Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-01-14 / 2. szám

KOMÁROMI LAPOK Beszélgetés a komáromi uj postefőnőkkel Az eddigi panaszokai mind orvosolják! 2. oldal. Fájós lábakra | cipőkéi szakszerűen, (orvosi ren* deleire is) előnyös áron készí BENEDEK ! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiniiiuiii ortopéd- és tiivatcipász Komárom. Kincs üvegkereskedő házában, Megye ucca 9. szám (Cenlrál kávéházzal szemben). Készítek női divatcipőket is, á legkényesebb ízlésnek és igényeknek megfelelőt. Szives támogatást kérek. j zsidóktól igénybevehető terület növe­kedni fog, becslés szerint: 60—80.000 holddal. A nevelési célokat szolgáló papi birtokokat az ősi birtokok kategóriá­jába sorolták. A módosítások által az előadói ja­vaslathoz viszonyítva, sokkal nagyobb területek vehetők igénybe. Az egész terv hívatott arra, hogy a kisexisztenciák számát szaporítsa, a magyar mezőgazdaságot a kis­­< birtok irányában fejlessze s így a fajmagyarságot, a magyar kisbirtok­­társadalmat, amely mindenkor osz­lopa volt a nemzet létének, nagy­mértekben erősítse anélkül, hogy a termelés csökkentést szenvedne. Ma: diákbál! A Szt. Benedek-rendi Kát. Gimnázi­um növendékei ma, szombaton este rendezik szokásos Diák báljukat a'Tromler-szálló nagytermében. A di­ákbál Komárom társadalmi életének kiemelkedő eseménye szokott lenni mindig, de a vidéki fiatalságot is meg­mozgatja minden alkalommal. Az idei diákbál iránt is nagy az érdeklődés. Belépődíj felnőtteknek 1.50 P., diá­koknak 50 fillér. Felúlfizetéseket a gimnáziumi szociális intézmények ja­vára köszönötbel fogadnak. Mindenki ott legyen! Az életmentők Irta: NEHÉZ FERENC. Rég volt, rég volt! Azon a nyáron olyan jól ment még a sorunk, hogy a mocsi révben napsugáron sütöttük a böklét meg a keszeget s a szerelem tekintetében is olyan kitűnő volt a helyzetünk, hogy minden leány utá­nunk bukott az" öreg Duna mentén! Libapásztori minőségben éltünk ak­kor e világon s tudnivaló, hogy ez a mesterség a legelőkelőbb valameny­­nyi foglalkozás között. Kivált erre mi­felénk. a mocsi végeken, ahol minden lehetősége megvan az embernek ah­hoz, hogy hiány nélkül kihasználja eme fényűző foglalkozás tengernyi elő­nyét __ Teszem fel: itt van ez az öreg folyó, a Duna. Eltekintve attól, hogy mon­dom, legelső sorban való létkérdése­inket játszi módon oldottuk meg vele kapcsolatban, a meleg napok bekö­szöntővel reggel öttől este ny olcig egy­folytában élvezhettük a strandolás bá­­törkesziektől rég irigye’’ örömeit. A bátorkesziek legtöbbnyire káré­val vagy autóval voltak kénytelenek leruccanni hozzánk, ha mégse bírták ki néha az öröm nélkül, — mi csak Ugrottunk egyet s már bent is ültünk a Dunában ... Valamelyik rekkehő napon éppen a keszieket lestük a Dunán, részint Bábi György kedvéért, aki szögesdesz­kái helyezett a homok alá az útra. mivelhogy harmadnapja két libáját el­gázolta a kesziek autója, részint pe­dig Szalai Pál 'kedveskomám érdeké­ben, aki viszon! halálosan beleszeretett az autóval röpködő keszi kislányba. . Én fent ültem az öreg nyárfa tete­jén s onnan adtam le a híreket: — Gyünnek ám! Most fordullak ki az akácosból! A révkomáromi postahivatalhoz ki­nevezett postaiőnököt, Szegedy Jó­zsef főfelügyelőt még a tulsókomáro­­mi postahivatal bevezetésekor meg­ismertük, kedves, előzékeny ember, lelkiismeretes hivatalfőnök és előzé­kenysége a közönség iránt közismert. Hozzánk történt kinevezése alkalmá­ból beszélgetést folytattunk vele és sok érdekes dolgot megtudtunk tőle. Hogy eddig a levelek kézbesítése késedelmes volt, annak oka az, hogy a vonatjáratok későn érkeznek be a komáromi pályándvarokra me­netrend szerint és ezt a téli időjá­rás, hóviharok, fagyok még job­ban késleltetik. A dolgon úgy segít, hogy a nagyobb központokból érkező vonatok anyagát azonnal kikézbesiteti és a kevósbbá fontos vonatok anyagának kikézbesí­tése külön történik. (Örömmel jelenthetjük, hogy a levélkézbesítés inár sokkal előbb történik Bábi György mellettem termett, Szalai Pál pedig gyönyörű bronztesté­vel kiállt az útra. Készítette ajkára a mosolyt... Nagyot reccsent közelemben egy ág. Bábi komám törte le mérgében: — A teremfáját! A legelőn gyün keresztül! Csakugyan, az autó letért a poros, kanyargós úlról s szépen a legelőn által jött toronyiránt a strand felé. Bábi Györgynek minden reménye el­fakult arra nézve, hogy kipukkanjon az autó kereke ... Ám Szalai Pál is csúfosan megjárta a hódító mosolyával. Ugyan néhány szarvas-ugrással elébe került az autó­nak, de mikor oda nevetett annak a kislánynak az arcába, az gőgösen el­biggyesztette az ajkát, sőt a fejét is felkapta, roppant büszkeséggel... Az autó lármás, röhögő dudálással lesiklott a Dunapartra, a nyárfák alá. Ott ültünk hárman a fa lombjában, mint valami három sötét varjú, miu­tán persze Szalai Pál is felmászott hozzánk sebzett szívének minden fáj­dalmával. Sajnáltam a két komámat, mert igen együtt tudtam érezni velük. Én is jegyeztem meg időmultán: — Azért is elbánunk velük, az any­juk szem it! A két kenyeres kérdőn nézeti rám. Csak intettem nekik, hogy gyerünk. Szó nélkül követtek a fa derekán lefelé. Mert azt meg kell adni, nagyon belátta a két komám, hogy hármunk közül én születtem a vezér szerepre. Ennek a ténynek különben magam is erősen a tudatában voltam ... Egyszóval: jöttek utánam árva szó nélkül. Meg voltak róla győződve, hogy amit cselekedni fogok, az mindkettő­jüknek megelégedésére válik... és így a póslafőnök be is váltotta Ígé­retét.) A póstafiók-osztály modern pósta­­fiők-szekrényt fog rövidesen kapni, amelynél a közönség akkor nyithatja ki kulcsával a fiókját, amikor néki tetszik. A postahivatalnál húsz darab levélszekrény várja az elhelyezést. A mostani téli fagyokban nem lehe­tett a falba beerősíteni a szekrénye­ket és azért nincs mindenütt még künn a levélszekrény, de a tavaszi idők beáltával beerősítik a falakba és a főtrafik és az adóhivatal is meg­kapja’a szükséges levélszekrényt. Közölte a póslafőnök, hogy az idei állami költségvetésbe nagyobb össze­get vettek föl a komáromi postapalota építésére és a régóta vajúdó kér­dés hamarosan megoldást talál. örömmel hallottuk mindezeket a komáromi póstafőnöktől, aki kéri a közönséget, hogyha valami kívánni valója van, forduljanak egyenesen hozzá, amennyire módjában van, szí­vesen segít a dolgon. Lekanyarodtunk a strandra. Remek strand volt ez a mocsi strand, a Duna széle csupa szikrázó homok, a part alatt nyárfák, fűzfabokrok. Á bokrok alatt kitűnő öltözőhelyek. Vezettem a legényeket, libasorban jöttek utánam. Gázoltuk a forró ho­mokot, meztelen hátunkon csillogott a napsugár, a fejünket kissé előre­szegtük s csak a szemeinket Ugráltat­tuk jobbra-balra. Dicsekvés nélkül mondhatom, pompás legények voltunk így egymás mellett, aki nem ismert bennünket, az szájtátva bámult utá­nunk, aki pedig ismert véletlenül, az ész nélkül rohant a bokrok közé a ru­háihoz ... De mi csak mosolyogtunk ezen a napon és mentünk-mentiink. A Sze­kér-féle kastély irányába mentünk, amely előtt az a csapott-farkú szürke autó állt. A kastély magas kőfalon állt. a kőfalon azonban szinten fák zöldeltek, jázminbokrok, orgonák, az orgonák közt pedig egy vadszőlővel Lefuttatott filagória rejtőzködött. Tudtuk, hogy ebben a filagóriában szoktak fürdéshez öltözni a keszi urak... Intettem a fal alatt a fiúknak: — Megálljunk! Alighanem már gyünnek... Valóban, lépések hallatszottak a lép­csőn. Két kövér úr jött, az egyik az. amelyik az autót vezette. Beleléptek a vízbe és a hasukat locsolták. Bábi György rajtuk felejtette a gyö­nyörködő tekintetét: — Az annyuk szemit! ,— mondta. Orgonaillat csapott ki a feljárás­ból s Szalai Pál majd hanyatt dőlt hirtelen. Rémülten kaptam meg a sze­rencsétlent : — Mi az, testvér? — Odanézz!... — motyogta elho­mályosult tekintettel. íz Általános Biztosító Részvénytársaság és ki Union Biztosító Részvénytársaság tisztelt felvidéki ÖQvfeteihezI A PROVIDENTIA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG közli az Általános Biztosító Részvénytársaság és az Union Biztosító Részvénytár­saság igen tisztelt Ügyfeleivel, hogy ezen társaságok elemi biztosításainak átvételére nézve nevezett társaságokkal megállapodást kötött Ennek foly­tán az Álta’ános Biztosító Részvénytársaság és az Union Biztosító Rész­vénytársaság f**nnál'ó biztosításait más intézet m nt a PROVIDENTIA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG nem. veheti át. Van szerencsénk az igen tisztelt Ügyfelek szives tudomására hozni, hogy intézetünk; A PROVIDENTIA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG magyar alapítású biztosítótársaság, amely M»gyarorszag egyik legtekinté­lyesebb nagybankjának, A MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBÁNK-nak aljoL tása és ezen bank érdekkörébe tartozik. A PROVIDENTIA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG az elemi- és kárbiztosíások minden válfaját, továbbá az életbiztosítást is műveli és közismert nagy teljesítőképessége, valamint a károk elintézése tekintetében a felekkel szemben tanúsított általánosan elismert nagy előzékenysége folytán Magyarországon közkedveltségnek örvend. Intézetünk a visszacsatolt magyar Felvidék minden tekintélyesebb városában fiókot nyit; ugyancsak minden községben helyi képviseletek fognak működni. PROVIDENTIA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 5! Budapest, IV. Egyetem utca 1. szám. Hetvenötezer pengős kincstári munka a komáromi iparosok számára A katonai kincstár elhatározta, hogy a cseh katonaság által tönkretett vár­­erődök belsejét, a kaszárnyákat s egyéb katonai épületeket sürgősen rendbe­hozatja. A cseh katonaság ugyan 1919-ben ép állapotban vette át á vá­rat, még sem átallotta azt fenekestül felforgatni, kipusztítani, hiszen ma­gyar vár volt. A rombolást hosszas munka után lehet csak helyrehozni. A katonai kincstár mintegy 15 ko­máromi iparost bízott meg azzal, . hogy 'a szükséges munkálatokat a kaszárngéktían s a katonai épületek mindegyikében elvégezzék. Nemzet­­hűség szempontjából kifogástalan iparosok jöhettek számításba. A munkálatok ára 75.000 pengő lesz. A komáromi iparosokért a Komáromi Első Hitelintézet vállalt teljes anyagi jótállást. Az érdekelt iparosság köré­ben nagy az öröm: télvíz idején nagy­arányú munkához jutnak s így ez a megbízatás a komáromi munkanélkü­liség szempontjából is jótékony ha­tással lesz. A helyrehozás! munkála­tokat a közel jövőben megkezdik. 1939. január U, Gréminmi közlemény A den darált szesz nagybani és nyílt edényben kicsinybeni eladásá­val foglalkozó személyek (cégek) folyó évi január hó 15-ig jelentsék be a komáromi pénzügyigazgatóságnál azon körülményt, hogy tevékenységüket to­vább szándékoznak folytatni. A jelzett bejelentés megtételével tevékenységü­ket 1939. évi március hó 1. napjáig folytathatják automatikusan, azok pe­dig, akiknek bejelentését a pénzügymi­niszter tudomásul veszi, legfeljebb 1939. évi augusztus hó 31. napjáig. Ezen határidőn túl tevékenységüket csak azok folytathatják majd, akik­nek jogosultságát a pénzügyminiszter a felvidéki lárcanélküli miniszterrel egyetértőleg elismeri és ánnak foly­tatására engedélyt ad. Zechmeistcr Sándor a grémium igazg. biztosa. A lépcsőn ebben a pillanatban je­lent meg az illető. Az árnyékból ala­posan szem ügyre vehettük. Hát be­csületistenemre, nem csodálom, hogy Pali testvér utánaveszítette azt a csöpp eszét is. Mennyországi teremtés volt! Olyan volt a haja, mint a loccsantott arany, csillogott, szikrázott a napfény­ben, mikor pedig a szemünk láttára felcsatolta rá a világoskék fürdősap­kát s előhagyott kétoldalt a hajából egy-egy pirinyóka fürtöt és az a fürt elkezdett olt fickándozni, játszadozni afölött a nefelejtskék kacagó szempár fölött, akörül a rózsabimbóklól beár­nyékolt édes, drága aroncska körül, akkor... akkor azt gom: Jluk, .hogy alighanem sose lógunk mái többet a mennyországba kívánkozói! — Üljünk le, gyerekek — mond­tam — mert nem bírom ki állva! Szalai Pál úgy vágódott el a kavi­cson, mintha szívenlőtték volna. Már alig lélegzett valamicskét s az' éktelen­­nagy tenyereivel egvre csak az arcát takargatta. Alighanem sírdogált magá­ban ... A kislány pedig ezalatt éppen el­ballagott előttünk. Mint ahogy az őzi­ke szokott a friss pofákhoz ballagni... Ekkor már Bábi György is olyat sóhajtott, hogy azt gondoltam, ránk dől a kőfal. — Marha! — mondtam neki meg­értő tekintettel, de bezzeg megbán­tam, mert ebben a pillanatban felénk fordult a kislány. Felénk fordult ragyogva, kacagó sze­mekkel, mosolygó arccal, teljes-egy mi­voltával, felénk fordult és én ijedten kaptam Szalai Pál után, aztán Bábi György után, mert már mind a ketten hanyatt feküdtek a nyavalyások... Olyan volt az arcom, tudom, mint a kréta színe, vagy még annál is rosz­­szabb, a léiekzetem is elakadt, a szí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom