Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-03-05 / 10. szám

4- oldal KOMAROMI LAPOK 1938. március 5. Bizonytalan időre lezárták a volt Spitzer-téle nyomdát a nyomdaengedély miatt Szerdán megjelent az UNIÓ könyv­nyomdavállalat műhelyében Komárom város hivatalának egy megbízottja s hi­vatalosan lepecsételte a vállalat szedő - gépeit s gyorssajtóit. A lepecsételj a munka megszünte­tését s a gépek hivatalos lezárásai jelentette. A szedőket s a műnk ásó kát a munka abbahagyására szólí­tották föl: a városi kiküldött ezzel a járási hivatalnak, mint elsőfokú iparhatóságnak rendeletét hajlottá végre, a járási hivatalt pedig az or­szágos hivatal utasította erre. A lezárás oka az, hogy az UNIÓ könyvnyomdavállalat, — noha a nyom­da megvásárlása óta igyekezett meg­szerezni a nyomüaengedélyt, — még nem kapta meg az iparengedélyt s ad­dig, amig ezt meg nem szerzi, a könyv­nyomtatóműhelyben, a Komáromi La­pok nyomdájában megáll a munka. Ez az intézkedés természetesen nagy fel­tűnést keltett Komáromban. A vállalatnak mintegy ötven alkal­mazottja van s ezek legtöbbje függ magától a nyomdától. Mintegy 200 ra tehető azoknak a családtagoknak száma tehát, akik közvetve az UNIÓ vállalatból élnek s a nyomda lezá­rása alaposan meg fogja növelni a komáromi munkanélküliek számát. A nyomdaüzem gépei ugyan az UNIÓ tulajdonában voltak, de az iparenge­dély még a régi, Spitzer-névre szólt s iazt még el sem vették. A nyomda­üzem a régi néven folyt, míg most le nem zárták. A vállalat könyvesboltjának, könyv­kötészetének engedélye meg lévén, az árusítás és a munka itt tovább fo­lyik. A nyomdában nyomják a Komáromi Lapokon kívül a Tábortűz, a Magyar Vasárnap, Magyar Tanító, Magyar Da­lunk folyóiratokat, a Csehszlovák Törvények s Rendeletek Tárának magyar fordítását, a vállalat mint tankönyvnyomda is igen jelentős, általában Szlovákia magyar nyomdái között egyik vezető helyre került. Ma­gyar kultúrát szolgál a nyomda, ma­gyar munkásnak ad kenyeret. A nyomda tizenkét szedője s mun­kása abbahagyta a munkát. A nyom­dászok küldöttsége azonnal érintkezés­be lépett ^ nyomdászok egyesületének prágai központjával s felutazott Prágá­ba, hogy kérje a munka továbbfolyta­tásának engedélyezését, tekintettel a fenyegető elbocsátásokra, a nagyszámú ellátatlanra. Az ügy most van elintézés alatt. A Komáromi Lapokat addig a Met­­lesicli-nyomdában nyomják. Hem érvényes a lezárás! Lapzártakor értesülünk a követke­zőkről: A járási szakszervezeti tanács kül­döttsége a nyomda munkásainak kül­döttségével fent járt Prágában a ke­reskedelmi minisztériumban, ahol meg­nyugtatták a küldöttségei s kijelentet­ték, hogy a nyomda koncessziója meg­van. azt elvenni senki nem akarja, a felsőbb hatóság a nyomda lezárására semmi utasítást nem adott ki. Az előrelátó biciklitolvaj: először eladja a biciklit, számlát szerez rá, azután lop Furfangosan kitervelt bicikíilopást leplezett le a komáromi rendőrség. Önzetlenül hagyott kerékpárokat min­dig nagy számmal lopnak a tolvajok, akad tolvaj, aki egész Szlovákiát be­járja úgy, hogy az egyik városban el­lopott kerékpárt a másik városban ad­ja el s úgy megy tovább, új kalandok s lopások felé. Némelyik tolvaj harminc-negyven járművet is elvisz, amíg megfogják. Komáromban is kitűnő alkalmat talál­nak a tolvajok: a hivatalok előtt őri­zetlenül hagyott kerékpárokkal hamar el lehet kerekezni. Könnyű pénzszerzési lehetőséget lá­tott a keré'kpártolvajlásban Tóth István, őrsujfahisi legény is. Elhatározta, hogy farsangi kiadásainak hely rebillen téséül Komáromban kerék­párt szerez. A kerékpárlopást azonban oly óvatosan s annyi taktikával készí­tette elő, hogy az egy nagyobbfajta gangsternek is becsületére válnék. Tóth István, őrsujfalusi agytröszt-tu­lajdonos megfelelő fejtörés után először felkereste Bűgyán Vendégh Gézát s biciklit kínált neki olcsó pénzért. Vendégh Gézának éppen szüksége volt egy' kerékpárra s beleegyezett, hogy Tóth elhozzon neki bemutatásra egy »lábhozálló« kerékpárt. Vevő tehát volt. Tóth beballagott Komáromba s elment először az egyik kerékpárfelszeíelési üzletbe, ahol ötven fillérért vett egv szelepet. Erről a nagy összegről azonban bé­lyeges nyugtát kért. Adtak neki. A bélyeges nyugtával a zsebében el­ment Tóth biciklit »halászni«. Ta­lált is egyet: a posta előtt állott őri­zetlenül. Ellopta, hazakerekezetc vele. A bicikli tulajdonosa nemsokára kijött á postáról s meglepetéssel tapasztalta, hogy a kerékpárja eltűnt. Svec Ist­ván, gyalogos katona volt a károsult kerékpártulajdonos neve: a lopást azon­nal jelentette a rendőrségen. Tóth, az ügyes tolvaj elkerekezett Bogyára Vendéghez s átadta a kerék­párt. S felmutatott egy nyugtát is a kerékpárról. A nyugta akkor már 850 koronáról szólt: Tóth a Komáromban kapott nyugtát kijavította, 50 fillér helyett 850 korona állott a nyugtán. A javítás azonban olyan kezdetleges volt, hogy Vendéghnek nyomban fel­tűnt. Vendégh 50 korona előleget adott Tóthnak s megmondta neki, hogy a többit Komáromban adja majd oda, mert pénzt kell kivennie a bankból. Tóth hazament nagy megelégedéssel, Vendégh pedig felkereste a csendőrö­ket s megmutatta a gyanús nyugtát, meg a biciklit. Addig nem akarta meg­vásárolni a kerékpárt, amíg tisztán tnem lát a dologbaij. A csendőrség nem tudott bővebb felvilágosítást adni, mi­vel ezt a kerékpárlopást nem tartotta éppen nyilván. Vendégh bekerekezett Komáromba s bement a rendőrségre érdeklődni. Megmutatta a nyugtat, kerékpárt. Gyorsan előhívták a kerék­párkereskedőt, aki az 50 filléres nyug­tát kiadta s a kereskedő rögtön látta, hogy a kis számlát valaki meghamisí­totta. Tóth ezalatt nyugodtan várt a bank előtt Vendéghre. Vendégh helyett két de.ektív érke­zett meg, akik szépen bevitték a ren­dőrségre a bicikUtolvají, akit még most a számla meghamisításáért is meg fognak büntetni. Az alaposan kieszelt terv tehát nem sikerült. Erdőzsongás a Legényegyletben Jövő szombaton, március 12-én este 8 órakor fogja bemutatni a helybeli fő­gimnázium táborozó leánycsapata dr. Szijj Ferencné »Erdőzsongás« cí­mű mesejátékát a Kát. Legényegylet színpadán. A vidám és revüszerű jelenetekkel, bájos táncokkal, színes és fantasztikus jelmezekkel és változatos zenével bő­velkedő mesejátékban az erdő miszti­kus alakjai kelnek harcra a reális élet modern lányaival. A közönség bepil­lantást fog nyerni az elmúlt nyári tábo­rozás sok kedves és derűs részletébe, mert amíg a tábor kapuja a nyáron zárva volt a nagyközönség elől, most kitárul az minden néző előtt és a fia­talság báját és üdeségét árasztja felé­­jök. A színdarabnak körülbelül hetven szereplője lázasan készül már az elő­adásra, melyet maga a szerző tanít be és rendez, aki ezt a mesejátékot való­ságos tábori élményei alapján írta és ez biztosítja a mű színeinek valószerű­ségét és igazságát. A pazar jelmezek tervezéséről és előállításáról dr. Kállay Endréné és Schwartzer Károlyné gon­doskodnak, a díszletek tervezését Har­­mos Károly vállalta el, a művészi tán­cokat Kominek Antal szerezte és taní­totta be, a zenét Krizsán József tanítja be és a zenekart vezényli, a rendezés munkájában pedig Bíró Lucián és Rom­­hányi Árpád vesznek élénk részt. A nagy gonddal előkészített előadás kellemes és üdítő szórakozást fog nyúj­tani mindenkinek és megérdemli a kö­zönség érdeklődését és a nagy látoga­tottságot. Mossák ám az utcát! Kedves Szerkesztő Uram, csütörtökön este úgy tizenegy óra táj­ban ballagtunk a főuccán. Csendesen szemergélt az eső, hol nekiindult, hol elhalkult, de esett folytonosan. A Szent András templom előtt ám mit látunk? Négy derék, köpenyes, gummicsizmás férfi dolgozik a vízvezetéki csővel, az egyik épen csűrte, a másik csavarta, a harmadik a fecskendő csövét igazít­­gatta s ugyancsak locsolta az uccát. Gondosan folyt a locsolás, afféle hús­véti előjel, mintha az esőben az aszfal­tot mosták volna. Meg is álltunk s bá­multuk a dolgot, mert efféle gondos tisztálkodás, útseprés mindig kelleme­sen érint kis városkánkban s nem min­den éjjel lehet látni uccaöntözési jele­netet, szakadó esőben. Meg is beszél­tük egymás között a jóízű jelenetet,- minden valószínűség szerint a csö­veket, a csatornát tisztították. De most, kérdem tisztelettel, ha van víz csatorna tisztításra, akkor miért nin­csen víz az első s második emeletre? Mert most jön a mi külön panaszunk, mindnyájunké, .akik emeletiekkel va­gyunk érdekelve: nincs vizünk, uramí Nincs vizünk reggel, nincs vizünk oly­kor délelőtt, máskor este s mióta eze­ket a vízórákat forgalomba hozták, ismét kevesebb vizünk van. Súlyos pa­naszokat hallok a vízellátás miá|tt s tu­dom, hogy néha a konyhai munka, vagy a reggeli tisztálkodás is megakad, mert a vízvezetéki cső egyszer csak üresen hörögni kezd s megszűnik víz­ellátó közeg lenni... Ilyenkor mond­ják azt, hogy nincsen nyomás a cső­ben, hogy a víztoronyból kifolyott a víz, hogy nem elegendők a kutak, meg miegymás. Hiszen ezt nagyon szépen értjük is, azonban magyarázat helyett csak néhány liter vizet kérünk, amit viszont nem kapunk ... Arról kel­lene gondoskodni, hogy reggel mosa­kodni, délelőtt főzni lehessen a maga­sabban fekvő lakásokban. Mert a víz­díjat így is, úgy is megfizetjük! S ha ez így lesz, tőlem akár a Dunát is meglocsolhatják a vízvezetéki vízzel. Üdvözlettel: aláírás. Dr. KORITSCHAN E. Szőlőolivóniiok, egyéves, Szalay I gyökeresek, kaphatók: tála szőlészetében, Ekel, okr. Komérno. * BRATISLAVA, Mihály kapL u. 19. Tel. 22-51 Lapunk barátja diadallal lobogtatta multheíi számun­kat a kávéházban, azaz a Közvélemény Legfőbb Ítélőszékén. Lesújtó pillantá­sokkal fogadott bennünket s egyideig ránk se nézett, jobbadán asztali társait szórakoztatta, ám látszott rajta, hogy az első szúrósabb megjegyzésnél fe­lénk fordul majd s humoros kiszólásai­nak céltáblájává válunk. Ahogy ti írtok! - kiáltott föl s elénk nyújtotta lapunk egy sikerült példányát. Mit tagadjuk, abban a sietségben s lázban, amelyben nyomdánk s szer­kesztőségünk múlt szombaton a ren­desnél fokozottabb mértékben élt, bi­zonyos apró sajtóhibák nem voltak el­kerülhetők s lapunk több barátja nem titkolt kéjjel szedte darabokra a sajtó­hibákat, sőt a Leiter Jakabnak egy ál­talunk is igen sikerültnek mondottpél­­dányát, amelyet magunk is megbámul­tunk. Szándékunk ellenére sikerült a Leiter Jakab ilyen kövérre. Lapunk kiváló barátja, hosszabbdő­­adásban vázolta a fennforgó »elírási körülményeket«, még a porcogóit is megvizsgálta a kis napihíreknek, elég­tétellel állapította meg, hogy magunk is resteljiik a szándéktalan hibákat s a Közvéleménytől elnézést kérünk, — de az vessen követ a sajtóra, aki adott alkalommal maga sem esik ilyen hibá­ba. S ezt már aztán mi tudjuk: min­denki beleesik. Lapunk barátja, hogy jóindulatáról győzzön meg, végül is papirost vett elő s az alább következő napihírek köz­lését ajánlotta' legközelebbi számunk­ba. Mi nemcsak kifelé lévén harcosok, hanem befelé is irgalmatlanok, külö­nösebb vonakodás nélkül közöljük le az ajánlott napihíreket, ime: Családi dráma Keszin. Bus Boldizsár tizenkilencéves hajadon összeveszett menyasszonyával, Kövér Angelikával. A veszekedés vége vérontás lett: Bus előrántotta revolverét s leszúrta vele szerelmesét. A penge kövér nyakába (hatolt s azonnal halált okozott. Eszmé­letlen állapotban szállították be a kór­házba. Családi ünnep. Bányász Károly ke­reskedőt, abból az alkalomból, hogy betöltötte ötvenedik életévét, baráti körben melegen ünnepelték díszvacso­rával. A negyvenedik évében fiatalos energiával dolgozó öregúr meghatot­­tan válaszolt a felköszöntőkre. Megje­lent az ebéden felesége, Szilágy Sára asszony is, akivel már harmincöt éve élnek boldog házasságban. Leiesett a falról. A napokban egy ismeretlen tolvaj a Baross-ucca egyik emeletén mászkált, a háztetőn. A sí­kos cserepeken megcsúszott, leesett, s oly szerencsétlenül törte ballábát, hogy jobb combját azonnal amputálni kel­lett. A hatóság az ismeretlen tolvajt keresi. Megfogta a drótot. Dunamocson Nyéki Erzsébet takarítólány nagymo­sást rendezett. Mosás után ruhaszárító kötélre akasztotta a száraz ruhát s a nedves drótot oly szerencsétlenül fogta meg, hogy a magasfeszültségű villany­áram földresujtóttá. Azonnal kórházba vitték és gyomormosást alkalmaztak a póruljárt leányon. Megindulnak a hajók. A dunai jég­zajlás elmúlt s a hajóközlekedés meg­indult. Számos uszály érkezett Jugo­szláviából, kukoricával s búzával ra­kodva. A román szenet itt teszik ten­gelyre s a lengyel búzát, amely Varsó­ból jött, itt irányítják Krakkó felé. Ez­zel kapcsolatban figyelmeztetjük az il­letékes hatóságot, hogy jó lesz egy­szer már a pozsonyi kapunál a sínekre sorompót tenni, az utat a gödröktől megszabadítani, mert a megindult sűrű hajóforgalomban az egyes közlekedési eszközök közötti összeütközések elke­rülhetetlenek lesznek. Kinevezések. Szikora Károly első­osztályú kazánfűtőt a napokban sek­restyéssé nevezték ki, az előléptetéshez melegen gratulálunk. Szikora családjá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom