Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-09-21 / 38. szám

Lapunk mai száma a Jőve ___.budapesti rádióműsort hozza

Hatvanegyedik évfolyam 38. szám Szombat 1940. szeptember 21.

'Alapította: néhai TUBA JANOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr.

Előfizetés:

Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő.

Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR.

Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza.

Kormányzó Urunk szózata

Erdély felszabadult országrészéhez

A Kormányzó Kolozsvárott szeptember 15-én tartott országos hódoló örömünnepségen a következő szózatot intézte Erdély visszatért országrészeihez :

— Boldogan köszöntőm Kolozsvárról Erdély visszatért országrészeit.

— Huszonkéíévi keserves megpróbáltatás után valóra vált, amiben bízni nem szűntem meg soha egy percre sem. És most, amikor végre valóban itt állhatok a szabad Erdély szabad földjén, olyan mélyen meghal ennek a történelmi pillanatnak a nagyszerűsége, hogy érzelmeim kifejezésére alig találok méltó szavakat.

— A jelen öröme összefolyik lelkemben a múlt bánatával és feltámad benne a kérdés: hogyan is szakadhatod ránk magyarokra ez a szenvedés? Tiszta lélekkel felelem rá a történelem ítélőszéke előd: Nem a mi hibánkból! Minket sorsunk ideállítod Kelet és Nyugat mesgyéjére, hazánk századokon át a romboló világtörténet országútján örökös harcok színtere volt és mialatt Európa más boldog népei békés munkában gyarapodhattak és erősbödhettck. a magyar örökös harcokban vérzett, pusztult és fogyott.

Őseink a nemzetiségeknek minden szabadságot megadtak

— Közben beszivárogtak Idegen nemzetiségek, hol mert ellenség elől kellett menekülniük, hol mert itt remélték boldogulást, őseink nemcsak befogadták őket, hanem minden szabadságot is megadtak nekik s ezeket a szabadságjogokat törvényileg is biztosították! számukra. Elnyomatásról ebben a hazában nem panaszkodhatott joggal senki, — mégis ez szolgáltatott hazug ürügyet arra, hogy megcsonkítsák, feldarabolják és megalázzák ezeréves hazánkat. Nem fegyver fosztod meg területeinktől, hanem az úgynevezett békeszerződés.

— De fátyol! akarunk borítani ezekre a szomorú emlékekre. Ennek a

felszabadult földnek a szenvedése végétért, talán valami jó is marad utána. Hiszen tudjuk, hogy a túlságos jólét, a semmittevés, a teljes gondtalanság puhít és zülleszt testileg, lelkileg. Az elnyomás, a szenvedés és a küzdelem viszont megedzi az embert, növeli ellentálló erejét és ébren tartja benne n Illat zaszereíetet. Hiszem, hogy felszabadulj véreink, akik ezeken a boldog napokon ujjongva szórlak virágaikat bevonuló katonáink elé, ilyen megerősödött, mcgacélosodolt testtel és lélekkel térnek meg annak a hazának a keblére, amelynek hű fiai voltak a legsúlyosabb időkben is. Hogy a visszatérés a lángháborúit Európa közepén vér nélkül történheted meg, ezért most is és itt is hálás szívvel mondok újból köszönetét két hatalmas barátunknak: Németországnak és Olaszországnak. i

Jöjjenek a munka hétköznapjai

— Egy szomorú korszaka a magyar történelemnek lezárulóban van. Kövessék az ünneplést a munka hétköznapjai. Mindenki vegye ki részét a munkából, a nem magyar anyanyelvűék szintén, mert aki kifogásra nem ad okot, az boldogulhat nálunk is. Velük szemben a megbékélés szelleme és a jó bánásmód fog érvényesülni, mert ugyanazt a sorsot várjuk a határokon túl maradt testvéreink részére is. Amit ígérünk, megtartjuk, mert a mi fajunk úri felfogása nem engedi, hogy valaha is letérjünk az igazság egyenes útjáról.

— Gondolatban ma itt van minden magyar.

Akik mesi nem tértek vissza

— őszinte, mélyen át érzed szeretettel gondolunk azokra a testvéreinkre, akik most nem térlek vissza az ősi honba. Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat. Sorsuk felelt őrködünk. Halljuk ugyan, hogy erős megpróbáltatásoknak vannak e napokban kitéve, de hisszük, hogy kálváriájuk haladéktalanul véget ér. Hisszük, mert enélkül a magyar—román viszony jobbrafordulása lehetetlen volna, de hisszük ezt természetesen a Magyarországon élő románság érdekében is.

— Ismerem az erdélyi faj kemény, ellenálló, küzdőképes tulajdonságait, ezért teljes bizalommal tekintek az óit felnőtt ifjakra is, akiket az új sorsfordulón a nagy nemzeti céloknak odaadó szolgálatára hívok fel a haza és egész Európa javára. Isten áldása kísérje nemzetünket egy boldog, dicső jövő felé.

Végül a Kormányzó néhány meleg szóval köszönetét fejezte ki az elhangzott üdvözlésekért.

országba visszatért erdélyi véreink

Uj feladatok

Komárom, — szeptember 20.

Mesébe illő, fényes ünnepség keretében fejezte ki hódolatteljes örömét Kolozsvár szívében, Mátyás király terén a visszatért erdélyi nép Magyarország újjáteremtő és országgyarapító Kormányzója előtt, aki nemes atyai szívének meleg szeretetével köszöntötte a felszabadult területek boldog lakosságát. Klasszikus erejű, történelmi szózatában a viszontlátás mérhetetlen öröme melléit kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy az ünneplést kövessék a munka hétköznapjai, a hétköznapok, amelyeken mindenki végezze munkáját, teljesítse kötelességét azon a helyen, ahová sorsa állította s ahol mindenkinek az országért, a magyar hazáért kell dolgoznia. Ez a munka a szebb és jobb magyar jövőért folyik s így kétszeres kői élessége mindenkinek, hogy a tehetségétől telhető legnagyobb leljesítmennyiI álljon rendelkezésére a hazának.

A feladat, melyet az ország megnagyobbodása elénk tár, nem mindennapi és nem könnyű. A felszabadult országrésznek mielőbbi bekapcsolása az anyaországba: ez a legsürgősebb és legfontosabb teendőnk. A feladat megoldása igen nagy munkát és körültekintést igényel, mert a visszatért országrész a legelhanyagoltabb állapotban kerül hozzánk. A kormány már kidolgozta erre vonatkozó programját, amelynek keretében meg kell oldani a valutáris problémákat, az erdélyi hitelélet és a biztosítási hálózat korszerű átszervezéséi, hogy az erdélyi piacnak bőséges és olcsó tőkék álljanak rendelkezésére. Az árkérdések rendezése, az erdélyi iparú a** az anyaország iparával való összehangolása, az iparvállalatoknak nyersanyaggal való ellátásáról való gondoskodás, Erdély gazdag vasérc és aranyérc bányáinak legnagyobbmérvű kihasználása s általában a közgazdasági élet minél fokozottabb erővel való fellendítése és fejlesztése. Nem kis feladatot képez a vasúti hálózat helyreállítása és kibővítése, az új határmegvonás következtében megszakított vonalakon új vasúti vonalak építése. Az állattenyésztés és erdőgazdálkodás a Trianon előtti színvonalra állítandó vissza.

De nemcsak gazdasági téren van sok tennivaló, hanem kultúrális területen is. Bár az ország e részében megfelelő számban vannak iskolák, azonban azoknak nagy részét újjá kel! szervezni, hogy a jogaikba visszaállított régi magyar iskolák mellett, a megengedett nemzetiségi iskolákban is híven ápolják a magyar szellemet és a magy ar állameszméhez való hűséget. A kolozsvári magyar egyetem nemsokára megnyílik, hogy évszázados hagyományokon nyugvó magyar hivatását betöltse, s újra kiemelkedő kultúrtemploma legyen az országnak. Édes magyar nyelvünk ismét elfoglalja történelmi helyét és a magyar nemzeti kultúra árasztja majd áldását Erdély bércei között is. Külön gondoskodás tárgyát képezik derék székelyeink, akiknek gazdasági megsegítését azonnal meg kell kezdenünk, hogy a gazdasági leromlásból felemeljük és talpraállítsuk őket. Ebben a tekintetben az egész felszabadult terület huszonkét év óta tnegsanyargatotl lakói hathatós támogatásunkat várják.

Nagy munka vár tehát az anyasomsának megjavítását illetően. A Kormányzó Ur szózatában azért hív fel bennünket a munkára, mert Erdély egy .részének visszatérése az egész országnak odaadó, készséges együttműködését kívánja és pedig a felelősségteljes együttniunkálkodásí, mert csak így lehet a felmerült követelményeknek eleget lenni. A munkában részt kell venni nemzetiségi különbség nélkül mindenkinek, a haza mindenrendű polgárának. Az idegen iienize! iségüekkel szemben a magyar kormány igazságos, cinberies és méltányos nemzetiségi politikát akar követni — mondotta Teleki Pál gróf miniszterelnök —, olyan politikát, amely európai, azaz felvilágosult, modern és magyar, azaz méltányos és igazságos is egyszerre. Ezzel szemben a kormány feltétlenül megköveteli laz államhoz való hűséget. Ez a hűség pedig azt követeli, hagy a nemzetiségek is résztvegyenek a közös, a hazáért folytatott munkában és bekapcsolódásukkal munkálkodjanak a haza javára, a boldogabb és szebb jövőért. Erdély visszatért részének problémái így hamarosan megoldást nyerhetnek és a haza felvirágzását mozdíthatják elő.

Gróf Teleki Pál erdélyi útja

Gróf Teleki Pál miniszterelnök a Léi motorossal csütörtök este a Székelyföldre utazott. Kíséretében ugyancsak a Székelyföldre ment Pataky Tibor államtitkár, Náray Antal vezérkari ezredes, főszállásmester, a katonai igazgatás vezetője és Incze Péter miniszteri tanácsos, a miniszterelnök személyi titkára.

A miniszterelnök harmadik erdélyi szemleútján elsősorban a Székelyföldi nagyobb városait és járási (székhelyéit keresi fel. Pénteken délelőtt Kolozsvárra érkezett. Itt nyilatkozatot adott a kolozsvári lapok munkatársainak1..

Délután folytatta útját Bethlenre, Naszódra és Besztercére. Szombaton Szászrégen!. Csíkszeredát, Gyergyószenlmiklóst, Kézdivásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, vasárnap Székeljudvarhelyt és Marosvásárhelyt keresi fel. hétfőn Désre és ismét Kolozsvárra látogat el, este pedig visszatér a fővárosba.

Eddigi szemleútjain Erdélynek felső és középső szakaszát kereste fel úgy, amint az anyaországhoz szakaszonként visszatért. Most az alsó részeiére látogat el. Az erdélyi szemleutak alkalmával 39 erdélyi gócpontot keresett fel, illetőleg keres fel. Ezek n gócpontok a felszabadult részek megyei és járási székhelyei.

Szemleútjain tájékozódott az erdélyi kérdésekről, informáálta az erdélyi vezetőket és irányító munkát végzett. A (meglátogatott városokban és járási székhelyeken a katonai igazgatás vezetőivel végzett beható tanácskozásokat., továbbá a helyi érdekeltségeket fogadta, elsősorban természetesen az erdélyi magyarság vezetőit.

Tárgyalt azonban a nemzetiségek, az egyházak és az érdekképviseletek vezetőivel, illetőleg megbízottaival is.

Összeüli n magyar-román határmegállapító bizottság

A magyar—román halármegállapítói bizottság román fődelpgátusa, Dragalina tábornok kíséretével szerdán megérkezett Budapestre. Csütörtökön Caspian és Jón ezredesek és dr. Georghescu statisztikai szakértő kíséretében megjelent a külügyminisztériumban, ahol a magyar—román bizottság első ülését tartotta. A román megbízóttakal a magyar bizottság elnöke, vitéz Náday István altábornagy, továbbá a bizottság tagjai közül Gyulai Tibor, a kereskedelmi kamara főtitkára, Rónay András miniszteri osztálytanácsos, az államtudományi intézet aligazgatója, Ujváry Dezső követségi titkár és Rakolczay László őrnagy fogadták.

A vasútügyekkel foglalkozó albizottságban máris megegyezés jött létre fontos vasútügyi kérdésekben. Ismeretes, hogy az új határ ketté vágja az úgynevezett székely körvasutat és ennek folytán Kolozsvár és Marosvásárhely között nincs magyar területen futó vasútvonal.

A budapesti tárgyalásokon, információink szerint megegyezés jött-létre, hogy a MÁV használhatja a vonalnak román területen átfutó részét, a szokásos kikötések mellett. Ez a p eag e-m eg egy e zés lehetővé’ teszi, hogy naponta két gyorsvonal és ogv személyvonat látján közvetlen összeköttetés létesüljön Budapest és Marosvásárhely között Kolozsváron át.