Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-01-28 / 4. szám
Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanadik évfolyam 4. szám Szombat, 1939. Sanuag 28 Alapította: néhai TUBA JÁNOS. _ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Kereskedelmi- és iparkamarát Komáromnak 1 JAROSS ANDOR miniszter készséggel támogatja a mozgalmat. Magyar közigazgatás a városnál. — A katonai kórház lebontása. Komárom, — január 27. A komáromi kereskedők és iparosok között mozgalom indult meg a kereskedelmi és iparkamarának Komáromban való felállítására. A pozsonyi kamarához larlozó csallóközi és a Kis-Duna felelt elterülő felszabadított pozsonyi és nyitramegyei, barsi-honti érdekeltségnek legmegfelelőbb központja Komárom, mely minden oldalról könnyen megközelíthető s amelynek fekvése a felszabadított területen a legalkalmasabb ezidőszerint. A többi magyar város, sajnos, a határhoz közel esik, ami akadályul szolgál ezeknek a városoknak további fejlődésére. Ezt Komárom tudja legjobban, amely 20 éven keresztül mint határváros érezte a bizonytalanság minden szenvedését s amelynek fejlődési lehetősége a legnagyobb fokban redukálódott. A Komáromi Kereskedelmi Grémium és a Járási Iparlásulal közös memorandumban foglalta össze azokat az érveket ,amelyek amellett szólanák, hogy > az iparkamara csakis Komáromban állítható fel, mert nemcsak az érdekeltsége nagyobb és jelentősebb, mini a többi városé, hanem mert a vármegyéhez tartozt területen lakó tekintélyes számú ke: reskedők és iparosok is Komáromban találják meg érdekvédelmük teljes kielégítését. A két érdekképviselet január 19-én, az országos kongresszus napján memorandummal fordult Jaross Andor felvidéki miniszterhez, akit az ügy támogatására kértek fel. Az érdekképviseletek nevében Zechmciszter Sándor grémiumi miniszteri megbízottból és Czibor Géza ipartársulati elnökből álló küldöttséget F ü 1 ö p Zsigmond polgármester vezette Jaross miniszter elé, aki a küldöttséget igen szívélyesen fogadta és az előterjesztett kérelemre a legkészségesebben kijelentette, hogy támogatni fogja az érdekeltséget a kereskedelmi és iparkamarának Komáromban leendő felállítására irányuló törekvésében. Jaross Andor miniszter elismerte, hogy Komárom kereskedőinek és iparosainak jogos a kérése s Ígéretet tett, hogy az illetékes minisztériumban megteszi a kellő lépéseket. Mint már múlt heti számunkban jeleztük, a két Komáromnak egyesülésére nézve is megtétettek az első lépések. A két város megállapodott abban, hogy a jobbparti városrész fogalmazó tisztviselő kara minden nap itt, a balparti városban teljesít szolgálatot ' f s ezzel a magyar közigazgatást belezeti a régi városházán is. A tisztviselők hétfőn kezdték meg működésüket olyképen, hogy minden nap két tisztviselő dolgozik a balparti hivatalban. Csukás István dr. városi főjegyző, Vizkelety Sándor dr. városi tanácsnok, Sül ácsi k László dr. városi aljegyző és Réthelyi Gyula dr. fogalmazó végzik az előadói teendőket és intézik a különböző ügyeket. Ez az intézkedés az első lépés az ratifikációhoz, amelynek minélelőbb be kell következnie. A városfejlesztés céltudatos politikája legelső sorban arra irányul, hogy közmunkát végeztessen, amelynél nemcsak a város rendezését érheti el, hanem — ami nagy fontosságú, — a nagyfokú munkanélküliségen is enyhíthet. Ezt |a célt szolgálja annak a tervnek keresztülvitele, mely az ósdi s minden egészségügyi követelményt nélkülöző katonakórház lebontásával nyert terület beépítésére irányul. Ebben az ügyben Fülöp Zsigmond polgármester memorandumot nyújtott be a honvédelmi miniszterhez és Bar tál Iván főispánnal együtt személyesen is eljárt az illetékes ügyosztályban. Itt akkor nem nyert az ügy végleges elintézést, sőt bizonyos akadályok merültek fel a terv megvalósításánál. A város azonban nem ejti el a tervet, aminthogy a főispán is napirenden tartja a kérdést. Barlal főispán a napokban egy távirati megkereséssel fordult vitéz I m r é d y Béla dr. miniszterelnökhöz, akit felkért a polgármester memorandumának támogatására és az ügy kedvező elintézésének előmozdítására. Mint értesülünk, ebben az ügyben ma, szombaton délelőtt egy katonai bizottság érkezik a honvédelmi minisztériumból Komáromba és itt a főispánnal és a város vezetőségével megbeszélést folytatnak. Hisszük, hogy a megbeszélésen a városunkra nagy hordcrővel bíró kérdés olyan stádiumba kerül, amely remélhetővé teszi annak végleges s Komárom javára szolgáló megoldását. A komáromi postahivatalban éjjel-nappal szolgálatban van a távíró és távbeszélő A fölszabadult Felvidéken megnyílt postahivatalok távíró és távbeszélő szolgálati idejét a következőképen szabályozták : A kincstári postahivatalok: Beregszász, Érsekújvár 1, Kassa 1 és 2, Komárom 1, Léva, Losonc, Munkács, Rimaszombat és Ungvár 1 folytonos éjjel-nappali szolgálatot tartanak. Dunaszerdahely, Érsekújvár 2, Ipolyság, Kassa 3, és Rozsnyó 7 órától 21 óráig tart szolgálatot. A postamesteri hivatalok közül: Csap, Cseklész, Csíz, Feketeardó, Fülek, Galánta, Királyhelmec, Párkány, Párkánynána pályaudvar, Somorja, Tiszaújlak, Tornaija és Vágsellye 7 órától 21 óráig tartanak szolgálatot. Feled, Gács, Ipolypásztó, Köbölkút, Nagysurány, Ögyaíla, Pelsőc, Rimaszécs, Szene, Szepsi és Zseliz hétköznap 8-tól 18 óráig, vasár- és ünnepnapon 8-tól 11 óráig és 14-től 15 óráig tart szolgálatot. A többi föl nem sorolt postahivatalok hétköznap 8-tól 12 óráig és 14-től 15 óráig tartanak szolgálatot. Mindama postahivatalok, amelyek szolgálati ideje nem tart 21 óráig, mind hétköznapon, mind vasár- és ünnepnapon 20 órától 21 óráig rendes távbeszélő szolgálatot tartanak. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Honvédségünk Komárom, — január 27. A trianoni béke sorvasztó bilincsei közölt legszomorúbb sors jutott Magyarország honvédelmének, amelyet egyszerűen gúzsba kötöttek. Magyarországnak még annyi katonát sem volt szabad tartani, amennyi a belső rend fenntartására elég lett volna s ezt a néhány tízezer katonái is, mint zsoldos hadsereget tarthatta fenn az ország. Nem tekintve azt, hogy a magyar államra ezzel igen nagy terhet zúdítottak, a megengedett csekély létszámú csapatok a rend fenntartására sem voltak elégségesek. A kisantant mesterkedése folytán egy időben, nem is olyan régen, még gondolni sem lehetett arra, hogy Magyarország saját hadsereggel rendelkezzék, s csak a legutolsó évben enyhült a nyomás a nagyhatalmak közbelépésére, amelyek végre belátták, hogy milyen veszedelmes helyzetbe kerülhetne Magyarország egy újabb világháborúban, amelybe legnagyobb óvatossága és körültekintése mellett is belesodródna, ha egyszer az emberi indulatok fékeniartása fiaskót vallana. A hatalmi erők elosztódásn a konfliktusok megoldásánál feltétlenül érintené egész Középeurópát, ez pedig azt jelenti, hogy a dunai államok egyformán veszélyeztetve lennének háború esetén. Ez pedig megköveteli a legteljesebb felkészültséget. Ősidőktől kezdve harcosnép volt a magyar, vitéz katonanemzet, melynek ősei karddal szereztek hazát a Duna- Tisza közén s karddal tartották fenn azt az országot, melyben laklak és éltek. A magyar nemzet katonai erényei bármely más nemzet katonafiai erényeivel kiállják a legnehezebb versenyt s vitéz magatartásukkal a háborúban világszerte híressé és elismertté tették nevüket. Milyen kifejezhetetlen megaláztatás volt erre a di-. cső nemzetre nézve, hogy ilyen büntetéssel sújtották s milyen alsórendű okok hozták létre ezt a semmivel sem indokolható intézkedést, amelyet minél behatóbban vizsgáltunk, annál erősebb leli a meggyőződésünk abban a tekintetben, hogy a békedikiátum eme rendelkezése lulajdonképen leplezte azt a félelmet, amelyet a bátor Ós vitéz magyar katona iránt legyőzhetetlen ösztönből éreztek a hirtelen felcseperedett új államok. A világháború legelső katonája voll a magyar, ezt a véle szembe 1 áiló ellenség is gyakran kifejezésre juttatta, mert hiszen saját magán érezte azt a fölényt melyet a vitéz magyar hadsereg nagyszerű haditettei során bizonyított be az egész világnak. Végre meglazult a béklyó és Magyarország újra megszervezi hadseregét, amely minden ízében nemzeti és magyar lesz s amelynek szelleme, felkészültsége és felszerelése méltán fogja szolgálni a nemzetet és hazát s amely bátran felveheti a versenyt Európa legmodernebb hadseregével. A képviselőházban lefolyt ama vita, amely a honvédelmi törvényjavaslat fölött megindult s amelynek egyik kimagasló pontját Barlha Károly honvédelmi miniszter nagyszabású beszéde alkotta, olyan komoly és színvonalas volt, amilyen csak azoknál a javaslatoknál szokott lenni, amelyek az egész nemzet közös érzésének és közös érdekeinek adnak hangot s amen lyek az egész nemzet boldogulását vannak hivatva előmozdítani. Ez a honvédelmi javaslat, mely az ország védelmét szolgálja elsősorban, a hadkötelezettség visszaállítását jelenti s ha nagyobb áldozatokat kíván is a nemzettől, mint az eddigi zsoldos hadsereg fenntartása, mely semmiféle irányban sein felelt meg az állam1 és haza érdekeinek, — akkor is üdvözölnünk kell, mert általa Magyarország biztonságát és tekintélyét egyaránt növeljük s a világ nemzetei előtt számunkra nagyobb megbecsülést biztosítunk. Az ország jövője, boldogulása függ a jó hadseregtől, amely támasza és élő ereje a nemzeti gondolatnak, előmozdítója a nemzet törekvéseinek és fejlődésének. A nemzeti hadsereg, melyet forró szeretet kapcsol a hazához, kiválóan képzett tisztikarával és fegyelmezett, jól felkészült legénységével védője és megtartója az országinak s nemcsak bent, hanem künn is mindenkivel szemben biztosítja a harozottságot és egységes erőt és tiszteletet parancsol a Duna és Tisza között élő, nagy történelmi hivatásra teremtett magyar nép iránt. A nemzeti hadsereg fejlesztésére minden eszközt fel kell használni s az áldozatoktól sem szabad visszariadni, mert a honvédelemnek a nemzet jövője szempontjából felbecsülhetetlen jelentősége van. A javaslatot a képvi-i selőház egyhangúan elfogadta s az egész ország határtalan öröme jut kifejezésre ebben a határozatban. Legyen ez a hadsereg mindnyájunk dísze és büszkesége, hogy bármilyen idők következzenek is be, bátran számíthassunk vitéz honvédeinkre, akik a haza szabadságának megvédésében és függetlenségünk megtartásában mindenkor lelkesen készek harcolni és győzni. A szent célért való küzdelem legszebb jutalma a nemzet hálája és szeretete lesz, melyet a haza minden fia érez derék honvédőink iránt.
