Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-08-17 / 33. szám

1940. augusztus 17. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Komáromi találkozás a hires rábaközi pereccel, amelyből hamarább ehettünk, mint a Föméltóságu Asszony... Komárom, aug. 15. Minden szem tágramered a Nádor­­uccán s gyönyörűséggel bámulja azt a festői csoportot, amely éppen most ballingál a vasútállomás irányából a város belseje felé. Valami négy-öt fér­fiember van a csoportban, ugyanany­­nyi leány meg menyecske. Legelöl egy zömök, szélesvállú legény jár ma­gában, csizmás léptei alatt szinte reng az aszfalt, bő kendergatyája suhog, zúg, mint a szélben a jegenye lombja, sík-selyem purucán annyi a pityke meg a paszománt, hogyha ránéz az ember, hát elkáprázik a szeme, a feje búbján akkorka kis asztrakán-süveg hetykélkedik, hogy csak egv csepp hí­ja, hogy le nem húzza onnét az a melléje tűzött óriási árvalányhaj-bok­­réta. Mikor feléjük röppentjük a kér­dést, hogy kicsodák s honnan termet­tek ilyen hirtelen Klapka városába, ez a legény felel mosolyogva: — Kapuváriak vagyunk... kapu­vári bokrétások... Leugrottak -a gőzösről egy kicsikét Hát igen, úgy történt: jött velük a »gőzös«, az a pesti gőzös, ami a Szent István-napi Bokréta-ünnepségekre vit­te volna őket, de mivel még korán volt, gondolták, leugranak egy kicsi­két itt Komáromban s megnézik ezt a várost, amely »úgy megvette a szi­vüket, hogy csak no!...« Séta közben ezt mesélik a kapuvá­riak, akik úgy ismerik már az ilyen magunkfajta embert, mint a saját te­— Szép város Komárom, nem is hittem volna, hogy ilyen szép ... — S miért nem hitte? A leány elpirult. Lehajtotta a fejét szégyenlősen s nem felelt. Az az elől járó legény, akit fentebb bemutattunk, cudarul nevetni kezdett, aztán meg­magyarázta a dolgot: — Teccik tudni, mikor legyüttünk a hídrul, ez a Bözse vót az, aki azt mondta, hogy nahát, ha má itt a híd­nál is kukoricaffőrék vannak, mi le­het akkor bent a város közepin!... Erre már mi sem szóltunk egy árva szót sem, viszont szintén úgy lehajtot­tuk a fejünket, mint a Bözse... Nem tréfa az ilyen viselet... Előkerül a bicska meg a szalonna, uzsonna közben aztán megint meg­ered a nyelvük. Elmondják, hogy mi­lyen sikereik voltak. A soproni nagy bokrétás versenyen a kapuvári Gyön­gyösbokréta nyerte az első díjat. De Pesten is mindig nagy sikerük van. A »legelegánsabb« népviseletnek tart­ják a kapuvárit. Csakugyan, ha vé­gignézünk rajtuk, ebben a viseletben van valami, ami kiemeli a többi nép­viselet közül. A női ruhák szabása roppant ízléses, hogy úgy mondjuk, wm valami »úri« színezetük, szinte azt hisszük, hogy Tüdős Klára kezei is közreműködtek a tervezésükben. Pedig ez a viselet ősi s hamisítatlan, makulátlan tiszta. Ámulunk a gyönyö­rű hímzéseken. — Mibe kerülhet egy ilyen ruha? — kérdezzük a lányokat. Van szerencsém a nagyérdemű közönség szives tu­domására hozni, hogy Komáromban, az Északi pályaudvarral szemben (vendéglő épületben) „Első Komáromi Rum- és Likőrgyártási üzem“ bejegyzett cég néven rum- és likó'rgyáríúsi üzemel nyitottam. Szives pártfogást kér: Kovács Mihály cégtulajdonos. 341 ______________„_____________________________ Lugkö nem, de nagyon erős, dara­bos lugkőpótló kapható o a TUREK festékházban. Nagyszabású zászlóavatási ünnepélyt rendezeti a székestehérvári II. hadtest távíró építő századának Komárom és környékéről besorozott legénysége A bennünket oly életbevágóan érintő »Délkeleteurópai kérdés rendezése« sok­sok fiúnkat, családapánkat szólította fegy­verbe, akik most messze családjuktól, ott­honuktól várják a felsőbb parancsot a rájuk váró, mindnyájunk lelkét izgalom­ban tartó, honszerző feladatoknak végső szükség esetén harcok árán való elvégzé­sére. Régen várt magyar katonára szebb, magasztosai)!) hivatás, mint az, amely elé az idők szerencsés fordulata kato­náinkat most állította, amidőn a dicső emlékezetű Erdély visszaszerzéséért tör­tént a nagy megmozdulás. Hogy meny­nyire tudatában vannak ennek az ottho­nukból, szeretteik köréből kiszakított ka­tonáink, annak mindennél beszédesebb bi­zonyítéka a:z a meghívó, mellyel a II. had­test táviró építő századának Komáromból útrakelt legénysége hívott bennünket a Nagyboldogasszony napján saját kebelén belül tartott zászlóavatási ünnepélyre. Az ünnepély műsora 12 számból állt és a tábori lelkész zászlóavatása köré dicsére­tet érdemlő szakszerűséggel összeváloga­tott, a század legénysége által előadott alkalmi számok csoportosultak. Ezek a müsorszámok részben a század legénysé­gének együttes, részben pedig magán "sze­replései. Hogy a szereplők között a ku|­­máromiak milyen jelentős helyet kap­tak, bizonyítja, hogy az ünnepi beszédét Viola Béla őrmester, a komáromi Máthq­­vendéglő népszerű Béla bácsija tartotta. A műsor szerint az ünnepélyt katona­­mókákkal és egyéb kacagtató előadásokkal tarkított ünnepi vacsora zárta be. Nincs értesülésünk a komáromi katonák zászlóavalő ünnepségének lefolyásáról, de az a körülmény, hogy katonáink a nagy »Indulás« küszöbén úgy a meghívó szöve­géből, valamint az ünnepély műsorából ki­ütköző derűs, jó hangulatot Ígérő katonai ünnepély megtartásához szükséges vidám­sága, pajzán jókedve azt igazolja, hogy méltók magyarságukhoz, hogy tudatában vannak annak, hogy a rájuk váró fel­adatok elvégzésére, azok nemzeti fon­tossága miatt örömmel, lelkesedéssel kell vállalkozniok, mert egy nagy lépést jelent az mindnyájunk régi, szép álmának, a Nagy-Magyarországnak megvalósulása felé. (<U.) aki kézírását beküldi Zsombok Zoltán írónak, érdekes gra­fológiai kidolgozást kap önmagáról, jelleméről, tehetségéről, vagy másról, akinek kézírását beküldi. Útbaigazítást nyer terveire, ötletei­re és tanácsot kap lelki és üzleti cél­jaira, problémáira. Részletes levélben fejti ki minden­kinek lehetőségeit és a megoldások módjait olyan ügyekre, tervekre, öt­letekre és kérdésekre, melyek termé­szetesek és emberileg elérhetők. A rádióból ismert író tanácsainak azonnal hasznát veheti. Egy ilyen gra­fológiai kidolgozás a modern írásfej­tés tudományos eredménye és elveti a babonák korából megmaradt jöven­dölés frázisait. A válasz díját Ön szabja meg; tet­szésszerinti összeg póstabélyegekben és címzett bélyeges válaszboríték mel­léklendő. Cím: Zsombok Zoltán, Budapest, G2. sz. Póstafiók 46. nyerüket. Országot-világoi járt embe­rek ezek, akiknél a gyönyörű magyar népi kultúrának illetékesebb apostolai nem születtek még ebben az ors'zág­­tmn. Annyit beszéltek, diskúráltak ezek már újságíróval, hogy holmi ba­rázdabillegető filmsztárok csak kis­miskák ezen a téren mellettük, egy kis interjú meg se kottyan nekik. — Ollat se ríttam életemben, — mondja az egyik menyecske, — mint ahogyan akkor nekikeseredtem, mikor Horthy Miklós bevonult Komáromba. El is költött zárni a rádiót, mer ha még tovább hallgattam vóna, bele­pusztultam vóna a nagy örömbe... Meg is nézték a várost* minden ne­vezetességét. Csodáltuk azt a figyel­met s érdeklődést, amivel a múzeum iránt viseltetlek például. Persze, a néprajzi terem érdekelte őket legjob­ban. Mikor a hosszú városi séta után megpihentek az Angliában s azt kér­deztük tőlük, hogyan voltak megelé­gedve a látottakkal, az egyik leány ezt mondta: — Ha mindent összevetünk, — mondják, — egy igazán szép kapuvári női öltözet belekerül kétszáz, kétszáz­ötven pengőbe... Az égjük legény leveti a purucát. Megemeljük, van három kiló is. Ej­nye, de súlyos ez a sok búzavirág, margaréta meg pitykegomb! — Százötven pengőbe gyütt, mire elkészült, — halljuk. Ebadta, mi azon a pénzen két téli­­kabátot csináltatunk!... Mi van a nagy kosárban? Néhányan csak úgy a földre tele­pedtek le, keszkenőre persze. Pedig a mellettük levő pad üres. Érdekes, arra nem ült senki, csak egy nagy füles kosarat tettek a padra. A kosár vadonatúj, bizonyára idei friss vessző­ből fonták, amit a Rábából újpestek a tavasszal. S ami a legszembetűnőbb: a kosár gyönyörű kapuvári kézimun­kával, habseij’cinből készült »neccel« van letakarva. — Hát ezt mivégre tartják ilyen nagy tiszteletben? — kérdezzük. — Nagy kincs van ebben a kosár­ban, — mondja az az első legény, aki­nek a nevét is tudjuk már: Varga Józsi. — Kincs? — Abbizony. A Főméltóságú Asz­­szony