Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-17 / 51. szám

1938. december 17. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Film készül a Felvidék megszállásáról és felszabadulásáról Érdekes felvételek a Magyar Film Iroda műtermében az 1918-as évekről. — Hogyan készül egy film? Budapest, — december 10. til&H/ Uf-A Krypton rendkívül ritkán előforduló különleges nemesgáz. A Krypton-gázza! töltött újszerű lámpa bámulatos tisztaságú izzófehér fényt sugároz Ez a tündöklő Krypton-fény nemcsak hogy nem kerül többe, de csekélyebb áramfogyasztással jár mmmmwm'M­Olcsóbban világítunk tehát (és sokkal jobban!) ha lámpánk az uj TUNGSRAM KRYPTON MILYEN IDŐ VAN? kérdi izgatottan Daróczy alezredes a budai Meteorológiai Intézettől. — Ködös, este eső! — kaparja egy hang a telefonhallgalót. Daróczy alezredes mérgesen dobja le a kagylót. Jellegzetes cigarettaszip­káját zsebébe süllyeszti és besétál a műterembe, a Magyar Film iroda ha­talmas műtermébe. — Ma nem megyünk az udvarra! — kiáltja, —• Maradunk a Noszlopy­­komplexumnál, lessék beállítani a sa­rokszoba díszletét! Hirtelen megelevenedik a terem. Nyüzsögni kezd a sok díszletmun­­kás, előkerülnek a világítók, Pán Jó­zsef, az építő, messziről irányítja mun­kásait, felgyulladnak a lámpák, elő­kerülnek a statiszták, gummikereken tolják be a felvevőgépet, aztán, mint valami hatalmas sorompó végén a jelzőlámpa: megjelenik a mikrofon. Folyik a »Magyar Feltámadás« cí­mű film felvétele. Tizedik napja for­gatjuk már, lesve, hogy mikor lehet »kimenni az udvarra«, azaz: mikor engedi meg az idő, hogy külső felvé­teleket fotografáljon Icsey úr és rendezzen az.agilis Csepreghy Je­nő. ISMERŐS UCCAKÉP fogad az udvarban: egy eszményített szlovenszkói kisváros uccáját építet­ték fel, templommal, kocsmával, uri­­h ázzál: Masarvkovo námesli, Stefaniková ulica, Starosta, Velitelství virul az uccák sarkán és az épüle­teken. Az egyik asztalos olyan pom­pás csehszlovák postaládát szöge­zett össze, hogy megtévesztésig ha­sonlít az eredetire. Csak az a külö­nös, hogy a megszokott piros-kék-fehér színek helyett sötétbarna-világos barna-sárga színek szoniorkodnak a határsorompón: a film lencséje kü­lönös, a vetítővásznon ezek a szí­nek jobban balnak, alkalmasabban »jönnek ki«, mint az eredetiek. Fehér helyett mindenütt sárgát alkal­maznak. A csehszlovák lobogó itt pi­­ros-kék-sárga. Sárgára kifestve, mint valami ős-mongol úr, jelenik meg az ajtóban Csortos Gyula s mellette, sárgásbarnán, lila ajakkal Tőkés Anna. Ottrubay Melindára most ragasztják rá a műszempillákat. EREDETI RUHÁKAT, — amilyenekben a legionisták annak­idején hozzánk érkeztek. Pesten sze­rezni nehéz. Körülményes munka volt a múzeumkörúti jelmezkölcsönző vál­lalat raktári anyagából legionista-ru­­hát összeállítani. Az orosz-formában állapodtunk meg, de bizony, sok há­borús magyar köpeny is szerepel a filmen, — az 1918-as valóságban sem Tejet, tejszint, vajat gazdaságoktól, tejgyűjtőktől, minden mennyiségben vásárol legmagasabb áron évi kötésre Pannónia tejipari és kereskedelmi rt. Budapest, Kálvária utca 23. Telelőn 132—340. volt máskép. A tiszti rangjelzéseket a filmdoboz bádogjából vágták ki, Haj­­mássy Miklósnak azonban valódi ka­tonasapkája van: a Mihola Gyusziét hozattuk el Komáromból. Általában véve egy-egy komáromi iskolásgyerek sok ismerőssel találkoznék a műte­remben: a fali képek, a himnusztáblák, a cí-t merek, a térképek Komáromból ke­rültek a film diszkjeinek falára, a fogházigazgató szobájába, a kis iskola katedrája fölé. A kilencedik kerület Tűzoltó uccájának húsz is­kolásgyermeke s az Erzsébet nő­iskola tizenöt kislánya a komáromi községi iskola táblájáról tanulta a »Kde domov inúj«-t. így került Komárom az első magyar, felvidéki tárgyú játékfilmbe!-URAIM, NE LEGYEN ZtR! — kiált a hangmérnök a hangtölcsé­­rén keresztül, mert hisz a mérnököt egész nap nem látjuk, csak ül kis szo­bájában s a hangokat figyeli. A ren­delkezés olyan, mint valami égi jel: felülről jön és hatásos. Már megjelenik Csortos, — (ma jókedve van és tréfálkozik, ami ret­tentő nagy dolog) — befut orosz kucs­májában Kiss Ferenc, aztán beto­­lyog az apró Örkényi Éva, a hat­­esztendős mindenki-kedvence. Milyen ragyogóak ezek a gyerekszinészek! Csepreghy és Lázár, a rende­ző, félrevonul a következő forgatás szereplőivel, hogy az esedékes szöve­­veget tanulják. Amikor a szöveg kész, jön a mozgáspróba.' Zajtalan kocsin a felvevőgépet tologatja egy munkás. Halaim as kocsi ez, a gép körül há­rom ember ül a kocsi korlátján s csak a géppel foglalkozik. Legkisebb képei, a legrövidebb fel­vételi is félórák, órák előznek meg, egyszerű mozdulat, két szó néha féhiélelőtlöl vesz igénybe. S jaj ha akkor valaki árnyékot vet véletlenül a lámpák alatt, jaj, ha va­lakinek a cipője nyikorog: újra lehet kezdeni az egész felvételt. — Bekap ! — adja a jelszót a fő­világosító. Ez annyit jelent, hogy bekapcsolni az összes lámpákat. Kattannak a ha­talmas lámpák, izzanak a szénszálak köröskörül, emeletnyi magasságban, lassankint erős hőség terjeng a mű­teremben. A jelenetet már elpróbálták, »áll« a nyolcmásodperces kép, már csak a folografálás van hátra. A mérnök sze­me a gép lencséjén, keze a hatal­mas fogantyún, a távolságot mérő­szalaggal mérik le gyorsan, aztán az ügyelő felemeli a telefonkagylót. Át­telefonál a liangmérő-szóbába: — Felvétel! Kész! A megafon visszaszól: — Kész vagyok, mehet! Döbbent csend. A rendező szólal meg: — Felvétel! Most megint az ügyelő: — Felvétel! Indul! Klappe! Egy munkás a gép elé ugrik s feli mutat egy táblát. A táblán a felvétel száma, a jelenet vezetőjének, fényké­pészének neve s a jelzés, hogy nap­pali, vagy éjjeli felvétel, néma-e avagy hangos. A táblán összecsattint két ru­dat, aztán gyorsan kiugrik a képből a •munkás. Már fordul is el Csortos az ablak­tól, a kislány felé indul, lehajlik hoz­zá, megsimogatja a haját. — Ne félj, kislányom, — mondja. Aztán megáll s a rendezőre néz. A jelenet kész. Az egész film ilyen apró darabokból tevődik össze, minden ilyen darabocskát 1—2—3—5 órai’ munka előz meg. A rendező mondja: — Nekem jó! A hangmérnök hangja a mikrofon­ból: — Nekem is! Daróczy alezredes, a kitűnő produ­cer leveri hamuját a cigarettáról: — Akkor nekem is! Most a világosító szól: — Fénypróba! A gép egyideig zajtalanul forog s issza fel a fényt, a képet, az alako­kat, akik most mozdulatlanok. Aztán jön a fényképész, gyorsan felállítja masináját s üveglemezre is ráfényké­pezi a jelenelet. Ezt a képet teszik ki mindig kirakatba s használják fel reklámul. Most van igazán készen a jelenet. — Aus! — kiált a rendező. — Kikap! — így a fővilágosító. Kattanva sötétednek el a lámpák, félhomály uralkodik, kikapcsoltak. — Bühne-urak! Jöhet a következő! kező! Már megindul a munkások raja, hi­dat építenek a gépnek, az istálló-je­lenet következik Makláryval s a cseh[ csendőrrel, hozzák a szalmát, szénát,, a nyergeket s odakinn már ássák az udvaron a földet. Hogy minek ássák a földet? Annak, hogy a börtönud­vart is műteremben veszik fel s hogy) élethű legyen a kép, néhány mázsa földet szórnak el a műtermi padlón. Aztán eltakarítják a földet, súrolnak s! felragasztják, papírtapétából, a desz­kapadlóra egy templom márványlép­csőjét s márványpadlatát. Senki se hinné, hogy olajos papír ez a csillogó, tükröző márvány ... MOST CSÖNGET A TELEFON s a Meteor jelenti: »este jó idő lesz!« — Változtatni! — kiált Daróczy al­ezredes, — mindent abbahagyni a mű­teremben, udvarra megyünk éjjel. A sürgés-forgás megháromszorozó­dik, már cipelik a mázsás lámpákat, már festik az udvart, már telefonálnak azokért, akik az esti képben játszanak, autó rohan, statiszták érkeznek, bor­bély szaladgál: ki kell használni a csillagos eget. Éjjel fél egykor térünk haza szörnyű fáradsággal. Gyorsan pihenni, mert reggel a sorompó-komplexum követ­kezik, nehéz nap lesz! SZOMBATIIY VIKTOR. A Jókai Egyesület igazgatótanácsának ülése A Jókai Egyesület igazgatótanácsa csütörtökön este igen látogatott ülést tartott. Az ülést dr. Szijj Ferenc elnök nyitotta meg hatásos beszéddel. Kö­szöntötte az igazgatótanácsot abból az alkalomból, hogy a felszabadulás után először ült össze az igazgatótanács, hogy az új viszonyok között, de a régi lelkesedéssel folytassa kulturális, iro dalmi munkásságát. Megemlékezett kegyelettel az Egyesületnek időközben elhunyt tagjairól, Tuba Jánosról, Kiss Gyuláról, Alapy Gyuláról, akik nem érhették meg a várvavárt feltámadást. A Jókai Egyesület immár még szaba­dabban teljesítheti hivatását, nagy re­ményekkel eltelve. Majd hálával'emlé­kezett meg az elnök mindazokról, akik nek felszabadulásunkat köszönhetjük s indítványára elhatározta az igazgatóta­nács, hogy Magyarország főméltóságú Kormányzóját, vitéz Imrédy Béla mi­niszterelnököl, gróf Teleki Pált, Kánya Kálmánt, Jaross Andort feliratban üd­vözli. Jelentette az elnök, hogy az egye­sület felszabadulási ünnepélyt tartott november 13-án, valamint azt is, hogy a pápai Jókai Kör meghívására a Jó­kai Egyesület elnöke s ügyvezető elnö­ke, dr. Szijj Ferenc és Fülöp Zsigmond Pápán előadást tartottak, nagy siker­rel. Magyarország számos vidéki iro­dalmi és kulturegyesülete is felvette a Jókai Egyesülettel az érintkezést, első­sorban a győri Kisfaludy Kör. A Jókai Egyesület téli évadja a legszebb kilátá­sok közölt indul. A Nemzeti Szinház s az Operaház valószínűleg vendég­látogatást tesz Komáromban, öröm­mel vette tudomásul az igazgatótanács, hogy a két különállóit Komárom Jókai Egyesületei egyesülni fognak s összeol­vadnak. Elhatározták, hogy nagysza­bású tagtoborzást indítanak meg az Egyesület érdekében. Ha Budapestre jön, keresse fel a gyönyörű kiállítású modern Bellevue szállodát. Melegvíz-fűtés, finom magyar és francia konyha. Zene. Tánc. Polgári árak, Attila u. 53. a Vérmezőnél. 464

Next

/
Oldalképek
Tartalom