Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-31 / 35. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. augusztus 31. 215 Saját pénzének és egészségének ellensége Vásároljon naponta frissen pörkölt kávét és csemege különlegességet S0M0RJAI füszer-és csemegében Klapka-tér 9. Telefon: 215. Szolid árak! Pontos kiszolgálási Harmincmillión! kárt okozott Románia Magyarországnak az 1919-es megszállás alatt A házi rend szabályozása Az emberi társadalomban a legtöbb baj, kellemetlenség és összeütközés abból származik, hogy az egyik ember nincsen tekintettel a másikra. Eltekintve az állami rendet sértő és a büntető törvények szabályozása alá eső cselekményektől, előfordul számos oly cselekmény vagy mulasztás is, amely az egy városban, vagyi még inkább egy ugyanazon házban lakó emberek érdekeire sérelmes lehet anélkül, hogy az elkövetők ellen jogi értelemben vett károsodás miatt panaszemelésre volna ok. i Gondoljunk pl. arra a csendháborításra, amit a szomszéd házbeli, vagy ugyanazon házban lakó hangos énekkel, zongorajátékkal, vagy a rádió hangszórójának túlhangos használatával okoz Vágj' a nyugalmat zavaró szőnyeg- és bútorporolás műveleteire, amelyek indokául az illetők azt szokták felhozni, hogy saját portáján mindenki azt csinálhatja, amit akar. Hát bizony nem így áll a dolog, mert jogával mindenki csak annyiban élhet, amennyiben másnak érdekéi nem sérli. Ezen elvnek a felismerése már régen arra indította különösen a nagyobb városokat, hogy a házi rendnek megóvására szabályrendeletet alkossanak. Ennek körébe tartozik első sorban az, hogy a nagyobb bérházakra nézve kötelező a házmestertartás, aki a házi rend betartása felett őrködni van hivatva és a háztulajdonos távollétében gondoskodik a kapuzárásról, a pitvar és lépcsőház világításáról, valamint az udvar és a ház előtti járda tisztántartásáról. Ebben a tekintetben Komárom valóságos specialitás, mert csak igen kevés bérházban van házmester, kapualj és lépcsőház egyáltalán nincsen kivilágítva és a kapuzárás Tcörül is nagy rendetlenség van. Vannak házak, melyeknek kapuja egész napon át kulccsal van elzárva, oda idegen csak nagy doromb ölés után tud bejutni, ha valamelyik lakó előkerül, mert sem házmester, sem csengő nincs a kapu mellett alkalmazva. Még a legforgalmasabb uccákon is vasrácsos ablakok láthatók a régi házakon, amiből arra lehet következtetni, hogy itt valaha a közbiztonság gyenge lábon állott, mert a vasrács nem a bizalom jelképe. Hasonlóan zavaros a helyzet az udvarok és a ház előtti uccai járdarész tisztogatása tekintetében, mert kétségtelen, hogy ez a kötelezettség egyedül a háztulajdonost terheli, hacsak azt a bérlő szerződésileg magára nem vállalta. Már pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy nálunk a téli havazáskor és az őszi falevélhulláskor a rendőr korán reggel az uccai lakást használó bérlőt felcsengeti, hogy ez a járda tisztításáról gondoskodjék, holott tudnia kellene, hogy ez_ a háztulajdonos kötelessége és ha ez távol van, tartózik ezen munka elvégzésével^ házmestert vagy más személyt megbízni. A porolás és más rendzavaró munkák teljesítésének időpontja sem bízható az egyes lakók kénye-kedvére, hanem ha annak meghatározása iránt a háziúr nem intézkedik, azt szintén hatósági rendelettel kell szabályozni. A házi rend körébe tartozik végül a szemétkihordás kérdése is. Az e tekintetben elhangzott panasz azonban eddig süket fülekre talált. A hatósági orvosoknak kötelessége lenne meggyőződni a szemételhordós jelenlegi hygienia-ellenes módjáról és egyúttal a városnál egy az egészségügynek megfelelő eljárást a szemétkifuvarozás tekintetében javasolni, mert az uccai járdák mellett álló nyitott szekérre nyílt tartályokból való kiöntése a szemétnek semmiképpen sem mondható egy törvh. városhoz méltó eljárásnak. Mindezen kérdések városi szabályrendelet keretében kerülnek megoldásra és annak kivonata minden bérház pitvarában kifüggesztendő a bérlők tájékoztatása és miheztartása végett. Dr. G. J. r ELADÓ családi lakóház a város közepén. Három szoba beköltözhető. (j, Érdeklődni lehet dr. Kun Árpád ® ügyvédnél a hivatalos órák alatt. A kormány németnyelvű félhivatalosából vettük az alábbi soroltat: A cikk, mint az alább látjuk, az 1919. évi román megszállás következtében beállott károk kártérítésének a kérdését veti fel. Ismeretes, hogy a román csapatok a bolsevizmus leverésének ürügye alatt jöttek be az országba, de sajnos, nem volt sok köszönet a román közbelépésben. A románok, régi jó szokásukhoz híven, ezezuttal is kihasználták az egyik szomszédos ország pillanatnyi gyengeségét és nem volt olyan mozgatható tárgy, amit el ne vittek volna. Eleinte csak a Tiszáig akartak előre nyomulni, de Szolnoknál átlépték a Tiszát és egész Nyugat-Magyarországig nyomultak előre. Ezt az előrenyomulást inkább rabló hadjáratnak nevezhetjük, mert tulajdonképpen nem volt más, mint egy ájultan fekvő ország szisztematikus kirablása. Nemcsak a mozdonyok százait, autókat, hajókat, gépeket vitték magukkal, de leszerelték az általuk megszállt területen lévő telefonállomásokat és általában mindent, ami elvihető volt. A győri ágyúgyárból még a kályhákat is elvitték és rettenetes kapzsiságukat a Csavar sem tudta kikerülni. Hivatalos becslések szerint a pár hónapig tartó megszállás idején a román katonaság 24 milliárd korona értékű anyagot gyűjtött össze és szállított haza. Ha az 1919. évi augusztus 15-iki koronakurzust vesszük, akkor mai értékben kifejezve az 1919. évi román megszállás három milliárd aranykorona kárt okozott az országnak. Ebben az összegben csak ipari értékek foglaltatnak benn, de hasonló módon garázdálkodtak az élelmiszerekkel és az általuk megszállt területeken talált állatokkal is. A román megszálló csapatok egész pontosan 1100 gőzmozdonyt, 40 ezer vasúti kocsit, 31 postakocsit, töménytelen kerékpárt, motorbiciklit, sőt még postai levélszekrényeket és táviró berendezéseket is magukkal vittek. Kirabolták és leszerelték a kórházakat, a klinikákat és az egyetemi laboratóriumokat, könyveket lehetne megtölteni azon anyagok felsorolásával, melyeket magukkal vittek. Magyarország természetesen már közvetlenül a megszállás után igényeket jelentett be a nemzetközi fórumoknál a románok által okozott károk miatt, de az akkori idők trianoni szellemének megfelelően természetesen ezek a követelések sohasem kerültek tárgyalásra. A magyar államnak természetesen külföldi kölcsön után kellett néznie, hogy ismét felszerelje az országot, illetve pótolja a románok által elvitt dolgokat. A magyar kölcsön ügye azonban 1924. januárjában váratlanul akadály elé érkezett. Titulescu, a volt rosszemlékű román külügyminiszter ugyanis tagja volt a jóvátéteii bizottságnak s mint ilyen követelte, hogy a Magyarországnak nyújtandó kölcsön feltétele közé vegyék be az 1919-es magyar jóvátéteii igények viszszavonását, illetve Magyarország egyszersmindenkorra mondjon le azokról a követelésekről, amelyeket a román megszállás után támasztott Romániával szemben. Ma már azonban ezek az idők elmúltak, az igazság útat tört magának és Magyarország 20 éves szenvedés jogán követeli az akkori károk megtérítését. A nemzetközi jog és a nemzetek lelkiismerele a rabló hadjáratok felelőssége alól sohasem adhat felmentést, már pedig az 1919-es román megszállást nehezen nevezhetjük másnak. „Turul“ SZÁLLODA és ÉTTEREM Komárom, Ferencz József rakpart 10. Központi fűtés. Kitűnő konyha. Penziórendszer, Polgári árak. A kerthelyiségben esténként Fátyol Misi és zenekara muzsikál. KOMAROMI TARKA-BARKA MEGKÉSVE BAR. DE TÖRVE NEM, — emlékezzünk meg egy kicsikét arról az idei nagyszerű komáromújvárosi búcsúról is. Valóban, kitűnő búcsú volt, igazi jóhangulat uralkodott a sátrak közt, fogyott a mézeskalács, ropogott a célpuska s anynyi volt a körhinta, hogy még a kerítéseiket is ki kellett szedni a házak elől, csakhogy elférjenek a nagy vigalom színhelyén. Ami pedig a fő, eső is volt bőven: szinte egész álló nap zuhogott. Szégyen ide, szégyen oda: mi bizony hamarosan behurcolkodtimk az egyik közeli csárdába s olt iparkodtunk azon, hogy kedvünket leljük a csapadékban. Már tudniillik abban a csapadékban, amit a csárdában csapoltak. A szomszéd asztalnál négytagú társaság ült: két hölgy s két fiatalúr. Hasonló ok miatt persze. Egyszercsak feláll az egyik fiatal úr1 s miközben csak úgy fénylik arcán a roppant elszántság, ezt mondja: — Nahát, én most kimegyek és bucsufiát hozók!' A hölgyek arca is felragyog, örömmel s csodálkozással néznek fel a lovagra, aki csakugyan, fogja is az esőköpenyét s indul ki az esőverte búcsúba. A másik úr a hölgyek mellett maradt. Kisvártatva jön vissza az elszánt lovag. A hölgyek öröme a csárda menyezetéig ér: pöttöm kis majmot kapott mind a kettő, no meg egy-egy főzőkanalat persze. A főzőkanalak édesek voltak, az egyikre ez volt írva: »Az asszony ingatag«, — a másikon pedig ez csillogott aranyos betűkkel: »Csak anyós nélkül veszlek el!« — Neked is vettem valamit, pajtás, — mondta a .gavallér a barátjának s neki is átnyújtott egy főzőkanalat. A barát, ahogy' ránézett az ajándékra, elsápadt. Minden kétséget kizárólag vérig sértődött. Elkapta a kajánul mosolygó baráttól a főzőkanalat s hirtelen elrejtette a belső zsebébe. Hiába rimánkodtak a hölgyek, hogy mutassa meg, hadd olvassák el a népszerű és kedves emlék felírását, a megajándékozott fiatalember hajthatatlajn maradt. Csak sápadtan ült továhb, alig-aljfc kottyantott valamit a hölgyeknek, ellenben egymás után rendelte a' liter zöldszilvánit s ivott, mint a kefekötő. A végén még a cigányt is odaintette s azt huzattá vele keservesen, hogy: Azért, mivel iszok én, nem vagyok tán piszok én ... Éjfél tájban megszólal az elszánt s gavallér úr, aki az ajándékot hozta. Odahajol a sírvavigadó baráthoz: — Itt az idő, fizessünk. Természetesen közösen intézzük a cechet... _ i A sírvavigadó és megajándékozott úriember abbahagyja a nótát, nem szól egy árva szót se, belenyúl a belső zsebébe, előveszi a vadonatúj főzőkanalat s kitűzi a gomblyukába. A kanál fején ez áll, aranyos betűkkel: *— »Sóher vagyok!« S feláll és sértett önérzettel, de büszkén távozik a teremből. A bucsufiát adakozó fiatalembernek s a két hölgynek egészen a padlóig leesik az álla... A NEFELEJTSBOKRÉTABÖL — ELJEGYZÉS LETT... Ez is megkésett dolog, kérem szépen, de ez már nem a helyszűke miatt maradi ki a lapból annakidején. Nagyobb oka volt annak, hogy nem írtuk meg, — a fejünkkel játszottunk volna, ha »megszellőztetjük« az esetet. Hogy most mégis erre az égbekiáltó vakmerőségre vetemedünk, ennek pedig az a magyarázata, hogy nyilvánvalóan s a leghalványabb kétséget is kizárólag bebizonyosodott azóta: aid a mi fejünket akarta lenyisszantani a helyétől, áz most a saját fejét viszi meggondolatlanul a — vásárra... Ám ne csapjunk a dolgok velejébe, hanem kezdjük elölről. Szóval: ballagtak a nyolcadikos gimnázislák, búcsúztak az iskolától, a szónokuk olyan beszédet »vágott le« a díszteremben, hogy aki ott volt, kőszive volt, ha nem fakadt sírva. Azlán megindult a me-, net, lefelé az uccára. Az udvaron elekor piár sorban állottak a pirinyóka elsős fiúk, lányok s mindegyiknél egy apró ne- Setejtsbokréta volt, hogy azt adják majd emlékül a búcsúzó öregdiákoknak. Meghatott lélekkel szorongtunk mi is ott) a kicsik háta. mögött, Borka tanár úr elnéző jóvoltából. Rengetegen voltak különben az udvaron mások is, mamák, papák, de olyanok is, akiket egyéb érdek nem fűzött a ballagáshoz, mint csak a kíváncsiság. Hát egyszercsak észrevesszük ám, hogy egy nyúlánk, apróbaj uszos, csinos fiatalember furakodik átal a tömegen, közel a gimnáziumi udvar kapujához. Csak furakodik, egészen a kis elsős lányok hála mögé. Láttuk rajta, hogy valami roppantul izgatott, különösen akkor ütközött ki a rettentő izgatottság az arcán, mikolr a »Ballag már a vén diák« dallama egészen a gimnázium ajtajából hallatszott már. Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban RAFAEL MARGIT kézimunka üzletében KOMÁROM, Várorsház ucca 9 szám. 1105 A fiatalember magához vont egy pöttöm elsős kislányt s a fülébe súgta: . — Add át nekem azt a nefelejtset, kisangyalom. .. A kislány végtelenül megütközött a gyönyörű megszóhtáson: — Tegnap egész délután a Vágduna partján szedtem. Isten őrizte, hogy öszsze tudtam böngészni ezt a,pár szálat, — mondta s határozottan kijelentette: — Nem adom! Ám a fiatalember nem nyugodott. Elővette a bukszáját, — Egy pengőt kapsz, ha nekem adod a bokrétát! í ! ! *1*1 f A kislánynak kerekre nyílt a nagy kék szeme. Habozott egy pillanatig, de aztán minden bizonnyal azt gondolta: a becsület — becsület. Elfordult az izgatottan sugdolódzó fiatalembertől. A diáknóta azonban már lent zengett az udvaron s az első. pár kisfiú már át is nyújtotta a nefelejtsbokrétát az első nyolcadikosnak. No, a kisbajszú fiatalember erre megint csak piegrángatta az előtte álló kislány copfját: * — öt pengőt adok azért a nefelejtsbokrétáért! — súgta a fülébe. A kislány megfordult. Szinte szédült szegényke. Ennyi pénze talán az életében sem volt. Szinte önkénytelen mozdulattal nyújtotta át a ragyogó arcú fiatalembernek a bokrétát, aki persze nyomban a markába nyomta az ötpengőst. S mi történt? Ahogy a ballagó nyolcasok odaérlek, a sorban ballagó egyik szőke, karcsú nyolcadikos kisasszony felé egy meglett férfikéz nyújtotta ki á tömegből a nefelejtset. A kisasszony először meglepődött, de aztán, mikor felfedezte a meglett férfikéz tulajdonosát, elpirult mélyen s úgy elmosolyodott rögvest, mint a tavaszi ég éppen! Elvette a bokrétát s halkan rebegte: Köszönöm ... A szomszédban mi is elmosolyodtunk s mivel riporteri minőségben szerepeltünk a ballagáson, elővettük a noteszunkat, hogy feljegyezzük ezt az okvetlenül megemlítendő epizódot. Nosza, mellettünk terem a kisbajszú fiatalember s megkapja a karunkat: — Uram, ha ezt megírja, az életével játszik! — Miért? — ütődtünk meg. — A matúra még ezután lesz. Ezek a tanárok képesek lesznek pikkelni a jövendő feleségemre! . . . Nem is írtuk meg a dolgot. Csak most. Ugya'nis a matúra is megvolt már s mint efcnlí tettem, azóta már aligha tudna a fiatalember az életünk végére befolyással lenni: a saját fejét is elvesztette. Lapízártakor kaptuk a hírt tudniillik, hogy a szőke nyolcadikost valóban eljegyezte, (nf) A vártán Itt nincs kétséget rejtő könnyezés, Titkolt fájás és' merengő menés ... Itt \nincs megalkuvás, vagy remegés, Itt daccal dobban a magyar menés ... Nemzeted nyugalmát őrized, Míg váltadon a fegyvered viszed... Itt vigyázt vernek s hajrát ö sziliek, Itt hősnek kell lenni mindenkinek ... S 0 célod itt csak egyetlen lehet: M eg védeni a fajtád, nemzeted. Ha bősz ellen véled bírókra száll, S győznöd kell és harcolnod muszáj. A legutolsó csöppnyi véredig... Mecj kell mutatnod, H\ogy hős á 'magyar s' le nem győzhetik... Csontos Vilmos. MILUS FOGALOM vegyíisztitása és festése Komárom, Nádor-utca 3, 48. Vasalónők felvétetnek! Telefon 292.
