Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-23 / 47. szám
1 lim floyfoiibcr 23....................... - -..... ........ KOMAROMI LAP.QK Gyönyörű Tropikál es Póröz öltönyeim vannak. — Az ára pont az ön zsebéhez készült: P 43 Mérték után is készítünk mindent WEINER Ruhaház Komárom, Baross-utca 12. A Szi-Erzsébet Egylet sagélykiosztása Folyó hó 19-én délután rendezte meg szokásos évi segélykiosztását a Komáromi Szt. Erzsébet Egylet a Majláth-iskola nagytermében. A kis ünnepséget, melyen megjelent dr. Lestár István, prépost-plébános és az egylet egész vezetősége, a ruha- és cipőkiosztás nyitotta meg. Kiosztásra került: 68 pár cipő 785.— P 68 pár harisnya 59.40 „ 22 öltözet fiúruha 282.— „ 2 télikabát 40.— „ Összesen 1166.40 P értékben. Nehéz lenne híven ^leírni azokat az érzelmeket, m ély£k a gyermeki'arcokra kiültek,, mikor levethették hideg lábukról ""a nedves cipőt, harisnyát ésxfelhúzhatták az újat, meleget. Szavalatok, majd dr. Leslár István p, plébános nagyhatású beszéde záj^tjf' be a meghitt ünnepségei. Ol néni rv: Igen, Olasz néniről is írni kell már: hónapok óta nyugtalanít a téma, az alak s most, hogy a nyári feljegyzéseket előveszem, a sorok közül feddően szól ki Olasz néni hangja: »Ejnye, hányszor ígérte, hogy megír s mindmáig nem cseleködtc mög!« ... Voltunk néhányszor tízezren, akik nyarunkat kincstári költségen töltöttük az ország kiesebb vidékein. Hosszabb is volt a vakáció a rendesnél s megtörtént, hogy aki sík vidékre vágyott, azt hegyek közé vitték, akik hegyeket szerettek volna látni, azoknak a Tiszapart jutott. így kerültünk j óné hány an a szőke Tisza iTíszahídon. Tiszahíd, országút, régi komp, nyári fürdőhely, vasúti megálló: a tanyavilágban, messzi a községtől s még messzebb Szegedtől, Vásárhelytől, valóban finom üzleti hely, de ember legyen a talpán, aki ilt bírja a munkát, az iramot s eleget tesz az országúti jövő-menők kívánságának. Fürge kis néni, örökké kendő a fején, pápaszem a szómén, hogy hetvennégy évével mit tudott talpalni, jönni-mönni, közlekedni vasúton, gyalog, hajóval: biológiai rejtély volt. Komoran s gyanakodva fogadott mindnyájunkat, — katonákban elvég© Képtelen kísérlet! Két munkára egy időben csak a Tungsram Krypton lámpa képes: jobban is világít — kevesebbet 5s fogyaszt. Az udvarát mezőőr agyonlőtt egy kukorica tolvajt A felszabadulást megelőző időkben a mezei lopások annyira elszaporodtak Udviardon, hogy már a tolvajok harcoltak egymással a zsákmányon. Szerencsés József mezőőr erélyes fellépésre határozta el magát annyival is inkább, mert egy alkalommal az üldözött tolvajok lövéssel meg is sebesítetlék. 1938: szeptember 12-én szembe jött vele a határban Szlávik Béta. tés, Kupcsek Sándor, akik egy zsák tengerivel terhelt kerékpárt tollak maguk előtt. A mezőőr felszólította ‘őket a teiígörr ‘átadására. Ezt Szlávik Béla és Kupcsek; Sándor kereken megtagadták. Heves szóváltás, veszekedés támadt köztük és a csősz revolverrel fenyegetőzve követelte a kukorica átadását, majd a zsákot1 a kerékpárról lelökte az átmenti árokba. Szlávit. a tengeri után leszállt az árokba. Szerencsés oda is követte, majd mikor Szlávik elővette a kését, célozva rálőtt. A lövés átütötte Szlávik gyomrát és oly súlyos sérülést okozott, hogy az érsekujvári, kórházban, ahová nyomban beszállították,, rövidesen meghalt. Szándékos emberölés bűntettével vádolva került Szerencsés József mezőőr a vádlottak padjára és a komáromi törvényszék előtt megtartott tárgyaláson önvédelemre hivatkozott. Azonban a kihallgatott tanuk ezt a (védekezését megcáfolták. Beigazolást nyert, hogy Szlávik azért vette elő kését, hogy azzal a zsák száját felvágja, s a zfeájkbó;! a kukoricát kiöntve, a zsákot, mint saját tulajdonát, hazavihesse. Továbbá beigazolást nyert, hogy a késsel Szlávik támadó moz-dulatot nem tett és a töyéis a zsákra előre hajolt állapotban érte. De igazolták a ta(nuk: azt is, hogy Szlávik letevése után Jvupcsekct is letevéssel fenyegette a túlheves mezőőr. A törvényszék bűnösnek mondta ki a vád szerinti bűncselekményben és 1 év 6 ihónapi börtönre Ítélte, Az ítélet ellen úgy a vádlott, mint az ügyészi felebbezett. partjára, ülvén Csongrád megyében jó két hónapokig, kellő felszerelésben s derűs reményekkel eltelve. A Tisza ezévben rendkívüli módon szétönlölt, az árterületen házakat, halászcsárdákat, rózsakerteket, szőlőket, utakat lepett el. Elöntötte azt a csárdát is, amelyik arra voll kiszemelve, hogy üres óráinkban ott töltsük magunkba a seritalt, vagy sütlessünk finom kecsögét. — Van itt egy másik csárda is, -ő fedezték fel alig néhány félóra múlva a fiúk az Olasz néni halászcsárdáját, — ez aztán igazán közel van, a vasúti töltés és az országúti töltés keresztező védelmében, ez lesz a nekünk való. így fedeztük fel Olasz nénit s így barátkoztunk meg vele. Pedig nehezen barátkozott. Gyanakvó volt, mint minden egyedülálló, hetvennégyéves özvegyasszony, akinek az a pogány sorsa immár a nagy világháború óla, hogy egymaga vezesse csárdáját, messzi a falutól, hadakozva országúti vándorokkal, részeg vásárosokkal, küszködve halászmesterekkel, vasúti bakterekkel s nyelvelve poros soffőrökkel. Mert fényes jó helyre telepítette vályogból gyúrt, ercszes kis csárdáját Olasz néni, oda, ahol mindenki megáll pihenni egy pillanatra, ha átkerül a nagy re miért bízzon meg első szóra, —ám, a nagy barátság megalapozása után néhány nap múlva kinyílott Olasz néni vidámságának kertje s megviláglott, hogy egyéniség, eredeti, érdekes néni ő, kedves és jószívű, haragos, ha úgy hozta a sor s mindenekelőtt annyi jó mondással, rigmussal, találó felelettel gazdag, hogy nap mint nap jobban ámultunk: hová fér el az a sok szettem, vidámság, találó mondás ebbe a fürge kis öreg nénikébe. Nem akadt a világon téma, esemény, amire ne tudói I volna rögtön mondani valami ízesen találót. A katonai naplómban is azt veszem észre, hogy az első napokban még Kostyállal, Hruskárral, Mészáros jóétvágyával hadakoztam s aztán mind több terel ád a napló Olasz néni mondásainak. Az első nap nem reméltük volna a barátságot. Rendelem a fröccsöt, tartja a kezét: — Fizessön előbb! Húsz fillér ez. — Ejnye, — rezzent meg bennem a kávéházi ember, — nincs itt hitel? — Amíg nem ismerőm, nincs. — Rossz tapasztalatai lehetnek magának, sokat kell tűrnie a vendégektől, hallja! — szól be az ajtón Szecsányi szakaszvezető. — Hát tűrömgyökeret ások oszt azt őszök! — vetette oda könnyedén. Ebben maradtunk. Harmadnap azonban már ajándékhalat sütött, — mert halat nagyszerűét süt Olasz néni, — s magunk meg dinnyét szereztünk neki, cserébe. — Mit ősznek, aggyanak! — hajolt ebédnél fölünk s ebédet cseréltünk. Azt kérdi Lőke Béla hadnagyunk az egyik napsütéses reggelen: — Kire haragszik maga legjobban, Olasz néni? — Én sönkire, csak a forgalmi adóellenőrre. Mindig többet mutat ki, ÉRTESÍTÉS. Telefon szám: 255. A mélyen tisztelt vendéglős és kereskedő urak szives tudomására adom, hogy Komáromban. Jókai-uica 27. szám alatt (a főpostával szemben) rum-, likőr- és szeszáru-üzemet nyitottam. Amidőn a m. t. uraknak legfigyelmesebb kiszolgálást biztosítom, kérem szives támogatásukat. Teljes tisztelettel MÓROCZ JÓZSEF 5.oldal. U.U.'HL UW Jlí. !L l'JBS Titkos vágya mindenkinek, hogy egy*i szer vagyonhoz jusson. Ez a vágya könnyen teljesülhet; vegyen Államsorsjegyef, ennek segítségével könnyen juthat nagyobb pénzösszeghez. — Ára: egész 3 P, fél 1.50 P, főnyeremény 40.000 a. P. 19.(500 nyeremény 288.000 pengő értékben Húzás december 5. A sorsjegy kapható sorsjegyfőárusítóknál, valamint az öszszes dohánytőzsdékben. # mint amennyit én kimúlok neki. A tisztelendő úrral is kibékültem. — Mi baja volt vele? — ijedt föl László Levente, hosszú leveléből. — Hát csak az, hogy a tavasszal nagy halsütést rendeztem a falusi uraknak. Be is küldtem az ívet a faluba, iratkozzon föl, aki halát öszik nálam husvétkor s fizessön is mindjárt. A tisztelendő úr is kifizette a két pöngőt, oszt nem jött el. Üzeni később, hogy küldj em vissza a két pöngőjét, mert nem övött érte sömmit. Nem küldtem én. Mögint üzent, hogy tartozók nöki, eső volt akkor, nem jöbetött halra. Hát oszt azt üzentem vissza, hogy látott-e már eltemetött halottal sírból kijönni? Majd, ha az ő eltemet öttjei előjönnek a sírból, feltámadnak, akkor fizetőm én is vissza a pénzt. Nevetőit s hát oszt nem kérte többel. — És a söröslegényekkel miért veszekedett éjjel? — adja fel a kérdést Reicher Miklós. — Nem veszeköttem én,, csak nem vöttem át a sört. Este tízkor hozták mög Szögedéről az italt s akkor én már becsuktam. Zörgetik az ablakot, hogy itt a sör. Mondom, hozzák holnap. Nappal röndeltem, nappal hozzák neköm, én se mögyök magukho éjjel alkudni. így oszt el is möntek, szittak, de nem baj. Csak az alkalmazottaival volt mindig baja a kitűnő asszonyságnak: rövid tízheti ottlétünk alatt legalább négyszer váltotta a személyzetet, pedig olyan kitűnő emberek állottak szolgálatára, mint »Tanár« Sándor, a mezítlábas tiszai filozófus, — meg Mari néni, aki reggelente az álmoskönyvből olvasta föl az álmok jelentését Olasz néninek. — Csöndőrrel álmodtam, nézze csak meg, Mari, mit mond az álmoskönyv. — Csöndőrrel álmodni pörösködés, — felelte kis idő múlva Mari néni s visszament halat irdalni, a konyhaasztalhoz, — de velem ne poroljon korán röggel. Úgy változott a személyzet, mint áprilisban az idő. Mert mindenkivel szemben gyanakodott Olasz nénink, végül is a katonák segítettek neki mosogatni, kiszolgálni. — Az én hátam mögött kis hely van, — vetette oda Olasz ' néni egy A Dózsa VIGADÓ ÉTTEREMBEN Magyar konyha, kitűnő faj borok. —o— Pénteken halászlé 1 —o— „Erdélyi ileeken."
