Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-07-13 / 28. szám

1940. július 13. KOMÁROMI LAPOK 7. oldal. Megpendítiá a kasza, hogy kenyerük legyen azoknak is, akiket — visszavárunk... Komárom vidéke, július 12. Mátyás király »aranykert«-jében, a Csallóközben s végig az öreg Duna mentén aratásra pendítitek a ka­szák. A világháború szomorú éveit ki-< véve talán még sohasem aratott olyan' nehéz körülmények közt a magyar, mint ezen az idei háborús hangulatú nyáron, amikor a magyar föld szerel­meseit a legszentebb szerelem: a hon­szerelem indította a piros-íehér-zöld színű lobogó alá. — Megérett ások magyar küzdelem, a magyar munka, a magyar odaadás gyümölcse s ugyanakkor megérett a magyar róna gyümölcse is'! — mon­dotta a minap Teleki Mihály gróf, földművelési miniszter rádiószózatá­ban: — Áldozatot kell tehát hoznunk, hogy learathassuk a termed s hogy learathassuk a magyar igazság győ­zelmét is... A magyar falu kaszálástól rneged­­zett kezű férfinépe zúgolódás nélkül, lelkes reménységgel fogta meg a fegy­vert s nyugodtan indult a haza hívó szavára. A beérett termés pedig nem' maradt árván: az itthonmaradottak, öregek,* alig-felserdültek, . asszonyok, leányok csatasora áll a himnuszt­­jzsongó aranykalásztenger közepén. Peng a kasza, bizalom s akarat csen­dül az ajkakra szökő nótákból, mert mindenki azoknak szánja az ideima­­;gyar lágykenyeret elsősorban, akiket ■most mindnyájan visszavárunk... BOR, BÚZA, BÉKESSÉG... Faluról kerültünk magunk is ide a városba, földet-szántó, búzát-vető édes­apánk küzködése folytán juthattunk ennyire, nem csoda hát, hogy az idei magyar búza sorsán való aggodalmunk bennünket is hazavitt... Prüszkölve szalad velünk a vicinális, erre, Duna-Anyarozsot, körisbogarat és minden más gyógynövényt a legmagasabb napi áron vásárol Qr. Miklós oyágiiiőyóflynasykeieskeóés Budapest, V., Vilmos császár út 6. Tel. 380-577. i almás tájékán néhány búzakeresztet is látunk már, ahogy az ablakon kite-’ kiülünk. De aztán hegyek árnyékába fut a vonat s a hegyek tetején való istenáldásban már csak maga az Úr­isten gyönyörködhetik. A révnél nyolc-tíz kaszás ember vár­ja a ladikot a reggelben. Süttői meg : neszmélyi németek, de magyarul kö­­- szénnek persze. Jó öregek mind, csak '•'egy van köztük olyan surbankó-féle, • őt ismerjük, mert a süttői fúvószene­karban ő a nagydobos. — Hova mennek, testvér? — kér­dezzük, mert csodálkozunk, hogy a . túloldali ladikot várják. — Aratni, Mocsra, — felel a legény. i: — Hát itt még nem érik a vetés? — Érik, — mondja, — a magunkét már le is vágtuk. Nem volt sok, mi . bort termelünk inkább. — A szüret még egy kicsit később . lesz, — mosolyog az egyik öreg. — 'Gondoltuk, segítünk a mocsiaknak aratni. Hátha órájuk meg szüretkor desz szükségünk... i A ladik megérkezett, ahogy beleká­­szolódunk, az e«yik kasza megpendít! a ladik oldalában. Olyan muzsika ez most, hogy a s'zívünk is megtelik vele. Fölnézünk a távolodó süttői hegyekre. Nézzük a kelő nap aranyfényében für­dő szőlőtáblákat. Úgy látjuk, hogy a süttői szőlők mosolyogva integetnek a dunamocsi búzatáblák meg rozstáb­lák felé. Ebben a pillanatban egy régi szép magyar köszöntés jut eszünkbe: Bort, búzát, békességet!... Önkénytelen levesszük a kalapun­kat s mint az imát, úgy rebegjük el a reggelben ezt a köszöntést. JULI NÉNI KASZÁT KALAPÁL A szomszédunkban földhözragadt) szegény ember lakik. Múlt vasárnap az öreg Tamás bácsi — öregnek mon­dóin, pedig csak 50 felé jár — éppen a kaszáját kalapálta, mert úgy volt, hogy hétfőn reggel aratni megy Csőn­kébe, mikor befutott a postás s hozta a behívót. Tamás bácsi azonnal ruk­kolt, ámbátor csak félig volt még a kaszája megkalapálva. így történt, hogy ezen a reggelen, amelyiken ott­hon termeltünk, kalapálást hallottunk 'a szomszédból. S lám csak, a kerítésen keresztül látjuk ám, hogy Tamás bá­tyánk neje, a Juli néni görnyed a ka­Reggel van. A túloldali hegyek mö­gül most nevetett elő a nap, sugarai­nak csókja nyomán ébred már a ha­tár. Szellőcske osonkodik fel a Duna irányából, súg valamit az útszéli aká­coknak, mire a lombok is valami ti­tokzatos nótába kezdenek a mi daná­­zásunk mellett. Fent, a magasban, ta­lán éppen ebben a pillanatban röpült ki a pacsirta a mennyország ablakán s ő szintén nótát hoz ennek a gyönyö­rű júliusi reggelnek. Mellettünk az árok szélén a pici nefelejtsek hurkos fürtjein ezer meg ezer gyöngédkék lányszemnek a pillantása születik. A búzatáblák szélén búzavirág büszkél­kedik s öntudatosan néz farkasszemet a rátámadó szellővel. Mögötte tenyér­nyi-nagy margaréta mosolyog' az égre s kéjelegve tűri, hogy az aranyhajá­ban egy korán-ébredt kisméhecske ko­torásszék szerelmesen. Megállunk a búzatábla végén. A nó­ta elcsilul, csak az egymást csókolgató aranykalászok himnusza hallatszik. Ez a himnusz beleszökik a szívünkbe s megremeg tőle a lelkünk. Öreg Kucz­­mon János maga mellé támasztja a kaszáját, lehajol a vetés fölé s leszakít egy kalászt. Szétmorzs'olja a tenyerén s pár s'zemet a szájába vesz. Csorbult fórjaival megröpogtatja, aztán ennyit mond: Megérett!... Sógorasszonyunk, a pöttöm Kukola Kató, most látjuk csak, titokban gyű­rűt csinált hamarosan egy kalász-szár­«»«SBSS 2Se&íámjffia, elemet! MINDENKIT ÉRHET BALESET, f ezért a balesetbiztosítást senki sem nélkülözhetil sza fölé s ő üti kiváló érzékkel ászén? célnak szánt szerszámot. — Nahát, Juli néni, ugye, milyen a sors!? — mondjuk átal szegénynek. Fölnéz, kötényével végigtörli a veríté­ket a homlokáról, aztán ezt mondja: — Bizony, nem tudom, mit eszünk a télen... , ’ — Ne búsuljon, Juli néni. — nyug­tatjuk meg, — ha nem is arathat az idén az ura, lesz azért harapni való. A kormány gondoskodik majd ma­gukról ... — Gondolja az ifiur? — Egész biztosan tudom ... Ismét ráhajol a kaszára, ütni kezdi tovább az élét. Elnézzük egy darabig a kerítésen át. Miért igyekezhet ennyi­re? Talán azt reméli, hogy holnapra .»kiüt a béke« s itthon terem az ura? Nem fér meg bennünk a kérdés, ki­kottyant juk: — Csak nem maga akar aratni men­ni, Juli néni? — Én?... — sóhajtja, — paár a ma' rokszedésben is megfájdul a hátam, nemhogy kaszálni tudnék. Dehátcsak nem hagyhatom félig-kalapáltan ívA uram kaszáját?... Gyönyörű volt, amit mondott. Meg vagyunk róla győződve, hogy azt gom dolta, a kasza becsületén esne folt, ha csak úgy félig hagyná megkalapálva, ahogy az ura itthonhagyta. És mi, á lelkünk mélyén pedig úgy véltük, hogy Tamás bácsi portáján mindamellett megtörtént az idén is az aratás... ha nem is vágott az öreg egy rendet se a kaszájával. Hites párja, Juli néni Elvégezte helyette a nagy dolgot. »Vagyok olyan legény, mint teA Vágok olyan rendet, mint te...