Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-01-28 / 4. szám
1939. január 28. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Felhívás Komárom magyar asszonyaihoz! E ge«zfege§ r e lefmóJ X 1 . ÜL' • •• J ' I n m. k i p. Ilonányj o vedek csökkentett nikotintartalmu NIKOTEX-GYÁRTMÁNYAI el sem képzelhető eg füstölnivaló nélkül. Egészségi okokból nem kell és nem is szabad leszoknunk a dohányzásról egyesítik a hasznosat a kellemessel : az egészségre ártalmatlanok, amellett Ízletesek és aromásak Minden magyarországi trafikban megtalálja: a tartalmas, Ízes NIKOTEX-LEVENTÉT ára 2.7 fillér az olcsó és jó NIKOTEX-SYMPHONIÁT ára 3.7 fillér a könnyű, finom NIKOTEX-EXTRÁT ára 6 fillér a pompás, gyűrűs szivart, a NIKOTEX-FAINTOST ára 8 fillér Rendkívüli közgyűlés a komáromi evangélikus egyházban Rendkívüli közgyűlést tartott vasárnap délelőtt a komáromi evangélikus egyház. A közgyűlésen Koczor Gyula távollétében báró Malcomes Albert egyházközségi másodfelügyelő elnökölt Baltazár János lelkésszel együtt. Baltazár János megnyitójában üdvözölte az új másodfelügyelőt. Az üdvözlést báró Malcomes Albert megköszönve, Ígérte, hogy minden tehetségével az egyházközség érdekében fog közreműködni és segít felvirágoztatásában. A költői lendületű megnyitóbeszéd után a legfontosabb tárgy megbeszélésére került a sor: a komáromi egyházközségnek u tlunániiineni evangélikus egyházkerülethez történő visszatéréséről volt szó. A közgyűlésen felolvasták a dunáninneni egyházkerület püspöki hivatalá nak átiratát, amely közli, hogy a felvidéki egyházközségeket a dunáninneni egyházkerülethez csatolták vissza s a Felvidéken ezentúl a magyarországi evangélikus egyház törvényei s jogszabályai érvényesek. Ugyanilyen áliratot kapott a somorjai egyház is. A komáromi egyházközség rendid viili közgyűlése az átirat kérdésében azt az álláspontot foglalta el, hogy szükségesnek tartja egy ilyen egy házkerületi gyűlésre az érdekelt felvidéki egyházközségek kiküldötteinek meghívását. Lándori K é 1 e r Bertalan dr. kifejtette, hogy a felvidéki egyházközségek a legnagyobb örömmel térnek vissza az anyaországi egyházkerülethez s remélik, hogy egyházkerületi s esperességi beosztásuk is lesz, mint húsz esztendővel ezelőtt volt, mégis azt kívánják, hogy olyan fontos megbeszélésre, amely a visszatérés ügyében határoz, az érdekelteket is meg kell hívni, nehogy a rólunk-nélkülünk elv kerülj ön érvényre. E meghívásra különösen a komáromi egyházközség joggal várhat, hiszen húsz esztendőn keresztül bátran s egyedül a szlovákiai magyar evangélikus egyházközségek közül, tartotta meg teljes szabadságát s utasított vissza minden csehszlovák beolvasztási törekvést, pedig a szlovák egyházi s világi halai-* másságok mellett a komáromi szlovák evangélikussá«! is mindent megpróbált, hogy a magyar evangélikusok utolsó szabad várát eltüntesse. A beolvasztó törekvések ellenére az egyházközség független maradt. E hősies magatartás elismeréséül joggal várhatja a komáromi evangelikusság, de vele együtt a többi evangélikus egyházközség is, hogy arra a tanácskozásra, amely új helyzetüket állapítják meg, őket is meghívják. Olyan gesztus ez, amely a komáromi evangelikusság számára okvetlenül kijár, mert szeretettel s nagy örömmel tér vissza az anyaegyházhoz. Szeretné azonkívül a komáromi egyházközség, ha püspöke minél hamarább meglátogatná. Tekintettel mindenféle kósza s alaptalan mendemondákra, Vaskó István indítványára a közgyűlés teljes bizalmat szavazott lelkészének, Baltazár Jánosnak, biztosította együttérzéséről s élesen elítélte azt a suttogó propagandát, amely a magyar életen s az egyházi körökön belül a magyar béke megbontását célozza. Szerény keretek közül nőtt ki s lép a nyilvánosság elé egy szép alakuló ülés formájában a »Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségé «-nek helyi szervezete. Nehéz körülmények között, az átmeneti idők anyagi gondjaival, húsz év nyomasztó emlékével küzködve a rendelkezésre álló rövid idő alatt mégis megalakult egy lelkes kis gárda, mely feledve fáradtságot, rögtön szívvcl-lélekkel segít elvetni s istápolni azt a magot, amelyből Isten segítségével s a tagok áldozatos munkájával formás, folyton terebélyesedő fa növekedhet. . Korai dolog volna ma a beláthatatlan lehetőségekről beszélni, amelyben Komároím és környéke a MANSz központ erkölcsi támogatása mellett részesülhet, s reméljük, hogy ehhez az erkölcsi támogatáshoz az anyagi lehetőséget a tagok folyton növekedő táborának áldozatos munkája fogja megszerezni. Egyelőre a kezdet kezdetén vagyunk ... Körülbelül nyolcvan taggal a helyi szervezet bölcsőjénél féltő gonddal, amikor a központi kiküldött jelenlétében a csoport hivatalosan megalakul: ' Felhívjuk asszonytársaink figyelmét. arra, hogy mi, akik az elmúlt húsz év alatt távol estünk az anyaor-Minden jobb üzletben kapható. Főlerakat: Kemény Testvérek, Komárom I. ■■■■■■ szág minden asszonytársadalmi megmozdulásától, (hiszen Tormay Cécile .nevét kiejteni egyenértékű volt itt a kimondott irredentizmussal,) meg kell, hogy mutassuk azt, hogy lelkesedni tudunk, tenni tudunk és tenni akadunk egy magasabb, tiszta magyar cél érdekében. Minden komoly, jó magyar asszonyt szívesen látunk vasárnap, január 29-én, délután 4 órakor a városháza nagytermében függetlenül attól, hogy ismerős-e már a MANSz programmjával vagy nem. De a programmot mindnyájunknak hallani kell. Hallanunk kell azt a programmot, melyet Tormay Cécile fektetett le tizennyolc év előtt s ami túlélte a sok harcban felőrlődött egészségű törékenyszivű Tormay Cécilet, akinek Kőfaragó uccai lakásában nem egy államférfi fordult meg, hogy megtárgyalják az ország sorsát, hogy meg keressék azt az ösvényt, amelyen előbbre lehet vinni a nemzetet a szebb magyar jövő felé... a akinek állandó vendége volt lord Rothermere is, aki a »Bujdosó könyv« elolvasása után lette meg ama nagyhírű kijelentését, hogy »Magyarországnak helye van a nap alatt.« Igen ... helye volna a nap alatt... de a nap sugarai még nagyon gyéren bírnak a horizontot elfedő felhőkön keresztül törni s még sok tennivaló van addig, míg megint napfényben fürdő, tej jel-mézzel folyó Kánaán lesz a magyar földből. Keresztény magyar asszonyok! Tagjaink! Érdeklődők! Aki csak leheti, legyen ott vallás és társadalmi állásra való különbség nélkül az alakuló ülésen, hiszen az ott elhangzó programra már egyúttal a mi programműnk is. A »Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége« széles területen fogott hozzá a nemzeti élet nemesítéséhez. Uj mozgalmának középpontjába a magyar asszony örök ideálját állítja, s ezt a millió testbe öltözött eszményt indítja útnak, hogy építő erejével, keresztény nemzeti szellemével ujjáteremtse a családot, azon át a társadalmat, végül az egész nemzetet. L. Zs. E. p^OCXJOOOOCXDOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOpr^Q Átképzési tanfolyam 8 szabásra-varrásra, divat- 2§ I rajzra, iparművészeire és § szövésre Bende Rózsi és űeszles Zsuzsa § Pgq Komárom I. Nádor u. 20. X-^ŰOOOOOOOO OOOOOOOO OOOOOOOC OOOOOOOC OOOOOOOO-3 □□□nem OÖCÍÓ wKwwafpaKag7üüifefeuai»WASB8g[ffi BíSBEBSSSBM Nem volt már harminc lépésre se, amikor eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Megijedni se értem rá, hogy mi lett a bikámmal, amikor már kikapaszkodott egy árokból, mely — most jutott csak eszembe — itt szalad előttem keresztbe. De nem látni a nagy gazban. A célgombot már rajta tartom, de nem húzom el a ravaszt, mert kíváncsi vagyok, meddig jön? ... Ilyen közelről élő szarvast még nem láttam. Bokrom jól takar és lassú ügetésben közvetlen mellettem halad el. Nyakbalőttem. Ez a lövés az, amire azt mondják, hogy a »fülét sem mozdította.