perecei vannak benne ... Megtudjuk a szenzációt: a kapuvári gyöngyösbokréta, amelynek már nem egyszer tapsolt a legelső magyar asz­­szony a Pesten tartott Bokréta-ünne­pélyeken, a híres-nevezetes rábaközi pereccel akar kedveskedni az idén a Kormányzó Ur nejének... Hát bizony, csakugyan méltó dolog lesz ez. Aki valaha megizlelte a rá­baközi perecet, az most is nyalja a száját, mert valóban fejedelmi süte­mény. S az az érdekes benne, hogy nincs Magyarországnak, de az egész világnak sem olyan tája, ahol meg tudnák sütni. Úgy vigyáznak arra a • • ügyeljen gyermeke egészségére. Ellenőrizze állandóan testsúlyát. Babaápolási cikkek legolcsóbban DOBOSNÁL Komárom, Vármegye-u. 9. Anyarozsot, kőrisbogarat, mindenféle gyógynövényt magvakat, szárított borseprőt, borkövet állandóan legmagasabb áron vásárol DR- MIKLÓS gyógynövénynagykereskedés Budapes, V. Vilmos császár-ut 6. (282) rábaköziek, s elsősorban a kapuvári­ak, hogy senki emberfia kezébe ne ke­rüljön ennek a perecnek a receptje, mint a szemük világára. Nekünk is csak azt árulták el, hogy egy egéS$ napon át kell ütni-verni, még hozzá husánggal, a tésztáját, mire alkalmas­sá viliik a sütésre. Kibontják a kosarat ß hála Isten, hogy-hogy nem, de valamelyik perec megcsorbult az úton egy kicsikét. De* hogy ezt a csorbult perecet is megv kapjuk: össze kellett tennünk a ke­zünket s úgy kellett rimánkodnunk. Végre azonban mégis a miénk lett. Ahogy beleharaptunk, még az áng­­liai dáhliák is megbotránkozlak rop­pant büszkeségünkön. A stiglinc pe­dig lebukfencezett irigységében a fe­jünk feletti lombok közül. Nehéz Ferenc. Keresek november 1-re 3 szobás, fürdő szobás, összkomfortos lakást. Cím a kiadóhivatalban. A 13-as szám eljuttatott egy megfőzött bűnözőt a méltó helyére — a dologházba Redler Ferenc 32 éves állandó lakhely nélküli csavargót, aki 12-ik büntetését tölti a győri fogházban, fegyveres őr állította a komáromi törvényszék elé, hogy a 13-ik bűnügyében is elvegye méltó bün­tetését. Ezúttal többrendbeli vagyonelteni bűncselekmény, sikkasztás, lopás és csalás miatt emelt az ügyészség ellene vádat. A múlt évben Magyaróváron Horváth Sándor gazdasági cseléd bőrsapkáját lop­ta el. Doborgazon özv. Galgóczi János­áétól egy férfi kabátot kért kölcsön, mely­­lyel egyszerűen továbbállott. Ugyancsak Doborgazon bebcszélte Barlalos László­nak, hogy Molnár Dániel mosonmagyar­óvári hentes alkalmazottja és hogy a gazdája megbízásából sertéseket vásárol. Elhitette Bartalossal, hogy a pénzét el­vásárolta és az utolsó vásárláshoz hiány­zik 40 pengője. Bartalos kölcsönzött neki 40 pengőt, melyet természetesen soha­sem kapott vissza. A legfurfangosabb bűn­tette azonban az volt, hogy Fonód Lajos ekecsi lakostól a kerékpárját valami ki­sebb hiba kijavítása fejében rövid időre kölcsönkérte, hogy a szomszéd faluba menjen rajta. Mikor Redler a kerékpár! kézhez kapta, tőle telhetőkig igyekezett Ekecstől eltávolodni. Amikor már Duna­­szerdahely kőzetében kerekezett, utolérte Kalmár István dunatőkési lakost, aki a legkülönfélébb holmikkal megrakott sú­lyos kosarat cipelt. Redler leszállt a gép­ről és rábeszélte Kalmár Istvánt, hogy adja át neki a kosarat, azt kerékpáron elviszi Dunaszerdahelyre, ahol a Kázmér­­vendéglő előtt megvárja és átadja neki. Ügy Fonód Lajos, mint Kalmár István sohasem látták többet a Redlerre bízott kerékpárt, illetve kosarat. Redler a rá­bízott, lopott vagy kicsalt összes holmit elkótyavetyélte. A tárgyaláson Redler be­ismerte összes vádbeli bűncselekményét és azzal védekezett, hogy kereset híján a nyomora késztette a bűncselekmények el­követésére. A törvényszék 13-ik büntetés­ként 3 évi szigorított dologházra ítélte Rédlert. Az ítéletijén úgy a vádlott, mint az ügyész megnyugodott. Költözködésnél fontost Ha nyugalmas, poloskamentes lakást akar, forduljon bizalom­mal az Első Győri Oiánozö Vállalathoz, Győr, Domb-u. 7. Telefon 429 Mindennemű féreg- és patkány­­irtás, terményzsizsiktelenítés ga­ranciával, mérsékelt áron. . Helyi képviselő: TUREK fesiékkereskedés, Komárom, Városház-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom