Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-12-09 / 49. szám

4. oldal.. KOMAROMI LAPOK 1939. december 9. VILLANY, VIZ, GAZ ÉS FÜRDŐ- K H 1 5| T Ek M BERENDEZÉSEK VÁLLALATA UUUII AMA lilll Költségvetés és tervek készítése díjtalan! Komárom, Megyeház u. 16. Telefon 100. TELEFUNKEN és PHILIPS rádiók állandóan raktáron. Kérjen díjtalan bemutatást. | Jó rendezést és kullurparlamentei! A komáromi kulturélettel kapcsolat­ban egészséges ankét indult meg a. Ko: máromi Lapok hasábjain. A mai idők­ben, amikor a régi latin mondást vetíti elénk a világhelyzet: »Inter arma silent Musae«, nem fölösleges, hogy hazánk szi­lárd nyugalmát dokumentálva, a mi váro­sunk, szűkebb pátriánk kulturtényezői megkezdték ennek a fontos kérdésnek közvélemény előtti megtárgyalását. A régi közhely: annyit ér egy nép, amennyit a kultúra mérlegén nyom, a mi viszonylatunkban még erősebben {jennáll: annyit ér egy város, amennyire kulturált, művelt polgárai vannak. Ami szegény városunk csak történelemben gazdag. Pompás középületeink, turiszti­kára alkalmas környékünk, festői fekvé­sünk, fürdőink, jó borunk, sajnos mint jellegzetesség: nincsenek. Idegenforgal­mi szempontból nagyon sok értékünk hi­ányzik ahhoz, hogy a nagy és mélysé­ges történelmi emlékeink csodálóin ki­sül másokat is idevonzzunk. ■Nem is maradhat tehát más hátra, minthogy kultúrtéren emelkedjünk ismét a régi magasságba, megelőzve hazánk más városait! Majdnem azt mondhatjuk, hogy ez a város a Kisalföld, a Csallói­­köz kultúrcentruma lehetne, erre hivatva van. Mert nemcsak a belső, hanem az expanzív kultúrmunkát is el kell vé­geznünk. Ehhez, mi sem természetesebb, először belső kultúréletünk fellendítése az első lépés. Sokan vitatkoztak ezen. Nemcsak az ankét során, hanem társaságokban, egyesületekben is. Mert itt nem egy vagy két okot kell magyarázatul keres­nünk, hanem az okok sorozatát. És nem az a fontos csupán, hogy Tart pour l’art felsorakoztassuk a hibákat, hanem meg is kell mutatnunk (hiszen ez az ankét célja és értelme) a kivezető utat, az eszközöket és a módozatokat. Én most csupán csak arra akarok rá­mutatni (mert a többit nagy részben már elmondották előttem), hogyan is kell megrendezni egy kultúrelőadást. Ez is beletartozik az ankét kereteibe! A rendezésnek két része van: belső és külső. Belső: műsorösszeállítás, jó előadók, szereplők, megfelelő témák megválasz­tása, osztályozása, betanítása. Ennél el­engedhetetlenül szükséges az idő, hely, alkalom és környezet tekintetbevétele. Ha a közönség Ízlésének, hangulatának megfelelőt kap, feltétlenül el is megy az előadásra. Külső: kettős munka. Technikai és adminisztratív. Mindkettőre erősen rá­nyomja bélyegét az elengedhetetlenül szükséges pontosság, lelkiismeretesség és főleg a reklám! Enélkül csak véletlenül sikerülhet jól a kultúrrendezés. Van, aki mosolyog ezen, pedig ma Komáromban még a kultúrához is jó reklám kell! És láthattuk, hogy jó reklámmal, ha az ügyes jegyeladási rendszerrel is párosul, meg lehet nyerni a közönséget. Csak egy szemszögből világítottam rá a problémára, nem is akarva többet, mint a figyelmet felhívni. És megindítani ezirányban is a vitát. Hálásan várom a hozzászólásokat és előre köszönöm a segítséget ahhoz, hogy ebben a nagy kérdésünkben előbbre juthatunk majd a tisztulás és a beteljesülés útján. Most azonban még egy tervet szeret­Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús válaszlékban RAFAEL MARGIT kézimunka üzletében KOMÁROM, Várorsház ucca 9 szám. li#’) nék felvetni! Pár évvel ezelőtt a Jókai Egyesület kultúrvezérkarának kezdemé­nyezésére Komáromban a kultúregyesü­­letek parlamentszerű vezetői tömörülése (mondjuk rá rossz szóval: koalíciója) jött létre, amely beosztással, kultúrszere­­tettel, kölcsönös támogatással intézte az egyesületek rendezéseinek mikéntjét. Az­óta ez a tömörülés az idők változása mi­att megszűnt. A Gútai-soron, Komáromnak eme vá­rosszéli, de igen fontos jelentőségű uc­­cájában, bevalljuk, nem sokat jártunk még. A mellőzés legfontosabb okául csak egy kis esetet mondunk el. Tavaly ilyentájban, valamelyik estefelé, kultúr­­előadásra igyekeztünk a város egyik kül­telke felé. Kocsi jött elénk, két jóakara­­tú csikóval, olyan kettővel, amelya Gaz­­da-uccán például úgy röpített bennün­ket, hogy azt éreztük, valami nagyszerű békebeli omnibuszon ülünk. De bizony nem sokkal azután, hogy a gázgyár mel­lett elhaladtunk, a jóakarat ugyancsak hoppon maradt a két csikónkban: akár­hogy is igyekeztek szegény párák, sem­mit sem haladtak a gútai-sori rettene­tes sárban. Végre az egyik gödörben rá­adásul meg is: botlott a sárgábbik pari­ba, térdre esett ... A kocsis azt mond­ta, jobb lesz mégis, ha gyalog indulunk neki az útnak. Igaz, hogy így derékig cgy-sár leszünk, de legalább kiérünk az előadásra. Az előadásra akkor értünk ki éppen, mikor híveink már oszolni ké­szültek. A szomorú sorsra kárhoztatott, két jóakaratú csikótól vont kocsival pe­dig akkor találkoztunk, amikor éjféltáj­ban Komárom felé igyekeztünk ... Ez a kis eset csak közvetlen tapasz­talatunk a gútai-sori néhai szomorú ál­lapotokkal kapcsolatban. Gazdáink aj­káról ezer meg ezer panasz hangzott el a múltban arról, hogy ezen az uccán le­hetetlen nemcsak a gyalogos, de a ko­Eladó cca 11 magyar hold szántó birtok 2 szobás lakással és gazda­sági épületekkel Komárom város déli oldalán a város tertületén. Cím a kiadóhivatalban. csival való közlekedés, különösen esős időjárások alkalmával. Szomorú mosoly­­lyal mesélik a Gútai-soron, hogy egy alkalommal egy dinnyés szekér billent féloldalra, a dinnyék legurultak a sze­kérről s egyszeriben úgy eltűntek a sár­ban, pocsolyában, mint a kámfor: egy­szerűen láthatatlanokká váltak... A gazdák szérűikbe s ki a határba ezen az úton közlekednek, joggal panaszkodtak hát s kérték minduntalan érdemes gaz­dáink, hogy ezt az utat hozzák rendbe s tegyék valamilyen módon lehetővé, hogy a nagy forgalom akadálytalanul lebo­­nyolódhassék rajta. AZ ANDRÁS-NAPI VÁSÁRRA szekeres vendégeket vártunk, mivelhogy a kedveseink megírták hazulról, hogy okvetlenül tanácsos volna, ha a nagyob­bik üszőborjucskától mégis-mégis búcsút vennénk, mert bizony eladásra készülőd­nek szegénnyel Komáromba. Nagyon kedves állatunk volt az üszőborjucska, ha hazamentünk, mindig megsímogattuk s engedtük, hogy megnyaldossa kicsikét a tenyerünket is. Szép, szelíd, okos jó­szág volt, — dehát ilyen ez a komisz élet: kell a pénz a testvér dolmányára, igénybe kell venni rá az üsző árát — Szóval eléje mentünk a kedves állatnak a Gútai-sorig, az állt a levélben, hogy Ma, amikor szabad hazában, szabad szóval hirdethetjük és művelhetjük ma­gyar kultúránkat, ma méginkább szük­ségünk volna e tömörülésre, e parla­mentre. Ezúton is kérem és felhívom az ille­tékesek figyelmét, hogy tegyék meg a kezdeményező lépéseket, hogy e kultúr­­parlament ismét közmegelégedésre meg­kezdhesse áldásos működését! D. E. szekéren hozzák majd. S mi tagadás, igen reszkettünk az aggodalomtól, hátha .félrebillen majd a szekér azon a csúnya uccán s szerencsétlenné lesz még a kis­­bornyú is, ha netalán lenottvanik a sze­kérről. S Uramfia! — EKKOR TAPASZTALTUK A CSODÁT A GÚTAI SORON Esős idő volt, minden kellék megvolt ahhoz, hogy az ősi szokáshoz híven most is feneketlen sár legyen a Gútai-soron s mégis úgy zörgött végig rajta a mi otthoni szekerünk, mintha a Gazda-ucca kövezetén járna. Csodálkozva, szinte megdöbbenten álltunk a sarkon s még á kisbornyú is csodálkozott, mindjárt láttuk, a mi csodálkozásunkon. A Gátal­­oron végig híre-hamva sincs a sárnak, ■ jó kemény az egész úttest, masszív, akár az aszfalt. Mi történt itt ? ... Olyan sokat csalódik, szomorkodik manapság az ember. Reformokat vár és követel, újításokat, amikben nem volt eddig része, amik után húsz évig vágya­kozott, mégis-mégis nehezen következnek el. A mi egyszerű komáromi életünkben is sokminden van még, aminek a betel­jesedésére várunk. S ha valami már megtörtént abból a sokmindenből, csak egy icipici valami, annak kimondhatat­lanul örülünk s boldogok tudunk lenni miatta. ... Ahogy ott álltunk a Gútai-sor meg­szűnt sara előtt, bevalljuk, arra gondol­tunk először, hogy igen, — a mi felsza­badulásunk, szabad magyarságunk hozta sl végre ezt a gútai-sori csodát! ÍGY TÖRTÉNT... Kis utánajárással megtudtunk sorjá­ban mindent. Március havában egy délelőtt egy kar­csú, fiatal katonatiszt kopogtatott be Komárom város polgármesteri hivatalá­ba. A neve: Hamuth László, zászlós, egyébként okleves mérnök, Székesfehér­vár városi mérnöke. Az édesapját ismerte már Fülöp Zsigmond polgármester,: pápai kollé­gája volt, Hamuth János polgármester, aki Komárom felszabadulásának napján először fejezte ki örömét személyesen a polgármesteri hivatalban, hogy Komá­rom visszatérhetett az anyaországhoz ... Előadta a fiatal zászlós, hogy századá­val bizonyos ideig itt állomásozik még Komáromban, a századbeli honvédfiúk unatkoznak, dolgozni szeretnének, tenni szeretnének valamit Komáromért, a fel­szabadult testvérekért... egyszóval: en­gedje meg a polgármester úr, hogy rendbehozhassák azt a nagyon elhanya­golt s különösen a cseh kiürítés és hur­­colkodás alkalmával tönkretett utat, mely az erődök előtt halad el, valamint azt az uccát is, ame'y a város központjával kapcsolatos s amely igen-igen rászorul a javításra. Természetes, hogy Fülöp Zsigmond, akkori polgármester a legnagyobb öröm­mel fogadta az ajánlatot s rögtön intéz­kedett. Vitéz Bonyhay őrnagy is a 'cgnagyobb készséggel tecte magáévá Hamuth zászlós tervét s megfelelő számú munkaerőt s fogatokat is fel­ajánlott az ügy szolgálatába. A pol­gármester megbízást adott RuttkaylLnd­­re városi mérnöknek, hogy lépjen érint­kezésbe Hamuth Lászlóval, egyszeriben kész lett a terv s a munkálatok is azon­nal megindultak. Az útépítéshez szük­séges anyagot az éppen lebontott I. sz. várerőd anyagából vették. A munka folyt addig, amíg a legénységet nem szabad­ságolták, ekkor a város a belügyminisz­térium által kiutalt szükségmunka-alap terhére fogadott fel munkásokat. Innen kezdve a város szociálpolitikai ügyosz­tálya intézte az útépítést, Csukás István dr. városi főjegyző odaadó s hozzáértő vezetése mellett. Augusztusra készen lett a 2. sz. erődtől a 4. sz. erődig vezető kocsiút, valamint a Gútai-sor hatmé­ternyi széles útteste. Összesen mintegy 1830 méter hosszú utat építettek anél­kül, hogy az építkezésből kifolyólag a városi valami'yen megterhelés érte volna. A legnagyobb elismerés és hála illeti Hamuth László zászlós, mérnököt, aki az útépítés ötletét felvetette: cselekede­tében megértést, szeretetct látunk irá­nyunkban. Hála illeti vitéz Bonyhay őr­nagyot készségéért, s hála illeti a kor­mányt is, amelynek gondoskodása révén a szükségmunka keretében, a sok komá­romi munkanélküli jelentékeny része né­hány hónapig munkaa’kaimat s kenyeret talált. A Gútai-sor olyan volt sokáig, mint a mellette fekvő temető: nem volt rajta élet. Most: úgy érezzük, hogy a temető­be is szívesebben, könnyebben megyünk majd a Gútai-soron végig, ha egyszer arra is kerül sor. Ha az életben jó ufón járhatunk, vidámabban megyünk a ha­lálba is... (N. F.) Nagy károkat okozott a megáradt Duna és a Vág Komáromban Jó pár éve már, hogy a Duna, leszá­mítva néhány nyári hetet, állandóan ma­gas vízállású. Olyan nagy áradás azonban hosszú idő óta nem volt, mint éppen most. A Vág s a Duna egyszerűen ki­lépett medréből s fittyet hányva minden akadálynak nagy területeket, egész vá­rosrészeket elöntött, súlyos károkat okoz­va mindenfelé. Szerda délutánig a ható­ságok s a lakosság is komolyan számolt az árvizveszedclcmmel s amennyire mód­jában állt, mindent megtett a veszély elhárítására. Sok esetben azonban min­den intézkedés hiábavaló volt. A Vág mentén igen sok ház vízbe ke­rült, több megrongálódott, vagy egészen tönkrement. A vágbalparti kincstári épü­letek teljesen vízben állnak s szinte meg­­közelíthetetlenek. A legnagyobb veszedelem azonban az Erzsébet-szigeten van. A víz felhatolt a kertekbe s amely ház meglehetős mélyen fekszik, azt bizony elöntötte. A sziget la­kossága éjjel-nappal talpon van, töltése­ken munkálkodik, menti, amit lehet. A szigeti hídfőnél rendőr áll s igazoltatja a járókelőket. Csak a szigetben lakókat engedik be a sziget belsejébe. A kár igen nagy, mert eltekintve attól, hogy a házak is megrongálódtak, a kertek őszi veteményeit is pusztítja a víz. A hajógyár területén is számottevő kár van. Csütör­tökön reggel a munkások már nem áll­hatták munkába. A veszély csütörtökön csökkenni kezdett, apadást jelentettek. Budapesti közlés szerint, ha az apadás megindul, a vízállás rohamosan csök­kenni fog. Az áradás s az ezzel járó nagy talaj­víz sok kárt okozott a telefonhálózattal kapcsolatban is. A földalatti kábelek át­nedvesedtek, sok helyütt egészen használ­hatatlanokká váltak. Budapestre például a napokban csak Párkányon keresztül lehetett telefonösszeköttetést kapni. Szomorú állapotok uralkodnak a komá­romi Iíisér-soron. A talajvíz káros hatása itt mutatkozik leginkább. A házak talaja s falai átnedvesedtek, sok helyen félni kell attól, hogy a ház összedől. Rheumatlkus fájdalmak­nál, idegfájdalmaknál, fejfásásnál, izületi- és tagfájdalmaknál, valamint meghűléses betegségeknél, gyorsan és biztosan hatnak a TOGAL-tabletták. Orvosok ezrei ajánlják a TOGAL-t, tehát ön is bizalommal vásárolhatja. Tegyen még ma egy kísérletet. Kér­je kifejezetten a kiváló hatású TO­­GAL-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban 1.60 Pengő. (836) A SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM (Igazgató főorvos: Dr. GYÖRKI BÉLA) Budapest centrumától 12 percre fekszik. Kúrája pontos betartása mellett élvezheti egy ragyogó világv áros összes örömeit. Mérsékelt utósaison árak (1266) A Gútai soron csodát tapasztaltunk... Régen esedékes riport egy szép cselekedetről, amelyhez hasonlót még számosat szeretnénk látni Komáromban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom