Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-06 / 1. szám
Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÄRSADALMI ÉS b ÖZGAZDASAGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 1. szám Szombat, 1940. január 6. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Az ú] év feladata El magyar, áll Buda még! HŐSI EPOSZ Komárom, január 5. A Mindenható segítségével szerencsésen beeveztünk az új esztendőbe s amikor előttünk az ismeretlen jövendő, szeretnők fellebbenteni azt a sűrű fátyolt, amellyel az Idő eltakarja az elkövetkezendő eseményeket. Emberi gyarlóság, hogy kíváncsian kutatjuk és találgatjuk az új év titkait, pedig tudjuk nagyon jól, hogy sorsunk és életünk a legnagyobb hatalomnak, az Istennek kezében van, az ő véghctctlcn akarata, bölcsessége és atyai gondoskodása irányít mindent a világmindenségben. És mégis foglalkoznunk kell a jövővel, mert az élet lüktető menetében mi is tovasodródunk és amint az elmúlt év számadásra kötelez bennünket, akként az új év teendőiről is gondoskodnunk kell. Az idő nem áll meg, vele az élet is tovább folyik s a nemzet is éli tovább az ő életét, melynek ereje új fejlődést nyit meg számára s az egész ország javára. t. A mai helyzetben talán t ‘-ónyos nehézségek akadályozzák, hogy a fejlődés a kívánt arányokban bontakozzék ki, azonban, ha a tőlünk távoleső okok miatt nem is érhetjük el nemzetünk érdekében folytatott munkánk teljes sikerét, ez nem zavarhatja meg népünk nyugalmát, egyetértését és fegyelmezettségét, mert amikor a válságos és háborús idők bizonyos hatással vannak a béke gondolatától áthatott Magyarországra is, a szilárd egység a legfőbb ellentálló erő a történelem viharaival szemben is. A nemzetnek, a hazának sorsát arra hivatott kiváló államférfiúk intézik, akik bölcsen kormányozzák az ország hajóját. Bízunk az ő tudásukban és kormányzói képességükben és bízunk a nemzet őserejében és hisszük, hogy a Magyarok Istene meg fogja oltalmazni minden bajtól hazánkat. Most, az új év elején a mi szűkebb hazánkról, Komáromról akarunk megemlékezni, a mi szeretett városunk sorsáról és jövőjéről. A két városrész egyesítése a nyár közepén szerencsésen megtörtént és a város vezetősége nagy lendülettel fogott a munkához. A vezetők legfőbb gondját a város anyagi helyzetének megszilárdítása képezi s a törvényhatósággal karöltve nagy odaadással fáradoznak ennek elérésén. Az egyesített város gazdasági helyzetét az elmúlt év második feléről szóló költségvetés nagy körvonalakban megmutatta, de tiszta képet az 1940. évi költségvetés fog nyújtani, amely a legteljesebb részletességgel tárja fel a város szükségleteit és bevételi forrásait. Bizonyos, hogy a költségvetés elkészítése súlyos munkát ad a számvevőségnek, mert bizony a szükséglet igen felszaporodott s ha a város a támasztott igényeket ki akarja elégíteni, nehéz gondot szerez a fedezet megtalálása, örömmel halljuk, hogy a szükségletek bizonyos irányban kevesbednek, mert a belügyminisztérium a városi nyugdíjasokat átvette a várostól s ezzel közel százezer pengő állandó kiadással csökkent a város szükséglete. Gróf Teleki Pál miniszterelnök újévi szózata a határokontűli magyarokhoz — január 5. Gróf Teleki Pál miniszterelnök újév napján délben megjelent a budapesti stúdióban és magyar, angol és magyarorosz nyelven rádióbeszédet intézett a külföldi magyarsághoz. A miniszterelnök szózatát lemezre vették s hétfő éjszaka kétszer sugározta ki a rádió irányítóadással Dél-Amerika és Észak-Amerika felé. A rádiószózat a következőképpen hangzott: — Magyarország népének nevében testvéri szeretettel üdvözlöm újév napján az óhazától távol és az államunk határain kívül élő magyarokat, New Englandlól Floridáig és a Pacificig. Kanadában, Brazíliában és mindenütt, messze és közel azokat, akik emlékezésből, azokat, akik vágyból idegondolnak, de azokat is, akik örömök vagy nélkülözések között elfeledtek volna már a magyar hazára Magyarország miniszterelnöke a múlt esztendő utolsó napjait Csicsón, gróf Kálnoky Sándor kastélyában töltötte. A község lakossága nagy szeretetettel vette körül a miniszterelnököt és spontán lelkesedéssel köszöntötte, bár ő kifejezte azt a kívánságát, hogy pihenni szándékozik és minden nyilvános fogadást s ünneplést mellőzni óhajt. Szilveszter napján részt vett a plébánia templomban a szentmisén, majd utána a plébánián meglátogatta Király József esperes plébánost, országgyűlési képviselőt, akinek lakásán a vendéglátó gróf Kálnoky Sándor kíséretében fogadta a község elöljáróságának és vezetőségének tisztelgését. Két óra hosszat elbeszélgetett velük és nagy megértéssel s szeretettel hallgatta a lakosság kívánságait, óhajait gondolni, — mert mindnyájan összetartozunk. Hallják és nyugodjanak meg: Él magyar, áll Buda még! Istenben bízva, erős akarattal, független erővel, bátor nyugalommal és a sok évszázados nemzeti lét bizodalmával állunk nehéz vártánkon a vergődő, harcoló Európa keUős közepén. Az ország a most befejeződött évben újra megnagyobbodott a ruszinok lakta három vármegyével. Sok új feladatot ró reánk az ország fokozatos megnagyobbodása, amelyeket hivatástudattal és szorgalommal igyekszünk teljesíteni. Szereteltel ápoljuk a határainkon túl lakó és a széles e világon elszórt, vérben vagy lélekben hozzánk tartozók érdekeit, halljuk és olvassuk szavaikat. Velük vagyunk különösen ezen a napon és érezzük, hogy viszonozzák érzelmeinket. és közvetlen szavakban adott bíztatást sok kérdésben a község képviselőinek s ezeken keresztül a csallóközi magyarságnak is. A közvetlen fogadás után a lakosság sorfala közt vonult vissza a kastélyba, melynek parkjában a levente ifjúság tisztelgését fogadta s mondott hozzájuk lelkesítő szavakat. A leventék lelkes ünneplés után díszmenetben vonultak el a miniszterelnök előtt, aki a legnagyobb elismerését fejezte ki a levente parancsnokok előtt a máris eredményesnek látszó kiképzésért. A község lakossága nagy örömmel tárgyalta a nagy élményt, hogy Magyarország miniszterelnökét köszönthette falai között és tapasztalhatta megértő közvetlenségét. A statisztika megszámolhatja valamely nép vagyonát, marháit, kincseit, aranyát, még népességét is, kiszámíthatja földje termő erejét s úgy vélheti, hogy ezzel megállapította erejét és gazdagságát. A gazdagság — meglehet — jódolog, de a gazdagság egyáltalában nem egyenlő azzal az erővel, melyet egy nemzet kifejthet. Nép, amelynek csak földje van, ezt a földet elveszítheti és akkor elkallódik más népek sodrában. Nép, amelynek aranya temérdek, megraboltatik és megszűnik nép lenni. Izrael népe föld nélkül való voltában, teljes szegénységben, a pusztában való vándorlás alatt a kapott isteni törvény által lett nemzetté. Az inkák népe még uccáit is arannyal rakta ki. Aranya elvétetvén, maga is eltűnt a föld színéről. Karthágó valaha a föld leggazdagabb tengeri kereskedő országa volt, engedélye nélkül római ember »még a kezét sem moshatta meg a tengerben« s városa elpusztíttatván, csak hamva maradt, népéből, nyelvéből semmi, szellemé bői csak a földmívelésről írott törvényei maradtak meg. Van valami erő és gazdagság, melyet a csak anyagiakkal számoló észre sem vesz, s ami mégis a nemzetnek elvehetetlen kincse, ami által a nép elpusztíthatatlan: a nép szelleme és a nép szellemének alkotásai. Amely népnek van szelleme és szellemének elmulhatatlan alkotása, annak ígérete van — nem az örökös nyugalomra, mert erre egyetlen nép sem kapott ígéretet, — hanem a feltámadásra. A nép mindaddig élő nemzet, míg hű marad saját szelleméhez és szellemének alkotásaihoz. A nép, mely hősi nemzoti éneket, isteni törvénykönyvet szólaltatott meg, mindig számíthat a végleges és döntő győzelemre. Vájjon feltámadt volna-e a görög nemzet a török áradat alól, ha nem lett volna hősi története a valóságban és a nagy nemzeti époszokban? Vájjon a németség nem ágazott volna apró törzsekké, ha nincsenek Nibelungjai? Ha nincs Siegfriedben közös és örökös eszményképe? Vájjon nem a virgi-Gróf Teleki Pál miniszterelnök a Csallóközben Az új költségvetés fog irányt Szabni a város további vezetésének. Komárom fejlődési lehetősége rendkívül nagy s ez a körülmény hozza magával, hogy arra törekedjék, hogy a fejlődés legelső feltételét: a íakáskérdést minél előbb megoldja. Már a felszabadulás első napjaiban nyilvánvalóvá lett, hogy Komáromban elképzelhetetlen lakásínség uralkodik. Az akkori vezetőség mindent elkövetett, hogy ebben a tekintetben a városba helyezett katonatisztek és a városban felállított különböző közhivatalok megfelelő hivatalos helyiségekhez és tisztviselőik alkalmas lakásokhoz jussanak, ez azonban nem sikerült. A helyzet még ma sem változott s ezért szükséges lesz ebben az évben olyan lépéseket tenni, amelyek a kérdést, ha csak részben is, de megoldják. Mint tudjuk, a város vezetősége, élén a polgármesterrel, komoly tervekkel foglalkozik e tekintetben és reméljük, hogy a tervek nem maradnak megvalósulás nélkül. Az építkezést valakinek cl kell kezdeni s ha maga a város jár elől jó példával, bizonyára a magántőke is meg fog mozdulni. Másrészt pedig a nagy munkanélküliségen is hathatósan segít a város. Tekintettel arra, hogy a város gazdasági egyensúlyának helyreállítása sok munkával jár, igen szép teljesílmény lehet emellett a lakáskérdés sikeres megoldása. Komárom jövő kialakulásának alapjait most kell lerakni, vagy legalább is elkezdeni. És ez nemcsak a gazdasági helyzetnek megszilárdítása lehet egyedül, bár tagadhatatlan, hogy rendezett pénzügyi viszonyok között minden terv megvalósítása könnyebb lesz, — hanem azoknak a feladatoknak elvégzése is, melyek a város kulturális intézményeinek fejlesztése érdekében elkerülhetetlenek. Ez az év még szigorú lesz, de reméljük, hogy a nehézségeket le fogjuk küzdeni és a munka eredményt hoz városra és lakosságra egyaránt. Minden olyan törekvés, mely a város boldogulására, lakosai jólétének fokozására irányul, a legteljesebb támogatásra érdemes és ha a város vezetősége és polgársága öszszefog, nem marad el az eredmény. Még bizonyos áldozatoktól sem szabad visszariadnunk, Komárom jövője megérdemli, hogy dolgozzunk érle. Az új esztendő hozza meg Komárom számára a fejlődés kezdetét és uralkodjék polgárai és lakossága között egyetértés, testvéri szeretet, hogy közös akarattal segítsék nagyratíivatott városunk sorsának előbbrevitelét.
