Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-05-11 / 19. szám

1940 május 11 KOMAROMI LAPOK 5. oldal. Több mini 800.000 pengős beruházás Tata programúján Készülőben van az idegeneken váró „Jövő Tatája" Több, mint 20 éves elszakítottság után a régi területéhez hozzájutott Komárom vármegyéinek igen sok olyan községe van, mely országos viszony­latban is igen számottevő. Kétséget nem szenved, hogy ezek között, a né­hány év előtt Tóváros és Tata közsér gokből egyesített Tatát illeti meg a legelső hely. Nemcsak lakosainak ma­gas lélekszáma (12.500 lakosa van), hanem egyéb, igen értékes, sőt nem ritkán egyedülálló adottságainál fog­va is igen jogosan aspirál Tata erre az első helyre. Aki nyitott szemmel járja be Tatát, csak a külső benyomá­sai alapján is az elragadtatás hang­ján kell, hogy nyilatkozzék a látottak­ról. Példaszerű rendezettsége, kifo­gástalan útjai, gyalogjárói, a minden­felé megmutatkozó tisztaság, a sok­sok természeti szépség, melyek meg­tekintése nem igényel nyaktöréssel fe­nyegető »turisztikai ügyeskedéseket, önkéntelenül az elragadtatás érzését váltja ki a szemlélőből. De hisz ezek a Komáromi Lapok olvasói előtt nem mennek újságszámba és nem akarom magamat Tata felfedezőjeként feltün­tetni, azonban Tatán járva kikíván­koznak ezek belőlem. Engem inkább olyan megismerések érdekeitek, me­lyek nincsenek Tata külső képére fel­írva, melyek csak a beavatottak előtt ismeretesek. Nevezetesen milyen ter­vek, szándékok hevítik Tata vezető­ségét a közeljövőt illetőleg. E célból Tóth Miklóst, Tata vezető főjegy­zőjét felkerestem hivatali helyiségé­ben és tőle, valamint Henzer Jó­zsef községi bírótól az alábbi felvi­lágosítást kaptam: Község-rendezés — Tatát és Tóvárost belügyminisz­teri rendelettel három év előtt egyesí­tették — mondotta a főjegyző. — Az egyesítést sok huza-vo;na előzte meg, mert az egyesítést egyik község sem kívánta. Ugyanis a községek tisztá­ban voltak azzal, hogy az egyesítés igen sok, felette költséges feladatot ró reájuk. De ha már megtörtént az egyesítés, ezeket a feladatokat meg is oldjuk és minden erőnk latbavetésével megteremtjük a sze­meink előtt lebegő »Jövő Tatáját«. Legelső teendőnk a már is megkez­dett községrendezés. — A községrendezés alatt nemcsak ’ uccáink, belső utaink kiigazítását, el­rendezését kell érteni. Sokkal na­gyobb dologról van szó. Tata és Tó­város ugyanis nem volt teljesen ösz­­szeépülve. Épen azon a részen, ínely az egyesített Tatának természetes köz­pontját képezi, lakatlan mező terül cl. Ezt kell lakott hellyé átalakítanunk és pedig olyanná, mely a községünk köz­pontjának valóban meg is felel. En­nek a területnek útját már megnyi­tottuk, a további munkálatok folya­matban vannak. Aki néhány hónap múlva megnézi ezt a helyet, él fog cso­dálkozni azon a változáson, ame­lyen az átesett. Iskolaügy. idegenforgalom. szociális kérdés — A legsürgősebben megoldandó közt szerepel a polgári leányiskolá­nak polgári fiúiskolával való kibőví­tése és ezzel kapcsolatban egy meg­felelő polgári fiú- és leányiskola épí­tése. A tovább el nem odázható kér­dések egyike: új mezőgazdasági nép­iskola létesítése. Ezenfelül elhatározta a képviselőtestület jegyzőlakás, kul­­túrház és új vágóhíd építését is. Mindezeknek a keresztülvitele számí­tásaink szerint 865 ezer pengő ki­adást jelent. Ebből 265 ezer pengőt állami hozzájárulás címén óhajtunk és remélünk megszerezni. így közsé­günket kereken 600.000 pengő terhelné. Ezt hosszú lejáratú amortizációs köl­csön felvétele útján szerezzük meg. Az évi 27.000 pengőt kitevő amortizá­cióból költségvetésünkbe felvett beru­házások amortizációjaként 21.000 P már szerepel, úgy hogy csak továb­bi évi 6000 pengőről kell gondoskod­nunk, ami az 50 százalékos községi pótadónak 55 százalékra való feleme­lését jelenti. — Igaz, hogy ezzel a községre 40— 50 éves lekötöttség keletkezik, de vi­szont igaz az is, hogy ezek a beruhá­zások nem pillanatnyi igényeket elé­gítenek ki, hanem több olyan intéz­ményt valósítanak meg, melyek a jö­vőbeni fejlődést célozzák. Nem sza­bad ezen felül azt sem szem elől té-: vesszteni, hogy igen számottevő, évi 5000-et meghaladó idegenforgalmunk volt eddig is. Községünk vitális érde­ke, hogy azt minden eszközzel felfo­kozzuk. Már pedig ezek a beruházá­sok ezt a célt is szolgálják. Meg kell még jegyeznünk, hogy ezek a beru­házások nem jelentenek megállást. Uj , jé KÖZPONT: Budapest, Aréna-ut 61. Tel. 298-820. Nem az a szándékunk, hogy most már a 40—50 év alatt semmit sem csiná­lunk. Ezek a beruházások csak alap­jai a jövő fejlődésnek. Van még egy igen fontos feladat, melynek megol­dása ideig-óráig elodázható, de el nem kerülhető. Ez pedig a régóta em­legetett vízvezeték- és csatornaháló­zat létesítése. Ezt is el fogjuk intéz­ni, mert azok nélkül az a bizonyos »Jövő Tatája« el sem képzelhető. Hogy tatai információm teljes le­gyen, még a község árvízkárai és szo­ciális viszonyai iránt érdeklődtem. Amibe igen rövid, de annál örvende­­tesebb felvilágosítást nyertem: — Istennek hála, árvízkárunk nem volt. A lakosságunk 5 százaléka a nincstelen, akik között munkanélkül senki sincs. Aki dolgozni akar, giz nálunk talál munkát. A mezőgazdasá­gi napszám 2—3 pengő között válta­kozik. Dancz Ferenc. MINTATEREM: Budapest, Dorottya-u. 2. Tel. 182-428. Isten veletek, cimborák!... Nefelejts bokrétával ballagtak az idén a bencésdiákok Komárom, május 10. Ismét felzengett Komárom uccáin a ré­gi’ nóta: Ballag már a vén diák... Ismét elindult egy ifjú csapat, ki az életbe, amelyet még nem ismer, a jövő felé, amit pedig senki emberfia nem láthat előre. Va­lóban, talán még sohasem döbbentünk rá úgy a jövő titokzatos voltára, arra, hogy ez a titokzatosság milyen nagy-nagy, ta­lán szomorú valóságot hozhat ezeknek a csillogószemű, lángolóarcú fiataloknak, akik nótaszóval búcsúztak most az isko­lától, mint éppen ezen az idei diákballa­gáson__ A nyolcadikosok szónoka azt mondta búcsúbeszédében, hogy az »élet útravaló­­ja« elkészült a számukra. A szónok hang­ja csengett, érces volt, a magabízás meg az akarat muzsikált benne. S nekünk, öre­geknek, akik már a’z életből figyeltük, hall­gattuk ezt a hangot, mintha a döbbene­­tünkre rámosolygott volna a hit. S hinni tudtuk, hogy ez a csillogószemű kis sereg elegendő »útravalót« rakott bele a tarisz­nyájába ahhoz, hogy az élet-úton megáll­ja á helyéi s szebbé tegye a magyar jö­vendőt ! A NAP IS KISÜTÖTT A KEDVÜKÉRT... Persze, az idén is szenzációszámba ment a »ballagás«, — az egész város tudott ró­la már előre. Mindenki a gimnázium felé igyekezett szerdán délben, aki otthonma­radt, az az ablakban ült, ha azon az uc­­cán lakott, amelyiken a menet elhaladt. S minden valószínűség szerbit az égick is tudomást szereztek a nagy eseményről: leragyogtatták Komáromra az édes tavaszi napsugarat is. Bizonyos, hogy a diákok DKW. BMW autók, DKW. Aráié. Tornax, Horex motorok körzetképviselete DoszIáI_és Lipscher gépműhely Komárom, Megye u. 18. Tel. 177. kedyéért cselekedték ezt, mert hosszú na­pok után ekkor takarodtak el először a felhők a város fölött... De megérte ez a kis ragyogás a napnak is, mert válóban: az idei ballagás különö­sen szép s feledhetetlen volt. Delet harangoztak éppen, mikor a két nyolcadik osztály búcsút vett osztályfő­nökeitől s utoljára lépett ki a tanteremből. S lassan, komolyan megindultak a »hátra­maradt« tanulók sorfala közt a díszterem felé. Elől a két osztályfőnök, Kocsás Ká­roly s Szentkirályi Márton, mindegyiknél csokor virág. A díszteremben, amelyet zsú­folásig megtöltöttek a szülők, Dobrovich Ágoston igazgató várta az osztályt. Bódis József a diákok nevében gyönyörű, szívig­­ható szavakkal búcsúzott az iskolától s az igazgatótól. ígéretet tett társai nevé­ben: a szebb magyar jövő meg nem alku­vó katonái lesznek mindnyájan. S szem nem maradt szárazon, mikor az égi ha­zába költözött, hőn szeretett volt osztály­főnök, Csapó Antonin emlékét idézte ... Aztán az igazgató búcsúztatta őket. Tihany váráról szólt, arról, akit nemrégen oda­rendelt az Isten s akinek a lelke most ideszáll, mert most is a gyermekeinek te­kinti valamennyiöket. S az »útravalő« mel­lé még azt tanácsolta: hitük legyen erős s az akaratuk, s bízzanak mindig az Is­ten kegyelmében... Majd az osztály el­énekelte a »Téged áldunk, Istenünk...« kezdetű éneket. KÉK NEFELEJTS, EL NE FELEJTS... Igen, az idei ballagásnak ez volt a mot­tója: egy apró nefelejts-bokréta. A gimná­zium udvarán a legfiatalabb generáció, az első osztály állt sorfalat s mikor a nyol­cadikosok a »Ballag már a vén diák...« hangjai mellett leértek a kapuba, mind­egyiküknek egy-egy nefelejts-bokrétát ad­tak a kislányok, kisfiúk. Kedves, megható jelenet volt. Nemcsak maguk a búcsúzó nyolcadikosok, de az udvarra s az uccára gyülekezett közönség is könnyesen meren­gett el az apró kék virág szimbólumán ..,. S valami fölségesen szép volt látni, hogy az emlékezés virága szimbólumának mind­járt azok tettek hűséget, akik kapták: első útjuk a ballagó diákoknak a temetőbe vezetett, a volt osztályfőnök sírjához, aki, sajnos, nem érhette meg ezt az örömna­pot. Kocsis Károly tanár könnyeket fa­kasztó, gyönyörű szavai kíséretében hullt rá az emlékezés nefelejtsvirág-esője Csa­pó Antonin osztályfőnök úr hantjaira... ... De a temetőkapu becsukódott s a holtak birodalmában csak a virágok hul­latták sziromkönnyeiket. A nóta ismét felhangzott s a ballagó diákcsapatra már az 'élet mosolygott. Az élet a májusi nap­sugárban mosolygott rájuk: így jelent­kezett előttük az első napon. Vajha ez a mosoly necsak a napsugárban mosolyog­na ezután fölöttünk! (nf) Pünkösd vasárnap Az Egyetértés Munkásdalárda hangversenye az árvízkárosul­lak javára a Központi szállóban Már többször hírt adtunk lapunk­ban arról, hogy a Komáromi Egyet­értés Munkásdalárda holnap, május 12-én, pünkösd vasárnap este fél 9 órai kezdettel rendezi ez évben első hangversenyét, melynek teljes bevéte­lét az árvízkárosultak országos se­gélyakciója javára ajánlotta fel. Az Egyetértés két évtizedes fennállása óta úgyszólván minden esztendőben rendezett hangversenyt, dalosdélutánt jótékony célra a közönség megértő támogatása mellett és most is bízik abban, hogy e nemes célú rendezése is meghozza a várt eredményt. A hangverseny műsorán az énekkar Szabados, Révfy, Ákom, Pápai-Mol­nár, Demény Dezső válogatott, nagy­sikerű karműveivel szerepel Krausz Mór kitűnő irányítása mellett. Er­dős József Vért Vince ez alkalomra írt »Üj aratás felé« című megrázóere­jű költeményét és Mécs László: ’■»Alá­zat« című versét szavalja a tőle .meg­szokott finom előadásban. D o b i s IIus és Langschádl László, e két jól­ismert, kitűnő műkedvelő hangulatos ének- és tánckettőst mutat be zene­kari kísérettel. Bevezetőt mond és konferál a pöttömnyi kis Csizmán Iruka, mégpedig versekben. Ennyit a műsor ismertetéséről. Ebből világo­san kitűnik, hogy úgy komoly zenei és prózai számokat, mint a könnyű, vidáman szórakoztató darabokat ked­velő kielégülést nyer a változatos mű­sor alatt. A táncot kedvelő fiatalság is meg­elégedéssel veheti a. rendezőség azon intézkedését, hogy két helyen, jazz- és cigányzene mellett lesz tánc, reggel 4 óráig. Bélepődíj személyenként csak 1 P, így kívánta a rendezőség lehetővé ten­ni, hogy a jótékony célt szolgáló hangversenyen a város lakosságának széles rétege anyagi megerőltetés nél­kül részt vehessen. Felülfizetéseket köszönettel fogad és nyugtáz a ren­dezőség. ERTESITES! Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy özvegy Dózsa Józsefné vendéglőjét átvettem és kerthelyiség- 8T c 1 kibővítettem. Kérem a nagyérdemű közönség szives támo­gatását és bizalmát, me­lyet jó ételekkel, kiváló fajborokkal és figyelmes kiszolgálással kívánok viszonozni. Tisztelettel: Dózsa József vendégló's. 1306

Next

/
Oldalképek
Tartalom