« Hát ez sem mozdította! Később az egyik hátsó lába ugyan kinyúlt, de ez már nem tartozott az élethez. A bika négy lépésre feküdt tőlem. Nem mentem mindjárt oda. Ki kell az ilyesmit élvezni! Először csak a szemek hadd legeljenek, aztán a kéz. A marok... Utána loholás a fényképező-gépért. Tűnik már a nap, sietni kell. Ez az oka, hogy jobban is fényképezhettem volna. Nem látszik, hogy páratlan tizennégyes, és az sem, hogy majdnem hét kiló... i Most már itt van a szobámban. A véres gallyat is mellé tűztem a kalapomból, nem nézek rá annyiszor, mint máskor néznék és visszafutó képzeletem nem akad meg rajta, mert a fejem tele van s a szívem is tele van. Mással. Gondolataim elúsznak messze városok felé, melyek kinyitották kapuikat. Hegyeket látok, folyókat, erdőket, könnyesarcú, kitártkarú magyarokat. A rádióban zeng a zene, szól az ének, csattognak a patkók, roppanva dobbannak a léptek. És hull a virág. Sóhajtások hallatszanak, melyek nem fértek meg a szívekben — kicsordullak. — Horthy! Horthy! ó, Istenem, de jó lenne ott lenni! Látni mégegyszer a látomást, amint a fehér ló a magyar történelem szomorú lapjairól átviszi boldog lapokra boldog llovasát és utána az egész magyar népet. De jó lenne ott lenni! Mint valamikor régen, amikor sötétség volt, bánat volt és szegénység volt ebben az országban. A ruhánk se volt új és a bakancs se. A géppuskás lovak öregek voltak, a hevederek elnyütlek, a páncélokon golyónyomok... Csak a szívünk volt a mai! A hitünk és a reményünk volt mindig új, fényes és minden reggel újraéledő. Mindenünk megvolt iákkor is, csak a mai boldogság hiányzott. De jó lenne ott lenni! — gondoltam, és észre sem veszem, hogy hiszen ott vagyok. A kiáltások mellettem kiáltanak, sapkámban nekem is virág van, a révkomáromi öreg bíró hozzám is szól, jut nekem is ölelés. Arcom is eltorzul egy kicsit és — mért szégyellném?! — a könnyek nekem is végigfolynak arcomon. , lf rontottam el a dolgot. De nem én vagyok az oka, hanem a — rádió. A nagy államférfiak úgy röpködtek akkor, mint békében a darvak, és éppen azt vitattuk meg, hogy a jó öreg Chamberlain — az Istenért! — le ne potyogjon valahol Dover és Calais közölt, mert akkor vége a világnak. Mondom, erről beszélt a rádió és — an.’ még sohse fordult elő — hangosan pilitizálva ezt vitattuk meg feleségemmel az erdő elején, amikor ... igen, amikor egy koronás tizenkettes' sietve vitte odébb háremét, csendesebb tájakra. Evett a 'mórég. Elsősorban aki vadászni megy: hallgasson. Másodsorban i dig mi jutott eszébe ennek a bikának idejönni az erdő szélére fé-, nyes nappal? Segíteni azonban nem lehetett! Lőni se, mert a bikát futásában is folyton takarták a tehenek. Jellemző azonban, hogy tíz perc imulva már feledve volt a bika és minden és úgy szidtuk Benes Eduárdot, hogy ha mindaz fog rajta, amit akkor mondtunk, hát ültő helyében kigyulladt volna. Máskor talán napokig szidtam volna magam, mert — mi tagadás — a bika koronás szép agancsa úgy úszott a bokrok felett, mint egy látomás. Ezután aztán már csak egyszer jutottam ki az erdőre. Minden időmet elkapta a munka és a hírek lesése. Közben pedig összerakosgattam öreg katonaholmim és vártam a kis cédulát, mely vitézi életre szólít... Gondoltam, sokáig már nem késhet, — mert vagyok én is olyan legény ... — hát kimegyek még egyszer az erdőre. Nem, igazán nem volt bennem semmi remény, hogy csak lássak is valamit. A vágás mellett botorkáltam. Néztem az eget, néztem a földet és a "túlsó domboldalon kijelöltem magamnak egy-két helyet, hol nagyszerű géppuska-fészkek lennének... Onnét jönne az ellenség. Csak nem elsietni. Várni! A rajvonal lassan lökődik előre. Most aztán oldalba a kutyát 1 ta-ta-tat-ta ... Annyira beleéltem magam, hogy csak később hallottam meg az erős törést, mely felém tartott. Mi ez? Lekaptam a puskám és egy bokor mögé ugrottam. A ligetes vásásban még nem látszott semmi, de a puskát már a váltamhoz emeltem, mert itt nem lehet tétovázni, ha lőni ’kell. Helyenként, kisebb foltokban felnőtt már az erdő, de helyenként csak térdig érnek a csemeték. A fű és gaz majdnem mindenütt derékig ér. Bokrom kis nyílásán ekkor megláttam a bikát. Feltartott fejjel ügetett felém és agancsának koronás vége imbolyogva közeledett. Eltűnt és előbukkant újra. Már lőhettem volna, de olyan egyenesen jött nekem, hogy szinte megbabonázva vártam közeledését. Valami gombázó vagy csavarj gyerek riaszthatta meg.
