Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-06-03 / 22. szám

mmm__mmt_—— m__hmMMMMMM_ 1Ö39. jÚllÍUS 3. Nagyszámú küldöttség rótta le a komáromiak háláját Pannonhalmán Itt van ez a műkedvelőgárda. Tessék adni ennek a gárdának kétezer... Kondor ijedten rándult össze. — Nem bánom, ezer... Kondor arca felderüll. Belevágott Szilárd beszédébe: — Mondjunk végösszeget, pontosat s megmásíthatatlant: ötszáz korona a műkedvelő egyesület javára. Szilárd ismerte az emberét. Még ezt is szép összegnek találta: — Rendben van. Kezet rá. Én két hétig hallgatok, ön két hét alatt küld ezeknek ötszáz koronát. Előre is meg­mondom. nem lehetetlen, hogy zsarol­ni fogom, még ölszázért fogok egyszer jelentkezni és akkor az iskola nevében beszélek. — Hát, majd valamikor, jövőre, le­het ... — könnyebbült meg Kondor s visszaült a helyére. Azon gondolko­zót!. össze tudjam szedni az ötszáz ko­ronát ezektől a várható kliensektől úgy, hogy a zsebe ne bánja meg. Szilárd, a laptudósító vörösen s pléh tatlankodva ült vissza a helyére. Nem állta meg, hogy Liptánszky Istvánnak el ne mondja a dolgot. Liptánszky elké­pedve hallgatta. — S meg fogja adni? — Nem, — felelt igen határozottan Szilárd. —* fnem adja meg. S megint mi veszítünk, mindig mi veszítünk, a gavallérok, a hiszékenyek, akik bízunk az ilyen Ígéretekben, fegyverszünetünk értékesebb, mint a béke s Kondor, meg a többiek a mi jóhiszeműségünk­ben bíznak tovább is. szónokolnak, ígérnek, semmit sem. adnak meg s mi, szelíd s kedves magyar bárányok szol­gálhatjuk a kíséretet ehhez a konoert­­hez. Kondor elf elejti, én is elfelejtem s ki veszít? A templomfelügyelő ott. Szilárd asztalra borult, sírt. Komárommegyei Hitelbank rt. Mit kívánnak a Komáromban megfordult idegenek? A kívánságokat könnyű teljesíteni 1 Nem panaszkodhatunk, idegen­­forgalmunk ugyancsak nekilendült úgy, hogy nem egyszer kevés az ide­genvezetőnk. Sok iskola bejelentés nélkül érkezik hozzánk, amikor már nehéz megfelelő kalauzról gondos­kodni, de hát városunk nem olyan nagy, hogy el ne lehetne benne iga­zodni. Akárki szívesen ád fölvilágosí­­tást. Az itljárt idegenek általában azon csodálkoznak, hogy a Nagyduna és a Vágduna összefolyásához vezető út még mindig el van zárva, holott oda minden idegen szívesen kisé­tálna, hogy lássa az összefolyást, a két különböző színű, hatalmas víztömeg összeomlásét és hogy el­mondhassák, hogy a Csallóköz ke­leti csúcsán állnak. Az ideérkező idegenek kérik, hogy a villanygyár bejárata melleit lévő kapu kinyittassák, hogy a két folyó összeomláséhoz vezető út sza­bad legyen. Ennek a kérésnek a teljesítése sem­mi akadályba nem ütközik és kérjük a vezetőséget, hogy ez irányban sür­gősen intézkedjék. A hozzánk érkezők legtöbbször liosz­­szú utat tesznek meg és a város­ban a járás is elég fárasztó. Emiatt különösen feltűnik nékik az utcákon, tereken és a sétatéren, a Duna­­parton a padok hiánya. Különösen érzik ezt a sétatéren, ahol se ven­déglő, se padok nem enyhítik a fá­radalmakat. Tudjuk, hogy a város a sétatéri padok készítését elrendelte, kér­jük a megrendelést megsürgetni, hogy a sok ezer és ezer idegen ne panaszkodjék ránk azzal, hogy mi idecsalogatjuk őket és a kényelem legelemibb követelményét se ad­juk az idefáradságuk viszonzásul. Egy idegenvezető. A húszéves cseh megszállás alatt nemcsak Komáromnak, de az egész Felvidék magyarságának úgy keresz­tény, mint nemzeti tekintetben egyik bevehetetlen fellegvára volt a komá­romi főgimnázium és az azt vezető Szent Benedek-iend. Egyetlen magyar­nyelvű középiskolája volt ez a levitéz­­lett köztársaságnak, ahol a magyar nyelv mellett a magyar szellem is érvé­nyesülni tudott, ez az intézet volt az egyetlen a Felvidéken, ahol a keresz­tény eszme az ifjúság nevelésében érvényre jutott, a hivatalos felsőbb­­ség tetszése és akarata ellenére is. Mind­ez csakis úgy volt lehetséges, hogy az intézet vezetése annak a rendnek a kezébe volt letéve, amely hazánkban 900 esztendő óta megszakítás nélkül a keresztény magyar szellem hirdetője. Erről az útjáról nem tért le az ittma­radt rendház a cseh megszállás alatt sem, mindvégig résztvett a kisebbségi sors kálváriájában, buzdított, hitet ön­tött a csüggedőkbe s szóval és tettel hitte és hirdette a várva-várt feltáma­dást. Komárom magyar és keresztény kö­zönsége május 29-én majdnem száz­tagú küldöttséggel kereste fel fogadal­mához híven a pannonhalmi Főapátot a rend főmonostorában, a gyönyörű Pannonha’mán, hogy ezért az odaadó, testvéri támogatásért és kitartásért le­rója háláját a Gondviselésnek és a ne­mes Rendnek. A küldöttségben nagy számban kép­viselve volt a Szülők Szövetsége S o­­mogyi István vezetésével, valamint a róm. katolikus egyházközség Les­­tár István dr. szentszéki tanácsos ve­zetésével. A kir. törvényszéket dr. Soós Imre elnök, a Katolikus Kört Kocsis Károly elnök, a Jókai Egye­sületet S z i j j Ferenc dr. elnök, a fel­vidéki Egyesült Pártot K á 11 a y Endre dr. elnök, Kristóff Sándor orsz. pártigazgató és Bratkovics István főtitkár, a Kát. Legényegyletet Ba­logh Miklós világi elnök képviselték. Ott volt a kegyuraság képviseletében Herczegh István e'nök, az Irga'mas Nővérek, a Szociális Testvérek, az Ak­ció Kato’ika képviseletében Wesze­lő wszky János dr. elnök, a Mari á - num képviseltében Hájas Gábor igazgató, az öreg diákok és cserkészlek es még sokan városunk társadalmából. Bár az idő a zarándoklatnak nem kedvezett, a lelkes csoportot ez nem riasztotta vissza s a déli órákban meg­érkezett nagyszámú küldöttség előtt az esős időben is teljes szépségével tűnt fel a szent hegy Szent István korabeli gyönyörű templomával és klastromá­­val. Megérkezés után a Főapát úr azon­nal saját lakosztályában fogadta a za­rándokokat, akiket G i d r ó Bonifác igazgató mutatott be az illusztris fő­papnak. L e s t á r István dr. szentszéki taná­csos tolmácsolta a komáromi keresz­tény magyar társadalom háláját és kö­szönetét a Rend feje előtt. Rámutatott, hogy a 20 éves idegen Uralom alatt sem szakadt el az az aranyfonál, amely a komáromiakat a Szent Benedek Renddel évszázadok óta összekötötte, ez a fonál tartotta ben­nünk a felszabadulás reménységét ak­kor is, amikor a hosszú rabság alatt elszakadt már nagyon sok más drága kötelék, mely édes hazánkhoz fűzött. E fonál hozta ide Komárom megpróbáltatott közönségét, hogy mios : a szent hegyen adhasson hálát az Is­tennek és mondhasson köszönetét a Rendnek, a Rend fejének és tanári­­karának. A magasreptű üdvözlő beszéd után a Főapát az ő végtelen szerény mo­dorában, lekötelező közvetlenséggel és kedvességgel köszönte meg az üdvöz­lést. A 20 év alatt mindig szeretettel gondolt Komáromra s a fájdalom szo­rította össze szívét, valahányszor erre utazott és megjelentek szemei előtt a Szent András tornyai. A felszabadulás után már a második napon sietett meg­látogatni kedves komáromi rendtársait és a komáromi gimnáziumot, 3e mégis akkor hatotta meg őt a komáromiak töretlen keresztény és magyar szelle­me, amikor a Szent Jobb kíséretében látta azt a díszt, fényt és pompát, mely úgy a külsőségekben, mint a lelkek emelkedettségében megnyilvánult. Vé­gül kérte a komáromiakat, őrizzék meg továbbra is intakt magyarságukat és az anyaországhoz visszatérve ne hó­doljanak be azoknak az idegen esz­méknek, amelyek itt veszélyeztetik az ezeréves múltat. A nagy éljenzéssel és tapssal foga­dott beszéd után a küldöttség átvonult a kisebb fogadóterembe, ahol a Szü­lők Szövetsége nyújtotta át hálája je­léül azt a 20 éves küzdelmet szimboli­záló festményt, melyet Harmos Ká­roly festőművész, főgimn. tanár készí­tett. A művész ismert invenciója nyil­­\ ánul meg ebben a képben, mely ^zt ábrázolja, amint a komáromi gimná­zium bencés tanára lopva magyarázza tanítványainak a cselez o. ák térkép fö­lé akasztott intéger Magyarország tér­képét, az iskola ablakán keresztül lát­ható az iskola szellemét szimbolizáló Pannonhalma, a Szent Hegy festői klastroma. Itt Somogyi István polg. isk. igaz­gató, a szülők szövetségének elnöke mondott üdvözlő beszédet. Rámutatott a komáromi bencésgim­­názium elévülhetetlen érdemeire, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Pozsonytól Komáromig ide sereglettek, ide hozták gyermekeiket azok, akik magyar és keresztény szellemben kí­vánták neveltetni őket. Majd megkö­szönte a Rendnek.a magyar szót, a keresztény szellemet, melyben az ifjú­ságot nevelte.-— Ez az Ifjúság ■— úgymond — a kisebbségi sors bátor és panasz­nélküli hordozója volt. Megállt a kisebbségi magyar munkafronton, ott az idegen tannyelvű egyetemeken Prágában, Brünnben vagy Pozsony­ban egyaránt, mert ebben a gim­náziumban megkapták azt a fun­damentumot, mely a legnehezebb kö­rülmények között is képessé tette őket a tudományokban való továbbha­ladásra. Ezé az ifjúságé legyen az élet és a dicsőség, mert a megalázó sors­közösséget, mely mindnyájunkra egy­formán nehezedett, megértették és ké­szen állottak a velejáró kötelességek közkatonaként való teljesítésére. A ko­máromi gimnázium munkája az elmúlt 20 év alatt felmérhetetlen, mert nagy része van abban, hogy a csonka haza szolgálatárama olyan ifjúság áll készen a Felvidéken, mely a nemzethűségben kiállotta a tűzpróbát s a jövő magyar Bőr Cipészkellék Cipőié lsőrószgyártás Kizárólagos szaküzleí Lupták Béla Komárom-Ujváros, Péczely tér 5. szám. § nemzeti élet minden vonalán meg fog­ja állani a helyét, mint a magyar sors elszánt rohamszázadai, vagy a békés, de tempós, céltudatos és nagyvonalú nemzeti munka frontharcosai. A nagy hatást kiváltott beszédre az ünnepe t Főpap meghatóban váaszolt. Köszönte a szép szavakat, köszöntötte a komáromi tanuló ifjúságot, melyet lelkében oly sokszor simogatott meg. Majd magyarázatát adta annak, miért folytatott a Rend tárgyalásokat a cseh hatóságokká1. — Mindig tudtuk és biz­tosra vettük — úgymond —, hogy a trianoni igazságtalanság meg fog szűn­ni, ehhez azonban idő kellett. Ezért folytattunk éveken át ottani birtoka­inkra vonatkozóan adásvéte'i tárgyalá­sokat anélkül, hogy azok eladására egv pillanatra is komolyan gondoltunk vol­na. — Majd biztosította a küldöttsé­get, hogy Róma sem szűnt meg a 20 év alatt értünk tevékenykedni. Ö bi­zonyíthatja ezt legjobban, aki úgy XI. Piusz pápa öszentségével, mint az ak­kor még államtitkár XII. Piusz pápá­val hosszas tanácskozásokat folytatott. A Szentatya mindent tudott Komárom­ról és szivén viselte a cseh megszállás alatt sinylődő komáromi hívei sorsát. Végül köszönettel vette át a művészi emléket s iígérte, hogy azt a Rendház­ban előkelő helyen fogja őrizni és majdan az utókornak átadni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a küldöttség megtekintette az ezeréves templomot, gazdag nevezetes­ségeit, majd Niszler Teodóz dr. főmo­nostori perjel gazdag ebéden látta ven­dégül a komáromi zarándokokat. Az ebédet a küldöttség nevében dr. K á 1- 1 a y Endre köszönte meg, éltetve a ked­ves házigazdát. Ebéd után há'aadó istentisztelet volt a székesegyházban, mely a’att a növen­dékek énekkara szebbnél szebb Gre­gorián kantátákat adott elő a jelen­voltak igaz gyönyörűségére. Istentisztelet után a zarándokcsapat megtekintette, a k.'astrom .nevezetessé­geit, a ritka gazdagságú könyvtárt, képtárt, levéltárt, az ősi Boldogasszony kápolnát a rendi i kriptáival s a gyönyö­rűséges szép, 40 holdas parkot, majd Szent István levegőjétől megerősödve és kedves emlékekkel gazdagodva, há­latelt szívvel utazott haza. A Rádió helyszíni közvetítést ad Komáromról a jövő szombaton este A budapesti rádió műsorába vette, hogy a felvidéki városokról sorra helyszíni közvetítést ad: bemutatja a várost és Ízelítőt ad kultúréletéről. Az első bemutatandó város Jókat városa, Komárom. ' Az igen érdekesnek ígérkező közvetí­tés jövő szombaton, június 10-én, este 8 órakor kezdődik s egyórás lesz. . Először B u d i n s z ky Sándor ismer­teti a várost, a Klapka-emlékeket, a Jókai relikviákat. Utána a Jókai Egyesület a Kultúrpalotában műso­ros estet rendez. Bevezetőt mond Kállay Miklós, m. kir. tanácsos, ny. földmívelésügyi miniszter, majd Kossányi József szaval, a Komá­romi Dalygyesület Schmidt Vik­tor vezényletével énekel, Farkas Márta hegedül S e nd lei n János ze­­nekiséretével, Szombathy Viktor novellát olvas fel, Bíró Lucián a ki­sebbségi magyar élet diákjáról, Manga János Komáromvidék nép­rajzáról értekezik, záróbeszédet dr. Szijj Ferenc elnök mond. A rádióközvetítésre a Jókai Egye­sület ineghívja a közönséget. A belépés ingyenes, de a közönségnek helyét már pontosan 8 órakor el kell fog­lalni, mert az ajtókat lezárják. Első komáromi gőzerőre berendezett kelmefestő és vegytisztító üzem Milus János Komárom, Nádor utca 3. és 48. Plisszérozás és gallérok tisztítása 669

Next

/
Oldalképek
Tartalom