Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-09-14 / 37. szám

194Ö. szeptember 14. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. A komáromi és keszthelyi múzeum Hévízi fürdőzés tudományos kirándulásokkal Rádiózni szórakozás, pihenés és így joggal követelhet­jük meg a kényelmet. Az ORION 166-os nagyszuper rövid-, közép- és hosszú­hullámon a világ majd minden adóállomását veszi, 13.8 és 1950 méter között. A kiválóan szelektív és érzékeny készülék hangolását varázsszem teszi kényelmessé, a ,,fading"-ot pedig önműködő szabályozó küszöbölt ki. A hangerősség és hongszinezet tetszés szerint állítható be © műsor karakterének megfele­lően. A készülékhez gramofon is kapcsolható. Állomás-skálája hosszú, vízszintes fekvésű és úgy helyezkedik el, hogy ülő helyzetben is minden állomás jói látható és beállítható. ' A kényelem igazi készüléke az ORION 166-os nagy­szuper, melynek szekrényét a térhatású (plasztikus) hang követelményeinek megfe­lelően képeztük ki. Kaphatók minden rádiókereskedőnél. «RBQBiatfe; llEli Beszerezhető: MÓROCZ PÉTER műszaki-, rádió szaküzietében Komárom, Nádor-u. 13. Telefon: 44. A csodálatos hatású hévízi gyógyfürdő tíz katasztrális holdat kitevő tava állan­dóan frissen fölbuggyanó víztömegével mindig tiszta vízzel fogadja a fürdőző­­ket, hiszen naponta 26 ezer hektoliter meleg vizet lövel ki a kifogyhatatlan ős­forrás kráterszerű tölcsére. Itt nemcsak gyógyulni lehet, de sportolni, úszni és napozni is. A napi programmom az volt, hogy dél­előtt hosszú ideig lubickoltam a csodála­tos vízben, délután pedig rendesen be­­rándultam Keszthelyre, a régi emlékek hazájába, hiszen ott végeztem nemcsak a főgimnáziumot, hanem még a negyedik elemit is. Minden része eimek a kedves városnak tele van kedves diákköri emlé­kekkel Festetits herceg hatalmas, fejedel­mi kastélyától kezdve a Fenék pusztai kis csárdáig. Az osztálytársakból hármat találtam életben: Fülöp Viktort, Hűk vies Bélát és Wáginger Gyulát. Bukvics Béla a legélénkebb köztük, jóízű humora még hű kísérője, pedig már unokája is van. Valahányszor a keszthelyi múzeumba beléptem, mindig irigység szállta meg a szívemet. Talán hatszor akkora, mint a mi komáromi Kultúrpalotánk. Micsoda ha­talmas termek! Olt még nem ismerik, hogy megtelt, nincs már hely, szűkén vagyunk, nem férünk el és a hasonló, szo­morú kifejezéseket. A múzeum felépítésé­nél Festetits herceg bőkezű adomá­nya nagyon előrevitte a kultúra ügyét, ő adta a gyönyörű hatalmas telket a vá­ros egyik legszebb helyén, közel a vasút­állomáshoz. A keszthelyi múzeumot egy másik nagy szerencse is érte. A kultuszminiszter oda­helyezte dr. Dornyay Bélát, az ismert nevű régészt, aki Tatán, Tóvároson, Vesz­prémben, Magyaróvárolt, Mosonban, Sal­gótarjánon végzett ásatásokat, régészeti kutatásokat és rendezte az ottani múzeu­mokat. Igazi, vérbeli régész, aid a szakirodalom terén is sok, sok elismerést szerzett cikkéivel és külön munkáival, amelyek száma már túlhaladta az ötve­­net. Sokat írt Tatáról, a tatai hévvizekről és forrásokról. Főgimnáziumi tanár és tanári fizetéssel Salgótarjánról most a keszthelyi múzeumhoz helyezték, ahol a múzeumot rendezi az ő szakavatott tudá­sával. A keszthelyi múzeumegyesületnek nem kerül egy fillérbe se. Ilyen szerencse érhetné a mi komáromi múzeumunkat is. (Folytatás) Részletezve a rajztanítás célját, első­sorban említésre méltó az, hogy a rajzol­ni tudással az írás, a hang-, beszéd- és arcjátékon kívül egy új, hatalmas kifejező eszköz birtokába jutunk. Nagyon találó közmondás, hogy ahány nyelvet beszélünk, annyi embert érünk. Nos, ha a rajzbeii kifejező képességünket a keltő tökélyre fejlesztjük, akkor az fel­ér akár 10 nyelv tudásával is. Szívesked­jenek gondolatmenetemet követni és eltű­nik a látszólagos túlzás. A gesztikulálás nem egyéb, mint leve­gőbe való rajzolás. Mikor fordulunk eh­hez a kifejező eszközhöz? Nemde akkor, mikor nem találunk kellő szavakat, vagy ha nem tudjuk mondanivalónkat kellő rövidséggel kifejezni. Egy kifejező gesztus, taglejtés többet mond, rövidebben, találóbban fejezi ki a lényeget, mint akár egy órai magyarázat. Szükségszerűen és önkénytelenül használ­ja is mindenki, ha a szavak nem ele­gendők és természetesen minél nagyobb szókinccsel rendelkezik valaki, minél fej­lettebb a beszélőképessége, az értelme an­nál kevésbé szorul erre a kifejező eszköz­re, és minél szűkszavúbb, minél nehezeb­ben tudja a gondolatait szavakba önteni, annál homályosabb lesz a beszédje, annál többet gesztikulál. De teljesen kiküszöböl­ni nem tudja senki, többé-kevésbbé min­denki kénytelen gesztikulálni, vagyis a le­vegőbe rajzolni. Mert tiszteletbeli állásokkal nem igen le­het eredményes munkát elérni, amikor az illetőknek más a főfoglalkozásuk és a száraz kenyeret más pályán kell meg­­keresniök, hát nincs is módjuk összes ide­jüket a gyűjteményeknek szentelni. A keszthelyi múzeum irigylésre méltó hely­zetbe került. Egy szaktudóst kapott, aki minden idejét a múzeumnak áldozhatja. Dr. Dornyay Bélát még tatai tanárko­dása idejéből ismerem, sokat írt akkori lapunkba, a Komáromi Újságba. Ezekről külön lenyomatokat készíttetett. Drága idejéből egir egész délutánt elraboltam. Felejthetetlen kedves délután volt ez. Meg­mutatta az értékes múzeális anyag egy részét. Micsoda értékes, ritka dolgokat lát­tam ott. Kérdeztem, hogy eljött volna-e Komáromba, a mi múzeumunk vezetésére? Nagyon szívesen — felelte —, bár ide, Keszthelyre a szülőföld iránti szeretet is vonzott. — Hát nem tatai születésű? — kérdez­tem. — Nem, csak a szüleim korán Tatára költöztek, de én itt születtem »a kék Balaton partja virányin«. Még salgótarjáni tartózkodása alatt egy csomó értékes művét küldte meg nekem egy volt tanítványával, aki itt volt be­vonulva Komáromban. Hálásan megkö­szöntem most szóval is. Ismét megtisztelt pár munkájával, amelyeket én, mint érté­kes zsákmányt raktam aktatáskámba. Meg­ígérte, hogy Komárom város közkönyvtá­rának is fog küldeni a munkáiból, csak állapítsam meg, hogy mi nincs meg ne­künk. Ennek persze még jobban megörül­tem. Hiába, mindig kitör belőlem az ős­könyvtárosi ösztön és lelki gyönyörűséget érzek, ha könyveket tudok szerezni könyv­tárunknak. A velem volt Fülöp Viktor volt osztálytársam, nyugalmazott posta­tiszt, Keszthely város krónikása és levél­tárának rendezője is adott pár kötetet könyvtárunknak. Szóval, onnét se jöttem meg üres kézzel. Többek között megsze­reztem Keszthely leírását írásban és kép­ben. Most már eggyel több vonzerő csalogat a keszthelyi, hévízi nyaralásra: a régi diákköri emlékeken, a Hévíz csodálatos vizén kívül, a Keszthelyi múzeum, ahol egy tudós ismerős réndezi a gazdag anya­got. Dr. Baranyay József. Innen aztán a tényleges rajzoláshoz már csak egy lépés. Vagy bottal a homok­ba, vagy ujjheggyel az ablaktáblán, vagy ceruzával a papíron: az már mindegy, lényegében minden esetben a beszéd, a szó kiegészítője, vagy akár teljes pótlása. Több a gesztusnál, tehát még kevésbbé nélkülöz­hető a beszéd kiegészítésénél, a magyará­zat mindenféle fajtájánál. (Tessék csak megpróbálni zsebretett kézzel valakinek egy lakásberendezést vagy egy fotöj vona­lát megmagyarázni!) De nem csak a köz­napi beszédben, hanem tudomány, iroda­lom, művészet, ipar, kereskedelem stb. — igazán nem lehetne szellemi életünknek olyan ágát találni, amelynél a magyarázó rajznak ne volna pótolhatatlan nagy fon­tossága. El sem lehet képzelni pl. egy tankönyvet, sőt az egész pedagógiát rajz nélkül. Értelmetlenül állna egymással szemben az iparos, a tervező, a mérnök a vevővel vagy rendelővel és viszont, — ha nem nyúlnának minduntalan a lineáris rajzhoz, mint közvetítő eszköz­höz, ehhez a tömör érintkezési formához. Költők, írók, vagyis a szó mesterei, a sti­lizálás művészei, hányszor, de hányszor kénytelenek a magyarázó rajzot igénybe­venni, mert még ők sem képesek oly tö­mören beszélni, írni, mint a rajzolt vo­nal. Dosztojevszkij, E. F. A. Hoffmann, Molnár F., Jókai, Ágai Adolf és számta­lan társuk, Nansen, Haeckel, Darvin és majdnem minden tudós kéziratai tele van­nak rajzokkal. Ezek a hevenyészett, odavetett vonalak pedig mindenki által érthető nyelven be­szélnek. Világnyelv a legideálisabb érte­lemben véve, internacionális értelmű, ha­talmas, nagy kifejező eszköz. Ezt az uni­verzális kifejező eszközt pedig akkor al­kalmazhatjuk eredményesen, ha nemcsak gügyögni tud unk vele, hanem értelmesen beszélni is, ebbeli formanyelvünk bővül, ha manueí képességünket fejlesztjük és lia le tudjuk szűrni mindennek a lényegét. Ez, a lényegnek a kihámozása az, amit a rajztanítás másik életbevágó feladata­ként említek. Ismét egy merész kijelentés­sel kezdem. Szerintem ugyanis nincs a középiskola tantárgyai között egy sem, amely behatóbban foglalkozna a lényeg megismerésével, jobban fejlesztené a meg­­figyelőképességet, mint a rajz. Ez a meg­figyelőképesség és vele párhuzamosan a helyes kritikai érzék pedig a boldog élet egyik összetevője. A privát és üzleti élet napról-napra próbára teszi a megfigyelő­­képességünket, gyors és helyes kritikai ér­zékünket. Életünk kellemes és kellemetlen hullámai mind visszavezethetők arra, hogy az adott alkalomkor vagy helyesen ragad­juk meg a dolog lényegét, vagy elhagytuk magunkat téríteni a semmit sem érő, mel­lékes részletektől. Hogy helyesen tudjunk disztingválni, az egyenesen létfeltételünk. Ez a képességünk is megvan ab ovo, de fejlesztenünk és művelnünk kell életünk fogytáig. A középiskolai rajzoktatás en­nek a fontos stúdiumnak kezdő fokán bő­ségesen ad alkalmat. Mert, ha a gyerek éveken keresztül 100 és 100 rajz elkészí­tése közben arra lesz figyelmeztetve, hogy lássa meg a lerajzolandó tárgy lényegét, konstrukcióját, velejét és ne zavarják a helyes megítélésben a lényegtelen részle­tek .és ha ennek magyarázása közben a tanár mindunlalan párhuzamot von a reá­lis élettel, akkor a növendék jó megfi­gyelő lesz nemcsak rajzolás közben, ha­nem az élet legkülönbözőbb viszonyaiban is, akkor előbb-utóbb szokásává válik, hogy mindenben elválassza a fontosat a feleslegestől, a' lényegest a mellékestől. Ez pedig nagy kincs. Hiszen természetes, hogy uborkás üve­get, vagy lókoponyát nem azért rajzolta­tunk, mintha az élet folyamán nem lehet­nénk meg egy ilyen csendéleti részlet rajza nélkül, hanem amellett, hogy kéz­­ügyesítő gyakorlatot végzünk, tanulunk megfigyelni, helyesen látni, észszerűen szemlélni és mindennek a lényegét fel­ismerni. Ellenérvként felhozhatná valaki azt a látszólagos ellentétet, hogy: »Hát a mű­vészek, akikben a rajztudás és vele kap­csolatban a lényeg kihámozása tökéllyé, művészetté fejlődött, miért oly ügyefo­­gyottak az élet reális területén?« Erre az a válaszom, hogy éppen azért nem anya­giasak ők, mert a boldog életnek nem ez a lényege. A lelki élet az, ahol ők a harmóniát, az egyensúlyt hajszolják és nem futnak oly' eszeveszetten a guruló arany után, ahogy a mai világ egyedül üdvözítőnek tartja. Csak külsőleg szegé­nyek ők, a lényeg annál gazdagabb. A rajz tehát, mint nélkülözhetetlen ki­fejező eszköz megismerése és a jó meg­figyelés, helyes kritikai érzék fejíesztője­­ként szerepel a középiskolai tantervben. (Folyt, köv.) Az erdélyi induló szövege Erdély fölszabadulásakor született gyúj­tó, tüzes »Erdélyi induló« a rádió révén villámgyorsan terjedt el mindenütt, ahol magyar szívek dobognak. Ma már széles ez országban mindenütt éneklik, de szöve­gét még kevesen tudják ennek a gyö­nyörű indulónak. Közóhajnak teszünk eleget, amikor az »Erdélyi induló« szövegét itt közöljük: Elhangzott a szó, Zeng az induló, Győztesek megint Régi zászlóink. Nézd: a gúnyba tár Szétliporva már, S várnak újra mind Ősi bérceink ... Édes Erdély itt vagyunk. Éried élünk és halunk! Győz a szittya förgeteg, A rohanó sereg! Lépteink nyomán, Fönt a Hargitán, Völgyeinkben lent Tornyok hangja zeng. Már semerre sincs Atkozott bilincs! Énekeljetek Völgyeik és hegyek! I ' ' í I , Édes Erdély itt vagyunk, Éried élünk és halunk! Győz a szittya förgeteg, A rohanó sereg! Német és francia nyelvoktatást haladók és kezdők részére vállal Siodola Emma Komárom. Magyar u. 5. sz. — A m. kir. rendőrség komáromi kapi­tányságához az alább felsorolt talált tár­gyakat szolgáltatták be: egx darab női pénztárcát — kisebb összegű pénztarla­­lommal és 1 drb. férfi kabátot. Igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányságnál je­lentkezzék. Gyógynövényeket, 1 borókát, édesköményt, konyhaköményt, mustár- raj magot, borkövet, borsep őt $Sá a legmagasabb napiáron vásárol! Or. Miklós gyógynövény-nagykereskedés § Budapest, V. Vilmos császár-út 6, Telefon 380-577. fl W U SM U ii Nagyíttussa szép nyári felvételeit Dobos foiószaküzleiben Vármegye-ucca 9.sz. Modern fotólaboratórium. BRISTOL SZÁLLODA Budapest, Dunaparton MIÉRT TANÍTUNK RAJZOT? Irta: Harmos Károly. Előkelő családi szálloda, olcsó árakkal. Egyágyas szoba 6'- P-től, kétágyas szoba már 12 - P-tőt. Ki­tűnő étterem és kávéház. Előzékeny kiszolgálás. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom