Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-03-04 / 9. szám
1939. március 4. KOMÁROMI LAPOK 7. oldal. Fogalomzavar m mm r ■ ■■■ - r m mm ■■ ■ a községi illetőség korul Alig oszlott el a sötét viharfelhő, mely a Paris körüli u. m. békeszerződések hiányos rendelkezései folytán az idegen uralom alá kényszerített nemzeti kisebbségeket az állampolgárság, illetve az annak alapjául szolgáló községi illetőség megszerzése miatt hosszú időn át fenyegette és nyugtalanította, máris újabb gondterhes felhők tornyosultak a visszacsatolt Felvidék sok ezer családjának sorsa felett az illetőség kérdése miatt. A világháború előtt a hatóságok csak akkor foglalkoztak a községi illetőség kérdésével, amikor valamely teljesen elszegényedett egyénnek ellátásáról kellett gondoskodni és ilyenkor természetesen azok a községek, melyekben a koldus valaha megfordult, annak eltartási kötelezettségét maguktól elhárítani igyekeztek, míg végre hosszas bürokratikus tárgyalások után a születési hely szerinti illetőséget megállapították. Súlyos kérdéssé csak akkor vált az illetőségi kérdés, amikor a szerencsétlen békediktátumol alkotó győztes hatalmak az Oszirák-Magyar monarchiát feldarabolták és Magyarország területének kétharmadát idegen uralom alá helyezték. Mint igen sok más tekintetben, úgy ebben a kérdést ben is a viszonyok nem ismerése miatt az egyoldalúan tájékoztatott és ezért tájékozatlan nagyhatalmak nagyon hiányos rendelkezéseket vettek fel a békeszerződésekbe. Ezeket az utódállamok a saját érdekeik szeriül a nemzeti kisebbségek hátrányára magyarázták. Következménye sok, ezer családnak ,különösen nyugdíjasnak zaklatása, nélkülözése és hosszú kálváriajárása volt. Amikor valaki hadbavonult, senki sem érdeklődött illetősége iránt, de amikor a harcmezőn elesett és özvegye nyugdíj iránt folyamodott, akkor az okiratok egész sorozatát követelték tőle. Beszerzésük gyakran — amikor t. i. a férj az elszakított területek valamelyikéről származott — a legnagyobb nehézséggel és rendkívüli kiadással járt. Néha évekig nélkülözni s kegyelemkenyéren élni volt kénytelen az özvegy, hacsak időközben el nem pusztult. A köztisztviselő a trianoni szerződés végrehajtása előtt nem tartotta szükségesnek, hogy az illetőséggel törődjék, mert akár Erdélyben, akár a Bánságban vagy a Felvidéken működött, egyformán magyar állampolgárnak voll tekintendő, bárhol is született és különben is a gyakori áthelyezések miatt gyakran változtatnia kellett volna az illetőséget is, ami azonban teljesen felesleges volt, mivel az állampolgárság szempontjából egyedül az volt mérvadó, hogy az ország valamely községének kötelékébe tartozzék. Tulajdonképpen csak annak a külföldinek volt szüksége községi illetőségre, illetve annak kilátásba helyezésére, aki honosításért akart folyamodni, mert az állampolgárság megszerzésének ez volt egyik feltétele ,ellenben a magyar állampolgárra nézve közömbös volt az, hogy Kolozsvárott, Szegeden avagy Székesfehérvárott bírt-e községi illetőséggel. A csehszlovák köztársaságban, ahol az 1886. évi XXII. t.-c.-nek az illetőségre vonatkozó szabálya érvényben volt., alaposan összebonyolítotla az illetőségi kérdést a prágai legfőbb közigazgatási bíróságnak amaz álláspontja, mely nyilván tévedésből szembehelyezkedik a törvény 10-ik §-ában foglalt világos és félremagyarázást nem tűrő rendelkezésével. E § szerint ugyanis az, aki valamely községben négy évig folytonosan lakik s ennék lerheiheZ járul, ha erkölcsi szempontból ellene kifogás nem merült föl, a község kötelékébe tartozónak és az előbbi község kötelékéből kilépettnek tekintendő még akkor is, ha települési szándékát nem jelentette be. Ez intézkedés szerint tehát önként szerződik meg az illetőség anélkül, hogy azl kérelmezni vagy engedélyezni kellene. Mégis a legfőbb közig, bíróság annak a felfogásnak adott ismételten kifejezést végső döntéseiben, hogy az id. t.-c. 10. §-ában előírt feltételek teljesítése alapján csak a községi kötelékbe való kifejezett felvételt tartalmazó községi határozattal szerezhető meg a községi illetőség. E döntés nyilván ellenkezik a magyar hatóságok által állandóan követett gyakorlattal is és úgy látszik arra és oksó a Darmol. Beváltja, amitigér. Nincs vele bajlódás,teafózés, rossz iz. - Jóizii hashajtó a Hír I« fillérért is miiavizertirmn yi» szolgált, hogy a cseh hatóságok a nemzeti kisebbségekkel szemben, akiknek helyzete az állampolgárság szempontjából is meg volt nehezítve, még hatékonyabb fegyver birtokába jussanak. Minthogy a polg. közigazgatás megkezdésével a magyar törvények érvénye a Felvidéken vissza lett állítva, nem lehet kétséges, hogy az illetőség kérdésében is a magyar gyakorlat az irányadó. Az állampolgársági kérdés a visszacsatolt Felvidéken még törvényes rendezést nem nyervén, nagyon kívánatos volna, ha az erre nézve kiadandó rendelet mennél világosabb és méltányosabb rendelkezéseket tartalmazna, mivel a községi illetőségi bizonyítványok körül máris fogalomzavar uralkodik, ami a közönség körében nyugtalanságot kell. Dr. G. J. A bíróság tisztviselőinek márciusi fizetését keresték a törvényszék betörői. de csak halszáz pengőt talállak a páncélszekrényben Nagy meglepetés érte a komáromi törvényszék elnöki irodájának tisztviselőit, szerdán r e g g e 1, hivatalos idő kezdetén. Az elnöki iroda páncélszekrényét keddről szerdára virradó éjjel ismeretlen tettesek nagy hozzáértéssel megfúrták, tartalmát kirabolták. A tisztviselők azonnal értesítették a törvényszék elnökét s a rendőrséget. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a helyzetet már előbb kitapasztalt kasszafúrók valószínűleg előző este rejtőztek el az épület folyosóin, aztán az éj sötétjében kiemelték az irodába vezető ajtó egyik alsó fatáblájál, azon bejutottuk az irodába s nekiláttak a fúrásnak. Nagy szakértőiemmel fúrták meg a szekrényt. . . A feltevés szerint a márciusi liavifizetésekre fájt a foguk a betörőknek, at fi zet ések azonban c s e k ke k alakjában szunnyadtak a szekrényben, így elrabolni nem lehetett. A rablók zsákmánya elég szegényes volt: mindössze 400 pengőim készpénz s 200 pengő értékű bírósági letét, óra, ékszer. A kasszafúrók nyom nélkül távoztak. A nyomozás teljes erővel megindult, valószínűleg fővárosi, kitanult betörők lehettek a komáromi törvényszék vagyonának elrablói. ‘ iiter kryptongóz van. Ez a ritka, aranynál is értékesebb Nemesgáz adja a Tungsram Kryptonlámpa tündöklő fehér fénvét. T örvénykezés (§) Egy érsekujvári bűnszövetkezet fiatalkorúakkal tarkítva. Petrovics Lajos 24 éves napszámos és Fujász István 25 éves lakatos, érsekujvári lakosok két fiatalkorúval szövetkezve, minden kínálkozó alkalmat megragadlak, hogy lopás utján könnyű keresetre tegyenek szert. A lopott tárgyakat azután Fujász András 27 éves szabó közvetítésével Zalezsák Imre érsekujvári kereskedőnek adták el. így január 10-én Petrovics Lajos, aki Weil Rezső helybeli péknél volt alkalmazásban, reggel, mikor sütemény kihordó útjára indult, a sütöde ajtaját szándékosan nyitva hagyta s Fujász István két zsák lisztet a nyitott ajtón való behatolás utján Weil Rezsőlől ellopott. A liszlel 43 pengőért Zalezsák vásárolta meg. Nemsokára Tinák István kereskedő raktárából 50 kg mákot loplak el Petrovicsék. A mákot is Zalezsák vette meg 50 pengőért, Reisinger Gábor textilkereskedőtől a fiatalkorúak 52 pengő készpénzt, s a kirakatból, annak betörése után 10 méter kanavásznat loptak el. Ugyanők emeltek el egy másik alkalommal Greiszer Lipót kereskedő kocsijáról egy csokoládésládát, amelynek tartalmát elfogyasztották. A vádlottak a nyomozás során töredelmes vallomást tettek s a napokban meg-1 ártott tárgyalás folyamára is beismerték bűnösségüket. A bíróság Petrovics Lajost nyolchónapi s Fujász Istvánt 14 hónapi börtönre, Fujász Andrást és Zalezsák Imrét pedig 2—2 havi fogházra ítélte. A fiatalkorúak büntetése kétévi javító nevelés lett. Az Ítéletben az összes vádlottak megnyugodtak, egyedül Zalezsák Imre élt fellebbezéssel a feltételesség ki nem mondása miatt. (§) Akikel a boldogságuk csábított a bűnre, A visszacsatolás nagy örömet okozott Párkányban is. A fiatalemberek nagyrészének első dolga volt, hogy a húsz év után szabaddá lett dunai hídon Esztergomba menjen s természetes, hogy az első átkelés főprogramja valamelyik vendéglő mulatószobájában folyt le. Szekér József és Kuczmann József párkányi fiatalemberek szintén nem tudták megállni, hogy a nagy boldogságra ne igyanak pár lityit s ini tagadás, bizony eléggé jó hangulatban igyekeztek vissza éjféltájban Párkányba. A felvidéki legény azonban akkor táj ban még nem nagyon ismerte a pengőt, nem tudta, hogy igen nagy huncutság rejtőzködik abban: Szekérék csak a párkányi hídfőnél vették észre, hogy a pengő maradéklalanul kigurult a zsebükből odaát. Viszont az öröm meg a boldogság csak továbbra is megmaradt s örök igazság, hogy se öröm, se boldogság azért mégse lehet zavartalan, ha az embernek üres a zsebe. Szekér és Kuczmann tehát elhatározta, hogy azonnal pénzmagra tesz szeri. A közvetlen pénzszerzésre azonban nem igen akadl nyomban kilátás, ennélfogva az a nagyszerű ötletük támadt, hogy a Szekér Marianne-féle uradalomból kukoricát lopnak. Az ötletét tett követte s azon a boldog éjjel négy zsák csöveskukorica tűnt el Szekér Marianne szárítójából. Va- 1 ahogy azonban kiderült a dolog s Szekér József és társa így került a komáromi bíróság elé.' ‘ Szekér és Kuczmann részegségükkel védekeztek a tárgyalás folyamán s azl állították, hogy nem tudták, mit cselekesz- Jiek. Sajnos, ez az állításuk nem talált megértésre a bíróság előtt s Szekér Józsefet hathónapi börtönre, Kuczmann Józsefet pedig négyhónapi fogházra Ítélték. A bíróság ugyanekkor tárgyalta Gulyás Károly 38 éves gyivai napszámos, valamint Weszelovszky Gábor és Csizmadia József párkányi fiataléin berek bűnügyét is, akiket színién azzal vádolt az ügyészség, hogy Szekér Marianne gabonaraktárából kukoricát s nagyobb mennyiségű gabonát elloptak. Gulyás Károly részben beismerte a lopást, azt, hogy tizenkét zsák kukoricái ellopott, viszont a gabonalopást tagadta. A bíróság a kihallgatott tanuk vallomása alapján Gulyást hathónapi börtönbüntetésre i télte, Weszelovszkyt és Csizmadiát bizonyítékok hiányában felmentette. Gulyás vallomása alapján az ügyész vádat emelt orgazdaság miatt Schiller Imre párkányi kereskedő ellen. (§) Halált okozó súlyos testi sértésért egyévi és lialhónapi börtön. A komáromi kir. büntetőtörvényszék Nagy Géza dr. tanácsa csütörtökön Ítélkezőn Bálint Gyula 21 éves nemeshodosi földmunkás bűnügyében, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy a múlt év december 17-én egv kocsihámfával többször úgy megütötte nagybátyját, Hodossy Mihály 54 éves földművest, hogy az igen súlyos sérülésekkel került kórházba, ahol tüdőgyulladás következtében nemsokára meghalt. A tárgyalás folyamán Bálint Gyula beismerte tettét, de kijelentette, hogy bűnösnek nem érzi magát, mert nagybátyja állandóan sértegette s bántalmazta őt, édesanyját is többször megverte. December 17-én Hodossy Mihály megjelent Bálinték udvarán s azokat ki akarta kergetni a házból, mert a házat a saját tulajdonának tekintette, jóllehet az a Bálint-család öröksége volt. Hodossyval szemben Bálint Gyula lépett fel s kikérte Hodossytól az erőszakos hangot, mire Hodossy nekitámadt a fiúnak, meg akarta verni, de Bálint Gyula egy közelben heverő kocsihámfát ragadott fel s azzal többször úgy fejbe és lábon sújtotta Hodossyt ,hogy elterült a földön. így "került kórházba, ahol pár nappal később meghalt. A bíróság kihallgatta •Halczl dr. és Rékay dr. orvosszakértőket, akiknek véleménye szerbi! a sérülések s a halál 1-ekövétkezíe között okozati összefüggés nem volt, de az ágyban való mozdulatlan fekvés mindenesetre előidézhette a tüdőgyulladást, amely a halálnak közvetlen oka volt. A bíróság ennélfogva erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek Bálint Gyulát s ezért egyévi és hathónapi börtönbünlelésre Ítélte. Az ítélet jogerős.
