Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-05-25 / 21. szám
2. oldal. gyelmezett gazdasági élet nélkül és a legnagyobb hadiszerencse is szerencsétlenséggé válhatik akkor, ha a katonai erőt nem kiséri megfelelő gazdasági erő, jól felkészült ipar és hivatása magaslatán álló mezőgazdasági termelés. Ezek az alapigazságok magyarázzák azt, hogy miért fonagatosították a hadviselő és nem hadviselő államok számos olyan intézkedést, amely mélyen belenyúl az egyén életébe és parancsszóval irányítja a termelést éppen úgv, mint a fogyasztást. A magyar közvélemény most már tapasztalatból is ismeri pl. a jegyrendszert, amely minálunk csak a cukorfogyasztást szabályozza országos viszonylatiban s a zsírfogyasztást a városi lakosság körében. A külországokban azonban már ruházati cikkekre és sok más élelmiszerre is bevezették a jegyrendszert és egyéb intézkedések is gondoskodnak arról, hogy a fogyasz-. tást csökkentsék, vagy pedig olyan színvonalon tartsák meg, amely megfelel az ország készleteinek és belső termelésének. Németországban pl. jegyre adják a ruházati cikkeket. Angliában, a szövetgyártás hazájában korlátozták az eladható cérna mennyiségét és a papírfogyasztás minden nemét. Csaknem minden országban érvényben van már a benzin és petróleumjegyrendszer. Olaszországban csakis bizonyos egységes tipusú ruházati cikkeket lehet vásárolni. Több északi országban — pl. Litvániában — külföldről behozott cikkeket csak korlátolt mértékben szabad a közönségnek kiszolgáltatni. Van azután sok olyan rendelkezés, amely a hulladék-ISmándi keserüvlz«« ... 3 ujjnyi Jó ezt tudni minden gyomor és bélba jósnak! Jókainé kutyái Irta: Ifj. Hegedűs Sándor Bizony ennek több mint ötven éve. Mikor még együtt laktunk Jókaiékkal a stáció-uccai sárga házban. A kaputól jobbra ők laktak, mi meg balra. A mi ablakaink a Stáció-uccára néztek,*Jókaiéké pedig a Koszorú-uccára. Az udvar nagy volt, középen Ids kert, hátul istálló a lovaknak. Baromfiudvar is volt, de a csirkék nemi lévén elzárva, szabadon szaladgáltak az udvaron, míg elő nem jöttek a nagy neufundlandi kutyák és az ól felé nem zavarták őket. Ezek a kutyák voltak Jókainé Laborfalvy Búza kedvencei és büszkeségei. Jaj volt annak, aki ezeket bántani merte, vagy nem adta meg nekik a pontos kiszolgálást. Néha voltak heten, néha meg hárman, aszerint, amint elhullott közülök valamelyik, vagy jött helyére új. Mikor Jókainé végigment az udvaron, úgy kísérték, mint a janicsárok a török szultánt. Ne adj’ ég, hogy idegen vagy bárki jöttment be mert volna lépni ilyenkor az udvarra: iziben nekirontottak és bizony megszabdalták a betolakodó nadrágját. Jókai nem szerette a kutyákat, félt, húzódott tőlük, de látva, hogy feleségének milyen öröme telik benne, ezért elnézte őket. A legszorosabb érintkezés az étkezésnél volt velük, mert míg mi az asztalnál ültünk, azalatt az asztal körül hét cseréptányér volt a földre téve és mindenik mögött egy nagy neufundlandi kutya ült. _______________________KOMAROMI LAPOK 1940. május 25. aZCXlCXV1 VEGYTISZTÍTÓ 7G| ÉS RUHAFESTÖ I Komárom, Nádor-n. 14.1 Fest, tisztít, plisséroz és gouvríroz. I Gallérok tisztítása! — Postai megbízásokat azonnal elintézek ! f| anyagot hasznosítja, illetve kötelezően előírja, hogy a hulladékfémet és egyéb nyersanyagokat be kell szolgáltatni. Norvégiában a konyhai hulladékot gyűjtik s abból sertészetet hizlalnak. Számos országban korlátozták a fűtőanyagot, a világító gáz és a villamosáram fogyasztást. Mindezek a rendelkezések azt mutatják, hogy hatalmas értékek, súlyos milliók rejtőznek a könnyedén eldobott hulladékban. Miután pedig a mai kérlelhetetlen gazdasági harc idején minden pocsékolás veszteséget jelent az ország számára, szigorú intézkedések vigyáznak a nemzet magasabb gazdasági érdekeire. De ez még nem elegendő! Szükség van arra is, hogy minden egyes ember, minden háziaszszony okos beosztással éljen. Gondoljunk arra, hogy a gondtalanul elszórt arasznyi cérnaszál 50 háztartásban már egy egész orsó, országos viszonylatban pedig az egész lakosság Már az emberiség történetének legrégibb korszakában is ismerték a táplálkozásnak bizonyos időszaki korlátozását, mely a keleti népeknél vallási előíráson alapuló böjtölésben nyilvánult. E népek vallási törvényei nemcsak szorosan vett rituális szabályokból állanak, hanem az állami igazságszolgáltatás és közigazgatás körébe eső rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyeknek betartása az által, hogy isteni parancsképen vannak beállítva, sokkal hathatósabban biztosítottnak mutatkozott, mintha azokat világi hatalom alkotta volna. így az ótestamentumban is találkozunk számos egészségügyi szabállyal, melyek bár semmi összefüggésben nincsenek a hittel, mégis azzal hozták kapcsolatba csak azért, hogy a hívőket azoknak, mint Istennek tetsző cselekedeteknek buzgó követésére serkentsék. Ilyen elsőrendű egészségügyi szabály a böjt is, amelynek elrendelése bizonyos napokra vagy időszakra mindenkor valamely szomorú történeti esemény emlékének megőrzése végett történt ugyan, azonban nem férhet kétség ahhoz, hogy a bölcs egyházi törvényhozók a böjtök által egyrészt az önmegtartóztatás és lemondás gyakorlásában megnyilvánuló lelki erőnek és másrészt a táplálkozás koronkénti korlátozásában rejlő testi egészségnek ápolását is célozták. Közismert lény, hogy az emberek általában a kelleténél többet esznek és isznak, ami s ík betegségnek okozója. Ennek megelőzése céljából különösen idősebb korúaknak mértékletességet és bizonyos ételektől való tartózkodást ajánlanak az orvosok. Sőt az újabb orvosi tudomány az anyagcsere-zavarokat és magas vérnyomást az u. n. diétás konyhával igyekszik megszüntetni. Hasonló célt szolgálnak akár az orvos által előírt, akár önként vállalt hústalan-, tej- vagy gyümölcsnapok, valamint a vegetáriánus és nyers koszt. Különösen a divathölgyek testalkatuk és vonalaik megtartása céljából szeretik igénybe venni a radikális sovány!tó gyógymódot, mely azonban kétes eredményű és gyakran végzetes kimenetelű szokott lenni. A táplálkozásnak ilyetén önkéntes korláegv-két napi szükségletét jelenti; — nagy összeg ez pénzben, de sokszor még ennél is több, hiszen a tengerentúli országokból gyakran még aranyért sem lehet a legfontosabb szükségleti cikkeket beszerezni. ^Takarékoskodjunk tehát a nyersanyaggal. Magunknak és a nemzetnek takarékoskodunk ezzel, mert a magunk gondját csökkentjük, a nemzet ellenálló képességét pedig növeljük. S ez: hazafias kötelesség. lozása a társadalom magasabb és középrétegeiben egyre nagyobb tért hódít és ami még örvendetesebb jelenségnek tekintheitő, a szeszes italok fogyasztása a világháború előtti állapothoz viszonyítva lényegesen csökkent. Amíg azelőtt szinte képzelhetellen volt, hogy valaki a vendéglői étkezéshez bort ne rendelt volna, addig most azt tapasztaljuk, hogy a vendéglői vendégek nagyobb része alkoholmentes italt élvez. Mintha a világháború alatt az ember, amikor az élelmiszereknek szűkében volt, kárpótlásul a jegy nélkül megvásárolható alkohol élvezetében kitombolta volna magát és utána a kijózanodás útjára lépett volna! De az emberi természetnek egyik, talán szerencsés tulajdonsága, hogy a rosszat,, a kellemetlent könnyen felejti. így nehezen emlékszünk azokra a hosszú, kígyószerű alakulatokra, melyekben a háborús évek alatt órákon keresztül sorfalat állottak a polgárok az élelmiszerboltok előtt, hogy liszt, zsír, cukor és egyéb élelmezési cikkekre vonatkozó jegyeiket beválthassák. Ezt az áldozatot mindenkinek zúgolódás nélkül meg kellett hoznia, mivel mindenki meg volt győződve, hogy az igények leszállítása és az élelmiszerkészletek beosztása az ország érdekét szolgálja. Amikor most nálunk a cukor- és zsírkészletek összeírását és ,adagolását elrendelték, ez különösen a vidéken az adagok megszabása miatt elégedetlenséget szült, minthogy a készletek bőségével önellátásunk kellően biztosítottnak látszott és a háborús veszély bennünket nem fenyegetett. Ámde az országnak a jövőre is kell gondolni és tekintve, hogy á rendkívül hideg és hosszú tél, valamint a nagy árvízkatasztrófa miatt az idei termés nem Ígérkezik kedvezőnek, másrészről pedig a nyugaton dúló borzasztó élet-halálküzdelem az általános gazdasági életre egyre jobban érezteti hátrányos befolyását, nagyon is indokoltnak mutatkozik a kormánynak bölcs előrelátása és az élelmiszerkészletekkel való takarékoskodás elrendelése. Dr. G. J. Hősök vasárnapja Mint ismeretes, május utolsó vasárnapját a kormány az egész országra szólóan a világháborúban elesett hősök emlékünnepévé tette. Ezen a napon Magyarország összes templomaiban a világháborús hősök lekiüdvéért tartanak istentiszteletet s az egész ország népe ünnepélyeken rója le kegyeletét azok iránt, akik vérüket s életüket áldozták a haza védelmében. Olyan időket élünk manapság, amikor ez az emlékezés talán bensőségesebb lehet, mint máskor. Európában ismét háború tombol, ezrek hullanak el a hazaszeretet szent jelszava alatt. Országunkat eddig még megmentette az isteni gondviselés attól, hogy részt vegyünk ebben a háborúban, de a körülöttünk zajló háborús események újabb tanúságot szolgáltalak arra, hogy milyen fontos hősnek lenni, mennyire szüksége van a hazának arra, hogy fiai híven teljesítsék kötelességüket. Az országra szóló kegyeletes ünnepségekből Komárom városa is kiveszi a részét. A hősük vasárnapján, holnap, május 26-án délelőtt fél 12 órakor Komárom város közönsége, a in. kir. katonai állomásparancsnoksággal karöltve rendez ünnepséget a jobbparti városrész volt városháza előtti téren, az olt levő hősi emlékszobor előtt. Az ünnepségen rész tvesznek a város társadalmi egyesületei s intézményei is, Fadgyas Aladár év. lelkész ünnepi beszédet mond, a város nevében Alapy Gáspár m. kir. "kormányfőtanácsos polgármester helyez koszorút az emlékműre. Szerepelni fog a helybeli honvédgyalogezred zenekarán kívül a Komáromi Dalegyesület férfikara. Költeményt szaval Kossányi József. A rendezőség kéri a város közönségét, hogy minél nagyobb számban jelenjék meg az emlékünnepélyen, hogy a kegyeletes ünnep annál bensőségesebb s impozánsabb legyen. tek. Ott bent még volt egy nagy beszéd, mert egy terézvárosi szappanosné, aki az egész választás alatt Jókai' ék házában az udvaron térdelve imádkozott Jóka igyőzelméért, most üdvözölte 'egyszerű szavaival Terézváros új képviselőjét. Jókai megölelte a szónokot, mire az öregasszony olyan zokogásba tört ki örömében, hogy alig tudták kivezetni a házból, egyre csak azt ripákolta: — Engem megcsókolt az ország legnagyobb embere, csakhogy ezt megértem! Mikor kiürült a szoba, Jókai felesége elé állt és azt mondta: — Na, most már elég volt a dicsőségből, legjobb lesz, ha eszünk! Erre azonban közbeszólt a szobalány: — Még nem lehet, kérem! — Miért nem lehet? — kérdezte Jókai. — Mert még nem készült el a kutyák étele! — De hiszen nem is kutyaételt akarok én enni, hanem embernek való eledelt! Kénytelen volt mindenki belenyugodni a szörnyű sorsba. Rettentő éhes volt az egész társaság, folyton tipegtek és az órájukat nézték. A választás küzdelmeit beszélték el újra és újra. Végre másfél órai kínos várakozás után jelentette a szobalány: — Megfőtt a kutyák étele! — Bravó és ebadta — kiáltott erre Jókai, — akkor már van némi reményem, hogy mi is jutunk valami ebédhez! Sorra névszerint Ozmán a legöregebb, aztán Szulejka, Szélűn, Pasa, Nero, Caesar és Tigris. Jókainé maga dobálta tányérjukba az ételadagokat, néven szólítva őket és jaj volt annak a kutyának, amelyik a másik tányérjába kapott. Azonnal rácsapott a korbács, melyet nyomon követett a vonítás. Egyszer kulyavész tört ki és a kedvenc állatok közül négy elhullott. Valahányszor egynek a kimúlását jelezték, Jókai kezével legyintett: — Nem baj, még mindig maradt elég! Jókainét azonban bántotta a megcsappant kutyaállomány és érdeklődött, hogy hol lehetne új kutyákra szert tenni. Két párra, két nőstényre és két hímre. Egy napon beállított egy kutyaügynök és égre-földre esküdött, hogy ő jó pénzért szerez négy kutyát; bőbeszédű üzér volt és esküdözött minden második szavával, hogy meg lesznek elégedve, csak bízzák rá a vásárt. — Ne adjon nekem a föld nyugtot, ha nem a legszebb állatokat fogom idehozni és finomakat, a boldogságomra esküszöm, olyan finomak lesznek, mint a cserebogár! . — Hallja — kiáltott Jókainé, — megőrült maga, hát nem tudja, mekkora pgy neufundlandi kutya? — Én ne tudnám, kérem! — Ezzel kezdte a padlóról felfelé emelgetni a kezét és mutogatta a magasságukat, szerencséjére ebben a pillanatban a három megmaradt kutya belaszította az ajtót és berontottak a szobába. Erre a mester bátorsága is visszajött: — Hát ekkorák, kérem! — kiáltotta harsányon. Ebben az időben volt a terézvárosi híres Gorove-választás, amelyben Gorove István kereskedelmi miniszterrel szemben Jókait léptették fel. Két nap, két éjjel folyt a választás. A választás második napjának reggelén, mikor már a záróra ki volt tűzve, akkor állított be a kutyaüzér az új neufundlandi kutyával. Láncon vezette őket, egyenesen Jókainé elé. Hatalmas állatok voltak, feketék, fényes szőrűek, szájukból nagy piros nyelvük lógott elő. — Hát kérem, tessék csak jól megnézni, ezeknek párja az országban nincs, be lehetne fogni akár kocsiba is őket! Megcsinálták az üzletet, Jókainé megvette mind a négy kutyát. Aztán intézkedett, hogy hozzanak birkahúst, meg marhacsontot és a négy tányért le az asztal köré, a másik három kutya tányérja mellé. Ezalatt folyt a nagy küzdelem Gorove és Jókai között. Jókai győzött, megbuktatta a minisztert, űgyhogy az mérgében még miniszteri tárcájáról is lemondott. Jókait pedig diadalmenetben, négy fehér ló vonta hintóbán vitték lakására. Úgy Jókai, mint törzskara teljesen ki voltak fáradva és éhezve, nem csoda, hiszen egész éjjel fent voltak és délig semmit sem ettek. Végre megérkeztek a stációuccai sárga házhoz, Jókait vállukon vitték be a házba, aztán a többiek utánamen-Korlátozások az élelmezés terén
