Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-06-22 / 25. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. június 22. A haditervről A hadvezér országa legnagyobb teherbírásához képest megszervezett és begyakorolt mozgósított haderejét nem tervszeríítlenül viszi csatába, hanem azzal előre megfontolt terv szerint lép fel. Az állampolitika háborús célkitűzéséhez képest hadserege épen elért harckészségi fokának megfelelően haditervét már békében készíti elő. Ebben határozza meg, hogy a haderőt csupán az ellenséges támadás elhárítására akarja-e felhasználni, avagy azzal hadászati támadásra, vagyis foglalásra indul. Meghatározza, hogy seregét a határ mentén a meginduláshoz miként csoportosítja és milyen irányban szándékozik felhasználni. A haditerv tehát elgondolt hadműveletének csupán nagy gondolatát tartalmazza és erőinek a határok mentén várható bevezető csaták legmegfelelőbb csoportosítására szorítkozik. A további hadmozdulatokra nézve azonban a cselekvésnek csak nagy gondolatban szab irányt. Az, hogy a hadvezér erejével védeni, avagy támadni akar-e, az elsősorban a politika célkitűzésétől függ. Ha arról van szó, hogy a politika területmegszerzést tűzött ki feladatául, úgy azt végső fokom csakis hadászati támadással oldhatja meg. A hadászati támadás tehát nem más, mint idegen uralom alatt álló területekre való előnyomulás során kicsikart győzelem. Eszel ellentétben, ha a politika csupán az államhatárok megtartására szorítkozik, úgy a hadvezér seregét a határokon belül is alkalmazhatja, elhárítván az ellenséges betörést és ezáltal saját területeinek megcsonkítását. PL: 1916 őszén a románok hadászati támadást hajtottak végre akkor, amikor Erdélybe betörtek. Az olt harcolva védekező magyar csapatok mindaddig hadászati védelemben voltak, míg a németekkel karöltve végrehajtott ellentámadás román területekre nóm vitte át a harci cselekményeket. A hadászati támadás vagy hadászati védelem kiválasztására a politikai célkitűzésen kívül még a mérkőző felek számerejének egybevetése is elhatározó befolyással bír. 1812-ben az oroszok Napoleon lehengerelő túlsúlyával szemben a hadászati védelem erősségéhez folyamodtak. A Moszkváig visszavonuló oroszok hadserege számerőben egyre gyarapodott, miután a döntés elől tulajdonképen "egyre kitértek. Napoleon támadó oszlopai viszont mélyen az ellenséges területen egyre nagyobb súrlódásokat leküzdve, számerőben egyre fogyatkozott, úgyhogy végül is a moszkvai bevonulás tűnő dicsősége melleit mindegyre jobban érvényre jutott számerejének lecsökkenése, végül az orosz túlsúly kialakulása, amely hovatovább a katasztrofális vereséggel egyenértékű nagy francia visszavonuláshoz vezetett. Akkor, amidőn a hadvezér haditerve alapvető nagy gondolatával már tisztába jutott, mérlegelnie kell azokat az irányokat, ahol hadserege —• pl. hadászati támadás esetében — a legkisebb súrlódás árán jut előre. így kerülnek megfoptolásra a hadműveleti irányok, amelyek mindenkor jó mozgatást, gyors és kiadós utánpótlási lehetőséget, jó elhelyezési viszonyokat nyújtó völgyek mentén feküsznek. Ezekben futnak a nagyteljesítményű vasútvonalak és gazdag területeket, községeket összekötő közutak, ezért a haderő lüktető, egészséges érhálőzata is, ezzel szemben a völgyekre merőleges előnyomulási irányok igen sok súrlódásnak válnak okozójává, az ellenfél mindenütt megvetheti. lábát, védelme egyre újra erőhöz juthat és jó közlekedés híjján a hadművelet anyagi utánpótlása is gyorsan elerőtlenedik. Amiképen tehát jól volt megválasztva 1915 szeptemberében a Mackensenféle szerbiai offenziva iránya, úgy Potiorek 1914. évi Drina menti támadó hadművelete a fenti hátrányok valamennyiében bővelkedett. A haditervre ezenfelül még gazdaságpolitikai tényezők is befolyással vannak. így pl. az 1914. évi német haditervre a Ruhr-vidék földrajzi elhelyezkedése nem utolsó sorban gyakorol t oly nagyfokú befolyást, hogy az “a németeket a zöpmek nyugaton való felvonulására késztetté. ' A határok vonálvezetése is nagyfokban járul hozzá a haditerv kialakításának gondolataihoz, határbeszögelések központíasan ható támadásokat tesznek lehetővé, kiszögelő határok pedig a kiszögelő részek közt fekvő területeknek sokszor kiürítéséhez vezetnek. így pl. 1866-ban az id. Moltke Csehország elleni központi támadást hajthatott végre már csak a határ alakulása miatt is, míg 1939-ben a németlengyel _ háborúban a lengyel hadseregek visszavétele lelt volna ajánlatos legalább a Visztula mögé az erők egybegyűjtésének időpontjáig, hogy legalább á bekövetkezett katasztrófális teljes bekerítésnek elejét vegyék. Amint a nagyban kifejtett hadműveleti megfontolásokból látjuk, a hadvezérnek adott esetben igen sok és igen nagy kihatással járó szempontot kell mérlegelnie, hogy haderejével politikáját céljához segíthesse. A haditerv helyessége, vagy helytelensége felett mégis a történelem mondja ki a döntő szót, kihangsúlyozván, hogy katonai tervezésben egyedüli próba és ítélet: a siker. A BIZONYÍTVÁNYOK ideje Ilyenkor, június végén megjelennek kis barátaink s barátnőink az ajtóban és mosolyogva, gyanúsan szerény meghajlással jelentkeznek. Kezükben vékony könyvecske, azt nyújtogatják. — Mit hoztál? — kérdezzük, de sejtjük már a valót. — Az iskolái bizonyítványt —mondják s rebeg a szemük. — Mutisd! Három lépés előre, a szem lesütve, a bizonyítvány előtérbe nyomul, átvesszük, kinyitjuk, olvassuk. Kitűnő, kitűnő, dicséretes, jeles, meg ilyen. Csak az »ernyedetlen« szóval akad- Inak meg az ifjú urak s még ifjabb hölgyek: a szó előttük ismeretlen, alig tudják elolvasni, nem értik. — Szor-gal-ma ered-mény-te-len... — sillabizálják, összehúzott homlokbőrrel. Aztán ezt a szót is tisztázzuk, az ernyedétlen titka kiderül. Ezekután várakozva pillognak ránk. Az erénynek el kell nyernie jutalmát, egyébként minek hozták volna a bizonyítványt megmutatni? Az egyik pengőt kap, a másik könyvet, a harmadik csokoládét. Gyuri könyv helyett rögtön pénzt választott, Bandinak persely kellett, Lacinak földgömb, hogy »megtalálja rajta Bulgáriát és a sarkokat«. Viszik diadalmasan, a csokoládét, a könyvet s a divatjamúlt földgömböt. A földgömb most olyan változó, hogy mire hazaviszi a gyerek, otthon már megint más térképet mond be a rádió. A jelesek s a kitűnők ernyedetlen hadserege után kopogtatnak a jók és az elégségesek. Van, aki azzal dicsekszik, hogy csupa kettes, van, akinek »csak egy a hármasa«. Van, aki nem bukott meg. Mindet mgg keli jutalmazni, mindnek van valami kis érdemecskéje ebben a világban. Aztán beballag a legutolsó, a hadak ostora. Tiszta ruhát adtak rá reggel, de mire hozzánk kerül, a ruha lila és fekete. Megáll az ajtóban, pillog és zavartan mosolyog. — Eljöttem, — mondja. De én is tudom a leckét: — Mutasd a kiskönyvet. — Nincs. — Miért nincs? — Minek. Úgyis megbuktam. — Megbuktál? És most mégis szeretnél jutalmat? — Igen, — feleli őszintén, .— annyi jótanuló jár a bácsihoz, hogy adjon már a bukottnak is. Igaza volt. Nyert. Vígan csörgette a pengőt, ez meg fog élni a jég hátán is! MEGNYÍLT a ..Turul“ étterem erlhelyisége. 1185 ahol esténként FÁTYOL MI5I és zenekara muzsikál. Agyonütötte, meglopta és elégette vetéíytársát Villásy Ferenc és Másik Kálmán zselizi cipészek között az ellenséges viszony régi keletű volt. Amikor azután Másik Kálmán udvarolni kezdett Villásy szíveválasztottjának, Szekeres Máriának, a rossz viszony nyilt ellenségeskedésben tört ki. Szekeres Mária egyre jobban elhidegült Villásytól és ki is adta az útját. Mivel Villásy ezt Másik udvarlásának tudta be, elhatározta, hogy Másikot elpusztítja. Még 1928 március 9-én este, miután a bátorságát 2 deci rummal kellően felfokozta, baltával a kezében belopódzott Másik lakásának udvarába. Másik éppen künn volt az udvaron, amikor észrevette, hogy valaki körülötte ólálkodik, villanylámpájával rávilágított és rászólt Villásyra: »Mit keres itt?« Villásy azonban felelet helyett a / balta élével teljes erejéből fejbevágta. Másik a földre zuhant. Villásy a földön mozdulatlanul fekvő Másik fejére a balta élével még két ütést mért. Azután bement Másik nyitott lakásába, ahol Szekeres Mária leveleit kereste. A szekrény lezárt ajtaját felfeszítette és onnan egy kazettát vett ki, melyben a levelek mellett még (»500 eschkorona is meghúzódott. A pénzt magához vette, kiment az udvarra és hogy; a hullát eltüntesse, azt a 40—50 lépésre levő szalmakazalhoz cipelte, szalmával befedte és a szalmát meggyujtotta. Azután hazaszaladt és lefeküdt. Menekülés közben azonban meglátták. A Szalay VEGYTISZTÍTÓ ÉS RUHAFESTŐ 7(1 Komárom« Nádor-u. 14. Fest, tisztít, plisséroz és gouvríroz. Gallérok tisztítását — Postai megbízásokat azonnal elintézek) gyanú azonnal őt fogta célba és a nyomozó csendőröknek tettét be is vallotta. Annak idején a volt komáromi kerületi bíróság esküdtszéke életfogytiglani fegyházra ítélte Villásvt. A komáromi törvényszék csütörtökön újból letárgyalta az ügyet. Villásy töredelmesen bevallotta tettét, csupán azt tagadta, hogy el akarta az áldozat hulláját égetni, azt állította, hogy a tűz előtte ismeretlen okból gyulladt ki. A törvényszék Villásyt gyilkosság, lopás és gyújtogatás bűntette miatt jogerősen 15 évi fegyházra ítélte. Tudósítás a Szilasi Nelli nevét viselő ifjúsági irodalmi pályázatról A múlt évben a Kisfaludy Társaság által a komáromi Jókai Egyesületnek! fölajánlott s Szilasi Nelli nevét viselő 500 pengős ifjúsági irodalmi jutalomra beérkezett pályaművek között a bíráló bizottság nem talált jutalmazásra érdemes, abszolút becsű művet. Számos pályázó félre is értette a hirdetést; úgy gondolták, hogy gyermekek vehetnek részt a pályázaton s egészen kezdetleges dolgozatokat küldtek be. A Kisfaludy Társaság fölkérésére a Jókai Egyesület újból meghirdeti ezt a pályázatot. Most elesik az a korlátozás, hogy csak a hazatért Felvidéken működők vehetnek részt a pályázaton, tehát bárki, még pedig 10—14 éves gyermekek számára Írott elbeszélő munkával, akár prózai, akár verses formában. A pályaműveket a szerző nevét rejtő lezárt jeligés levél kíséretében a Jókai Egyesület elnökségéhez (Komárom 1. Kultúrpalota) kell beküldeni 1910. október 31-ig. A pályadíj 500 pengő. A jutalomban csak abszolút becsű művek részesülhetnek. A pályázat eredményét a Kisfaludy Társaság 1941 évi ünnepélyes közülésén hirdeti ki. A cseh „hősiesség“ A bridgeporti,amerikai »Egyetértés« c. magyar hetilapban olvassuk, hogy a londoni Sunday Dispatch panaszkodott. Panaszkodott a cs'ehekre, még pedig: azok a csehek — írja a Dispatch — csak visszaélnek a vendégjoggal s cs'ak felemésztik a rendelkezésükre bocsátott összeget, de harcolni nem akarnak. Megígérték, hogy kimennek a frontra, — mondja az angol újság, — de nem teSzik, mert gyávák. Az amerilmi lap ezután így ír: a Kárpátok medencéjének népei már jól ismerik az Amerikában dédelgetett cseheket. A lövés’Zárokban nem sokáig tartottak ki a gombócevők, mert kezeiket ügyesen feltartva, szorgalmasan megadták magukat az ellenségnek. Szibériában is kiállították magukról a megbízhatóság S a tiszta jellem bizonyítványát. A háború utolsó éveiben fegyveresen, korlátlanul uralkodtak a többi hadifoglyok felett. Elrettentő gonoszságok egész hosszú sorozatát követték el. Az angolok most Saját kárukon tanulják meg, milyen hálátlan kígyókat melengettek a keblükön, — fejezi be az amerikai magyar lap, indokolt keserűséggel. A komáromi múzeum belépődíjai Nemcsak a háború viseléséhez, de a kultúra fenntartásához is három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A komáromi Jókai Egyesület múzeumának átszervezéséhez, újból való rendezéséhez is sok pénz kellett és a továbbfejlesztés is állandóan nagy összeget emészt föl, mert ingyen múzeumi tárgyat igen kevesen adnak. Újabb tárlók, szekrények készítése, beüvegezések állandóan folyamatban vannak a tárgyak vásárlásán kívül. A Jókai Egyesület ezt a sajátjából fedezi. Nincsenek más pénzforrásai, mint a tagok csekély tagdíjai és a múzeumi belépődíjak, amelyek oly csekélységben vannak megállapítva, hogy a legszegényebb is meg tudja fizetni. Éppen ezért nagyon meglepő, hogy vannak, akik furcsának tartják a belépődíjszedést. Például Velencében nem egy templomban is belépődíjat szednek, minő a Frári-templom, Ernőit a híres Can óva síremlék is látható. Különösen furcsa a vidéki kirándulók viselkedése a múzeumi belépődíjakkal szemben. E sorok írója ezeknek azt ajánlja, hogy egy pohár sörrel, vagy egy sóskiflivel kevesebbet fogyasszanak és akkor a kirándulás egyéb költségeibe könnyen belehelyezhetek a múzeumi belépődíjak. Az iskolák számára olyan kicsi a belépődíj, ha elemisták csoportosan jönnek, fejenként csak kettő fillért fizetnek, a magasabb iskolák díjai: 5 és 10 fillér, ezt már igazán meg lehet fizetni, annál is inkább, mert a befolyó összeg a magyar kultúrát segíti. A magyar tanítóságnak, a magyar tanuló ifjúságnak pedig szinte kötelessége a magyar kultúra támogatása. Éppen azért nagy meglepetést okozott, hogy egyes iskolák a díjtalan megtekintést óhajtják. Ha a tanuló olyan szegény, hogy a két fillért se tudja megszerezni, mindig lehet találni olyan alapot, amelyből ez a csekély összeg fedezhető. Viseljük a magyar kultúra ügyét a szívünkön és ne sajnáljuk kultúrintézményeinktől, így a komáromi múzeumtól se a csekély kis támogatást, mert különben nem fejlődhetik tovább. (bj) A finn követ búcsúja Onni Talas finn követ a legudvariasabb emberek egyike egész Európában. Magyarországról való távozása alkalmával levélben vett búcsút minden ismerősétől. Polgármesterünkkel mindössze egy ízben találkozott és rendkívül meleg hangú búcsúlevelet intézett hozzá. A levelet a követen kívül a felesége is aláírta. Fájó érzésekkel távoznak Magyarországból — írják levelükben —, ahol oly boldog évekét töltöttek. Szilárd meggyőződésük, hogy az itt kötött baráti kapcsolataik elszakíthatatlanok. Levelüket a következő kívánsággal fejezik be: »Isten áldja meg Magyarországot és Finnországot«. Onni Talas ugyancsak meleghangú levélben búcsúzott el a komáromi balparti ref.- egyháztól is, amely a hatalmas sikerű finn estély rendezésében lelkes tevékenységet fejtett ki. Pótvizsgákra eredménybiztos előkészítést vállalok lufin, magyar, algebra stb. tantárgyakból. Latinból felsősök részére is. Lelkiismeretes alapossággal elért eredmények. Cím a kiadóhivatalban. 302 J
