Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-12-23 / 51. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanadik évfolyam______________________51. szám_________________Szombat, 1939. december 23. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, f élévre S Pengő, negyedévre 2.51 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A visszacsatolt területeken megtartandó képviselőválasztásoknál az 1938-as választó jog érvényesül a helyzet kény­szeréből folyó eltérésekkel Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter felsőházi beszéde Szeretet és béke Komárom, — december 22. Karácsony a szeretetnek és a békesség­nek ünnepe. A szeretet is, a békesség is Isteni eredetű, tehát mindkettő szent és örök. Ama szent éjszakán, amikor a bet­lehemi jászolban megszületett az emberi­ség Megváltója, a magasságos mennyek­ből földre szállott angyalok ajkán felcsen­dült a szárnyaló ének, mely dicsőítette az Urat, békességet hirdetett a földön és az emberekhez való jóakaratot zengte. A nyá­jaikat legeltető egyszerű pásztorok előtt nyilatkozott meg az Űr az angyalok aj­kán és ez a mennyei megnyilatkozás örök időkre belevéste Krisztus követőinek lei­kébe a változhatallan Iliiét a szerétéiről és a békességről. S valahányszor felvir­rad reánk Karácsony ünnepe, boldogan és örömmel fürdetjük meg lelkünket u hit kristálytiszta forrásában s magasztaló di­cséretekben áldozunk a szeretet és bé­kesség hatalmas Urának. Jézus születésé­nek csodálatos legendája újra megelevene­dik lelki szemeink előtt s a ragyogó ka­­tedrálisok misztikus fényében és az egy­szerű fehérre festett templomok ünnepi hangulatában egyforma erővel tör az ég felé az emberiség boldogságáért, a sze­retet diadaláért és az örök békéért a szi­vek mélyéből fakadó fohász. A templomok kárpitja alatt más világ formálódik ki az emberek lelkében, mint az élet forrongó vásárjában. Szinte meg kell döbbennünk azon a szomorú ellen­téten, ami éles körvonalait mutatja a két világ egymástól való eltolódásának. Való­ban fájdalmas érzés, látni, hogy az em­berek nem képesek az erkölcsi világ alap­jain megállani és hitükből olyan erőt me­ríteni, mely az emberek testvéri és feleba­ráti szeretőiét a gyakorlatban is megvaló­sítaná. Az örök békéért küzdenek orszá­gok és emberek, de olyan fegyverekkel harcolnak, melyek sohasem valósíthatják meg a békét a kétezer évvel ezelőtt ki­nyilatkoztatott szent akarat szerint. Hu­szonöt évvel ezelőtt kezdődött a békéért való küzdelem, de a világháború után megalkotott békék csak keserűséget és elégedetlenséget teremtettek a megalázott nemzetek fiaiban. Megpróbálták ezek alap­ján felszámolni a világháborút, azonban ez az igyekezet teljes kudarccal végződött, mert a megcsonkított országok népei leg­főbb céljuknak az igazságtalanságok meg­szüntetését tűzték maguk elé. Milyen fájó csalódás fogja el a lelkeket, ha vizsgálat alá vesszük a helyzetet és az eseményeket. De hitünk minden erejé­vel arra törekszünk, hogy mindent a ma­gasabb erkölcsi szempontokból vizsgál­junk meg Is ha ebben a törekvésünkben nem érünk el eredményt, könnyen a kis­hitűség áldozataivá lehetünk. Ennek azon­ban nem szabad bekövetkezni. Mert hin­nünk kell és kötelességünk bízni. A sze­retet örök, a békesség legfőbb életcé­lunk s a karácsonyi ünnepek alatt lesz alkalma a felzaklalolt léleknek magába­­mélycdni, hogy bölcsességet, erőt s buzdít tást nyerjen az isteni igazság kivívására és érvényesítésére. A templomokban fel­hangzó zsolozsmák és égbeszálló fohászok a békéért esedeznek és az igaz hitből fakadó imát meghallgatja az Isten, aki a legnagyobb viharokban is megtarlotta né­pét s megtarlja a jövőben is. (—) — december A felsőházban hétfőn tárgyalták a visszacsatolt területeken leendő kép­viselőválasztásról szóló törvényjavasla­tot, melyet a felsőház vitéz Keresztcs- Fischer Ferenc belügyminiszter fel­szólalása után elfogadott. A belügyminiszter beszédében töb­bek között a következőket mondotta: A visszacsatolt területek általában egységesítve vannak, semmiféle külön­állásról sző sem lehet. Vannak ter­mészetesen részletek, közjogi és egyéb vonatkozásban, amelyek szempontjá­ból az egységesítést lépésről-lépésrc kel! végrehajtani. Ezt a lépésről-! epés­re való egységesítést szolgálja a tör­vényjavaslat. A kormány célja az, hagy minél előbb véghez kell vinni az egy­ségesítést minden vonathozásban. Eb­ben a javaslatban a kormány köte-* lességet vállalt arra, hogy a képviselő­választásokat Ib'iO június 30-ig a visz-, szacsatoli termeteken is megtartja. Jós­lásokba bocsátkozni nem lehet, nem mondhatja meg előre senki, hogy mit hoz addig a sors, hogy olyan viszonyok lesznek-e, hogy egyáltalán választani lehessen. De a kormány törvényszerű kötelességét teljesíti abban a tekintet­ben, hogy a választás előfeltételeit ad­digra megteremti. A felszólalók ki­fogásaira nézve leszögezi, hogy a ja­vaslat a magyar választójogi törvény rendelkezéseit vezeti be a visszacsa­tolt területeken is, bizonyos, a helyzet kényszeréből következő eltérésekkel. Az első eltérés az, hogy ezúttal ott nem lesz lajstromos, hanem csak egyé­ni választás. Ennek oka az, hogy a visszacsatolt területeket beosztották a magyar vármegyékbe, amelyeknek így vannak trianoni és vannak most csat­lakozott részei. Utóbbiakban nem le­hel végrehajtani a törvény imperativ parancsát, hogy vármegyénként kell lajstromokat alakítani. Ha pedig egy pár lajstrom«« kerületre osztották volna fel az egész területet, az az uni­­fikáció célját nem szolgálta volna, mert hiszen további megkülönböztetéseket teremtett volna az anyaországi terüle­tekkel szemben. A másik különbség az, hogy a visszacsatolt területeken a központi választmányok kineveztetnek, miután a vármegyei autonómiák nem léptek és nem léphetnek életbe, mert éppen erre a törvényjavaslatra vfin szükség ahhoz, hogy a választói név­jegyzék összeállíttass ék, s hogy tör­vényhatósági bizottsági tagokat és tiszt­viselőket választani lehessen. Odafenn ideiglenes a helyzet, a bizottságok és a tisztviselők is ideiglenesen kinevezet­tek, már pedig a központi választmá­nyokat csak az ottani lakosság kereté­ből lehet megalakítani, ezért kell őket kinevezni. A harmadik eltérés az, hogy az aktív válaszójog kellékei bizontgos tekintetben módosulást szenvednek. A törvény a lajstromos választásnál a huszonhatéves, az egyéni választásnál a harmincéves életkort szabja meg. A visszacsatolt területeken most aktív választójoggal azok fognak bírni, akik a legutolsó cseh nemzetgyűlési válasz­táson már választójogot gyakoroltak. A cseh törvény a jogosultságot a hu­szonegyedik évvel adta meg, az utolsó választás 1935-ben volt, tehát az ak­kori választók ma huszonhatévesek s elérték azt a kort, amelyet a mi törvé­nyünk a lajstromos kerületekben ír elő. Annak a lélektani nmjnyugtatéis­­ligk a szempontjából, amit ez a tör­­dényjavaslat céloz és amelyet a knr-Barsbese és a szomszédos Pózba község díszpolgárává választotta vitéz Jaross Andor minisztert, Szilassy Béla dr. államtitkárt; Koczor Gyula főis­pánt, Sáska Dezső alispánt és Turóczy Károly főszolgabírót. A díszpolgári ok­im ele' szerdái adták át ünnepélyes formák között a díszpolgároknak, akik­nek nevében vitéz Jaross Andor mi­niszter mpndott köszönetét. A minisz­ter beszédében hangoztatta, hogy a visszatért Felvidék magyarságának nincs szüksége arra, hogy régi poli­tikai elveit revideálja: a felvidéki ma­gyarság az elnyomatás ideje alatt a keresztény erkölcs, a nemzeti gondolat |és a szociális felelősségérzet elvét val­lotta s ezeket az elveket akarja szol­gálni a jövőben is. Az országnak csaknem egész lakos­sága ugyanezeket az elveket vallja, s érvényesülésükért a felvidéki magyar­ság örömmel bocsátja rendelkezésre erőit. A felvidéki magyarság vezetői továbbra is azért a programért küzde­nek, amelyet húsz esztendőn át hir­dettek, azt akarják, hogy szabad, erős hazában megelégedett, boldogabb ma­gyarok éljenek. Ezt a célt szolgálja a kormány népi politikájával. A par­lament által hozott törvények s a ké­szülő törvényjavaslatok a társadalom megerősítését, megszervezését s a rá­szoruló társadalmi rétegek felkarolá­sát szolgálják, hogy ezáltal nagyobb (erővel s nagyobb szervezettséggel tud-Komárom thjf. szab. kir. város törvény­­hatósági kisgyülése december 18-án, hét­főn délután rendkívüli ülést tartott, Nagy Nándor főispán elnöklete mellett. Csukás István dr. főjegyző ismertette Balogh Miklós bizottsági tagnak a zsidó­­törvény rendelkezéseit kijátszók szigorú niegbüntelése tárgyában tett indítványát. Balogh Miklós indítványában arra kérte a törvényhatóságot, hogy hivatalból foglal­jon állást az u. n. strohmannokkal szem­ben s legyen lépéseket a kormánynál, hogy az ezzel az üggyel kapcsolatos ki­hágások megszűnjenek. Kállay Endre dr., Zechmeister Sándor s Czibor Géza bizott­sági tagok hozzászólása után a kisgyű­­lés kimondta, hogy mivel hivatalosan nem illetékes az ügyben, azt a javaslatot fogja a közgyűlés elé terjeszteni, hogy mány minden intézkedésében szem előtt fart, hogy az ottani lakosságot le­hetőleg megnyugtassák választójoga tekintetében, nem kifogásolható az az intézkedés, amely szerint, — ha laj­stromos választást ott nem is lehet tar­tani, —> a huszonhatéves életkort vesz­­szi'tk alapul* amivel legutóbb volt vá­lasztójogukat a jogosultak megőrzik. Ez olyan koncesszió, amelyet kifogá­solni semmiképpen nem lehet. A kor­mány politikai szükségességét látta an­nak, hogy a választókat meghallgassa és ezért vállalja is a politikai fele­lősséget. Véleménye szerint politikai­lag és köz jogilag is teljesen meg­nyugtatók a javaslat rendelkezései. (Zajos taps, általános helyeslés.) ja szolgálni a társadalom az ország­építés feladatait. •A nagyhatású beszédet a díszköz­gyűlés szűnni nem akaró tapssal fo­gadta. Barsbesen a díszpolgárok nevében Szilassy Béla dr. államtitkár mon­dott beszédet, aki hangoztatta; hogy a felvidéki magyarság helyzete csak ak­kor lesz biztosítva, ha minden felvi­déki magyar, akinek földje van, kö­römszakadtáig ragaszkodik az ősi rög­­líaz s azt senki idegennek el nem adja. Amikor most a csehszlovák földreform yevizióját végrehajtják, ezzel nemcsak kitüntetnek egyeseket, múltbeli példás magatartásukért^ hanem egyúttal sú­lyos felelősséget is rónak rájuk: hogy megbecsüljék és megőrizzék a magyár földet. Az országzászlóavatási ünnepség a község főterén folyt le. Jaross Andor miniszter avatóbeszédében hangoztatta., hogy szükség van minden magyar test­véri szeretetére. egymás megbecsülé­sére. a teljes megértésre. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nincsen kü­lönálló magyar sors, a Kárpátok me­dencéjében valamennyiünk sorsa azo­nos. Ezért a már megnagyobbodott hazában lelki, társadalmi és politikai egységet kell teremtenünk, hogy en­nek az egységnek a melege messzi sugározzon mindenhová, ahol magya­rok laknak. Hosszantartó lelkes taps kisérte a miniszter beszédét. a törvényhatóság intézzen átiratot a rendőrséghez, amelyben hangsúlyozot­tan felhívja a rendőrség figyelmét a zsidótörvénnyel kapcsolatos visszaélé­sekre. A közigazgatási bizottság év végén sors­húzás által kilépett öt tagja helyébe is­mét Ács Lajos, Csepy Béla, Kun Árpád dr., Reicher Miklós és Szijj Ferenc dr. bizottsági tagokat javasolta. Ezután került sor annak az indítvány­nak letárgyalására, amelyet Stark István th. bizottsági tag a város tisztviselői és egyéb alkalmazottainak karácsonyi segé­lye tárgyában nyújtott be. Az előadói ja­vaslat úgy szólt, hogy a város tisztviselői egyhavi törzsfizetésüknek a felét kap­ják, a káplánok, hitoktatók 25—25 pengőt, a nem községi kötelékben működő tanonc-Viléz Jaross Andor miniszter; A törvény és törvényjavaslatok a társadalom megerősítését szolgálják Rendkívüli közgyűlés a városházán A város törvényhalósági kisgyülése is ülést tartott

Next

/
Oldalképek
Tartalom