« Nótaszó csendül az országút felől, a melódia elkapja a szivünket s már rohanunk is. Egykettőre beérjük a se­reget : elől ragyogóarcú lányok men­nek, kezükben sarló, mögöttük a ka­szások, öregfajta emberek, de van köz gyullad tűk fiatal is. Égigérő orom bennünk, mikor a vén kaszások közt megismerjük a falu vakációzó diák­jait, gimnazistáiat, egyetemistákat. Ingujjban, kaszával a vállukon ipar­kodnak ők is, kifelé, a Dunára-dülőbe, aratni. A polgáristák néhányan a ma­rokszedő lányok viganóinak gyűrűjé­ben fújják tele torokkal a nótát. Szalay VEGYTISZTÍTÓ ÉS RUHAFESTŐ 70 Komárom. Nádor-u. 14. Fest, tisztít, plisséroz és gouvríroz. Gallérok tisztítása! — Postai megbízásokat azonnal elintézek ! ból. Olyannak tűnik az ujján, mint egy jegygyűrű ... — Isten nevében!... — mondja Já­nos bácsi s belesuhint kaszájával a ven tésbe. Utána a többi kaszás is. És dől a rend, peng a kasza, zizzen-muzsikál, kacagva hal meg, boldogan pusztul az áldott magyar búza, hogy élet terem­jen belőle... A falu felől most érkezik hozzánk a reggeli harangszó. Nehéz Ferenc. — A in. Mr. rendőrség komáromi kapitányságához az alább felsorolt talált tárgyakat szolgáltatták be: 1 drb. bőrretikül kevés pénzzel és könyv és 1 drb. vas-lábtörlőt. Igazolt tulaj­donosa a rendőrkapitányságnál az át­vételért jelentkezzék. — Kórmii Gyula Komárom és messze vidék közkedvelt cigányprímása esténkint nagy rátermettséggel húzza a komáromi Központi kávéházban a vidám és búfelejtő nótákat, Szórakoztat és fólvidít bennün­ket. Boszorkányos hegedűjében sok ezer szebbnél szebb nóta lappang, amelyeket ő gyönyörűen csalogat ki onnét. — A villanygyár figyelmeztetése. Nyo­matékosan felhívja a villangyár a lakos­ság figyelmét, bogy a villanyvezetéknek bármily módon való érintése mindig élet­­veszélyes és különösen súlyos szerencsét­lenséget okozhat a földön heverő, eset­leg veszélytelennek látszó, leszakadt ve­zeték érintése. Miután az utóbbi időben előforduló nagy zivatarok gyakran okoz­tak vezetékszakadásokat, figyelmeztetik a lakosságot, hogy a leszakadt vezetéket ke­rülje el, a véletlenül arra haladót pedig figyelmeztesse és ha lehetséges, azt a leg­­legközelebhi rendőrőrszemnek jelentse. — Öngyilkossági kísérlet. Sárközi La­­josné, 68 éves nógrádberceli lakos nyilván öngyilkossági szándékkal nagyobb meny­­nyiségű sevenolt vett be. Eszméletlen ál­lapotban szállították be a komáromi kór­házba. Tettének oka ismeretlen. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthetetlen jó édesanyánk özv. Papp Ferencné temetésén megjelenésükkel, részvé­tükkel nagy fájdalmunkat enyhíteni szivesek voltak, ezúton mondunk hálás közönetet. Komárom, 1940 jul. 10. Äz éli polgári leányiskola évkönyve A Komáromi Állami Polgári Leányis­kola 1939—40. tanévéről kiadott értesítőt Bátyai Mihályné Antal Gabriella igaz-, gató szerkesztette gonddal és szakértelem­mel. A borítéklapot Halasy Jenő rajz­tanár rajza díszíti s az évkönyvet költői szárnyalású, nemzeti érzéstől izzó elő­szó vezeti be, melyből az isteni örök igaz­ság rendíthetetlen hite csendül ki, mely a jeles iskola múlt tanévi munkásságát irányította. Halasy Jenő tanár beszédét hozza ezután az évkönyv egész terjede­lemben, mely a felszabadulás első évfor­dulója alkalmából hangzott el, lelkes buz­dításául az ifjúságnak. A múlt évi működésről szóló jelentés beszámol az iskolaév kezdetéről, megnyi­tásáról és a személyi ügyekről. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Somogyi István igazgatót a tankerületi főigazgató­sághoz nevezte ki, helyette igazgatónak az iskola kiváló tanárát: özv. Bátyainó Antal Gabriellát állította az iskola élére. A tanári karból nyugdíjba vonult György Hugóné Winter Mária és Haas Elza, akik mindketten lelkiismeretesen és buz­gón végezték hivatásukat. Az iskola az egész tanulmányi idő alatt nagy súlyt helyezett a gyermekek haza­fias' nevelésére és készséggel mozdította elő a tanulók valláserkölcsi oktatását is, amiről az egyes felekezetek hitoktatói is külön jelentésükben tanúságot tesznek. Két ízben tartott az iskola szülői érte­kezletet, melynek komoly programja a nagyszámban megjelent szülők érdeklődé­sét lekötötte. Mint rendkívüli tárgyakat a német társalgást, a gépírást és a gyors­írást tanították a tanárok az iskolában. Az iskola növendékei kirándultak Buda­pestre, ahol a nemzetközi vásárt tekintet­ték meg, az ácsi erdőben pedig a madarak és fák napját tartották meg. A városban és a környéken 23 tanulmányi kirándulá­son vettek részt a tanulók. Működött az iskola keretében a Jókai önképzőkör, a Sportkör, a Diákkaptár, az Ifjúsági Vö­röskereszt Egylet. Az egészségi állapot ki­­elégítő volt. Sikerült iskolai ünnepélyeket rendeztek: szeptember 18-án megnyitó ünnepélyt, október 6-án gyászünnepélyt, november 6-án felszabadulás ünnepét, december 6-án a Kormányzó névnapján emlékünnepélyt, karácsonyi ünnepélyt, március 1-én a Kor­mányzó országlásának 20-ik évfordulóját, március 15-ét, május 12-én Anyák napját, május 27-én a hősök ünnepét, a madarak és fák napját, június 16-án testnevelési és 19-én tanévzáró ünnepélyt. Meglátogatta az iskolát Somogyi István kir. főig. szakelőadó. Az iskolánál működtek az elmúlt tan­évben özv. Bátyai Mihályné Antal Gabri­ella igazgató, rendes tanár, Banai Tóth Pálv (ír. Egryné Krammcr Vilma, Halasy Jenő rendes tanárok, Szilágyi Mária Te-Drólszőrű foxi___ 339 Bolha névre hallgat, hétfőn elveszett Értesítést Turul-szálló 7-es szobára kérek. Gyermekei. rézia, Harrer Margit, Tarrné Véky Mag­dolna, Wallner Erzsébet és dr. Kovácsné Stitz Lujza tanárok. Hitoktatók voltak Brinzik József, Pányik József, Lehmann Imre r. kát. s. lelkészek, Galambos Zol­tán ref. lelkipásztor, Rácz László, Martsa Dániel ref. s. lelkészek, Rónai Zoltán és Bányai Sándor evangélikus segédlelkészek, Weisz József és Schwarcz Fülöp izraelita hitoktatók A polgári leányiskolába beiratkozott 355 rendes és 9 magántanuló, összesen 364 tanuló. Osztályzatot nyert az év végén 336 tanuló. Vallásfelekezet szerint 173 r. kát., 113 református, 11 ág. evangélikus, 36 izraelita. Anyanyelv szerint magyar 326, német 4, szlovák 5, rutén 1, magyar honos 332, külföldi honos 4. Járt az iskolába Komáromból 250, Komárom me­gyéből 81, más megyéből 5, bejáró tanuló volt 63. Tanulmányi előmenetelre nézve az összes osztályok középértéke: kitűnő 7Ö, jeles 49, jó 129, elégséges 125, elég­telen 25. Az igazgatónak a jövő tanévre vonatko­zó értesítése zárja be a jeles iskoláról szóló tartalmas évkönvvet. Budapest, Dunaparton Előkelő családi szálloda, olcsó árakkal. Egyágyas szoba 6'- P-től, kétágyas szoba már 12'- P-től. Ki­tűnő étterem és kávéház. Előzékeny kiszolgálás. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom