Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-01-14 / 2. szám

6. oldal. KOMAROMI LAPOK 1939. január 14. KOMAROMI SZÍNHÁZ járjunk színházba! Támogassuk a derék sziníársulaíoí! A színigazgató megtette a közönség kívánságát és leszállította a helyára­kat, legtöbb előadás félhelyárakkal megy. Már akkor megírtuk, hogy most már a közönséges a sor és a szín­igazgató figyelmét fokozott szinpár­­tolással kell viszonozni a közönség­nek. A sziniévad a vége felé közeledik és így a fokozott szinpártolás már így is; elvárható. Évek óta nem volt Komá­romban ilyen pompás erőkből álló, nagy zenekarral, kitűnő karnaggyal bíró színtársulat, ahol az igazgató szi­gorú vezetése mellett peregnek az elő­adások és mindegyik színész törekvő igyekezettel, hivatásának tudatában játssza meg a legkisebb szerepet is, ahol a színigazgatótól kezdve egé­szen a jegyszedőig mindenki tud­ja, hogy a magyar kultúra szolgálatá­ban állanak és az ebből folyó köteles­ségnek eleget is tesznek. Méltányolja ezt közönségünk és leg­alább a szezon végén mutassa meg, hogy Komárom, a Jókaiak, Péczelyek, Beöthyek, Czuczorok, Takács Sándo­rok, Szinnyeiek földje nem lehet kö­zönyös a magyar múzsa terjesztői iránt. Az előadások mind kifogástala­nok. A vidám és a komoly múzsa egyaránt tehetséges, művészi tagokat mondhat magáénak. Különösen fölhívjuk közönségünk figyelmét a keddi és a csütörtöki elő­adásra, amikor egy szenzációs darab, a Gázmérgezés a Domb-utcában ke­rül színre vitéz J a k a b f f y Dezső színigazgató fölléptével. A színigazga­tó nemcsak kitűnő rendező, de első­rangú színész is. Ne mulasszuk el megnézni. Kedves közönség, járjunk minél gyakrabban színházba, hogy a szín­társulat szép emlékekkel1 búcsúzzék el tőlünk. Az eheti előadások: MEZEI PACSIRTA című háromfelvonásos operettről em­lékezzünk meg elismeréssel. A szö­veg tartalma nem új: az újabban szo­kásos és divatos operettszövegek egyik változata. A grófi birtokosról, — minden leány vágyálmáról, — szól, aki beleszeret a mezők egyszerű vi­rágjába. Horváth Rozikának hívják ezt a virágot s az operettvirágok ter­mészetrajza szerint pompásan énekel. De, persze, csak akkor lesz a két szerelmes egymásé, amikor már Ro­zika divatos, nagy énekesnő, és a ze­netanár ismételten felléptette, tehát, amikor a társadalmi kiegyenlítődés és a harmadik felvonás fináléja megen­gedi. Vaj’ ki ne hallóit volna hasonló tartalomról? De operettnél rendsze­rint nem is a belső a fontos, hanem a külső: a zene, a tánc, a móka s a színes sürgés-forgás. Lelkiismerete­sen, kedvesen játszották, elfogadható­vá tették az elcsépelt szüzsét. Bakó Anci szépen énekelt s ezúttal élete­­sebben is játszott .Nagy Gábor ked­ves, mosolygós gróf, melegen csengő hanggal, csak kézmozdulatai egyfor­mák. A Hámory—Erdődy pár rend­kívül megnyerő volt, nagyszerű tán­cokkal lepett meg, Hámory tempera­mentumos, kedves játékos s vele kap­csolatban ki kell javítanunk tévedé­sünket: nem Katona Emmiről akar­tunk múlt héten megemlékezni, mint táncosnőről, hanem Hámoryról. Ka­tona Emminek orgánuma gyenge. Uj­­várossy Kató élénk, rutinos játékú színésznő, aki a színpadon mindig otthon van. Márai Ede jó epizód-szí­nész, sok humora van. Késmárky jó játékos, de ne vágja mindig le a fe­jét. Külön emlékezünk meg egy éne­kesről, aki olykor a függöny előtt is dalol: a kellemes megjelenésű s szép­hangú Burányi Albinról. A ruhák, kü­lönösen a magyar ruhák szépek 3 gondozattak, a rendezés, — a direktor munkája, — gondos, mindenre ügye­lő, a tömegek mozgatása a kis szín­padon igen sikerült. Ennyi embert Földesnél a színpadon soha nem lát­tunk. S ami különösen tetszett: a gon­dos rendezés még azokat az inasokat s szobalányokat is pompásan felöltöz­tette, akik csak egy félpiilanatig vol­tak a színpadon. Az első felvonás fi­náléját négyszer ismételtette meg a közönség: siker volt. A CSAVARGÓLÁNY kedden ment. Ezzel kapcsolatban az az érdekes észrevételünk van, hogy Komárom színházi közönsége kissé konzervatív: főleg azokat a darabo­kat látogatja szívesen, amelyet már egyszer látott. Ezt is láttuk tavaly. S általában: a műsor maga is meg­lehetősen konzervatív. A »Csavargó­lány« előadása a kevésbbé sikerül­tek közé tartozott, láttuk már job­ban is. Kallós Éva tehetségesen ját­szik, sajnos, az orgánumában van va­lami éles, amit simítani kellene: azaz a hanganyagát kellene megváltoztatni. Egri Berta odaadóan, szivesen játszik, sok derűt varázsolt a színpadra, Nagy Gábor, Szakács, Erdőd}", Ujvárossy, Gellért, Késmárky, Vörös jól játszott: de az estét kétharmaddal osztályoz­nánk. ANGYALT VETTEM FELESÉGÜL, ezt is láttuk már, de a mostani vi­szont jobban sikerült: volt stilus, egy­öntetűség a játékban. Bálint Anna nyugodt, igen tehetséges »angyali« já­tékát kell megdicsérnünk, hiszen ő vitte a darabat. A földreszállt, botor­káló, jóindulatú, hiszékeny angyal Fontos értesítési Közöljük igen tisztelt ügyfeleinkkel hogy a Merkur Biztosító R. T.-ot, illetőleg annak biztosításait a színtiszta magyar Foinciéré Általános Biztosító Intézet (Budapest), amely egyike a legrégibb és legnagyobb magyar biztosító társaságoknak, vette át. Felhívjuk feleink szives figyelmét, hogy a Merkur Biztosító R. T.-nál fennálló biztosításokat más társaság, mint a Foinciéré Biztosító nem veheti át. A Foinciéré Biztosító, mely minden irányban és minden ágazatban a legnagyobb készséggel áll ügyfelei rendelkezésére, a Merkur Biztosító R, T.-nál érvényben levő bizto­sításokból folyó mindennemű kötelezettséget átvállal. Foinciéré Általános Biztosító Intézet kntnnrnmi kirenrfeltséae. Kontárom. Nádor-utca 38. vígjátéki alakjában pompásat nyújtott s ismét meggyőzött arról, hogy a tár­sulat egyik legjobb színésznője. Ben­­de László alakítása férfias, erővel tel­jes volt, biztosan tartotta a szerepet, jó színész. Nagy Csilla nem volt egé­szen meggyőző. Somkuthy Dezső, Er­dődy Kálmán, Gellért Vilmqs s a töb­biek, szépen simultak az együtteshez: a csütörtök esti játék jól sikerült, a közönség sokat mulatott. A szereptu­dást azonban kissé frissíteni kellene. A zene, Bakonyi Ödön irányításával, behízelgő, jó. (szv) KITŰNŐ PRÓZAI EST Hétfőn a Feketeszárú cseresznyét, Hunyady Sándor világsikert aratott színművét adta elő a színtársulat két budapesti vendégművész közreműkö­désével. Az előadást szokatlan nagy érdeklődés előzte meg, ami bizonyítja, az igazgatóság anyagilag sem csinál­na rossz üzletel, lia az ilyen előadáso­kat rendszeresítené. Nem mondjuk, hogy állandóan, de legalább heten­ként egyszer. Nem akarjuk ezzel azt mondani, mintha a társulat saját drá­mai együttese nem felelne meg, mert éppen a drámai együttes az, amelyet a legértékesebbnek tartunk, (úgy lát­szik, a közönség véleménye is egye­zik a miénkkel, újabban a prózai da­raboknak nagy obi) sikere van, mint az operetteknek), de a komáromi kö­zönség, amely az elnyomatás ideje alatt vajmi kevésszer jutott ahhoz a szerencséhez, hogy igazi, átlagon fe­lüli nagy művészeket lásson, kapva­­kapna most az alkalmon, hogy a most! már könnyebben felkérhető budapesti művészek játékában gyönyörködjék. Az ilyen előadásokért áldozatot is többet tudna hozni, ezt mutatta az a zsúfolt ház, amely a Fekteszárú cseresznye előadásának tapsolt, őszinte, emlékezetes siker marad ez az este. Könyves Tóth Erzsi iga­zolta magát azért, amiért Szegedről a budapesti Nemzeti Színházhoz szer­ződtették. Maradéktalan, tiszta mű­vészet, amit adott Irina szerepében. Méltó partnere volt vitéz Bánky Ró­bert, aki Dusánt alakította megrázó erővel. Volt néhány kitörése (pl. a II. felvonás vége), aminek a hatásától a közönség pillanatokig nem tudott sza­badulni. Bende László, a főbíró sze­repében mélyen átérzett alakítást nyújtott, Törzs Jenő sem volt különb nála a Vígszínházban annakidején. De az együttes többi tagja is megállta a helyét, ki kell azonban emelnünk Márai Edét. Ez a fiatal színész, akit eddig az operettek statisztériájában s néhány kisebb epizódszerepben lát­tunk, Csaholyi hadnagy szerepében megmutatta, hogy többre hivatott. Alkalmas szerepben művészetet tud produkálni. (nf.) Színházi műsor Vitéz Jakabffy Dezső színigazgató tár­sulatának előadásai Komáromban, a Ivat. Legényegyletben. Az előadások kezdete délután 4 és este 8 órakor. Szombaton: Kék róka, Herczeg Fe­renc nagysikerű színműve. Vasárnap délután: Szakíts helyettem. Vasárnap este: Szakíts helyettem. Hétfőn: Nótáskapitány, helybeli mű­kedvelőkkel. Kedden: Gázmérgezés a Domb uccá­­ban. Szerdán: Legyen úgy, mint régein volt, nagy operett. Csütörtökön: délután Sárgapitykés közlegény, operett. 1 Csütörtökön: este Szonja, nagy operett. Péntek: Hajnali vendég. Szombat: délután Fűszer és cseme­ge, Csathó színműve, tizedszer. Szombaton: este Szonja, operett. Vasárnap: 3 órakor Mezei Pacsirta, operett. 6 órakor Hajnali vendég. 9 órakor Angyalt vettem feleségül, zenés vígjáték. Hétfőn: Delila. Kedden: Nem leszek hálátlan. Szerdán: Nem leszek hálátlan. Csütörtök: Szonja, operett. Száz éve szüleien Thaly Kálmán, a Rákóczi-kor nagy történetírója Száz évvel ezelőtt nagy volt az öröm a komárommegyiei Csep községben, a Thaly-kúrián, egészséges fiú gyerme­ket hozott a gólya, aki a kereszlségbcn Kálmán nevel kapott. Az ősi, elő­kelő nemesi kúrián gondos nevelés­ben részesült a család kedvence, majd Pápán, Pozsonyban és Pesten folytatta és fejezte be tanulmányait. A legnagyobb érdeme és ezzel arany­betűkkel, kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar történelembe, hogy a ma­gyarok dicső fejedelmének, II. Rá­kóczi Ferencnek korára dicsőséges fényt derített kutatásai, tanulmányai révén. Ezzel, a korral addig a történet­írók elég mostohán bántak. Thaly Kálmán terelte a magyar közvé­lemény figyelmét erre a dicsőséges korra, amelynek tettei, eseményei be­lemar kolnak minden igaz magyar szi­vébe, leikébe és hol bánat, hol öröm­könnyeket csalnak a szemekbe. A Rá­kóczi korról írt történelmi tanulmá­­hyai a legszebb írott emlékei ennek a fénnyel, gyásszal leli korszaknak. A dicsőséges hadjáratok minden öröme és bánata, a bujdosó kurucok szenve­dése, a rodostói száműzetés keserű íze, a reménykedések, majd a kétség­beejtő, sivár valóság minden szenve­dése kitükrözik Thaly Kálmán meg­ható írásaiból, amelyekből Rákóczi fe­jedelem alakja még fényesebben, még melegebben ragyog reánk és még mé­lyebben fészkel szívünkbe, amely nem egyszer facsarodik össze, amikor a nagy fejedelem és szegény kurucai­nak szenvedéseit olvassuk. A másik, elévülhetetlen érdeme, hogy Rákóczi és bújdosó társai ham­vainak hazahozatala érdekében szívós és legyőzhetetlen harcot indított és folytatott. Akkor, a Habsburgok ma­gyarországi uralma alatt nagy dolog volt ez, szinte hihetetlennek látszott, hogy az ősz kuruc történetíró ezt meg­érje. De harminc éves küzdelme e gyönyörű terv megvalósítására nem is­mert fáradságot. Aztán egyszer a kép­viselőházban nagy dolgot művelt, ami a bécsi Burg figyelmét is magára von­ta. Tisza István kormánya ellen indí­tott nagy obstrukciót az ő kérelmére Váltotta föl a fegyverszünet. Thaly Kálmán, az ellenzéki politikus e ne­mes gesztusa meghozta a várva-várt eredményt, a király megengedte, hogy a Habsburg-ház nagy ellenségének és társainak hamvait hazahozzák Rodos­tóból és Istambulból. Fejedelmi dia­dalmenet volt a hamvak hazahozatala. Fejedelmi pompával, fénnyel fogadták a drága, szent hamvakat tartalmazó koporsókat. A nép, a sohasem feledő magyar nép százezrével zarándokolt ki az útra, ahol a menet elvonult. Boldog könnyek között sóhajtott föl az egész ország, hogy a magyar sza­badságért Bécs ellen küzdő nagy fér­fiak immár hazai földben pihennek. A kassai ősi dóm kriptája zárta magába a drága hamvakat. A trianoni kegyet­lenség aztán keresztül húzott mindent. Kassát elvették tőlünk és a szent ham­vak ismét idegen földben pihentek. A Felvidék visszacsatolásával szűnt meg a hazahozott száműzött hamvak húsz éves száműzetése. A Magyarok Istene ne engedje, hogy ez megismétlődjék. A száz évvel ezelőtt született Thaly Kálmán most már nyugodtan pihen­het sírjában: Rákóczi, a magyarok dicső fejedelme, Zrínyi Ilona, a ma­gyar anyák mintaképe és a többi nagy bújdosó hamvai újra és örökké ma­gyar földben pihennek! (bj) A Budapesten megjelenő FELVIDÉKI MAGYAR HIRLAP-r. (volt PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP) előfizetést felvesz és a lapot ház­hoz szállítja az UNIÓ könyvkereskedés Komárom, Nádor u. 29. » /

Next

/
Oldalképek
Tartalom