Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-02-12 / 7. szám
1938. február 12. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. a legközelebb fúrta magát, az nyert. Különben is ennél a táncnál a férfi nemnek külön feladata is van, mert ha igazolni akarja, hogy jól mulat, akkor azt kell közbe kiabálni: »hijjijij«, különben nem gilt a mulatság. Lehet ugyan mást is kiabálni, sőt fütyölni is, de a nagydobba vagy nagybőgőbe beleugrani csak kivételesen jó mulatás esetén szabad. De hát mondom, ezt vérbeli tangótáncosnak tilos táncolni (angyalföldiesen »csörögni«). Igaz ugyan, hogy ennél a táncnál több a nevetés, mint a tangónál, de hát ugyebizony, nem azért táncol az ember, hogy nevessen. Hát miért? Ne de ilyen kérdés! Hogy miért táncol az ember? Hát az igazat megvallva én nem tudom, hogy miért táncol az ember. A bálteremben leginkább a következő okot hallani, éspedig először, hogy farsang van, másodszor, hogy úgyis csak egyszer élünk és harmadszor, hogy sose halunk meg. Ez az utolsó úgy látszik, a csárdás speciális indokolása, mert leginkább csárdásnál hallani. Az okozati összefüggés a tánc és az indok között kissé vérszegény, sőt alkoholmérgezésen kívüli állapotban kétségbeejtően 'hiányos. Én a táncot inkább a felgyülemlett energia rendszerbe foglalt, de csupán ösztönös és értelmetlen kitörésének tartanám. Ugyanaz, mint a csikó, vagy a borjú ugrándozása a réten. S ha ez a kitörés ösztönös, akkor semmi esetre sem hiábavaló, de semmi esetre sem célja a szórakozás, ami sohasem ösztönös, hanem főként az idegek megnyugtatására való törekvés folyománya. A táncosok tömegállapotát mindig bizonyos fokú extázis, bizonyos fokú mámor jellemzi, melynek előidézői főként — az esetleges alkoholon kívül — a szokatlan fény, a zűrzavar és a taktust parancsoló zene. Veszedelmesen hasonlatos ez az állapot ahhoz, amelyben a baka a harctéren volt, amikor támadásra vezényelték. Ott is a belső zűrzavarban és tanácstalanságban átadta magát a tömeghangulatnak, a fenegyerekségnek, a virtuskodásnak és ment a bőrét a vásárra vinni olyan célok és jelszavak emlegetésével, amelyeknek lényegével legjobb meggyőződésem szerint egyikük sem volt tisztában. De hagyjuk ezt! Akármicsoda is a tánc, a fiatalság jogának mondják. Hogy miért? Ne tudom. De nem merném vállalni a felelősséget azért, hogy letiltsam őket, mert hátha mégis az élet szebb oldalához tartozik és a tődnek. Ne írj magadról, — szólt később, — fölöslegesen szolgáltatod ki magad. Ne add ki az álmaidat, — — mondta, — következtetnek róluk. Ne írd meg a valóságot, — mondta — becsuknak. Ne légy oly keserű, intett, — azt nem szeretik az emberek. Ne légy olyan elégedett, — neheztelt, — azt nem szeretik a kritikusok. Talán legjobb volna, ha írnád, amit diktálok, — szólt és rámnézett, nyugodtan és szelíden. — Tessék — mondtam és íráshoz készülődtem. Diktálni kezdett, korrekt, igaz, nyugodt és szelíd szavai lassan elindultak a levegőben, de ceruzám ekkor egyszerre futni kezdett a papíron, szorongás és bűntudat nélkül, lázasan és rendetlenül — írni kezdtem szabadon és boldogan. »Nem írom, amit diktálsz, — írta a ceruza és vágtatott a papíron, — nem leszek íródeákod s nem fogok szolgálni neked, nem, nem. ILt egyedül vagyok, egyedül a papírral és véthetek és vádolhatok és ítélhetek és nincs köröttem ember, akinek a kedvéért hallgatnom kellene rád, aki az emlékezet kőtábláira vési szavaimat és tetteimet eltörölhetetlenül. Itt változtathatok a percen, ha hibáztam, enyhíthetem a szót, hazudhatok, igazat mondhatok és ezer alakban véthetek magam ellen, mert véteni akarok és hibázni akarok és bűnhődni akarok, hogy megismerhessem a bocsánatot. Nem hiszek a bölcsességnek, amely eltilt a titoktól és a maga megfejtését nyújtja át nyugodtan és szelíden és nem hiszem el többé senki pokoljárását addig, amíg én magam meg nem ismertem a tüzeket. mai világban, amikor mindenfelé csörgetik a kardot, jöhet még olyan farsang is a fiatalokra, ahol ágyúdörgés és gépfegyverkattogás a muzsika, felgyújtott városok a kivilágítás és ahol darabokra szaggatott emberek, rémülettől verejtékes arcok között kínos nyögés és szakadatlan halálordítás járja — kivilágos kivirradtig-S mert áll a bál, gyere hát pajtás, üljünk be egy sarokba, talán az általános jókedvből ránk is ragad valami. Reményünk van rá, mert a hangulat itt elég vidám és a tömeghangulatnak tulajdonsága az, hogy ragadós. Látod-e milyen kedves egy ilyen álarcosbál? Hogy ez nem álarcosbál? Hát jegyezd meg, hogy minden bál álarcos, mert minden férfi egy dúsgazdag arisztokrata maszkjában jelenik meg és minden nő egy nagyvilági dáma maszkjában, aki pillanatnyilag csali azért nem csavarja az egész világot a kisujja köré, mert mással van elfoglalva. De nézd csak ezt a táncospárt! Ha a fejed tetejére állsz, akkor sem tudsz a fiú és lány között felfedezni semmi hézagot. Sőt az a benyomásom, hogy ezek egymás hátán szeretnének kijönni. Mégis csak határozottan célszerű, hogy a lányok világos ruhában vannak és a fiúk sötétben, mert az ember legalább sejti, hogy hol végződik a lány és hol kezdődik a fiú. No nézd! Most egy mama odaszól a lánynak, hogy »ugyan Médi moderáld magad«, mire a lány visszakacarász, hogy »de anyuci, hogy lehet valaki ilyen régimódi«. Persze, persze Médi! Ha az anyucit elvitted volna a randevúidra, meg a kirándulásaidra, akkor az anyuci már semmin se csodálkozna. Te meg pajtás, ne vágj olyan savanyú képet hozzá. Ezt és az ehhez hasonló békákat le kell nyelnünk így, életnagyságban. Az az eszmefuttatásod pedig, hogy mi lesz hát akkor azzal a fiúval, aki az úgynevezett komoly és nemes lelkek közé tartozik, aki hajlandó tűrni, küzködni és áldozni azért, hogy maga körül tiszta életet teremtsen és aki undorodik attól a gondolattól, hogy a fehérnek tervezett jövendőbeli családi szentélyét uraságoklól levetett ruhadarabokkal ékesítse, mondom, ez az eszmefuttatásod veszedelmes, leverő és nem is ide a bálba való. Való igaz, hogy éppen ezek a komoly fiúk a legtöbbször talpig férfiak, akik kiverekszik Nem akarok többé jó lenni anélkül, hogy rossz lettem volna, nem akarok többé engedelmeskedni anélkül, hogy tiltakoztam volna, nem akarok többé nyugodt lenni, anélkül, hogy nyugtalan lettem volna. Az a kevés fa, amely gyümölcsösömben terem, apró lázadásaimból és félszeg bűneimből lett, de a te kész bölcsességed és a te általad kimondott tanulságok nem teremnek az én számomra igaz megismerést. Úgyis elmúlik, minden elmúlik, — mondottad nekem, amikor bölcsességed és tapasztalatod megállított szóban és cselekvésben — de ha elmúlik a semmi, elmúlik a minden is és én nem akarok emléktelenül elérkezni a halálig. Az életet akarom, amit mindenkinek magának kell felfedezni, kipróbáhii, megváltoztatni, elhibázni és rendbehozni, egyedül akarok botorkálni, mint akkor, első lázadásom idején a hóban az udvaron, tudva, hogy beteg leszek és remélve, hogy meggyógyulok, tapasztalatlanul és próbálkozva, félve és mégis nekilendülve, vacogva és nyugtalanul. Az életet akarom! s a te kész és érett és intő bölcsességed helyett a magam zöld, fanyar, de mégis csak nekem termett, csak általam termelt, csak rámvonatkozó bölcsességét akarom megismerni és ehhez el kell indulnom akkor is a jégen, ha biztosan tudom, hogy elesem és játszanom kell a tűzzel akkor is, ha biztosan tudom, hogy megégetem magam és szólnom kell akkor is, ha nincs lényegbevágó mondanivalóm és élnem kell akkor is és az emberi életet kell élnem akkor is, ha csak porszem vagyok«. az életben a nekik járó helyet és anyagi körülményeket, akik szolidak és megértők, akiknek nagyon természetes, hogy családjuk boldogsága és jóléte előbbre való, mint a saját kényelmük és kedvtelésük, akiknek életcéljuk egy tiszta asszony előtt fejet hajtani és éppen ezért nagyon kívánatos házastárs annak, aki nyugodt és szép életet szeretne magának biztosítani; és való az is, hogy az ilyen fiú könnyebben tudta összeszorítani a fogát a lövészárokban, mikor olyan nagyon közel járt hozzá a halál, mert arra gondolt, hogy ha Isten segítségével haza kerül, akkor majd egy tiszta asszony símogatása az összes kínt jóváteszi, az összes szenvedést letörli és hogy mindene lesz annak, akiért eddig olyan keményen verekedett és arra gondol, hogy ez nem lehetetlenség, hogy ezt megszolgálta. De való igaz az is, hogy ha azután egy ilyen fiúnak olyan asszony jut, akiről utólag kisül, hogy leánysága szerelmi viharokkal van tarkítva — és ez kivétel nélkül mindig kisül, azonban legtöbbször utólag, — akkor az a fiú úgy érzi, hogy az életcéljában csalódott, hogy a sorsa kisemmizte és lehet, 'bogy megnyugszik, lehet, hogy beletörődik a sorsába, de mindig elfogja a keserűség, ha arra gondol, hogy az ő szép, fehér családi szentélyébe más otthagyott babája jutott dísznek. És igaza van. De hadd most pajtás az igazságot és hadd a lényeget, különben az lesz a bál vége, hogy ráborulsz az asztalra és a zokogás itt ráz majd — kivilágos kivirradtig! Judex. Az Iparoskor műsoros estje A lelkes és népszerű komáromi Iparoskor minden évben rendez egy reprezentatív estet, műsoros táncmulatságot nemcsak tagjai, hanem Komárom egész közönsége részére s az Iparoskor rendezései a farsang legjobb, leghangulatosabb 'estjei közé szoktak tartozni. Társadalmi különbség nélkül megjelenik Komárom magyarsága ezeken az estéken s gyönyörködik az Iparoskor meleghangulatú szinielőadásaiban. Az Iparoskor múlt vasárnap este rendezte műsoros tánoestélyét a Tromler-szálló nagytermében, rekord-közönség mellett, nagyszerű sikerrel. A műsort az ügyes és kedves megjelenésű Balogh Irén konferansza vezette be: a koníeránsz ötletes, mulatságos volt s Balogh Irén pompásan adta elő sok tapsot aratott mondókáját, amelyben néhány komáromi aktualitásról is megemlékezett. Rtitinos előadó. Majd három kabarétréfa következett Faragó Sándor: »Reggel hétkor«, Fodor László: »Katalin« és Lőrinc Miklós: »A sarzsi« című mulatságos jelenetei, amelyeket jól pergő előadásban, lelkesen és nagy sikerrel játszott fía-; logh Kató, Bartalos Tercsi, Joachim Emmi, Németh Manci, Jedlicska Aladár, Király Dezső, Schlesinger László, Korai Ferenc, Vázsonyi István, Weiner Aladár. Kitünően állták meg a helyüket a kis tréfában és sok nevetést csaltak a hallgatók ajkára. A hallgatóság nem js fukarkodott az elismeréssel. A műsor után parázs tánc következett, kitűnő hangulatban folyt a mulatság, amelynek rendezősége figyelmesen és gondosan ügyelt a megjelent vendégek jó hangulatára, az élen Kaubek Frigyes elnökkel. Olcsón eladó a város központjában egy 3 szoba és mellékhelyiségekből álló kis földszintes Érdeklődni lehet: Feinsinger építész Zilina, címen. BEDÖRZSÖLÉSRE! Teljes eredmény elhanyagolt esetben is. ü 9 05,15 20.23 95. Minden gyógyszertárban. Meghívó Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt komáromi járási szervezete folyó évi február hó 17-én, csütörtökön d. e. fél 11 órakor a komáromi Dózsa-féle vendéglő nagytermében (Baross u.)' tartja évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen beszédet mondanak: Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Füssy Kálmán szenátor a földműves nép fokozottabb érdekvédelméről. Gürtler Dénes tlr. tartományi képviselő a szlovákiai közigazgatásról. Király József járási ehlök beszámol a járási választmány múlt évi munkájáról. Fülöp Zsigmond járási elnök a járás magyar közönségének kisebbségvédelmi törekvéseiről. A nagyjelentőségű közgyűlésre a párt tagjait tisztelettel meghívjuk. A községi szervezetek pártelnökeit felkérjük, hogy a meghívót párthíveink előtt hirdessék ki s a közgyűlésen minél nagyobb számban vegyenek részt. Magyartestvéri üdvözlettel: Fülöp Zsigmond s. k. a járási szervezet elnöke. Király József s. k. a járási szervezet elnöke. A munkanélküliek száma Komáromban s vidékén Komáromban s a komáromi járásban 1938 január havában összesen 3259 munkanélkülit tartottak nyilván. Ebből Komárom városában 1501 volt. Ellentétben a múlt havi összeszámlálással, januárban minden község felmutatott munkanélkülit, még pedig nem is kis számban. Tany 30, Kolozsnéma 3, Nagykeszi 90, Turiszakállas 25, Izsap 16, Nemesócsa 106, Iveszegfalva 12, Lakszakállas 150, Gúta 210, Nagymegyer 231, Csallóközaranyos 155, örsujfalu 104, Ekel 56, Ekecs 29, Szűnő 293, Bogya 60, Alsógellér 30, Felsőgellér 15, Csicsó 46, Szilas 43, Komáromfiiss 35, Apácaszakállas 18, Kamocsa 1 munkanélkülit jelentett be. Nyolcvannégy darab ólomkartács egy kis rozséért Szomorú végű rőzseszedésbe kezdett Perbctén Szatmári Ferenc tizenhét éves, jómódú gazdalegény. Aperbetei kiserdőbe ment fát szedni, gyújtásnak. Alig kezdett azonban a rőzseszedéshez, amikor háta mögött megjelent Murczin Kálmán mezőőr, . aki szigorúan kérdőre vonta a rőzseszedő legényt. El akarta venni tőle a gallyakat, Szatmári nem adta oda, amire szóváltás keletkezett, Murczin hátralépett hármat s ólomkartácsra töltött fegyveréből bclelőtt a védtelen Szatmári fiúba, többször is. A szerencsétlen Szatmári Ferencben a komáromi kórház Röntgen-vizsgálata alkalmával nyolcvannégy darab ólmot találtak. Különösen az altestét érte sok apróra vágott ólom s alighanem le kell vágni mindkét lábát Szatmári Ferencnek. A rőzse ára, amibe csaknem élete került, összesen két korona lehet.
