Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-12-30 / 52. szám
Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza HcSvanadik évfolyam ________________52. szám Szombat, 1939. december 30. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÄL GYULA Dr. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. XII. Pius pápa karácsonyi szózata A békét a fennálló szerződések kölcsönös egyetértésen alapuló revíziójával kell megteremteni. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. XII. Pius pápa vasárnap délelőtt fogadta a bíborosok gyülekezetét, akiknek üdvözlése után nagyobb beszédet mondott. Beszéde üzenet volt a világ népeihez és különösen a nemzetek legkiválóbb vezetőihez, akiket felszólított, hogy kezdjenek szellemi hadjáratot az igazság és szeretet jegyében álló béke érdekében. Ezt a békét a fennálló szerződések bölcs, igazságos és kölcsönös egyetértésen alapuló revíziójával kell megteremteni. — Mély keserűség tölti el lelkét, — mondotta a Szentatya beszédében, — hogy a háborúból mégis tragikusan valóság lett s hogy az idei karácsonyt ágyúk dörgése, repülő-hadigépek terrorja és felfegyverzett hajók fenyegetései között kell ünnepelni. Sajnálkozással állapította meg, hogy minden fáradozása meghiúsult a népek között fennálló általános bizalmatlanságon, noha a nemzetek között felmerült problémák nem voltak megoldhatatlanok. Most már nem marad más hátra, mint enyhíteni azokat a szenvedéseket, amelyeket a négy hónapja tartó háború tragikus rombolása magaulán vont. Az áldozatok olyan nagyok, hogy a legnagyobb aggodalommal kell gondolni Európa eljövendő gazdasági társadalmi és szellemi állapotára. Hogyan találhatja majd meg a háború végén a teljesen kimerült európai gazdasági élet az eszközöket ahhoz, hogy hozzáláthasson a gazdasági és társadalmi újjáépítéshez? A kormányoknak rá kell jönniük arra, hogy sürgősen mérlegelniük kell, mik lehetnek a háború jogosult és végső céljai. Azt hiszi, — folytatta XII. Pius pápa — hogy a kormányok és népek kellő mérlegelés után késznek nyilatkoznak majd arra, hogy a megfelelő pillanatban világosan meghatározzák az igazságos és becsületes béke alapvető pontjait s nem fognak majd elmulasztani egyetlen alkalmat sem, amely kellő biztosítékok mellett lehetővé tenné a tárgyalásokat. A Szentatya a maga részéről ezeket az alapvető pontokat a következőkben foglalta össze: 1. Az igazságos és becsületes béke csak abból az előfeltételből indulhat ki, hogy minden nemzetnek, akár nagy, akár kicsiny, akár erős, akár gyenge, joga van az élethez és a függetlenséghez. 2. Meg kell szabadítani a népeket a fegyverkezési verseny súlyos rabszolgaságától és átlói a veszedelemtől, hogy a hatalom zsarnoki erőszak alá hajtja a jogot, ahelyett, hogy védelmezné. 3. A nemzetközi együttélés minden újjárendezésénél tekintetbe kell venni, hogy az emberi bölcsesség elve alapján mindenkinek számításba kell vennie a múlt tapasztalatait. 4. Ha azt akarják, hogy az új rend valóban jobb legyen a réginél, akbeolvadi az Országos A volt felvidéki magyar gyermekvédő és szünidei nyaraltató egyesületek, mint már röviden említettük is, testületileg beolvadtak a nagymultú és érdemekben gazdag Országos Gyermekvédő Ligába. A felvidéki gyermekvédő egyesület országos igazgató-választmánya december hó 21-én tartotta utolsó ülését Budapesten, vitéz Jaross Andorné elnöklésével. Az ülésen Érsekújvár, Komárom, Somorja, Dunaszerdahely, Verebély, Léva, Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Tornaija, Rozsnyó és Beregszász fiókegyesületei képviseltették magukat. Komáromból dr. Szijj Ferencné, dr. Kállay Endréné, Schwartzer Károlyné, dr. Mihola Lilla, Bartos Frigyes és Kristóff Sándor jelent meg. Vitéz Jaross Andorné meghatott szavakban mondott köszönetét a Felvidék egész magyar asszonytársadalmának azért a megértő és áldozatkész munkálkodásért, amellyel a magyar gyermekvédelem szent ügyét felkarolták. — Amit tettünk — mondotta — azt szivünk parancsolatából, magyar fajunkat féltő gondosságból és a gyermekek iránti nagy szeretetünkből tettük. Cselekedeteinkért a hálát a letörlött könnyekben, a pirosabbá vált gyermekarcokban, a kis magyarok testi-lelki felfrissülésében találtuk meg. Majd javaslatára az igazgató-választmány egyhangú határozattal kimondotta, hogy a »Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület«, mint ilyen megszűnik és összes szervezetével együtt testületileg beolvad az Országos Gyermekvédő Liga kötelékébe. Ezen fontos határozatról szóló jegyzőkönyvet, amelyet dr. Mihola Lilla vezetett és gróf Somsich Ödönné és dr. Kállay Endréné hitelesített, örök megőrzés céljából a Liga irattárába helyezték. kor mindenekelőtt békés úton előzékenységet kell tanúsítani a nemzetek és népek, valamint a népi kisebbségek igazi igényeivel és jogosult követelményeivel szemben, még pedig olymódon, hogy igazságosan, józanul és közös egyetértéssel revízió alá veszik a szerződéseket. Ha volt valaha is cél, mely méltó volt a nagy és nemes szellemek közreműködésére, ha valaha is jogosultsága volt a szellemi keresztes hadjáratnak, akkor ezek azok a célok és ezeknek a magvalósításáért kell keresztes hadjáratot indítani. A pápa békeszózatát, melynek a mai súlyos időkben rendkívüli jelentősége van, az egész világnak meg kell szívlelnie és a hatalmak képviselőinek meg kell találni az alkalmat és módot arra, hogy az annyira áhított igazságos békét megteremtsék. Gyermekvédő Ligába Az igazgató-választmány kegyelettel emlékezett meg a nemrég elhunyt Bartos Frigyesnéről, a komáromi fiókegyesület fáradhatatlan buzgóságú és értékes munkálkodást kifejtő elnökéről. A jelenvoltak felállva hallgatták vitéz ía'-oss x\ndorné kegyelctes szavait és kimondották, hogy a komáromi fiókegyesület elhunyt kiváló elnöknőjének emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik. Az ülés végeztével a nagyszámban megjelent felvidékiek egy külön teremben gyűltek össze Albrecht kir. herceg, a Liga elnöke és felesége kívánságára, akik személyesen is megakarták ismerni az áldozatos és értékes munkát teljesítő felvidéki hölgyeket és urakat. A kellemes beszélgetésben lefolyt ismerkedés után a felvidékiek testületileg átvonultak a Liga dísztermébe, hogy résztvegyenek az egybeolvadás véglegesítő díszközgyűlésén. Itt az elnöklő Albrecht kir. herceg üdvözölte a nagy nyilvánosság előtt is a felvidékieket és tartalmas beszédben méltatta az egyesülésnek! jelentőségét. A felvidékiek részéről vitéz Jaross Andorné, Derfinyák Gusztávné, aki a családi gyásza miatt meg nem jelenhetett gróf Révay Istvánné előadását olvasta fel, dr. Bolemann Jánosné és Kristóff Sándor pártigagató szólaltak fel. Azután sor került a közgyűlés többi tárgysorozati pontjának letárgyalására. A közgyűlésről a felvidéki gyermekvédő egyesület kiküldöttei azzal az emelkedett érzéssel távoztak, hogy nemcsak karitatív, de nemzetmentő munkálkodásukat a legilletékesebb helyen is elismerték és méltányolták. Végül megemlítjük még, hogy a beolvadt felvidéki gyermekvédő fiókegyesületek nem szűnnek meg, hanem, mint az Országos Gyermekvédő Liga helyi bizottságai fogják folytatni továbbra is áldásos tevékenységüket. A felvidéki magyar gyermekvédő egyesület Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengőr negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.2Ó Pengő. Félre, Szilveszter esti bánatos hangulatok, hangulattal m lemondások. A kötelesség odaállít az újév esélyei, küzdelmei, lemondásai, szenvedései elé s a kategorikus imperativus s még inkább a keresztény erény fölveszi a világfejlődés csákányát s a harcok kardját, anélkül, hogy a sikerrel törődnék; az ő sikere mindig biztosítva lesz; kiemeli n múlandóságból az örökkévalóságot s a szétszaladó hullámból a drága igazgyöngyöt. Dolgozni s küzdeni meg nem szűnünk, míg az idő játszi hulláma ingerel tevékenységre s míg az eszmék sugárzásától melegedni tud szivünk. Sőt, minél vigasztalanabb a jelen, annál bízóbb szemmel nézünk jobb jövő után s minél veszedelmesebb enyészet vesz körül, annál elszánlabban lépünk ki a küzdőtérre. Széinézünk szerencsésebb kiindulások, sikeresebb irányzatok után; keresünk új embereket, új eszméket, új fénypontokat, új jellemeket, új erkölcsöt, új hitet, szóval a teljes értelmében a szónak: keresünk új évet! Prohászka Ottokár. Katonás nevelést! (Az erkölcs győzelme a tömeg fölött.) Finnország hetek óta háborúban áll Oroszországgal. Egy alig 4 milliós nép egy 170 milliós óriással! Égy területileg is, népességileg is ötvenszeres túlsúlyban levő állammal! Katonai szempontból ez a számarány azt jelenti, hogy 100.000 főnyi hadsereg vállalta a harcot egy 17 milliós haderővel szemben. Általános védkötelezettségés az emberanyag teljes kihasználása mellett ugyanis az állam lakosságának kb. 10 százaléka alkalmas a fegyverviselésre. A katonai kiképzésben mindenütt, nálunk is döntő tényezőként szerepel az erkölcsi nevelés. A hadsereget a nemzet legnagyobb iskolájának tekintik az államok, mert minden férfi végig járja és mert a legtisztább, legnemesebb férfi erkölcsre tanítanak benne. A hadseregnek ez a nemzetnevelő feladata az ország ellenálló erejét illetően felbecsülhetetlen. A történelem bizonyítja, hogy kellő hazafias nevelés nélkül, a számszerűleg nagy népek is elpuhulnak és előbbutóbb eltűnnek a népek arénájából. Viszont kis népek is nagy nemzetekké tudtak válni spártai nevelés és harcos szellemiség mellett. A magyar haza történelme sem szűkölködik ilyen bizonyítékokban. A maroknyi magyarság — ha fel tudták benne szítani a haza iránti lelkesedést és egységbe tudták forrasztani — szabadságáért és eszméiért csodákra volt képes! Gondoljunk csak arra, hogy ez a magyarság 1000 éve fenn tudott maradni. És gondoljunk arra, hogy hányszoros túlerővel kellett mindig hadba szállnunk! Gondoljunk csak Hunyadi, Zrínyi, vagy Rákóczi korára és 1818-ra, amikor két hatalmas császárnak kellett szövetkeznie leverésére. Volt úgy, hogy győzött, volt úgy, hogy elbukott a magyar, de akkor is mindig fegyverrel a kezében és becsülettel. És mert a becsülete, öntudata megmaradt a bukásban is, — mindannyiszor feltámadott. A magyarság katonai földrajzi helyzete nem változott. Ma ép úgy a népek országútján áll, mint 1000 év előtt. Nagy Európa-alakító időket élünk, amelyben a magyar öntudatra, hazafiasságra és összetartásra különösen szükség van! Mindenkinek éreznie és tudnia kell azt, hogy a honvédelemre nem elég az, hogy erős hadsereget szervezünk. Nem elég a sok korszerű drága fegyver. Nem elég a sorra kerülők katonai kiképzése. Ennél sokkal több kell. Vissza kell térni a honfoglaló magyarok harcos lelkiségéhez, a végvárak lovagjainak állandó fegyferforgatásához és a szabadságharcok lelkesedéséhez! Uj magyar lélekre van szükség! Arra, hogy az egész nemzet katonává legyen! Egy népet nem lehet máról-holnapra katonává gyúrni. Ahhoz egy életen át kell nevelni. Egyik generációnak a másikat. A katonás lelkiség kortól és nemtől független. Mindenkinek egyformán éreznie kell azt, hogy mindenek fölött fia ennek a hazának és tántoríthatatlan önfeláldozással ragaszkodik az ősi földhöz, az ősi nyelvhez és a nemzeti hagyományokhoz. A nemzetnevelés alapvető munkája a gyerekszobában folyik és az iskolában. Magyarország jövendő sorsát tehát az anyák és tanítók tartják kezükben! A magyar nőknek a nemzet jövőjének kialakításában kimagasló feladatuk van. Az ő hazafiasságuktól, lelkesedésüktől függ, hogy a magyarság meg fogja-e állni a második ezredévben is a helyét. A nemzet bizalommal tekint a magyar asszonyokra és kéri őket, hogy álljanak a küzdők közé és adjanak minél több és minél lelkesebb katonát a hazának.
