival cserélték tel éa kisebb külső, belső javítással eredeti formáját meghagyva hirdeti Isten di­csőségét. Farkas Péter. KUSTYÄN MARTON épület és díszmű bádogosmester Komárom, II. Rákóczi F. u. 28. Elvállal az ösz­­szes e szakmába vágó munkákat és javításokat a legelőnyösebb árban. Költség­­vetéssel díjta­lanul szolgálok *3 Lakás: Sugár ucca 2856 szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom