Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-05-11 / 19. szám
1940 május 11 KOMAROMI LAPOK 5. oldal. Több mini 800.000 pengős beruházás Tata programúján Készülőben van az idegeneken váró „Jövő Tatája" Több, mint 20 éves elszakítottság után a régi területéhez hozzájutott Komárom vármegyéinek igen sok olyan községe van, mely országos viszonylatban is igen számottevő. Kétséget nem szenved, hogy ezek között, a néhány év előtt Tóváros és Tata közsér gokből egyesített Tatát illeti meg a legelső hely. Nemcsak lakosainak magas lélekszáma (12.500 lakosa van), hanem egyéb, igen értékes, sőt nem ritkán egyedülálló adottságainál fogva is igen jogosan aspirál Tata erre az első helyre. Aki nyitott szemmel járja be Tatát, csak a külső benyomásai alapján is az elragadtatás hangján kell, hogy nyilatkozzék a látottakról. Példaszerű rendezettsége, kifogástalan útjai, gyalogjárói, a mindenfelé megmutatkozó tisztaság, a soksok természeti szépség, melyek megtekintése nem igényel nyaktöréssel fenyegető »turisztikai ügyeskedéseket, önkéntelenül az elragadtatás érzését váltja ki a szemlélőből. De hisz ezek a Komáromi Lapok olvasói előtt nem mennek újságszámba és nem akarom magamat Tata felfedezőjeként feltüntetni, azonban Tatán járva kikívánkoznak ezek belőlem. Engem inkább olyan megismerések érdekeitek, melyek nincsenek Tata külső képére felírva, melyek csak a beavatottak előtt ismeretesek. Nevezetesen milyen tervek, szándékok hevítik Tata vezetőségét a közeljövőt illetőleg. E célból Tóth Miklóst, Tata vezető főjegyzőjét felkerestem hivatali helyiségében és tőle, valamint Henzer József községi bírótól az alábbi felvilágosítást kaptam: Község-rendezés — Tatát és Tóvárost belügyminiszteri rendelettel három év előtt egyesítették — mondotta a főjegyző. — Az egyesítést sok huza-vo;na előzte meg, mert az egyesítést egyik község sem kívánta. Ugyanis a községek tisztában voltak azzal, hogy az egyesítés igen sok, felette költséges feladatot ró reájuk. De ha már megtörtént az egyesítés, ezeket a feladatokat meg is oldjuk és minden erőnk latbavetésével megteremtjük a szemeink előtt lebegő »Jövő Tatáját«. Legelső teendőnk a már is megkezdett községrendezés. — A községrendezés alatt nemcsak ’ uccáink, belső utaink kiigazítását, elrendezését kell érteni. Sokkal nagyobb dologról van szó. Tata és Tóváros ugyanis nem volt teljesen öszszeépülve. Épen azon a részen, ínely az egyesített Tatának természetes központját képezi, lakatlan mező terül cl. Ezt kell lakott hellyé átalakítanunk és pedig olyanná, mely a községünk központjának valóban meg is felel. Ennek a területnek útját már megnyitottuk, a további munkálatok folyamatban vannak. Aki néhány hónap múlva megnézi ezt a helyet, él fog csodálkozni azon a változáson, amelyen az átesett. Iskolaügy. idegenforgalom. szociális kérdés — A legsürgősebben megoldandó közt szerepel a polgári leányiskolának polgári fiúiskolával való kibővítése és ezzel kapcsolatban egy megfelelő polgári fiú- és leányiskola építése. A tovább el nem odázható kérdések egyike: új mezőgazdasági népiskola létesítése. Ezenfelül elhatározta a képviselőtestület jegyzőlakás, kultúrház és új vágóhíd építését is. Mindezeknek a keresztülvitele számításaink szerint 865 ezer pengő kiadást jelent. Ebből 265 ezer pengőt állami hozzájárulás címén óhajtunk és remélünk megszerezni. így községünket kereken 600.000 pengő terhelné. Ezt hosszú lejáratú amortizációs kölcsön felvétele útján szerezzük meg. Az évi 27.000 pengőt kitevő amortizációból költségvetésünkbe felvett beruházások amortizációjaként 21.000 P már szerepel, úgy hogy csak további évi 6000 pengőről kell gondoskodnunk, ami az 50 százalékos községi pótadónak 55 százalékra való felemelését jelenti. — Igaz, hogy ezzel a községre 40— 50 éves lekötöttség keletkezik, de viszont igaz az is, hogy ezek a beruházások nem pillanatnyi igényeket elégítenek ki, hanem több olyan intézményt valósítanak meg, melyek a jövőbeni fejlődést célozzák. Nem szabad ezen felül azt sem szem elől té-: vesszteni, hogy igen számottevő, évi 5000-et meghaladó idegenforgalmunk volt eddig is. Községünk vitális érdeke, hogy azt minden eszközzel felfokozzuk. Már pedig ezek a beruházások ezt a célt is szolgálják. Meg kell még jegyeznünk, hogy ezek a beruházások nem jelentenek megállást. Uj , jé KÖZPONT: Budapest, Aréna-ut 61. Tel. 298-820. Nem az a szándékunk, hogy most már a 40—50 év alatt semmit sem csinálunk. Ezek a beruházások csak alapjai a jövő fejlődésnek. Van még egy igen fontos feladat, melynek megoldása ideig-óráig elodázható, de el nem kerülhető. Ez pedig a régóta emlegetett vízvezeték- és csatornahálózat létesítése. Ezt is el fogjuk intézni, mert azok nélkül az a bizonyos »Jövő Tatája« el sem képzelhető. Hogy tatai információm teljes legyen, még a község árvízkárai és szociális viszonyai iránt érdeklődtem. Amibe igen rövid, de annál örvendetesebb felvilágosítást nyertem: — Istennek hála, árvízkárunk nem volt. A lakosságunk 5 százaléka a nincstelen, akik között munkanélkül senki sincs. Aki dolgozni akar, giz nálunk talál munkát. A mezőgazdasági napszám 2—3 pengő között váltakozik. Dancz Ferenc. MINTATEREM: Budapest, Dorottya-u. 2. Tel. 182-428. Isten veletek, cimborák!... Nefelejts bokrétával ballagtak az idén a bencésdiákok Komárom, május 10. Ismét felzengett Komárom uccáin a régi’ nóta: Ballag már a vén diák... Ismét elindult egy ifjú csapat, ki az életbe, amelyet még nem ismer, a jövő felé, amit pedig senki emberfia nem láthat előre. Valóban, talán még sohasem döbbentünk rá úgy a jövő titokzatos voltára, arra, hogy ez a titokzatosság milyen nagy-nagy, talán szomorú valóságot hozhat ezeknek a csillogószemű, lángolóarcú fiataloknak, akik nótaszóval búcsúztak most az iskolától, mint éppen ezen az idei diákballagáson__ A nyolcadikosok szónoka azt mondta búcsúbeszédében, hogy az »élet útravalója« elkészült a számukra. A szónok hangja csengett, érces volt, a magabízás meg az akarat muzsikált benne. S nekünk, öregeknek, akik már a’z életből figyeltük, hallgattuk ezt a hangot, mintha a döbbenetünkre rámosolygott volna a hit. S hinni tudtuk, hogy ez a csillogószemű kis sereg elegendő »útravalót« rakott bele a tarisznyájába ahhoz, hogy az élet-úton megállja á helyéi s szebbé tegye a magyar jövendőt ! A NAP IS KISÜTÖTT A KEDVÜKÉRT... Persze, az idén is szenzációszámba ment a »ballagás«, — az egész város tudott róla már előre. Mindenki a gimnázium felé igyekezett szerdán délben, aki otthonmaradt, az az ablakban ült, ha azon az uccán lakott, amelyiken a menet elhaladt. S minden valószínűség szerbit az égick is tudomást szereztek a nagy eseményről: leragyogtatták Komáromra az édes tavaszi napsugarat is. Bizonyos, hogy a diákok DKW. BMW autók, DKW. Aráié. Tornax, Horex motorok körzetképviselete DoszIáI_és Lipscher gépműhely Komárom, Megye u. 18. Tel. 177. kedyéért cselekedték ezt, mert hosszú napok után ekkor takarodtak el először a felhők a város fölött... De megérte ez a kis ragyogás a napnak is, mert válóban: az idei ballagás különösen szép s feledhetetlen volt. Delet harangoztak éppen, mikor a két nyolcadik osztály búcsút vett osztályfőnökeitől s utoljára lépett ki a tanteremből. S lassan, komolyan megindultak a »hátramaradt« tanulók sorfala közt a díszterem felé. Elől a két osztályfőnök, Kocsás Károly s Szentkirályi Márton, mindegyiknél csokor virág. A díszteremben, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a szülők, Dobrovich Ágoston igazgató várta az osztályt. Bódis József a diákok nevében gyönyörű, szívigható szavakkal búcsúzott az iskolától s az igazgatótól. ígéretet tett társai nevében: a szebb magyar jövő meg nem alkuvó katonái lesznek mindnyájan. S szem nem maradt szárazon, mikor az égi hazába költözött, hőn szeretett volt osztályfőnök, Csapó Antonin emlékét idézte ... Aztán az igazgató búcsúztatta őket. Tihany váráról szólt, arról, akit nemrégen odarendelt az Isten s akinek a lelke most ideszáll, mert most is a gyermekeinek tekinti valamennyiöket. S az »útravalő« mellé még azt tanácsolta: hitük legyen erős s az akaratuk, s bízzanak mindig az Isten kegyelmében... Majd az osztály elénekelte a »Téged áldunk, Istenünk...« kezdetű éneket. KÉK NEFELEJTS, EL NE FELEJTS... Igen, az idei ballagásnak ez volt a mottója: egy apró nefelejts-bokréta. A gimnázium udvarán a legfiatalabb generáció, az első osztály állt sorfalat s mikor a nyolcadikosok a »Ballag már a vén diák...« hangjai mellett leértek a kapuba, mindegyiküknek egy-egy nefelejts-bokrétát adtak a kislányok, kisfiúk. Kedves, megható jelenet volt. Nemcsak maguk a búcsúzó nyolcadikosok, de az udvarra s az uccára gyülekezett közönség is könnyesen merengett el az apró kék virág szimbólumán ..,. S valami fölségesen szép volt látni, hogy az emlékezés virága szimbólumának mindjárt azok tettek hűséget, akik kapták: első útjuk a ballagó diákoknak a temetőbe vezetett, a volt osztályfőnök sírjához, aki, sajnos, nem érhette meg ezt az örömnapot. Kocsis Károly tanár könnyeket fakasztó, gyönyörű szavai kíséretében hullt rá az emlékezés nefelejtsvirág-esője Csapó Antonin osztályfőnök úr hantjaira... ... De a temetőkapu becsukódott s a holtak birodalmában csak a virágok hullatták sziromkönnyeiket. A nóta ismét felhangzott s a ballagó diákcsapatra már az 'élet mosolygott. Az élet a májusi napsugárban mosolygott rájuk: így jelentkezett előttük az első napon. Vajha ez a mosoly necsak a napsugárban mosolyogna ezután fölöttünk! (nf) Pünkösd vasárnap Az Egyetértés Munkásdalárda hangversenye az árvízkárosullak javára a Központi szállóban Már többször hírt adtunk lapunkban arról, hogy a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda holnap, május 12-én, pünkösd vasárnap este fél 9 órai kezdettel rendezi ez évben első hangversenyét, melynek teljes bevételét az árvízkárosultak országos segélyakciója javára ajánlotta fel. Az Egyetértés két évtizedes fennállása óta úgyszólván minden esztendőben rendezett hangversenyt, dalosdélutánt jótékony célra a közönség megértő támogatása mellett és most is bízik abban, hogy e nemes célú rendezése is meghozza a várt eredményt. A hangverseny műsorán az énekkar Szabados, Révfy, Ákom, Pápai-Molnár, Demény Dezső válogatott, nagysikerű karműveivel szerepel Krausz Mór kitűnő irányítása mellett. Erdős József Vért Vince ez alkalomra írt »Üj aratás felé« című megrázóerejű költeményét és Mécs László: ’■»Alázat« című versét szavalja a tőle .megszokott finom előadásban. D o b i s IIus és Langschádl László, e két jólismert, kitűnő műkedvelő hangulatos ének- és tánckettőst mutat be zenekari kísérettel. Bevezetőt mond és konferál a pöttömnyi kis Csizmán Iruka, mégpedig versekben. Ennyit a műsor ismertetéséről. Ebből világosan kitűnik, hogy úgy komoly zenei és prózai számokat, mint a könnyű, vidáman szórakoztató darabokat kedvelő kielégülést nyer a változatos műsor alatt. A táncot kedvelő fiatalság is megelégedéssel veheti a. rendezőség azon intézkedését, hogy két helyen, jazz- és cigányzene mellett lesz tánc, reggel 4 óráig. Bélepődíj személyenként csak 1 P, így kívánta a rendezőség lehetővé tenni, hogy a jótékony célt szolgáló hangversenyen a város lakosságának széles rétege anyagi megerőltetés nélkül részt vehessen. Felülfizetéseket köszönettel fogad és nyugtáz a rendezőség. ERTESITES! Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy özvegy Dózsa Józsefné vendéglőjét átvettem és kerthelyiség- 8T c 1 kibővítettem. Kérem a nagyérdemű közönség szives támogatását és bizalmát, melyet jó ételekkel, kiváló fajborokkal és figyelmes kiszolgálással kívánok viszonozni. Tisztelettel: Dózsa József vendégló's. 1306
