Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-09 / 10. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. március 9. tytQztk.er Katolikus sajtódélután a Legényegyletben szontlátni. De példaadó módon kell más községi épületet s hozzátartozó udvart is karbantartani. Néhány községben az uccákat, te­reket megdöbbentően piszkos, gondo­zatlan állapotban találtam, — mond­ja tovább az alispáni rendelet, — ta­pasztaltam azt is, hogy a trágyalé, egyéb szennyvíz az uccára folyik, az útárkok bepiszkolódnak s nincsenek gyalogjárdák, nincsenek átjárók, a közkútak környéke fel töltetlen s ez a víz fertőzését vonja maga után. Mindezen rendetlenségek a folyó évben feltétlenül megszüntetendők. A közönséget arra kell szoktatni, hogy az utca lehető legtisztább ké­pet nyújtson. A terek tisztántartásá­ról az elöljáróság gondoskodjék. A magánudvarokban tapasztalt hiá­nyosságokon mihamarább szintén ja­vítani kell. E célból bizottság felál­lítása a célszerű s a bizottság járná be az udvarokat s adna utasításokat. Cél: a feltétlen tisztaság és rend! A kedv fokozása, főleg az ered­ményesség szempontjából elenged hetellennek tartom az udvarverse­nyek rendezését, május 1—október 15 között. A házak előtt, valamint a tereken eok a fahiány s a fásítás nem; egységes. Ezen is segíteni kell. Köz­területek fáinak locsolása, gondozása iskolásgyermekekre, leventékre bí­­eandó. A szegény nép kereseti lehe­tőségének előmozdítása céljából eper­­fa ültetése ajánlatos. Ajánlató^ még a meggy, cseresznye, szilvafa ültetése. A rendelet figyelme a továbbiak­ban kiterjed a községi bikaistálló tisztántartására, a közlegelők karban­tartására, majd így végzi: »Jól tudom, hogy a főjegyző urak s elöljáróságok az eddigihez nem ha­sonlítható emberfeletti munkát vé­geznek. A megfeszített munka ellenére is meg kell kívánnom, bog}’ e kér­désekkel a múlthoz viszonyítja sok­kal erőteljesebben foglalkozzanak. A jövőben nem fogom legértéke­sebb munkatársaimnak tekinteni azokat, akik csak a belső, irodai, papír os-adminiszlrációbin kifogás­talanok, hanem értékesek elsősor­ban azok lesznek, akik a falu szo­ciális, kullúrális, gazdasági feleme­lésében, a megélhetésében veszé­lyeztet e!t közönség megerősítésében eredményesen tevékenykednek.« Az alispán az ellenőrzést maga fogja gyakorolni, a főszolgabí­­rák pedi,g évente kétszer jelen­tik, hogy az egyes községben milyen a fejlődés, ki mit alkotott. * * * Ez a rendelet önmagát dicséri. Aki ismeri számos községünk elmaradt ál­lapotát, aki sokszor látott már el­hanyagolt hivatalokat, piszkos uccá­kat, csúnya gazdasági udvarejkat, aki fájdalmasan panaszkodott a magyar falvak elmaradottságáról, az teljes mértékben helyesli ezt az intézkedést. Remélhetőleg üdvös hatása ; lesz a nemes versenynek s a községek szép­pé tevését, a virágos versenyt magunk is figyelemmel fogjuk kísérni, időről­­időre magunk is beszámolunk egy-egy érdemesebb község ilyen téren való haladásáról. Mert a rend, tisztaság, kullúrális, társadalmi, népjóléti elő­­haladás egyúttal az egész országnak javára is szól. Rend a háztájon, a hivatalokban: rend a lélekben; rend a magyarok országában! A Kát. Akció rendezésében március hó 3-án délután 5 órára hirdetett sajtódél­után a legteljesebb siker jegyében folyt le. A kiváló fővárosi szereplők meghallga­tására megtelt nemcsak a nagyterem, ha­nem a földszinti kisterem is, ahová az előadást hangszóró utján közvetítette az előrelátó rendezőség. L e s t á r István dr. prépost-plébános nyitotta meg a gazdag és változatos mű­sort, aki megnyitó beszédében üdvözölte a megjelent előadó vendégeket s hangoz­tatta a jó sajtó fontosságát, aminek külö­nösen -előkelő szerepet juttat napjainkban a nemzetközi konstelláció, amikor világ­nézetek vívnak élethalálharcot szellemi és katonai harctereken egyaránt: K r a y István báró, nyug. min. osztály­­tanácsos beszélt ezután a sajtó erejéről. Gyönyörűen felépített beszédében találóan mulatott rá arra, Hogy amit a világhábo­rúban 4 éven keresztül nem tudott el­érni az ellenség fegyvere, azt elérte a destruktiv sajtó. Ez tette előbb idegessé a központi hatalmak katonaságát és pol­gári társadalmát, majd fokozatosan meg­mételyezte a bizalmakban céltudatosan legyengített lelkeket, míg végül is a haza­árulás magasztalásával megadta a kegye­lemdöfést hazánknak, nemzetünknek. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy nem volt kiépített, megszervezett, erős keresztény sajtó. Azóta ennek belátásában javult ugyan a helyzet, de még mindig nem ele­gendő erős a keresztény sajtó tábora, sok tennivaló áll még előttünk e téren és ezért hívja a közönséget együttes, váll­vetett munkába. A nagy tetszéssel és zajos tapssal fo­gadott beszéd után Kinizsi Andor, a Nemzeti Újság munkatársa tréfás, szel­lemes csevegéssel szórakoztatta a közön­séget, Incze Aurél énekművész pedig főként hazafias, irredenta erdélyi dalokat adott elő. Mindkettőjüknek igen nagy kö­zönségsikere volt. Polónyi Ferenc dr. jezsuita atya egy órás előadásban szintén a keresztény sajtó fontosságát bizonyította. Gyakorlati példákkal mutatta be a. keresztény és a destruktiv sajtó közötti külömbséget. Kü­lönösen ma észlelheti a felületes szemlélő, hogy a szemforgató destruktiv lapok is keresztény hangokat pengetnek. Ez azon­ban csak látszat és tendenciája a meg­tévesztés. Ezt abból láthatjuk, hogy ha valahol például jelentősebb keresztény megmozdulás történik, erről a keresztény lapok kimerítő tudósítást adnak, míg az álkeresztények vagy meg sem említik az ilyen eseményeket, vagy ha tessék-lássék írnak is róluk, legfeljebb megírják, hol voll pld.- a gyűlés, kik voltak ott, milyen idő volt, szóval megírják a külsőségeket, a lényeget azonban agyonhallgatják. S az a szomorú, hogy ezeket az ál keresztény lapokat. is a keresztények pénzelik, mert hisz országunkban a kereszténység túl­nyomó száma mellett keresztény támo­gatás nélkül lapot fenntartani nem lehet. Hihetetlen, hogy pld. 7 millió katolikus csupán két katolikus napilapot képes fenn­tartani, míg más lapok sokkal nagyobb példányszámban és szédítően terjedelmes hirdetési rovatokkal jelennek meg. Ez a közöny, a nemtörődömség és az önérzet hiányának az eredménye. A keresztény sajtónak, bármily felekezetű legyen is, a nemzetet kell szolgálnia. Találóan ha­sonlította a nemzetet az emberi testhez, melynek két karja van, az egyik a ka­tolikus, a másik a protestáns erő. E két kéz külön-külön ugyan, de egy célért, a test jólétéért kell, hogy küzdjön. Küz­denie kell nemcsak szóval, hanem írás­ban, a sajtó útján is. És ebben a küz­delemben minden kereszténynek részt kell vennie, ha másként nem is, de legalább, saját sajtója támogatásával és az ellen­séges sajtó nemtámogatásával. A hatalmas erejű előadást majdnem mondaíról-mondatra szakította félbe a közönség dörgő tapsa és végül elragadta­tással ünnepelték a kiváló előadót. Mihályi János, a Központi Sajtó­vállalat főtitkárának lelkesítő szavai után Lestár István dr. zárta be a minden te­kintetben jólsikerült sajtódélutánt, mely­nek megrendezéséért Polóny Béla dr.-t, a Kát. Akció sajtóosztályának elnökét il­leti teljes elismerés. Igmándi offenzíva! az emberi életkor 80 éves haláráig. TELEFONSZÁM: 299 FATELEPE KOMÁROM RÁKÓCZI FERENC-U. 42. TELEFONSZÁM: 299 Hagyományos ünnepi keretek között üli meg Komárom március 15-ének évfordulóját A magyar szabadság hajnalhasadá­sának ragyogó napját: március 15-ét az idén is hagyományos lelkesedéssel s hazafias érzéssel üli meg Komárom városa, mely az 1848—49-iki szabad­ságharcban döntő jelentőségű szere­pel jálszott. A 1 a p y Gáspár kor­­mánvfőíanácsos, polgármester érte­­kezletre hívta össze ez ügyben az egyházak, iskolák és a kultúrális egyesületek vezetőit, akik szerdán d. u. állást foglaltak az ünnepély ren­dezése tárgyában. Az értekezleten a polgármester sajnálatos gyengélkedé­se miatt nem vehetett részt s helyette dr. Csukás István főjegyző, he­lyettes polgármester vezette a meg­beszélést. A város vezetőségének az volt az elgondolása, hogy a március 15-iki ünnepélyt a Jókai Egyesülettel, a Dalegyesülettel s a többi egyesüle­tekkel óhajtja rendezni sah. polgár­mester a részletekre nézve kérte a megjelentek előterjesztését. Szijj Ferenc dr. kormányfőtanácsos, a Jókai Egyesület elnökének, S zo in­ba thy Viktor főtitkárnak és mások­nak felszólalása után az értekezlet megállapodott a szabadság ünnepének sorrendjében, mely a következő: Március 15-én délelőtt 9 órakor a város összes templomában ün­nepi istentisztelet, 10 órakor az iskolákban hazafias ünnepélyek. Délután 4 órai kezdettel a Jókai Egyesület Kultúrpalotájának eme­leli nagytermében szabadság-ün­nep. Ez ünnepélyen a Himnuszt a Komá­romi Dal egye sülét férfikara adja elő. Ünnepi megnyitót mond BUDAPESTRE utazó kedves olvasóink figyelmét felhívjuk a PANNÓNIA SZÁLLÓ (Rákóczi-ut 5.) éttermeire. Konyhája egyike Budapest elismerten legkiválóbb konyháinak, árai polgáriak. Színház, hangversenyek után az úri közönség kedvelt szórakozó helye. Téli­kertjében a rádióból is közismert BURA SÁNDOR hírneves cigányzenekara muzsikál. Esküvők, társasösszejövetelekre külön termek. (6^8 Alapy Gáspár polgármester, Ross József színművész elszavalja a »Talp­ra magyar«-t. Hajdú Lukács dr. főgimn. tanár ünnepi beszédet mond, mely ulán a Ref. T an í t ó k é p z ő v e g y c s k a r a a »Magyar Hiszek­­egy«-et énekli el. Ezt szavalat követi s majd a Dalegyesület a Szózat-tal zárja be az ünnepélyt. Az ünnepély után a Kullúrpalota kertjében álló Jókai-szobrot, majd a Klapka-szobrot ünnepélyesen megkoszorúzzák. Már­cius 15-ike nemzeti ünnep, rendes munkaszünettel. — Előadás a Ref. Ifj. Egyesületben. F. hó 5-én tartotta a Ref. Ifj. Egyesü­let ötödik házi összejövetelét, mely­nek előadója Teleky Miklós, tanító­képzői zene-tanár volt. Az előadó »Horthy Miklós húszéves országiam« című előadásával a nagyszámú hallga­tóság körében általános tetszést és nagy elismerést váltott ki. Előadásá­ban végigvezeti a hallgatóságot Kor­mányzó Urunk egész életén, gyermek­korát, mint tehetséges és bátor ten­gerészt, I. Ferenc József király szárny­segédét, az otrantoi hőst, a Navara nevű hajó parancsnokát, a szegedi nemzeti hadsereg parancsnokát, s vé­gül mint bölcs kormányzót, a megté­pázott és meggyalázott magyar nem­zet megmentőjét és mint országépítőt, hódolattal vonultatja el a hallgatóság előtt. Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárultak Tóth István tan. képző növ. és Benkő László adóhiv. tisztv., egyesületi tag szavalataikkal, Vigh Endre szóló-énekével s a ref. tanító­képző intézet vegyeskara Szilágyi Ist­ván és Kaszó István növendékek ve­zénylésével. A legközelebbi előadás f. hó 12-én este lesz, gnelynek előadója Rásky Gizella ref. tanítóképző inté­zeti tanárnő lesz »A mai magyar tár­sadalom« címen. Az előadásokon ki­sérő számokkal a tanítóképző ifjúsága fog közreműködni. Szeretettel hívnak meg minden tagot és az egyesület barátait házi összejöveteleikre. Mátyás király és Komárom Irta: Baranyay József dr. Ötszáz esztendő ködén át is fényesen, melegen hinti ránk sugarait Mátyás király dicső uralkodása. A népszívében kitöröl­hetetlenül él emléke. Nem a róla dalolt és szájról-szájra szálló népdalok, versek, nem a róla elmondott mesék, mondák, regék, példabeszédek, nem az uralkodá­sáról megírt könyvtárak mutatják ezt a kitörölhetetlen tiszteletet, szeretetet, ra­gaszkodást, hanem az a feljajdulás, amely­­lyel visszasírja a nép a rajongásig szere­tett Mátyást és dicső korát, amidőn így kiált föl a népek milliója: »Vetne Kár ránk esztendőnkint háromszoros adót, örömest elszenvednők, csak visszahozhat­nék őt a sírjából!« Tudunk-e a világ­történelemben hasonló esetet, hogy így kí­vánja vissza és így siratja a nép uralkodó­ját? A magyar nép ősi, szilaj és szabad­ságot szerető természete gyűlöl minden terhet, korlátozást, adózást, ha az akár­milyen csekély is. Mátyás uralkodása alatt évről-évre több adóteher nehezedett az országra, a nép vállára. És ez az adót gyűlölő nép háromszor annyi adől örö­mest elviselne, csak visszajönne sírjából az igazságos Mátyás király. Komáromot és Komárom megyét érte az a nagy szerencse, hogy a nép által annyira szeretett, soha el nem feledett király itt érezte magát legjobban, ha a szórakozásra kedve és ideje volt. Ide jött pihenni, ha szélcsend állott be a politikában, ha szabadulni akart az or­­m szagos gondoktól. Itt szórakozott vadászat­­: tál, halászattal, sólymászattal, fényes lo- 5 vagi játékokkal. Itt adott megbízásokat az építészeknek, szobrászoknak, festőknek, hogy királyi palotái, kastélyai minél fé­nyesebbek, művésziesebbek legyenek. Itt szőtte jövő politikai terveit. Itt festi meg fia, Corvin János, a Hunyadi gróf, a ké­sőbbi liptói herceg jövőjét. Ide hozza sze­relmes szíve, itt szövi romantikus szerel­meit. Mátyás 1465-ben volt először Komá­romban. Midőn ugyanis a hazánk észak­­nyugali részében dúló csehek ellen indult, hadseregéi Komáromnál szállíttatta át a hatalmas Dunán. Az átszállítást végző ré­vészek jórészt komáromi hajósok voltak. Komárom élelmes elöljárósága siet meg­ragadni az alkalmat s az átvonuló királyt megkéri, hogy a város szabadalmait erő­sítse meg, ami még ugyanabban az évben meg is történik. Az átkelés alkalmával tekintette meg Mátyás Komárom városát és várát, amely­nek fekvése nagyon megtetszett neki és megérlelődik benne az az elhatározás, hogy Komáromiján nagyszerű palotákat építtet. Mátyás komáromi és komárommegyei tartózkodásáról nincsen sok okiratos em­lék, mert hiszen a király ide pihenni jött és lehetőleg eltávolította az orszá­gos gondokat. 1489-ben Komárom vára­lján kelt és királyi pecséttel ellátott ado­mány le veié vei Komáromnak adja a Vár­köze földet, amelyet most Várföldnek hív­nak. Várköze nevét azért kapta, mert az Izsa felé eső Leányvár, amelynek rom­jai akkor még jól láthatók voltak és a komáromi vár között terüli el. Mátyás nemcsak a Várköze nevű földet adta Ko­máromnak, hanem a hozzátartozó jogokat, jövedelmeket, szolgalmakat, szántófölde­ket, mezőt és nádasokat is, amelyeken csak a nádvágás évente másfélezer forin­tot jövedelmezett. (Folyt, köv.) — Betörés, — amikor a háziak is otthon vollak. Lengyel Sándor dr. há­zában betörő járt. A szemfüles betörő altkor kereste fel a lakást, amikor a háziak is otthon tartózkodtak. Az is­meretlen betörő álkulcs segítségével felnyitotta a lakás ajtaját s ékszereket vitt el. Egy elhullajtott melltű terelte a család figyelmét a belörésre. A rend­őrség a betörés ügyében nyomoz. Az óvatos betörő nyomot nem hagyott hátra. Valószínűleg a helyezettel isme­rős 'ügyén követte el a lopást. Úribirtok Komárom megye Vértpusztán, 10 TM holdas, szántó, kert, kastély és gaz­szöllő, dasági épület jutányosán eladó. Budapestről és Komáromból MÁV. autó megálló. Felvilágosítás Budapest, XIII., Gömb-utca 80/a tulajdonosnál. (102)

Next

/
Oldalképek
Tartalom