Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-14 / 37. szám
Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatyanegyedik évfolyam 3F. szám Szombat, 1940. szeptember 14. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Előfizetés: Egész évre ÍO Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő.- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Együtt a hazáért! Komárom, — szeptember 13. Magyar zászlót leng»! a szél a felszabadult erdélyi részeken, magyar katona büszke lépéseitől viszhangzaii uk az elfoglalt városok és falvak uccái, mámoros örömmel ünnepelik erdélyi testvéreink a felszabadulás boldogságát. A belvederi döntés által Magyarország számára visszaadott, kincsekben gazdag területei a magyar honvédség a megszabott kilenc nap alatt, szinte percnyi pontossággal csatolta vissza az anyaországhoz, hogy soha többé el ne szakíthassák magyar testvéreinket tőlünk. 1 Erdély északi területe ismét a miénk és miénk marad örökre! Ezt biztosítják vitéz honvédeink, akik a felszabadulás végrehajtásával fényesen bebizonyították azt, hogy a nemzetért és hazáért mindenkor készen állanak a legszentebb célok elérésére. Tökéletes felkészültsége, vitéz szelleme, testi ereje és lelki emelkedettsége szilárd és megdönthetetlen bázisa az ország biztonságának és a nemzet jövőjének. És biztosítja ezt az a határozott kézzel, de bölcs előrelátással irányított országvezclés, mely Korniányzó Urunk nagyvonalú, páratlan államférfim kiválóságát dicséri s {amely lehetővé tette, hogy a megcsonkított ország jelentékenyen megnagyobbodjék. Erdélyi testvéreinkkel együtt ünnepeltük mi is a visszatérés megható örömét, könnyes szemmel hallgattuk azokat a megrázó és felemelő szónoklatokat, melyekben huszonkét esztendő megalázásának, elnyomásának fájdalmas ecsetelése mellett csodálatos lelkesedéssel tört ki a szivekből, a felszabadulás, a szabadság nagy érzése és a kibeszélheteílen öröm, amely csordultig megtöltötte a lelkeket... És hallgattuk a felszabadított területen élő románok egyházi vezetőinek lojális nyilatkozatát és hűségfogadalmát, melyekben kifejezésre jutott az új iielyzet megértése és az, hogy a magyar impérhun alá került románság bízik a magyarság világszerte elismeri lovagiasságában, bízik a magyarság megértésében, igazságosságában és ennek tudatában készen áll arra, hogy a megnagyobbodott ország felépítésében becsületes munkával résztvegyen. Tudnia kell a hozzánk visszatért románságnak azt, hogy az új magyar uralom új életet, új világot jelent számára, amelyben hűséges magatartásával és odaadó munkálkodásával biziosílhalja magának boldogulásai és jövőjét. És nem szabad elfelednie azt, hogy Magyarország történelmi hivatásának betöltésében nemcsak a magyar nemzetnek, hanem az ország területén lakó valamennyi nemzetnek szoros összefogással kell közreműködnie! Magyarország az új terüleígyarapodással Európa egyik legjelentősebb középhatalma lelt s ezzel nemcsak tekintélye erősbödött, hanem feladatköre is jelentékenyen kibővüli. Délkelet-Európa vezető államává lett s mint ilyen, a békének egyik erős támaszává. Emellett újra átveszi ezeréves feladatál, a Kárpátok keleti gerincén az őriállást. Híven őrködik nemcsak határai felelt, hanem Európa biztonságán is és védi nemcsak szent hagyományait, hanem a nyugati kultúrát is. A nemzeti alapokon nyugvó, keresztény szellemtől áthatott Magyarország nagy szerepre Erdély visszatérése alkalmából Komárom vármegye és Komárom város üdvözözölte a Kormányzó Urat és a minisztereket Mint másutt már közöltük, Komárom vármegye kisgyűlése f. hó 10-én tartott ülésében melegen és lelkesen ünnepelte Kormányzó Urunkat, Teleki Pál gróf miniszterelnököt és Csáky István külügyminisztert. Ez a lelkes ünneplés megismétlődött Komárom város kisgyűlésén is. Mindkét törvényhatóság elhatározta, hogy a Kormányzó úrhoz hódoló, a miniszterekhez pedig üdvözlő táviratot intéz. Helyénvalónak találluk, hogy ezeket a történelmi izű táviratokat szó szerint közzétegyük. Komárom vármegye hódoló távirata a Kormányzó úrhoz így szól: »Elsőízben ülvén össze azóta, hogy a történelmi jelentőségű bécsi döntés nyomán honvédeink Erdély megszentelt földjén menetelnek s szívünk minden lépésükkel összedobban: Első gondolatunk Főméltóságú Kormányzó Urunk felé száll, kinek Isten végtelen kegyelme megengedte, hogy immár harmadízben nagyobbüsa Hazánkat. ' , ' Szívünk el nem mondható hálával emlékezik a hajthatatlan akaratra, megfontolt bölcseségre és lángoló hazaszeretetre, amellyel Főméltóságod elárvult nemzetünk sorsát kezébe vette s majd arra az útra terelte, melynek fényes állomásai Komárom, Kassa és Ungvár után immár Szatmár, Nagyvár a d, kincses Kolozsvár és a a drága Székelyföld. Édes büszkeséggel emlékezünk arra, hogy Főméltóságod Komárom vármegye földjén lépett először felszabadult magyar földre s innen indult el csodálatos, vértelen diadalaink ragyogó útjára. Komárom vármegye törvényhatósági kisgyűlése a kolozsvári bevonulás előtt tartott mai ülésében mélységes hálával és igaz szeretettel emlékezett meg a Magyar Igazság első szakértőjéről és nagyszívü bajnokáról, a Komáromtól Zágonig feszülő diadalív építőmesteréről.« Csáky István gróf külügyminiszterhez intézett üdvözlő távirat a következő : »Komárom vármegye törvényhatósági kisgyűlés a mai napon tartott ülésében lelkesedéssel, hálával és szeretettel emlékezett meg Nagyméltóságod munkájáról, melynek nyomán ma Honvédeink haladnak régi haláraink felé. Adja Isten, hogy ezt a munkát a teljes befej zésig folytathassa < Komárom thj. város kisgyűlése a következő szövegű táviratokat küldte el: , »Főméltóságú Kormányzó Ür! Komárom thj. szab. kir. város törvényhatósági kisgyűlése és közigazgatási bizottsága f. évi szeptember hó 10. napján megtartott rendes ülésén hazafias lelkesedéssel és az isteni Gondviselés iránt érzett mélységes hálával emlékezett meg azokról a történelmi eseményelvről, amelyeket dicső honvédcsapataink a Szent Korona elrablóit területe újabb részének visszaszerzésével végrehajtanak. A magyar történelemben Erdély északi részének visszaszerzésével újabb fejezet kezdődött és e nagyjelentőségű mérföldkő előtt Komárom thj. szab. kir. város közönsége is megáll egy pillanatra, hogy alattvalói hűséggel hódoljon Főméltóságod előtt, aki bölcs kormányzásával szeretett honvédcsapatait, minden magyar büszkeségét, már harmadízben vezeti diadalmas útra. A Mindenható bölcs végzése, hogy nemzetünknek á legválságosabb időkben adott nagy fiakat. örömkönnyek között száll hálaadó imánk az égi ajándékért és húsz éves rabságban megacélozott magyar hittel kérjük az egek Urát, áldja meg Főm állóságodat, áldja meg ezt a sokat szenvedett szegény magyar hazát.« »Nagyméltóságú gróf Teleki Pál miniszterelnök úrnak Budapest. Komárom thj. szab. kir. város törvényhatósági kisgyűlése és közigazgatási bizottsága f. évi szeptember hó 10. napján megtartott rendes ülésén hazafias lelkesedéssel emlékezett meg arról az eredményes és érlékben felbecsülhetetlen munkáról, amit Nagyméltóságod Erdély északi részének visszaszerzése érdekében kifejteni méltóztatott. Amidőn ezért a gigászi munkáért a város közönségének mélységes hálával teljes köszönetét jelentjük, magyar hittel kérjük a Mindenható áldását Nagyméltóságodra és további munkájára.« »Nagyméltóságú gróf Csáky István külügyminiszter úrnak Budapest. Komárom thj. szab. kir. város törvényhatósági kisgyűlése és közigazgatási bizottsága f. évi szeptember hó 10. napján megtartott rendes ülésén hazafias lelkesedéssel emlékezett mpg arról az eredményes és értékben felbecsülhetetlen, munkáról, amit Nagyméltóságod Erdély északi részének visszaszerzése érdekében kifejteni méltóztatott. Amidőn ezért a gigászi munkáért a város közönségének mélységes hálával teljes köszönetét jelentjük, magyar hittel kérjük a Mindenható áldását Nagyméltóságodra és további munkájára.« ERDÉLY HAZATÉRT — szeptember 13. Valamennyiünk szíve egyetlen forró imában egyesül: A Magyarok Istene engedje megérnie, hogy évszázadokkal dacoló határaink között minden magyar egyesülhessen testvéri ölelésben Főméltóságod szerető atyai gondoskodása alatt! Kérjük Főméltóságodat, fogadja kegyes szívvel mély hódolatunkat, hűséges ragaszkodásunkat, és igaz magyar szívből fakadó, el nem múló fiúi szeretelünket! Komárom, 1910 szeptember hó 10. napján.« Teleki Pál gróf miniszterelnököt a következő távirattal üdvözölte a vármegye: hivatott a történelemben. Ezt tudnia kell Erdélynek is, mely egyik drágaköve Szent István birodalmának, s amelynek együttműködésétől sokat vár a haza. A szociális feladatok és a korszerű követelmények megoldása is közös, vállvetelt munkát igényel, a megnagyobbodott ország új élete csak akkor lesz áldásosa hazára, ha annak felépítésében egyforma készséggel Vési részt minden tényező s minden belső erő. Magyarországnak az egész világ előtt meg kell mutatnia, hogy érdemes a most nyert területgyarapodásra, de meg kell mutatnia azt is, hogy Szeptember 5-én reggel hét órakor indultak el honvédeink, hogy átlépjék a trianoni határt és felszabadítsák Erdélynek ama területeit, amelyeket a bécsi döntés visszaítélt Magyarország számára. 44.000 négyzetkilométer volt az a terület, amelyet el kellett foglalniok és a vitéz honvédcsapatok szeptember 13-án, a felszabadult területek magyar lakosságának leírhatatlan örömujjongása között befejezte a bevonulást és teljesítette Magyarország a megnagyobbodott országot meg tudja tartani és jövőjét biztosítani képes. Ez pedig azt kívánja, hogy az» ország minden fia felelősségérzéssel: és önzetlenül dolgozzék az ország javára, legyen az a csonka ország fia, vagy a visszatért terület lakója. Az ünnepnapok után ránk következő héb köznapok becsületes munkájában ezzel az elhatározással fogjunk a feltornyosuló feladatok megoldásához, mert csak így teremthetjük meg a boldog Magyarországot nemzetünk és a benne élő más nemzetek számára. (. —)a Kormányzójának, a legfőbb Hadúrnak parancsát. Első nap Szatmárnémetibe, Máramarosszigetre, Nagykárolyba, Érmihályíalvára vonullak be a csapatok, szeptember 6-án Nagyváradra, Nagyszalontára, Felsőbányára és ezek körzetébe vonult be a hadsereg. Szatmárnémetibe és Nagyváradra maga a Kormányzó vezette be fehér lován bonvédeinket igen nagy lelkesedés között. Szeptember '7-én Élesdre, Szilágy-1 Somlyóra, Drágosfalvára, szeptember 8-án Désre, Besztercére, Zilahra, szeptember 9-én Bánffyhunyadra, Szamosújvárra, Szászszentgyörgyre, szép temben 10-én Marosvásárhelyre, Bonc-; hidára, Szovátára és Parajdra vonultak be vitéz honvédeink. A csapatok ekkor már elérték a Mezőbánd, Nyárádtő, Balavásárnál, továbbá a Kis- és Nagyküküllő közti hegy vonulatot, a gyergyói medencét és a Békásszorost. Szeptember 11-én érkeztek a csapatok Erdély fővárosába, kincses Kolozsvárra, ahol szintén határtalan lelkesedéssel, igaz szeretettel ünnepelték honvédeket. E napon szállta meg a
