Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-10-28 / 43. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1939. október 28. Lehet-e Komáromban élénk kulturéletet teremteni? — Az idény kilátásai s némely panaszok, azokhoz, akiket illet — A kulturális idény megkezdődött, Komáromnak közművelődéssel, irodalommal, művészettel, zenével, műkedvelő színjátszással foglalkozó egyesületei már tervezgetni kezdenek Tervezgelésük alapja két szempont: jót s jól adni, színvonalasat s oh)at, hogy az a közönségnek tessék, ez az egyik, a másik pedig az, hogy vájjon a közönség meghálálja-e a rendező egyesület fáradságát, s tartja-e magyar kötelességének, hogy a rendezéseket felkarolja. A kisebbségi esztendőkben Komárom elölj árt a magyar kultúra zászlajának hordozásában. Helyi egyesületei mellett országos jelentőségű egyesületei működtek a kultúra emelésén. Nem vallott szégyent Jókai városa. A társadalomnak minden rétege megtalálta a maga egyesületét, a maga szórakozását egyesületeiben s volt idő, amikor szinte a közlekedési rendőrnek módszerével kellett rendet teremteni az egymás mellett s egymással egy időben rendező egyesületek kötött. Rendkívül kiváncsiak voltunk, hogy ez a kultúrális szomjúság, ez a láz, tart-e tovább is, avagy csupán a kisebbségi önvédelem, a magyar kuruc-: kodás egy velejárója volt-e egy idegen államhatalom s egy idegen szellemiség ellen?! Komárom társadalma a kisebbségi évek alatt nemzeti tekintetben nem volt egyrétű: magyarok § szlovákok fel-) tek egymás mellett. Ez a többrétű-, ség most eltűnt, Komárom nemzeti tekintetben homogén. Ami azonban társadalmi összetételét, gondolkodásmódját, szellemi igényeit, emlékeit illeti, abban ismét csaknem egységes még: lassú folyamat lesz, amig az anyaországbeli s a felvidéki magyarság minden vonalon találkozik, elsősorban gondolkodásmód tekintetében. Lassú, de szépnek s eredményesnek ígérkező folyamat, föltétlenül hasznára lesz az országnak. Elsősorban az édes anyanyelv s a művelődés síkján talált egymásra a húsz évig különélésre kényszerűéit magyar. Bevezetőül ennyit. siker - félsiker — VAGY AZ SEM. Ezév tavaszán lezajlott néhány kultúrest s néhány matiné, nagy sikerrel. A sikernek három oka volt: először, a közönség kívánkozott szellemi táplálék után, másodszor a rendező egyesületek színvonalas műsort adtak, harmadszor, hogy mindezt igen olcsón, vagy ingyen. Az őszi rendezéseknek már nem volt oly nagy sikerük. Be keli vallanunk őszintén, — hisz e sorok megbeszélés-jel legűek, — hogy a győri vendégek fellépésével kapcsolatban nagyobb érdeklődésre számítottunk. Azt lehetett hinni, hogy talán azért volt kisebb az érdeklődés a szokottnál, mert nagyon komoly, színvonalas volt a műsor. Ámde a sokkal könnyebb, vidámabb Murgács-esten sem tolongott a közönség. Félős, hogy bármily rendezésbe fogunk ezidén, nem lesz nagy sikere. S kutatjuk, hogy mi Lehet az oka? Az érdeklődés hiánya? Fásultság? Pénzhiány? Feltételezendő, hogy kulturális tekinted ben nem fásult el Komárom, hiszen évekig fogadkozolt, hogy majd akkor mutatja meg érdeklődését, amikor »magyarok leszünk.« Pénzhiány? A helyárak most sem drágábbak s jól ismerjük Komáromnak a táncos öszszejövetelekkel, vacsorákkal, mozival, kávéházzal szemben táplált előszeretetét. Ha szórakozni kell, nemigen sajnáljuk a pénzt. Talán még nem ismernek bennünket eléggé és nem tudják, hogy mi szeretettel várjuk őket körünkbe s ta-1 Ián azt sem, hogy Komáromban hagyományos kötelesség a magyar nrmceti műveltség ápolása. Már Czuczor idejében is így volt. A reklám rossz? A hírverés? De hiszen jó bornak nem kell zászlós cégér! NE RESTELLJ TIZEDIK SORBAN ÜLNI! Talán a helyárak drágasága? A győriek szereplése alkalmával az volt a -kifogás, hogy drágák a helyárak. Tudniillik az első két sor ülőhelyeink ára két pengő volt. S csodálatos: az első két sor, a drága hely, mégis megtelt, a többi viszont annál kevésbbé. Ebből arra is lehet következtetni, hogy« mindenki az első sorokba törekszik, így akar előkelő lenni s rosszul érzi magát, — a többiek előtt, negyedik vagy ötödik sorban. (Volt. aki rendkívül sértve érezte magát, mert csak a második sorban kapott helyet.) Hoz zá kell szoknunk, hogy nem a helyszámozás magassága, hanem az érdeklődés minősége s a kultúra iránti éhség a döntő. (Gyönyörű zeneszámok alatt halljuk a legjobb helyi pletykákat s tudjuk meg a legjobb szabónő címét.) ! Tehát: ne restelljünk olcsóbb helyekei vásárolni, ha nincsen már előkelő első hely. A magyar kultúrember mindenütt egyformán előkelő. Várjuk a tisztviselői kart, a megyét, a várost, a bírákat s a pénzügyi embereket. A tiszteket, s az orvosokat. UJ TÁMOGATÓ-RÉTEG SZÜLESSEN! És, — nemcsak a tisztviselőket. Hanem az iparosokat s a kereskedőket elsősorban. Kertelés nélkül szembenézve a dolgokkal: a zsidóság támogatására,kulturális téren, a jelen hely zetben nemigen számíthatunk. A kisebbségi évek haladtával egyre kisebb volt a ’zsidóságnak e tekintetben való támogatása, s amiiy nagy érdeklődést tanúsítottak, amennyien megjelentek a kultúrális rendezéseken kezdetben, úgy húzódtak vissza később, —- nem komáromi, helyi-okok. hanem világ-Komárom vármegye és Komárom - város sok királyi látogatót látott vendégül. Leginkább szórakozni, vadászni, solymászni "jöttek ide a koronás fők. A sok vidám látogatás, szórakozás között azonban előfordult néha szomorú is, aféle memento móri, amely intő jel volt arra, hogy a királyi sarjak is csak halandó emberek. Kerek ötszáz esztendővel ezelőtt, 1439- ben is ilyen szomorú látogatás történt, amikor Albert magyar király nem szórakozni, nem mulatni, nem vadászni, hanem meghalni jött vidékünkre. Albert király a törökök ellen indított hadjáratból magával hozta a vérhasi, ezt a veszedelmes járványt, amely sírba döntötte derék katonáinak nagy részét. Baját azonban nem tartotta komolynak. Budáról Bécsbe készüli, gondolván, hogy a bécsi levegő megjavítja egészségét. Útközben még folytatta a béketárgyalásokat Ulászló lengyel király követeivel. Egészségét azonban ezek a diplomáciai tárgyalások aláásták. A lengyel királynak az a követelése, hogy adja vissza Borbála császárnénak lefoglalt jószágait, rendkívül fölbosszantotta. Ez aztán súlyosbította baját. A NESZMÉLYI PIHENŐ Albert egyre súlyosabb betegsége nem engedte, hogy lóháton vagy kocsin tegye meg az utat szülővárosa, Becs felé. Gyaloghintón szállították. Albert kíséretében voltak a bécsi orvosok, akik már október 13-án Visegrádon találkoztak a királlyal. Nagy betegen érkezett a király Neszmélyre. Itt bizonyára sokat gondolt vissza azokra a boldog napokra, amelyeket apósa udvarában, Zsigmond király fényes tatai palotáiban és a dunai vidékeken töltött, aztán visszaemlékezett az 1435-ik okiok s világtörténelmi erők hatására, — a magyar nemzeti szellem ápolásától. I)c még így is, egészen a viszszacsaloiásig, meglehetős szép számmal tartottak ki mellettünk s mindig tudtuk, kikre leheteti számítani közülök. Mosl azonban ők is elmaradtak. Ezt nem felrovásként mondjuk, csupán hideg megállapításként. Szerepüket átátvetlék a keresztény kereskedők, keresztény iparosok. Akiknek most, reméljük s hisszük, — jól megy. Nem vették még át azonban a szerepei a kultúrális támogatás terén. Ha a Baross-Szövetség tagjai elvárják s kívánják, hogy keresztény támogasson keresztényt, akkor a közművelődési egyesületek, a magyar kultúra zászlóhordozói is, megkívánhat jók. hogy ezt u támogatást a magyar egység, a törhetetlen magyar szellem nevében, miami módon visszakapják. Nemcsak pénz a fontos, hanem a szellemi gazdagodás is. A JÓ ÓREG SOKOL. Voltak, akiket még tavaly is, sokszor olt látlak a Sokol és a Zsivenarendezéseken, a csehszlovák őrmesterek bálján, a csehszlovák állami ünnepeken és a sibrinkiken. Oly szépen s oly jól elől ültek, bizonyos katonai szállítások, vásárlások érdekében, jól felfogott üzleti és társadalmi ügyességből, — hogy ezt az igyekezetei szívesen elfogadhatjuk tőlük mosl is, hiszen emlékezetünk nem rövid. Ha léhát ezek a csehszlovák állami ünnepek, Sokol-bálok, Zsivena-leák vonzottak némelyekei, vonzzák akkor a magyar ünnepek s a magyar rendezések is! Végtelenül fájna, hu nem így volna, meri akkor kételkedni kellene a magyar szellem, a magyar áldozatkészség, a magyar lelkesedés és magyar hit erejében. Már pedig ezekben a súlyos időkben mi másra volna szükség, mint ezekre éppen. Tisztviselők és szabadfoglalkozásúak, pedagógusok s kereskedők, iparosok és magánzók, — necsak szóbeszéddel legyünk magyarok, hanem tettekkel is! év december 15-én Gesztesen töltött kedves nap szívet fölmelegítő emlékére. Könnyek csillogtak szemében, mert nagy volt a különbség a neszmélyi betegágya és a boldog napok emléke között. Közeledni érezvén halálát, végrendeletét írla meg nagy körültekintéssel, meri feleségében^ Erzsébet királynéban — akit gyámolatlannak, gyengének tartott — nem bízott. A KIRÁLY GONDJAI Különösen aggasztotta országának, Magyarországnak jövendő sorsa. Felesége várandós állapotban volt. Ha leánya születik Erzsébetnek, akkor feloszlik a hármas (magyar, osztrák és cseh) államszövetség. Itt, e dúnamenti kis községben, Neszmélyen végrendelkezik születendő fia gyámságáról. Leendő fia gyámságát három magyar, három cseh, két osztrák főnemeshői és Prága város egy megbízottjából alakítandó kormánytanácsra kívánta bízni és utódjának székhelyéül Pozsony várost jelölte ki. i Neszmély község falai között vívta haláltusáját Albert. Korai halála nagy veszteség volt az országra. Ha tovább él, jelesebb királyaink sorába jutott volna és hazánk sorsa is bizonyára jobb fordulatot vesz. Albert neszmélyi tartózkodásának emlékét őrzi a neszmélyi Albert király kútja, azt tartja a szájhagyomány, hogy a király a kút vizéből ivott és az okozta halálát. Albert már halálos betegen érkezett Neszmélyre, kínzó belső forróság gyötörte, a neszmélyi kút hideg vizét olthatatían szomjúságában megkívánta, de ez nem okozta halálát, legfeljebb siettette. Az a másik szájhagyomány, hogy Albert a neszmélyi dinnyéből is evett, nem nagyon Rheumatikus fájdalmaknál, idegfájdalmaknál, fejfásásnál, izületi- és tagfájdalmaknál, valamint meghűléses betegségeknél, gyorsan és biztosan halnak a TOGAL-tabletták. Orvosok ezrei ajánlják a TOGAL-t, tehát ön is bizalommal vásárolhatja. Tegyen még ma egy kísérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású TOGAL-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban 1.60 Pengő. (936) valószínű, mert október végén nem szokott élvezhető lenni a dinnye, különösen egy halálosan beteg király számára nem. AZ EMLÉKTÁBLA A ’nagytonlosságú végrendelkezés után ötödnápra, 1439 október 27-én reggel 8 és 9 óra között Albert király visszaadta lelkét a Mindenhatónak. Életének legszebb idejében, 42 éves korában. Holttestét Neszmélyről Székesfehérvárra vitték és ott temették el a magyar főurak kívánsága szerint, bár Albert életében többször kijelentette, hogy a bécsi Szent István templom kriptájában akar pihenni. Belső részeit, beleit, szívéi halála helyén, Neszmélyen temették el. Mikor Pray György a XVIII. században Neszmélyen járt, megtalálta a király belső részeinek eltemetését jelző. emlék réztáblát. Amikor erről Mária Terézia tudomást szerzcll, a réztáblát Neszmélyről Bécsbe, a Szent István templom kriptájába vitette, így legalább ez az emléktábla julott oda. Fölemlítésre méltó, hogy egyes régi kútfők szerint Albert nem Neszmélyen, hanem Megycren hall meg. A Teleki által közöli idézetből azonban inkább az vehető ki, hogy nem a komárommegyei Megycren, hanem a pozsonymegyei Magyaron halt volna meg Albert, de ez téves állítás. A Pray által Neszmélyen talált emléktábla is bizonyítja, hogy" Albert Neszmélyen fejezte be életét. Albert halálát a legtöbb történetíró természetes halálnak tartja. Azonban sokan azt állítják, hogy Altiért mérgezésnek eseti áldozatul. A mérgezéssel több személyt vádolnak. Némelyek szerint egy Páva nevű egyén Budán," vagy a velenceiek, vagy a király anyósa, Borbála özvegy királyné, némelyek szerint a magyar urak mérgezték volna meg Albertet. Vannak, akik azt állítják, hogy a király öngyilkos lett. Némelyek szerint a mérgezés olyan nagyarányú volt, hogy a király kíséretének egy része szintén belepusztult. Nem kell felednünk, hogy az ókorban s a középkorban nem halhatott el nevezetes férfiú, hogy halálával kapcsolatban föl ne támadt volna a mérgezés gyanúja és vádja. Itt legfeljebb az özvegy királynét, Borbálát lehetne ilyesmivel vádolni, mert ez a szép, de ledér asszony mindenre képes volt. Cselt szőtt veje, Albert ellen, hogy a magyar korona ne Alberté,, hanem a lengyel királyé legyen. Emiatt Albert fogságba is ejtette Borbálát. Albert felesége, Erzsébet királyné elkísérte férjét bécsi útján. Az út Neszmélynél megszakadt, mert a királyné nem engedte, hogy onnét tovább vigyék a halálosan beteg királyt. Ápolta férjét, a hitvesi hűségen kívül jól kifejlett ösztöne is megértette vele, hogy még királynénak sem jó özvegyen maradni. A bécsi orvosok tudománya, a neszmélyi pihenés sem segített, a királyné mégis csak özvegyen maradt. A Majláth-fiuiskola jubileuma Hetven éve annak, hogy’ Komáromban — 1869-ben — megalapították a róm. kát. elemi fiúiskolát városunk akkori katolikus társadalmának iclJ kés tagjai. Akkor még nem volt a katolikus egyházmegyének autonómiája, ezt Molnár János komáromi apátplébános és Pecháta Antal dr. ügyvéd, az egyházközség világi elnöke csak 15 év múlva, 1884. évben szer-: vezték meg s így az első 15 év alatt közadakozásból tartották fenn az iskolát, ami dicséretesen igazolja az akkori katolikus hívek áldozatkészségét Az iskola kezdetben a ma tanítói lakásokul szolgáló régi épületekben működött mindaddig, mig 1894-ben az akkori lelkes adminisztrátor, Mnjláth Gusztáv gróf, a későbbi erdélyi püspök bőkezűsége révén fel nem épült a mai emeletes, szép iskola, mely ekkor vette fel alapítójáról a Majláth nevel. Az iskola mindenkor dicséretes és ériékes munkát végzett s messze vidéken is igen jó hírnévnek örvendett kitűnő tanítögárdái révén, melyeknek tagjai mindig a legkiválóbb pedagói gusokból rekrutálódiak. Ezt a kiválóságát az intézel máig is csorbítatlanul megőrizte s így jogos önérzettel tekinthet vissza 70 éves múltjára, melyet f. hó 29-én a Kát. Legényegyletben d. u. 5 órakor tartandó jubileumi ünnepség keretében ül meg. Az ünnepély műsorát híreink között *közöljük. u >) SZÁLLODA ÉS ETTEREM teljesen újjáalakítva (a volt Magyar Király szálloda helyén) rövid időn belül megnyílik 1185 Ötszáz éve halt meg NeszméLyen Albert magyar király Irta: dr. Baranyay József.
