Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-11-18 / 46. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanadik évfolyam_________________46. szám________________Szombati 1939. november 18. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. _ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre S Pengő, negyedévre 2.51) Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő B ARANY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. HORTHY MIKLÓS Húsz évvel ezelőtt egy esős novemberi őszi napon százezres tömegek ujjongó sor­fala között vonult be Horthy Miklós, mint a nemzeti hadsereg fővezére az ország meggyötört, leziillesztett és kegyetlenül ki­fosztott fővárosába, hogy tíz hónap ret­tenetes nemzetközi vörös uralma helyébe a rend uralmát léptesse életbe és a nenn zetközi kalandorok és megrontott magya­rok által okozott romokat eltakarítva, megkezdje az új honalapítás nagy munká­ját. Vége tett a nemzetrontásnak, a magyar nemzet feleszmélt ájultságából, új, sza­bad élet levegője lengte körül az egész or­szágot s a megléveljedett, bűnös város visszanyerte önbizalmát és a nemzeti élet­ösztön erejével emelkedett fel újra ab­ból a szennyből, amelybe bűnös kezek lerántották. A határtalan ünneplés mel­lett bevonult Fővezér a bevonuláskor te­temre hívta a fővárost, mely »megtagadta ezeréves múltját, sárbatiporta a nemzet koronáját, a nemzet színeit és vörös ron­gyokba öltözködött« s amely börtönbe vetette és hazájukból elűzte a nemzet leg­jobbjait. A demagógia zülleszleltc szét a virágzó, életerős, szép országot s az mérgezte meg {a lelkeket, annak romboló erejét kellett Összetörni, hogy az ország felépítéséhez hozzáfoghassanak. Ki kellett irtani min­den mérget a nemzet leikéből s meg kel­lett teremteni a magyarság összefogását annak a szent célnak elérésére, melyet csakis a nemzeti eszme és a keresztény erkölcs diadalmas ereje képes megvalósí­tani. Horthy Miklós fővezér ezeknek alap­ján indult el az új rend megteremtésére, iaz új honalapítás verejtékes és könnyes munkájának rögös és nehéz útján. Az ö erős keze, a nemzet őserejébe vetett ren­díthetetlen hite vezette ki Magyarországot a pusztulás gyászos jeleit mutató káoszból és állította talpra a nemzetet, mely önbi­zalmát visszanyerve, Fővezérével s majd Kormányzójával együtt fáradozott az or­szág feltámasztásán. Az elmúlt két évtized fényesen igazolta Kormányzó Urunk rendeltetését. Kor­mányzása alatt a nemzeti eszme és a ke­resztény erkölcs győzedelmeskedett. Mély­séges bölcsessége, céltudatos előrelátás­sal párosult államférfiúi Ítélőképessége a legbiztosabb úton vezeti és irányítja az or­szágot, mely vezetése mellett széttörhetet­­len egységgé kovácsolódott össze és a fej­lődés magas fokára emelkedett. Erőben, egységben, akaratban és áldozatkészség­ben forrott össze a nemzet és vitéz had­seregének elismert kiváló katonai erényei képezik sziklaszilárd alapját létünknek és Magyarország biztos jövőjének. Kormány­zó Urunk és a nemzet között fennálló kölcsönös bizalom és megértés hozta létre az egyharmadára csonkított ország talpra­­állítását és újjászületését és ennek volt gyönyörű eredménye az a csodálatos tör­ténelmi esemény is, amely a mull év no­vemberében ment végbe, amikor a régi történelmi Magyarország megszállt terüle­tének egy része visszajött az édesanya sze­rető keblére s nemcsak területben, ha­nem lélekszáinban is jelentékenyen meg­­gyarapodott az ország. És ami fő, vérál­dozat nélkül. A nemzet és Kormányzója között fenn­álló szilárd bizalomnak tulajdonítható az a nyugalom és békesség is, amely egész Magyarországot ebben a súlyos válsággal teljes időkben is elfogja. Nemzet és Ve­zére a legteljesebb összhangban olvad ösz­­sze annak a gondolatnak szolgálatában, amely az ország történelmi nagyságának elérésére és kivívására irányul, de amely­nek megvalósítását a békés megegyezés Kormányzó Urunk bevonulásának évfordulóját ünnepelte a képviselőház — november 17. November 16-án volt huszadik év­fordulója annak aförténelmi esemény­nek, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója, mj|nt a nemzeti hadsereg fővezére be­vonult hadserege élén Budapestre. A képviselőház csütörtöki ülésén hagy lelkesedéssel ünnepelte a Ház a Kormányzót az évforduló alkalmá­val, amikor napirend előtt Tas nádi Nagy András képviselőházi elnök a következő beszédet mondotta: Tisztelt Képviselőház! — A mai nap olyan évforduló történel­münkben, amelynek ragyogása néhány pi­llanatra meg kell, bog)’ állítson bennün­ket. Húsz esztendeje annak, hogy nem­zeti hadseregünk Horthy Miklós fővezér vezetésével bevonult a megtépett ország meggyötört fővárosába. — A háborúutáni Magyaroszág kevés ünnepet ülhetett, de a két évtized előtti november 16-a nemcsak akkori elesettsé­­günkben volt a nemzet osztatlan örömün­nepe, hanem az marad, amíg magyar él a Kárpátok koszorújában. Vesztett háború után csonka országban, csonka üuUmlom­­mai és sebzett lélekkel tántorgott akkor a sír szélén a nemzet. A gyásznak tépett ru­hájában és szaggatott szívvel keseregtünk a romok felett, kerestük a magyar jöven­dőt és kiáltoztuk a pusztába a magyar igazságot. Történelmünk két gyászos sze­gélyű lapja, Mohács és Világos mellé har­madikul az 1918—19-es évek magyar histó­riáját fűzte akkor a sors. A nemzet e legszomorúbb napjaiban ta­lált arra a vezérre, akinek küldetésszerű megjelenését a Mindenható különös ke­gyelmének köszönhetjük. Amikor Horthy Miklós a nemzet élére állt, nemcsak fegy­veres erőt teremtett a semmiből, hanem az önbizalmat is visszaadta fajtájának. Ebben van felmérhetetlen érdeme és ab­ban, hogy a kishitűséget és fásultságot elűzte a telkekből s a nemzetet magabí­­zóvá tette. Ma is szerte halljuk még 1919 november 16-iki szózatát: »Az újraébredt (magyarság ereje te fog sújtani minden próbálkozásra, mely építőmunkánkat hát­ráltatni merészelné.« Az ö egyénisége, éle­tének példája adta nekünk a hitet, hogy bízzunk nemzetünk jövőjében s annak történelmi elhivatottságában. — Húsz év leforgása alatt kétharmadá­val megcsonkított, kifosztott és megalázott országunkat nemcsak újjáépítette a ro­mokból, hanem megadatott neki, hogy az északkeleti Kárpátokra kilűzhesse újból a magyar nemzeti zászlót. — Amikor most, a húszéves évforduló napján hálatelt szívvel és igaz hódolattal köszöntjük Magyarország Főméltóságú Kormányzáj’.', indítványozom, hogy 'ér­zelmeinknek mai ülésünk jegyzőkönyvé­ben adjunk kifejezést és ezeket megfelelő formában a Föméltőságú yr előtt is tol­mácsoljuk. Ünnepélyes csendben, állva hallgat­ták a képviselők az elnök emelkedett szellemű beszédét s befejezésekor hosz­­szantartó lelkes tapssal ünnepelték a Kormánvzót. Nevezetes éviordulóhoz jutottunk el a héten. E\gy éve annak, hogy a fel­szabadult területek magyarságának ki­váló fiatal vezérét: JAROSS ANDORT kinevezték a kormány tárcanélküli miniszterének. Ez a kinevezés annak a ténynek szolgált dokumentumául, hogy a felszabadult északi országrész lakossága hivatalosan is bekapcsoló­dott a régi hazába és megkezdte mi­niszteri képviselője útján közreműkö­dését a nemzetépítő munkában. A tárcanélküli minisztérium rend­szerint csak címzetes képviselet szo­kott lenni, de Jamss Andornak kine­vezése rendkívül fontos volt, mert az ő miniszterségének nagyhorderejű és széleskeretű ügykört szabtak azáltal, hőffy a húsz év óta hazájától erőszak­kal elcsatolt felvidéki magyarság ezer­féle gondjának intézését reá bízták s az ő nehéz munkájának elvégzésére teljesen új, csapásnélküli út a kon kel­lett járnia, hogy feladatát sikerrel el­végezhesse. Legfőbb feladata az át­szervezés volt, amelyet teljes ered­­niénnyel végzett el s amelynek áldá­sos nyomai nemcsak az újjászervezett felvidéki lakosság körében mutatkoz­tak meg, hanem az egész ország fej­lődő életében is, melynek megerősíté­séhez a nemzeti érzéstől áthatott, sze­retett testvérekhez visszatért régi nem­zetrész is teljes szívvel hozzájárult. A letűnt év sok nehéz, bonyodalmas helyzet elé állította a nemzete érdeké­alapján akarja mindkét tényező elérni. Ebből a szent akaratból semmiféle világ­válság sem mozdíthatja ki őket, mert erős a hite mindkettőnek a magyar igazság diadalában! Ami a nemzettel és hazával ben közjogi állást vállalt minisztert, da 5 a legnagyobb nehézségeket is le­küzdötte és az igazságosság elvének ér­vényesítésével segítője és támogatója volt minden jogos ügynek. Kultúrális, gazdasági, kereskedelmi és ipari éle­tünknek új vérkeringést adott, közű­iétek és magánosok jogos érdekeiért mindig készen volt helytállóm s ahol csak szót kellett emelni, a kisembe­rek sorsának jobbrafordulásáért is mindenkor síkra szállt. A felszabadí­tott területek újjáalakítását megfelelő |érzékkel, az egész ország érdekeinek figyelembevételével, de a különleges nemzeti érdekek tisztetetbentartásával vedelte és irányította s a kormányok megértő és készséges megatartása le­hetővé tette, hogy vezetésével a fel­szabadult nemiettest új életet nyerjen. Vitéz Jaross Andor becsülettel ál­lotta meg helyét és magyar testvérei­ért vállalt súlyos feladatát híven tel­jesítette. A köt eless égtudás és a lelki­ismeretes münka joggal ébresztheti azt |a boldog tudatot lelkében, hogy min­dent megtett a felszabadult testvérek­ért, akik hálával emlékeznek reá. Nagy örömmel és jogos büszkeséggel tekintünk Jaross Andorra, a mi pár­tunk közszeretetben álló vezérére, aki­nek tiszta érzésekkel őszintén kíván­juk, hogy azon a ntagas helyen, me­lyen népét képviseli, legyen továbbra is az igazságos, kötelességtudó, áldott melegszívű támogatója minden jogos ügynek és járjon sikerrel azon az úton, mely a nemzet boldogulásához vezet! Képviselőink a költség­vetés tárgyalásánál A képviselőház még a mu!t héten megkezdte a költségvetés tárgyalását, mely nagy érdeklődés mellett folyik. A honvédelmi minisztériumi tárca le­­tárgyialása után a kereskedelemügyi minisztérium költségvetését tárgyalták a képviselők. Szerdán került a sor a belügyminisztérium költségvetésére, melynek vitájában vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter nagy­hatású beszédet mondott. A belügyi tárca költségvetésénél felszólalt dr. Holota János képviselő, aki nagy el­ismeréssel emlékezett meg a belügy­miniszternek a visszacsatolt területek­kel kapcsolatban végrehajtott státus­rendezési munkájáért. Az iparügyi minisztérium tárcájá­nak költségvetésénél Pajor Miklós képviselő mondott beszédet, aki a fel­vidéki iparosság és kereskedelem problémáinak megoldását sürgette. A földművelésügyi tárcánál Füssy Kál­mán képviselő mondott talpraesett be- SZŐdirt s a felvidéki gazdálkodó társa­dalom sorskérdéseit tárta föl a Ház előtt. A vármegye kisgyűlése Komárom vármegye törvényhatósá­ga november 14-én tartotta havi ren­des kisgyűlését a vármegyeház kister­mében. Reggel 9 órakor nyitotta meg az ülést Nagy Nándor elnöklő főispán, aki meleg szavakkal emlékezett meg a nap jelentőségéről. Húsz évvel ezelőtt — úgymond — e napon indult el Horthy Miklós fővezér az újonnan megszervezett nemzeti hadsereg élén az ország fővárosába, hogy saját fész­kében fojtsa el a hazafiatlan törekvé­seket. Húsz éve annak, hogy ez a földig letepert, kirabolt ország először lélegzett fel szabadon az őszirózsás forradalom, a kommunizmus és a ro­mán megszállás után, húsz évvel ez­történt húsz év alatt, Horthy Miklós el­évülhetetlen érdeme s most, amikor hó­dolattal tekintünk feléje, hálás szívünk­ből tör elő forró óhajunk: fény nevére, áldás életére! (. —) előtt indult el ez az ország az öntudat, az önbecsülés, a fejlődés útján s hogy ma már az elmúlt húsz év teljesít­ményeire büszkén tekinthet vissza, azt bölcs vezérének köszönheti. Indítvá­nyára a vármegye hódoló táviratot küldött a jubiláló Kormányzónak. Meleg részvéttel emlékezett meg a főispán Darányi Kálmán haláláról, aki az egyesített Esztergom-Komárom vár­megye révén hozzánk is közel állott. Bejelentette, hogy a vármegye kép­viseletében személyesen is megjelent a temetésen és koszorút helyezett el a ravatalon. Indítványára a kisgyűlés részvéttáviratot küldött a gyászoló csa­­ládrüajk! s a {pjagy halott emlékét jegy­zőkönyvben örökítette meg. Jelentette végül, hogy Radocsay László esztergomi főispánt a Kor­mányzó úr igazságűgymiiniszterré ne­vezte ki, akit üdvözlőtáviratban kere­sett meg a törvényhatóság. Napirendre térve elsősorban a köz-i gyűlési tárgyalást igénylő ügyeket re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom