Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-02-26 / 9. szám

1938. február 2ß.

KOMAROMI LAPOK

9. oldal.

TABRICZT FÉLIX BOLDOGSÁGA

• REGÉNY

IRTA: SZOMRATHY VIKTOR 3

— Asszony kell a házhoz és Eszter lesz ez.

Az attakok hőse azonban egyre kerülgette a nyílt támadást. Nem akart kudarcot vallani a lánynál. Hol ritkábban, hol sűrűbben mutatkozott Eszternél, volt egy ürügye: megvédeni Eszter házatáját.

Egyszer aztán azt mondta Eszter.

— Nem tudom milyen veszedelmek elől véd. Hisz már minden elcsendesedett.

A kapitány mélyen hallgatott. Hirtelen nem tudla, tez a visszautasítás szava-e, vagy Eszter most egyet lépni akar előre.

Eszter lépett is.

— Ezzel csak azt mondom, — hajolt előre mosolyogva, — hogy más okot is találhat, ha akar jönni, Fabriczy!

Félix mosolygott:

— Köszönöm és majd élek is vele.

4.

Ekkor már sokan rebesgették, hogy Fabriczy Félix elveszi Farkas Esztert. A vélemények azonban nagyon megoszlottak efelöl a házasság felől.

Félix úgy érezte, hogy rendezni kell a dolgokat. Nincs más választás: Eszter pompás feleség lesz, okos, reális, józan, nincsenek romantikus álmai, s aztán az nem utolsó, ha a két birtok is egyesül.

Napok óta hallgatag volt. Meg-megjclent Eszternél:

— Ürügy nélkül jövök, — szólt be a konyhába, szobába, ahol Eszter éppen tartózkodott.

Szép délutánok voltak ezek.

Egyszer Eszter friss virágokat szedett halomba s a dombon megbúvó kis kriptába vitte, mint mindennap, az apja fölé. '

Félix ott állott a nyitott kápolna ajtajában s Eszter nyakát nézte, amint a szőke haj végigfutott rajta. A leány sokáig térdepelt, meghajolva és imádkozott. Kint az élet járta táncát: lepkék pillangóztak, bogarak dönögtek s a nap sárga foltokkal dobálta tele a fák alját.

Eszter bezárta a kápolna ajtaját s leült a lépcsőre. A kapitány sokáig hallgatta. Aztán váratlanul ezt mondta:

— Tudja, hogy én magát már kompromittálom?

Eszter bólintott:

— Nem baj. Már hallottam, hogy beszélnek. De ugy-e, azért jóbarátok maradunk?

A kapitány keresgélte a szavakat:

Régi csallóközi dolgok

Irta dr BaranyaY József 3

Utazások a régi Csallóközben.

De nemcsak a csallóközi kalózok és a vízparti füzesek, nádasok, s apró dunai szigeteki, s e vízerek útvesztőiben élő csallóközi halászok, csikászok, aranyászók, kóborló cigányok közt bujkáló betyárok, szegénylegények vészé 1 veztetlék a közbiztonságot, hanem nem /egyszer a szigetre betörő ellenséges csapatok is. Evlia Cselebi, török világutazó, aki 1664—1666. közölt járt le vidéken és megfordult Csallóközben is, így ír Csallóközről: Érsekújvár ostroma alatt ők (t. i. a törökök} tízezer tatárral a kisebbik Dunavizét lovakkal átusztatták, s Csallóközön e tízezer lovassal végigszáguldotlak, s ezt elpusztították és hatezer foglyot és sok zsákmányt vittek magukkal. .

Hogy Csallóközben sokszor még az előkelő urak is veszélyeztették az utazást, azt szomorúan tapasztalta 1420-ban, Jakab, az első ismert komáromi káplán, aki ez év februárjában békésen elindult Komáromból és Aranyásón, Tanyon, Ekecsen át igyekezett Pozsonymegyébe. Szerdahely táján azonban a két Amádé testvér (az Amádé grófok ősei) karddal támadtak rá, véresre verték és Karcsún fogságba vetették, ahonnét csak nagynehezen tudott kiszabadulni.

Szegény Jakab káplánt, aki ép bőrrel menekült meg a csallóközi rablók, utónál lók, s a csallóközi útmenti nádasok veszedelmes fenevadjai, a réti és nádi farkasok elől, éppen ott érte a veszedelem, ahol nem is sejtette. Később pert indított az Amádék ellen, amelynek kimenetélét azonban nem ismerjük.

Vígabb utazása volt 1585-ben Reinhold Lubenau gyógyszerésznek, aki dr. Petz Bertalan császári követ kíséretében Bécsből Konstantinápolyba utaztában Csallóköz mentén végig hajózik a Dunán és útközben többször kikötnek Csallóköz szigetén.

A követség 45 tagból állt^ melyhez 26 kocsis és lovászgyerek is csatlakozott. Volt közöttük: pap, orvos, gyógyszerész, szakács, lovász, szabó, borbély, ötvös, tolmács. A magyarok ezek voltak: Gábor János íródeák, Szabó Balázs szabó, Horváthi Péter tolmács és furir, Walthauser Grave Pozsonyból, trombitás* orgonista, zeneszerző, áld művész volt valamennyi hangszeren, Szigethy Márton istállómester és Tóth János.

A követet a legdíszesebb hajó vitte. Három szobából állott, s a császár számára épült. E hajón őrizték a szultánnak szánt ajándékokat: 74 ezer ezüst tallér, amely éppen 10 hordót töltött meg, továbbá néhány láda gyönyörű órát és ezüst holmit. A második hajó az udvarmesteré volt, a harmadik pedig a szakácshajó. A többi két hajó a kocsikat és a lovakat vitte.

A hajókon víg élet folyt. Játszottak, olvastak,

— Tudja, szeretnék magától kérdezni valamit. Nézze, szeretném megkérdezni, szeretném megtudni...

Elhallgatott. Eszter mosolygott.

— Bátorság, kapitány!

Félix felállott és összecsappantotta a bokáját.

Szeretném megtudni, elfogadna-e többnek is, mint jóbarátjának?

Eszter belehunyorított a napba. Sokáig nem szólt semmit.

Mielőtt erre felelnék, még mondani szerelnék valamit!

Fabriczy fejet hajtott.

Nézze, — mondta lassan Eszter, — tudja kit vesz el? Egy idős leányt, aki túl van a harmincon, túl a romantikán, aki négy évig gazda volt és férfit pótolt, hideg és reális, azt mondják, túljózan.

— Tudom.

— Tudja, hogjr nagyon szerettem a vőlegényemet, ő volt az első nagy szerelmem? Maga már nem lehet az, akit először csókolok meg, de maga lesz a férjem, támaszom, gondozóm. Ennek örülök, most, egyszer már én is lehetek valakinek pártfogolt ja. Tudja-e...

— Tudom, tudom, — szorította meg kezét Félix, azt is tudom, hogy szeret engem egy kicsit, józanul,

okosan, szerelni is fog. Mindezzel számoltam már, hisz én se mondhatom azt, hogy maga az első ideálom. De ne mondjuk azt, hogy máris kiábrándulva mentünk bele ebbe az új életbe. Ez az új élet legyen friss, erős, kedves. Én katona vagyok, most is, mindig is, amolyan kóborgó ritterek utódja. Most nyugdíjazni szeretném ritteri mivoltomat. Család kell, család, otthoni meleg annyi év után.

Elhallgatott. Minek is annyit beszélni?

Később, hogy a nap lehervadt a horizontról, Eszter felnézett a kápolna címerére és mosolygott.

— Mire gondol?

— Hogy talán nem hal ki egészen ez az én fajtám.

Lassan alkonyodott, az akácosban utolsót tilinkóztak a madarak. Lent a faluban megtért ember, jószág, hangos kurjongatások, gágogás és pattogás,; szekérzörgés, falpsi este.

Ügy mentek le a dombról, kéz a kézben. Az esti lámpa körül pillék remegnek, koeódnak.

Ma este ünnep van.

S holnap is.

A kapitány szeretné mondani: mindig.

Szeretik egymást.

5.

Az eljegyzést csendben ülték meg. Nem valami

énekeltek és gyakran szólt a zene. Ha beesteledett, kikötöttek és úgy töltötték az éjét. Minden étkezésnél szintén kikötöttek és a szakácshajó ott látta el őket étellel. így aztán többször érintették Csallóköz földjét, amelynek gazdagsága, bősége bámulatra ejtette őket. Reinhold Lubenau elragadtatva ír Csallóközről, hogy milyen bőven termi a gabonát s hogy ott fogják a legszebb vizákat s hogy onnét évenkint sok ezer nagyszarvú ökröt hajtanak Regensburgba, Augsburgba és Nürnbergbe.

Természetesen kikötnek Komáromban is, ahol a naszádok, ezek a kis hadihajók üdvözlésekkel fogadták őket. Lubenau följegyezte, hogy alaposan megnézték Komárom nevezetességeit, az erős bástyákat, óra-tornyot, a nagy hadiszertárat és a puskaporosmalmot. A város megtekintése után üdvlövések között indultak tovább.

Veszedelmesebb útja volt Csallóköz mentén 1687- ben a kremsmünsteri apátnak és kíséretének.

Ismeretes, hogy Buda visszafoglalása után Komárom szülöttje, Rollonits bibornok nagymérvű telepítési akciót indított, hogy a török iga alatt elpusztult országot benépesítse. E végett Kollonits írt a kremsmünsteri kolostor apátjának is és arra kérte őt, hogy Budán házhelyeket vásároljon. Az apát hajlandó volt erre és Grinzenberger Kristóf udvari kőmívesmesterét küldte a magyar fővárosba, aki Komárom vármegyén keresztül ulazott és küldetése sikerrel járt, a kremsmünsteri kolostor egy nagyobb házhelyet szerzett. A kőmíves óhajtására, hogy az építkezéseket ellenőrizni lehessen, a kremsmünsteri apát is Budára indul. Schrader György nevű komornyik, aki az apátot elkíséri, írja meg ezt a magyarországi utazást. Kéziratát a kremsmünsteri apátság levéltárában őrzik. A komornyikon kívül egy apród, egy szakács és öt szolga kísérte az apátot. 1687-ben május 25-én indultak útnak Linz felé, ahol Pfaler linzi gyógyszerész is csatlakozott a Magyarországba utazókhoz. Itt az apátnak az a merész gondolata támadt, hogy a Dunán hajóval teszi meg az útat Budára. A hajózás a Dunán akkor nagy kényelmetlenséggel és sok veszéllyel járt. Linzben tehát egy, kis hajócskát vettek, amelyen az apát számára egy kis szobát rendeztek be, bőven ellátták magukat élelemmel és hajóslegényeket fogadtak.

Linzből 1687 május 27-én reggel 3 órakor indultak el s Bécsen át — ahol új hajóslegényeket fogadtak — Pozsonyt elhagyva közeledtek Komárommegye felé. A megáradt folyam ragadó árja igen kellemetlenné, sőt veszélyessé tette az utazást. Különösen nőtt a veszély a csallóközi partok mentén. Beesteledett s nem tudtak seholsem biztos kikötőhelyet találni, mert a győri oldalon a székesfehérvári, a pozsonyi oldalon az egri törökök garázdálkodtak, maga Csallóköz és a többi dunai sziget mindenféle gyanús népséget rejtegettek, amely népség az

vigasságos napok ezek a mostaniak s ha egy emberpár összekerül, minek azt ország-világ dobján pörgetni?

A kapitány örült, hogy a család csendes révébe ér. Ezekben a napokban igyekezett önmagát mindjobban meggyőzni arról, hogy szüksége van már1 megérdemelt nyugalomra. Negyven éves múlt. Eszter1 harmincon túl van: éppen egymáshoz illenek. Ahogy a napok múltak s csendes boldogság méla fénye Ígérkezett, egyre jobban örült a kapitány ennek a döntésnek, mert önmaga sorsát illetően egy kicsit lassudad volt mindig, ha nem kalandos vállalkozásról volt szó. Ámbátor, ha úgy véljük: kell-c különlegesebb kaland, mint egy házasság?.

Eszter, mint minden nő, boldognak látszott, hogy bizonytalan női sorsát végre egy férfiéhoz kötheti.1 Noha az évek rászoktatták arra, hogy a maga ura legyen, független és önálló, most, hogy a kapitányt a maga sorsának rendelve látta, nem tagadhatta, amil eddig titkolt: bíztató és megnyugtató mégis egy férfi jobbján haladni. ;

Ezek a napok a boldogság hálójának szövögetésében tellek.

Mindent elterveltek pontosan. Félixhez fognak átköltözni: Félix lakása bővebb, tágasabb, a park is nagyobb, mint az Eszteré, viszont roppant elhanyagolt a képe, ezt majd Eszter rendbeszedi. Egyik birtokot sem adják bérbe, nem oly sok úgysemi az egész, közel is van egymáshoz. Félix megkezdi a gazdálkodást, Eszter gazdasszony lesz a házban.

— Azt kell hinnem, komoly szerződő felek vagyunk és nem jegyespár — mosolygott Eszter egy ilyen megbeszélés után. .

A kapitány már a gazdaságnak örült, halastavat tervezett és fegyverengedélyt készült kérni, amit ebben az időben nehezen adtak meg vadászoknak.

— Maga itthon is kalandozik — csóválta fejét Eszter.

ősz volt már, vadlibák gágogtak a levegőben. Eltisztult a határon túl a bolsevikok nyári zápora. Ügy látszott, most már rendben megy minden. Gyönyörű palettája volt az ősznek zöldből, pirosból, víg sárgából és szomorú barnából.

Az esküvő sem ment hangos dínom-dánommal. Nyugodt, úri egybekelés volt, csak a legközelebbiek jöttek el Eszter házába, hogy onnan Félix átkísérje1 feleségét a Fabriczy-kúria oltalma alá.

Méla ősz volt.

Eszter bevonult Félixhez és elfoglalta helyét.

(Folytatjuk.)

arra haladó hajók kifosztásával valóságos mesterséget űzött. Elhatározták tehát, hogy olyan helyen kötnek ki, ahol a kilátást sem bokrok, sem fák nem akadályozzák, hogy a rablók közeledtét jókor észre vehessék. A partokat azonban mindenhol füzesek, nádasok borítják s alkalmas helyet csak este 10 órára tudtak találni. Itt meg rettenetes sokat szenvedtek a szúnyogoktól, hiába dohányoztak, hiába sütögettek el puskaport, mind hasztalan. Tüzet pedig nem mertek rakni, nehogy a leselkedő kóborlók figyelmesek legyenek arra.

Nagyon kellemetlenül telt el az éj. A rákövetkező nap, május 30-ika sem volt külömb. Délután hirtelen erős vihar támadt úgy, hogy ki sem lehetett kötni. Nagy veszedelemben forogtak, a kétségbeesés tetőpontra hágott, mikor a vihar szerencsésen partra vetette a hajócskát. A parton két kis házikó állott. Csurom-vizesek voltak, didereglek a hidegtől. Végre az egyik viskóban, amely előtt nyolc cigány melegedett, éjjeli szállást találtak.

Május 31-én, elcsendesedett jócskán a szél úgy,, hogy délre már Komáromban voltak, innét estére Esztergomba érkeztek. Visszautaztukban június 10-én értek Esztergomba, ahol az apát olyan hajóst keresett, aki őket egy nap alatt Komáromba vinné, de ilyen nem akadt, az apát tehát elhatározta, hogy útjának többi részét postakocsin teszi meg. A gyógyszerész és az utat leíró komornyik az apáttal utaztak, az apród és a szakács Győrig hajón mentek,' onnét az országúton mentek tovább.

Június 11-én reggel 4 órakor indultak el Esztergomból postakocsin és délelőtt 10 órakor értek Komáromba, ahol a város nevezetességeit tekintették! meg. Bőséges idejük volt arra; d. e. 10-től d. u. 2-ig a várat és az erődítményeket is megnézhették. 2 órakor indultak Győr felé. Komárom és Győr környéke tele volt akkor kóborló csőcselékkel. Nehogy valami baja essék az apátnak, szegényes káplánként utazott a postakocsi legolcsóbb ülőhelyén. Ennek köszönhették, hogy ép bőrrel értek Győrbe, majd Pannonhalmára, ahol megháltak. Másnap folytatták útjukat és szerencsésen haza is érkeztek. Otthon az1 apát elhatározta, hogy nemcsak osztrák iparosokat/ küld Budára, hanem a szükséges épület anyagokat: fát, követ, meszet és téglát is Ausztriából szállíttat á budai építkezéshez, még pedig a Dunán, ez annál, könnyebben ment, mert az épületanyag vámmentesl volt. Az épületanyagok e nagy tömegének szállítását a kremsmünsteri alattvalójára Grünauer András tutajosra és Grinterberger udvari kőmívesmesterre bízta, akik Bécs, Pozsony, Kolozsnéma, Aranyos, Örs, Komárom, Dunaalmás, Neszmély, Radvány érintésével szerencsésen meg is érkeztek Budára, ahol az elsízál í.ott anyagból fel is épült az apát háza, amely ma is fennáll a Dísztéren, a Battyányi-féle ház mellett.

(Folytatjuk.)