Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-06-24 / 25. szám
Lapunk mai száma a jövő háti budapesti rádióműsort hozza Hatvanadik évfolyam__________________ 25. szám_______ Szombat, 1939. júniws 24 Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAAL GYULA Dr. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A kormányzót, a honvédséget, a Felvidék és Kárpátalja hű népét ünnepelve egyhangú lelkesedéssel mondta ki a képviselőház a felvidéki képviselők behívását és Kárpátalja visszacsatolását külön törvényjavaslat beterjesztésére. A kormány felhatalmazást kap arra, hogy a kárpátaljai területekre vonatkozóan a törvényhozás további rendelkezéséig megtehesse azokat a rendelkezéseket, amelyek a kárpátaljai területek közigazgatásának törvénykezési stb. rendszerének az ország rendszerébe való beillesztése végett szükségesek. Ezek a rendelkezések megtehetők akkor is, ha egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznának; ilyeneket féléven belül be kell mutatni az országgyűlésnek. ...SZERETET, BIZALOM VARJA A KIPRÓBÁLT FÉRFIAKAT... A két törvényjavaslatot szerdán, hin. 21-én tárgyalta a képviselőház. A r vártok részéről történt felszólalások-« ban minden pártban kifejezésre jutott az öröm a visszacsatolás felett és a javaslatokat valamennyi párt egyhangúan elfogadta. Benkő Géza előadó ismertette a felvidéki javaslatot, aki előadta, hogy ideiglenesen gondoskodni kellett arról, hogy a képviselőház vitaihaló csonkasága megszűnjék és hogy a most megnyílt országgyűlés munkájában a visszacsatolt területek képviselői mielőbb részt vehessenek. A törvényjavaslat 26 főben állapítja meg a meghívható képviselők számát. A javaslathoz elsőnek Vágó Pál nyilaskeresztes szólt, aki elfogadta a javaslatot. A Magyar Élet Pártja nevében Bárczay János képviselő beszélt aki a következőket mondotta: — A magam részéről és pártom részéről a legnagyobb szeretettel üdvözlöm az előttem fekvő törvényjavaslatot azért, inert abban felvidéki testvéreink meghívásáról és a magyar törvényhozásban való részvételről van szó, akikkel lelki kapcsolataim az elmúlt húsz esztendőn keresztül egy pillanatra sem szakadtak meg. — Azt hiszem, nincsen olyan magyar ember közöttünk, aki az összeomlás és az azt követő trianoni békediktátum után egy pillanatig is beletörődött volna abba, hiogy ezeréves magyar hazánkat megcsonkították és azt hiszem nincs egyetlenegy olyan becsületes és tisztességesen gondolkozó magyar ember sem közöttünk, aki a trianoni békediktátumot és hazánknak ezt követő megcsonkítását egy pillanatig is véglegesnek hitte és elismerte volna. (Úgy van, úgy van! — felkiáltások a Ház minden oldalán.) Ebből kifolyóan nem hiszem, hogy akadna egyetlen olyan magyar ember is, aki azt a lelkikapcsolatot, azt a közösséget, amely egy évezrednek vérzivatarain, megpróbáltatásain keresztül összekapcsolt a tóajgyar hazában élő mindéin egyes polgárt nemzetiségre való tekintet nélkül, nem hiszem, hogy akadt volna itt lés a határokon túl egyetlen egy olyan magyar, aki ezekben a megpróbáltatásokban és súlyos időkben ne érezte volna, hogy ; az egész nemzet visszafojtott lélegzete, az egész nemzet szíve dobogása és az egész nemzet akarása kíséri őket azon az úton, amely úton az új magyar élet felépítését tűzték ki célul. Úgy érzem, hogy mi mindig egyek voltunk, úgy érzem, hogy a trianoni határ egy pillanatra sem választott el bennünket egymástól. (Úgy van! úgy van!) Úgy érzem, hogy munkánkban is a csonka hazában annak kellett vezérelnie bennünket* hogy előkészítsünk egy olyan új magyar életet, amelyben a hazához tartozó minden magyar és azok a területek is, amelyek pillanatnyilag elszakadtak, helyesebben amelyeket elszakítottak tőlünk az ő megkérdezésük nélkül, egyek legyenek és egyek maradjanak. Mindnyájan azon dolgoztunk és dolgozunk a jövőben is, hogy ebben a hazában olyan életet építsünk ki politikailag és gazdasági téren egyaránt, amely magyar életben a mi visszatérő testvéreink megtalálják azt, amiért két évtizeden át a legnagyobb megpróbáltatásokkal, veszélyekkel és elnyomatással szembenézve küzdöttek. — Mindnyájunk lelkében nem a csonka haza, hanem az ezeréves integer Nagy-Magyarország, a boldog nagy magyar nép jövendője él. (Úgy van, úgy van!) A továbbiak során rámutatott arra, hogy a javaslat lényegében ugyanaz, mint az elmúlt évi volt, amely kimondotta azt, hogy Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.59 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Testvéri egységben Komárom, — június 23. Rövid néhány hónap alatt két jelentős területet ölelt keblére a drága anyaország, hogy soha többé el ne szakadjon tőlük. A Kismagyaralfölddel egykapcsolt Felvidék magyar lakossága és a Kárpátalja hűséges népe immár egybeolvadt Magyarországgal és minden igyekezetével arra törekszik, hogy hasznos és odaadó államfenntartó elemévé váljék mindkét terület lakossága az ezeréves hazának. Szeretettel öleli magához Magyarország a felszabadult országrészeket, melyek örömmel munkálkodnak megerősödésért és történelmi határainak mielőbbi visszaállítássíért, s ha csonka is még a haza, erős bittel hisszük, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani, mert a magyar igazság győzni fog. Ebben a győzelemben pedig benne foglaltatik az ország feltámadása is, amint szétválaszthata liánul benne foglaltatik a nemzet és az ország egysége, amelyek a virágzás és boldogulásnak alapföltételei. A régi nagysághoz jelentős lépésekkel közeícüik Magyarország, amelyet fényesen bizonyítanak azok a történelmi események, amelyeknek a törvényhozás mindkét háza a napokban színhelye volt s amelyek törvényesen is megpecsételték a Felvidék és Kárpátalja visszatérését. Az efeletíi őszinte örömnek legelsősorban a Kormányzó úr adott kifejezést ünnepi megnyitó beszédében, melynek nemcsak a házban, hanem az egész világon megragadó hatása volt s amelyről még ma is elragadtatással írnak a világsajtó legjelentékenyebb lapjai. De az egész ország egyhangú lelkesedéssel, igaz testvéri szeretettel fogadta a felszabadult területek lakosságát, a hitében és magyarságában meg nein ingott felvidéki magyarságot épen úgy, mint a megszállás ideje alatt is híven és ragaszkodással kitartolt derék mién népet. Akik az országgyűlés két házában felszólaltak a vonatkozó törvényjavaslatoknál, valamennyien arról tették tanúságot, hogy az ország megnagyobbodását nagy boldogsággal fogadják és ennél a kérdésnél megsemmisülték a világnézeti különbségek, a legteljesebb egység és egyetértés uralkodott. A testvéri szeretet ünnepélyes megnyilatkozása domborodott ki a törvényhozás mindkét házában. Távol áll tőlünk, hogy ezt a felszabadult lakosság iráni megnyilvánult örömteljes hangulatot magunk részére ki akarnánk használni, de tartozunk az igazságosságnak és tartozunk a nemzeti becsületnek azzal, hogy kijelentsük: ez a meleg testvéri szeretet igen jól esik nekünk, felszabadított magyaroknak, akiknek ereznünk kell, hogy az alatt az idő alatt, amióta ismét itthon vagyunk, bebizonyítottuk azt, hogy testvéreink becsülésére érdemesek vagyunk, önérzettel írjuk le ezt, mert azt mindenkinek el kell ismerni, hogy az a nép, mely húsz kemény esztendő alatt az elnyomatás idejét szenvedte végig, a lelki poklok és a testi sanyargatások között is azzal a rendületlen hittel ébredt egyik napról a másikra, hogy az igazságnak győznie kell és azon a helyen is, melyre bal-Komárom, — június 23. Gróf Teleki Pál miniszterelnök és a kormány tagjai a képviselőház hétfői ülésén terjesztették be a visszacsatolt területek képviselőinek behívásáról és Kárpátalja visszatéréséről szóló törvényjavaslatokat. A felvidéki képviselők behívásáról szóló javaslat szerint addig, amíg a felvidéki területeken képviselőválasztás megtartása lehetséges lesz, országos határozattal a miniszterelnök indítványára a képviselőházba meghívja azokat, akiket a visszacsatolt területek lakossága szenátorokká, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megválasztott és akiket a magyar pártok lajstromain pótképviselővé választottak. A meghívottak száma legfeljebb 26 lehet. A képviselőválasztások megtartásáról 1940. június 30-ig gondoskodni kell. »A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területnek az országgal egyesítéséről« szóló javaslat, amelyet nemzetiszin keretben nyomattak ki, bevezető részében bensőséges örömmel üdvözli visszatért, sokat szenvedett, hűséges fiait. A törvényjavaslat jóváhagyólag tudomásul veszi a kormány 1939. márciusi intézkedéseit, a honvédségnek önfeláldozó lelkes kötelességteljesítéséért elismerését fejezi ki s kimondja ,hogy a törvényhozás a birtokhavett területeket a magyar állam területéhez visszacsatolja. A törvényjavaslat gondoskodik a kárpátaljai képviselők meghívásáról. Számuk legfeljebb tíz lehet. Az élethossziglan kinevezhető felsőházi tagok száma 46-ra emelkedik. Utasítást kap a minisztérium, hogy a kárpátaljai területeken a képviselőválasztások megtartásáról 1940. június 30-ig gondoskodjék. Külön szakasz rendezi a kárpátaljai lakosok állampolgárságának ügyét, másik szakasz utasítást ad a miniszterelnöknek Kárpátalja önkormányzatának szabályozásáról sorsa állította, nemzetéért és a szívében féltve őrzött hazájáért kell dolgoznia. A szenvedések napjai nemcsak türelemre tanították ezt a népet, hanem kitartásra is, melyben megedződve, mindenkor és mindenütt a szent célért lángolt és ezért élt. A magyar haza nagy feladatainak elvégzésére irányuló munkában teljes odaadással akar résztvenni a viszszacsatolt területek népe és nem kíván mást, mint megértést és szereltetet s a magyar élettérben megfelelő munkahelyet, hogy a közös oltár előtt áldozhasson édestestvérével annak a szent célnak szolgálatában, melyet el kell érnie az ezeréves Magyarországnak. A törvényhozás házaiban lezajlott történelmi események biztató erőt kölcsönöznek a mi képviselőinknek és nekünk is, a közkatonáknak árra, hogy a reánk váró kötelességeket híven teljesítsük és közremunkálkodjunk minden téren az ország felvirágoztatására irányuló feladatok megvalósításában. Az a hatalmas munkaprogram, melyet gróf Teleki Pál miniszterelnök ismertetett az országgyűlésen, elég teret nyújt arra, hogy dolgozzunk. Ennél a programnál mindenki megtalálhatja azt a feladatot, melynek megoldását tehetsége és rátermettsége folytán előmozdíthatja, a becsületes elhatározás, a kötelesség lelkiismeretes teljesítése, a felelősség tudata és a bátor akarás lendítő ereje elmaradhalallan feltétele a sikeres eredménynek, ezek birtokában hasznára és üdvére válhatunk a hazának s a nemzetnek. A testvéri bizalom és testvéri szeretet álljon őrt mindvégig mellettünk, hogy győzelmes legyen a küzdelem és eredményes a munka, melyet szeretett hazánkért folytatunk. F. Zs.
