Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-07-13 / 28. szám
Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 28. szám____________Szombat, 1940. július 13. LAPOK Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. EI ő í i z e t é s: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.30 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATIIY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. „Ä tengelyhatalmak megbecsülik azt a barátot, aki habozás nélkül, jóban, rosszban kitart mellettük" Teleki Pál grói miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter müncheni utazása Az egész magyar nemzet osztatlan Erdély A mondvacsinált utódállamok között a beteggé duzzasztott Románia volt a leglehetetlmebb és legellenszenvesebb tákolmány. Mi mondjuk ezt, rabviseltjei a volt Csehszlovákiának, amely államot szintén légyből fújtak fel elefánttá s amely pökhendiség és jogliprás dolgában ugyancsak nagy nevet szerzett magának. Országot még nem szereztek sem könnyebben, sem gonoszabliul, mint ahogy Nagyromániát rabolták össze. Erdély elvétele a hullarablás iskolapéldája. Magyarország a szörnyű megcsonkításába sohasem nyugodott bele. Az első perctől kezdve rendületlenül hitte és hangosan hirdette, hogy az igazság napja clőbb-utóbb felkél, a világ lelkiismerete megszólal és Szent István palástja, amelyet durva, istentelen, rabló kezek összetéptek, újra egész lesz. Húsz évig őröltek az Isten malmai, amíg a Magyarország ellen elkövetett gazságok egy része porrá zúzódott a garaton, és az ebek harmincadjára került magyar földek egy jó darabja északon és északkel el en visszatérhetett. Csehszlovákia összeomlása után Romániára került a sor. Az első oszlopot Oroszország rántotta ki alóla, amely máról-holnapra visszakövetelte, sőt mindjárt vissza is vette Beszszarábiát, amelyet a világháború utáni orosz zűrzavarban a nagyzási mániába eselt oláhok alattomosan megszálltak. Amint Paris clestével az átkosemlékü trianoni kastélyra felszökkent a német lobogó s ezzel ronggyá lett az ott kötött békeszerződés, illetve az olt kiadott békeparancs is: ütött Erdély visszaszerzésének az órája. Mi éppen tízszerannyi ideig mondhattuk magunkénak Erdélyt, mint Oroszország Bcsszarábiát, amelyet most történelmi jogra való hivatkozással vett vissza. A Trianonban hasított magyar sebek közül egy sem volt olyan fájó, olyan mély, olyan elköthetetlen, mint Erdély elvesztése. -A Magyarország testéből letépett darabok között ugyanis Erdély volt a legnagyobb, a legtöbb magyar ott került rabságba, mégpedig egy olyan alacsonykullúrájú és duryalelkíí nép rabságába, amely odaszakadt testvéreink élétét a szó szoros értelmében elviselhetetlenné tette. A romániai magyar kisebbségi sors olyan pokol, amely mellett a mi csehszloválUai húsz évünk — noha csak az Isten a tudója, hogy mennyi megaláztatást és elnyomást kellett tűrnünk — még purgatóriumnak sem mondható. Hazánk nagy tragédiájában külön egyéni tragédia is jut osztályrészül annak a magyarnak, akit kettős balvégzele román állampolgárrá tett. A legsűrűbb és legkeservesebb magyar könnyek Erdélyben hullottuk. Dto a fialt gyászoló Magyarország salve is akkor fájt legjobban, amikor Erdélyre gondolt. A nagy magyar síksághoz Isten csapta az egetkereső erdélyi hegyeket, hogy együtt tegyék Magyarországot, amelynek egységét földi erő nem törheti darabokra. Erdély után minden magyar áhitatos és leküzdhetetlen vágyat érez, de «bz«1 szemben az Is igaz, hogy a mafigyelme és mélységes rokonszenve kísérte gróf T e 1 e k i Pál miniszterelnököt és gróf Csáky István külügyminisztert németországi útjára. Ez a mélységes rokonszenv és bizalom jutott kifejezésre a csütörtök reggeli1 ünnepélyes fogadtatásnál is. Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere kedden délután hat órakor utazott el Budapestről és különvonatjuk csütörtökön reggel fél kilenc órakor gördült be a Keleti pályaudvarra. A rendkívüli idők szokatlanul gyors tempójához idomuló villámutazás volt tehát a németországi út, amelynek azonban úgyszólván minden percét a legértékesebben használták fel. A német birodalom vezére és kancellárja, Hitler Adolf, Cyrno gróf olasz és Ribbentrop német külügyminiszterek társaságában két és félórás tanácskozást folytatott a magyar államférfiakkal, — miután a müncheni Vezéri Ház előcsarnokában melegen és barátságosan üdvözölte őket. A tanácskozásról kiadott német hivatalos jelentés, pedig a következő szavakat használja: »A megbeszélés a három állam közölt fennálló hagyományos baráti kapcsolatok szellemében folyt.« Ez a hivatalos közleményekben nem mindennapi megállapítás önmagában! is kifejezésre juttatja a fennálló kapcsolatok szívélyességét és melegségét. A miniszterelnök nyilatkoznia Teleki Pál gróf miniszterelnök a nagyfontosságú megbeszélésekről az alábbiakban nyilatkozott a sajtó képviselői előtt: — Németországi utunkról mind én, mind a külügyminiszter a legjobb be-Teleki Pál gróf miniszterelnök a MÉP csütörtöki pártvacsoráján nagy beszédet mondott a müncheni látogatással kapcsolatban, mely beszédéből különösen kiemeljük a következő tanulságos és megszívlelendő részletet: — Nekünk méltóknak kell lennünk a tengely h a t a lm ak barátságához abban, amit ez a két nemzet közösen gyakorol: a fegyelemben. Nekünk, magyaroknak talán kissé nehezebb a dolgunk a fegyelemmel, még pedig két okból. Először azért, mert kevésbé ülik nemzeti karakterünkhöz, mert a mi nemzeti karakterünknek is megvannak a nagyon jó oldalai, de azt az időt, amikor a fegyelmet osztogatták a mennyországban, átaludtuk és azt mondottuk: Majd ráérünk arra még. Most már azonban nem érünk rá, ma már gyakorolnunk kell. A másik gyár hazaszeretet legszebb virágai na erdélyi szivekben nyílnak. A cseh pünkösdi királyság után most az oláh pünkösdi királyságon a sor. Mindent vissza, amit a gonosz' szomszéd elorozott! Magyarország követeli a régi határait, amelyeket ezer évvel ezelőtt vónyomásokkal tértünk vissza. A német vezér és kancellár Ribbentrop külügyminiszter jelenlétében fogadott engem és a külügyminisztert. Olaszországot gróf Ciano külügyminiszter képviselte a megbeszélésen. — Rendkívül nagyra becsülöm, hogy a német nép vezére a birodalom élet-halálharcának folyamán, egy újabb erőpróba küszöbén időt szakított magának arra, hogy meghallgasson bennünket és hogy megismerkedjék egyes magyar vitális problémákkal. A két és háromnegyed óra hoszszat tartó megbeszélés folyamán alkalmam volt a külügyminiszterrel együtt ezeket a problémákat behatóan ismertetni. Előadásunkat a legnagyobb figyelemmel hallgatták végig és az egyes kérdésekben megfontoltságról és melegségtől áthatolt jóindulatról tanúsító módon foglaltak állást. E tekintetben egyébként elégséges utalnom a hivatalos közlemény utolsó mondatára. — A tengelyhatalmakat az az őszinte óhaj hatja át, hogy Európa minden részében oly feltételeket teremtsenek meg, amelyek alkalmasak lehetnek hosszú békeperiódus megalapozására. A magyar közvélemény meg lehet nyugodva, mert mind bennem, mind a külügyminiszterben az a meggyőződés él, hogy a tengelyhatalmak megbecsülik azt a barátot, aki őszintén és állandóan habozás nélkül jóban, rosszban kitart mellettük. — Végül őszinte köszönetét kell, hogy mondjak ,a német nemzet aprajának és nagyjának, amely mindenütt, ahol megfordultunk, lelkes rokonszenvének adott kifejezést Magyarorok az, hogy nekünk, akiknek az életformája — nem akarom azt a szót használni, hogy parlamenti életforma, inert ez különbözik az országgyűléstől — az országgyűlés volt, — ebben az életformában éltünk, — talán kissé nehezebb, különösen mióta a múlt század közepén átvettük az országgyűlés helyett a nyugati parlamentarizmus formáit. Legyen szabad hozzá-i tennem, hogy az én nézetem szerint egy országgyűlés nem arra való, hogy kormányozzon és folyton minden részlettel foglalkozzék. (Úgy van! Helyeslés!) Egy országgyűlés arra való, hogy belőle emberek termeltessenek ki, akiket bizalommal állítanak valahová, de aztán tessék bízni bennük és ne folyton azzal játszani, hogy: én jobban tudom; révei húzott meg. Követeli Erdélyt, amelyet Isten után magyar értelem és magyar verejték tett édenkertté. Követeli a millió és millió magyart, akiket rabláncon tartanak egy olyan Ítéld alapján, amelyet Isten szava és a német kard törvénytelennek és sem-« misnek jelenlett ki. Mert ha tízféleképpen tudják, mindig az a legjobb, amit a köztük felelős csinál, addig, ameddig ő a felelős. Életemben sohasem zavartam miniszterelnököt felesleges kérdésekkel. Ezt tanultam első miniszterelnökségem alatt és azután gyakoroltam a másodikig. Ezen a módszeren mentek tönkre államok, amelyek a nyugati parlamentarizmus államai, a kontinentális nyugati parlamentarizmuséi. És én gondolkodom azon, hogyan nyerheti vissza a magyarság a maga ősi életformáit ebben a tekintetben. — És minél nagyobbak ma a nehézségek, annál nagyobb kell hogy legyen a fegyelem. Hogy én az országgyűlési életformát ezekben a nehéz időkben is fenntartottam, — bár sokan ajánlották, hogy ne tegyem ezt —♦ túrnak a nemzet és a nemzet életformája és az alkotmányosság iránti tisztelet volt az oka, s amit tettem, azt1 ebből a tiszteletből tettem. Nem volt könnyű dolog, sokszor nem is volt nagyon kellemes. Sokszor nagyon! időtrabló volt, de meghoztam ezt az áldozatot. r A cél azonban nem az volt, hogy folyton mindenkinek mindent elmeséljek, mert ez ellentétes lett volna a kötelességemmel és ezt nem fogom lenni a jövőben sem. < — Azért cselekedtem úgy, ahogy cselekedtem, hogy bizonyos törvényalkotásokat az országgyűlési életforma által hozassunk meg. Nem azért tettem ezt, hogy érdekességekkel, hanem azért, hogy bizonyos, komolyan és országgyűlési népképviseleti formában végrehajtandó dolgokkal foglalkozhassunk. Tessék a parlamentnek ezzel foglalkozni, akkor meg is van a jogosultsága. A kiváncsiságnem {parlamenti dolog. — Ezt akartam csak hozzátenni a magunk okulására és megmásíthatatlan véleményemnek leszögezésére. Ezentúl sem fogok megijedni ettől az életformától, de e korlátok közé fogom szorítani s tőlem senki az ország érdekével ellentétes fecsegést nem fog kicsikarni, (Nagy éljenzés és taps.) ha saját maga el is felejti, hogy a nemzetnek mivel tartozik. És ma már nem állunk egyedül, ma már nemcsak önmagunknak tartozunk ezzel a fegyelemmel, hanem tartozunk olyaan barátoknak is, akik bizalommal vannak hozzánk. Bizalmat hasonló bizalommal kiéli viszonozni s ha ilyen nehéz időkben az ember bizalmat bizalommal viszonoz kölcsönösen, az komoly dolog és nemi gyermekjáték. Ez köteles bizalom és köteles tisztelet. A Kormányzó tír köszöneté Megírtuk annakidején, hogy városunk polgármestere a kabinetiroda útján táviratban tolmácsolta a kormányzó úr előtt leánya elhunyta alkalmából a város közönségének őszinte, igaa részvétét. Erre a táviratra a kabinetiroda útján a következő köszönőlevél érkezett városunk polgármesteréhez: »A Kormányzó Ur öfőméltősága a leánya elhunyta alkalmából Komároih szabad királyi város közönsége nevében Méltóságod által kifejezett jóleső részvétért őszinte köszönetét nyilvánítani méltóztatik. Budapest, 1940. évi július hó 5. napján. Ambrózy s. k. államtitkár, a kabinetiroda főnökhelyettese. « szág képviselői iránt. A fegyelem és az országgyűlés viszonya
