Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-02-05 / 6. szám
1938. fobiuiár -f». KOMAROMItAPÓK 7 oldal Nincs többé rosszulszabott ruha Komárom szabótársadalma régóta nélkülözte az iparának továbbfejlesztéséhez szükséges módszerek ismeretét és a segédeszközökéi. Az ipartársulat vezetősége sikerrel oldotta meg ezt a kérdést, mikor megnyerte Braun József zsolnai szabómestert egy szabászati tanfolyam megtartására. Braun József az állami iparfejlesztő intézet szakoktatója, aki teljesen új, saját tajálmányú módszere szerint dolgozik. Külföldi előadó körútját megszakítva, január 10. óla ismerteti szabómestereinkkel ezen új módszer szerinti szabást az ipartársulal tanteremmé alakított tanácstermében. Munkatársunknak alkalma volt részt venni egy ilyen előadáson és be szélgetni Braun mesterrel. 'Palán semmi sem bizonyítja annyira a tanfolyam jelentőségét, mint az, hogy a mi jókedélyű, tréfálkozó és bőbeszédű szabómestereink példás csendben és figyelemmel hallgatják a szabászok előtt sokáig megoldhatatlannak hill problémáknak megbízható módszerrel való megoldási lehetőségét. Kérdéseinkre a mester a következőket mondotta el: Kora ifjúságom óta a szabászatnak szenteltem az életemet, sokat tanultam, Budapesten, Párizsban, Londonban jártam, világhírű szabászok mellett dolgoztam, de végül is arra a meggyőződésre jutottam, hogy az elsőrendű szabászok azért tudnak elsőrendűi produkálni, mert velük született tehetségük, külön érzékük van a szabászathoz. Sajnos azonban, hogy ezen készségüknek másokkal való közlését kevesen tudják. Éreztem, tudtam, hogy valami hiányzik. Valamilyen műszer, egy segédeszköz, amelylyel a rendelő alakját rávetíthetem az anyagra, hogy azt olyanra szabhassam ki, hogy összeállítva, teljesen azt az alakot adja, akiről a mértéket vettem. Hosszú évekig tartó kísérletezés után sikerült megszerkesztenem ezt a segédeszközt, a »Somatométert«. Ez a kis műszer pontosan megmutatja már a mértékvételnél a testnek minden elhajlását, esetleges rendellenességét, vagy fogyatékosságát, anélkül, hogy a mértékvétel a rendesnél tovább tartana, vagy a rendelőt jobban igénybevenné. Ha már most az így veti mérték szerint és az ugyancsak általam megszerkeszlett szabás szerint készül az öltöny, akkor a legkényesebb rendelő is meg lesz elégedve már az első próbánál. Természetesen a Somatométer nem dolgozik senki helyett sem. .azt nontosan kell használni, meri mint afféle műszer, megkívánja, hogy pontosan dolgozzanak vele. A Somatométert Európa l egtöbb országában szabadalmaztattam. be is mulallam a kolléga uraknak a Köztársaság legtöbb számottevő városában. Szombaton aZ itteni tanfolyam befejeztével Budapestre utazom az ottani szabászegyesület meghívására, hogy az ottani kan,társak előtt bemutassam ezt a szabászaiban már régóta nélkülözött segédeszközt. De kértük a tanfolyam hallgatóinak a vélem névéi is. Az egyhangú felelet ez volt: — Hálásak vagyunk Braun karlársnak, hogy megismertette velünk módszerét, amely a szakember számára könnyen érthető, mert ez az új módszer a Somatoméber segítségével pontos alapot ad a szabáshoz. Ez a szabásmód megoldotta a szabászatnak éppen a leglényegesebb részét, a szabás technikáját. Teljes elismerés illeti meg városunk szabómestereit, hogy a kenyérkeresel gondjai közepette négy teljes héten keresztül 6—7 órát töltenek »iskolában«, hogy a mi kényes Ízlésünket és ideges kívánságainkat teljesíteni tudják. De dicséret illeti az ipartársulal vezetőségét is, hogy lehetővé telte tágjainak e tanfolyamon való részvételt, mely alkalmát ad tagjainak a szakmájukban való továbbképzésre, megdöntve azl a felelőtlenektől sokszor hangzott vádat, hogy az ipartársulal nem csinál semmit, csak adminisztrál. A komáromi ipartársulat nem csak adminisztrál. Hanem komoly, értékes munkát végez. Magyar I arabok egy nílusi szigeten Almásy László sivatagkutató legújabb felfedezése Egyiptomban Almásy László, a világhírű magyar repülő és sivatagkutató most megjelent »Levegőben... homokban« című könyvének egyik roppant érdekes fejezetében megkapóan izgalmas leírást ad a magyarok leszármazottaival való találkozásáról a Nílus szigetén. A kitűnő sivatagkutató Egyiptom—Sudán egyik határvárosában., Vádi Halfában betéj- egv arab benzinkereskedőhöz és megkérdezi, hogy ki szállíthatná cl a benzintartályait a túlsó partra. A továbbiakról így számol be a könyv: — Csak bízd rám. .nagyuram. Ibrahim rí Magyar majd pontosan elv,szel. így mondta: »magyar«, úgy, ahogyar csak mi magunk ejtjük ki nemzetünk nevét. — Miért nevezed a csónakost »el magyarnak«, effendi? — Mert magyar, ők ipgy nevezik a törzsüket. Nem arabok, nem berberinek. Magyar az valamennyi ott a szigeten. Szinte hihetetlen. Az a világosbőrű, sasorrú arab, aki tegnap áthozott a vizen, magvar nevű törzsből való? í J-Jr Sohasem hallottam ilyen törzsről a szudáni arabok között. De hiszen itt kuporodik kint az ajtó előtt. Behívtam. — Milyen törzsből származott, Ibrahim ? — A »magyar« törzsből. Odaátról a »magyarab« szigetről, nagyuram. — És honnan származik a te törzsed? — Messziről, nagyuram, „Ruhádból íEurópa). A »Nemza« (osztrák) országból hozott minket ide Soli man szultán vagy négyszáz évvel ezelőtt... A délután folyamán megjártam a »magyarab« szigetet. Vagy háromszázan lakják és lent az Asszuán közelében még egy csoportjuk él, körülbelül ugyanannyian. A jörzsfőnök távol volt, de a falu vénei mind összejöttek. Feltűnően világos arcszínű, sasorrú emberek. Amint így csoportban látom őket, azonnal feltűnt, hogy mások, mint a berberinek, vagy a szudáni arabok. Európából jöttünk Öntudatosan, büszkén mondottá,!»: — Nem vagyunk arabok! Európából telepítette ide őseinket a nagy törők szultán, Szolimán. Katonák voltak, határőrök, a nubiai feketék ellen. Ugyanakkor más országbeliek is jöttek őseinkkel a Nemza« (osztrák) országból. Azok Bosznából jöttek és Kasr Ibrahim várában telepítették le őket. (Romja ma is áll a Vádi Halfa és Asszuán közötti Nilusszakasz jobb partján.) őseink akkori sejkje Szendzser volt (nem arab név!), sírja a túlsó parton van, abban az ősi épületben, amely valamikor vár volt. — őseink aztán berber in lányokat vettek feleségül és megtanulták tőlük a »rután« (berber) nyelvet, azt beszéljük m ima az arab nyelven kivül. Vártuk a magyar testvéreket — Mi tudjuk, hogy vanntak »magyar pépek« (Európában. Ők testvéreink és mindig vártuk, hogy valaki eljöjjön közülük ide mihozzánk. Mélyen sajnáljuk, hogy a sejk nincsen itt, ő elmondaná leszármazásunk történetét., de ha ismét megtisztelsz látogatásoddal, nagyurunk, ő bizonyságot fog tenni arról, hogy testvérek vagyunk. Nem időzhettem sokáig a szigeten. Este az angol kormányzó vendége voltam. Természetesen tudomása volt arról, hogy a magva rab« sziget lakói külön törzs, de sohasem gondolt arra, hogy a török háborúk hadifoglyainak ivadékai. — Egészen mások, mint a berberiek. Szorgalmas, csendes emberek, soha sincsen velük baj. Jómódúak, mert itt is, Asszuánál is, szigeten laknak. Most, hogy ön felfedezte bennük elszakított honfitársainak ivadékait, magam is ráeszmélek, hogy gyakran feltűnt nékem világos arcbőrük és az araboktól elütő típusok. Egyébként jó katonák és hű szolgák. Érdekes, hogy Ön, aki már annyiszor járt itt nálunk. Vádi Halfában, még eddig sohasem hallott erről a törzsről. Levél Tátimból, a magyar faluból Amikor két hónap múlva visszatértem Kairóba, felgyülemlett postám között arab írású levelet találtam a szudáni repülőposta vádi-halfai bélyegzésével. íme a levél, ahogyan szóról-szóra, minden alaki változtatás nélkül lefordítottam : 1. Szaleli Oszmán Basir el Magyar levele a magyar faluból nagy urunkhoz, a magyarhoz, aki falunktól keletre. Békesség és üdv neki. 2. Hála legyen Állatinak, hogy megengedte, hogy mi megismertük nagyurunkat és a nagyurunk megismert bennünket. 3. Mi és ős nagyszüleink a mi falunkban, Tarimban, közel négyszáz éve... 4. És mi mindig vágyódtunk megismerkedni, mert hallottunk a magyar király országából újságot és nem mellettünk a hazába. 5. Mi mindnyájan egy és ugyanazon férfi ivadékai vagyunk: Ali el Magyaré és ivadékai Ibrahim el Magyarnak, aki ivadéka Szendzser cl Magyarnak, aki a mi ősapánk. 6. Aki Tarimban a mi anyánkkal. 7. Mi mintegy négyszázan vagyunk jelenlevők és távollevők. 8. És ez sürgős levél nagyurunkhoz. 9. Ha tudtam volna időnek előtte, akkor mondta volna annak a férfinak leszármazottjai egész teljességében. Most megtisztelt nagyurunk jelenléte és ez megsokszorosította becsületünket és az igazságot. 10. Ez a levél gyenge szolgádtól Szalef Oszmán Basir el Magyarlói, aki távollevő volt és aki sejkje a magyar falunak Tarimnak. írás az boszorkányokról Sárgult betűk a város levéltáréból Nem is annyira a boszorkányokról, mint inkább a boszorkánypörökről szólunk, melyek a város levéltárában őriztetnek több rém- és bűnpör közepette, stílszerűen az akkori időkhöz, vörös zsinórral átkötve. Csomóra valót tesz ki e szerencsétlen egyének száma, kik koruk tudatlanságának áldozataiként, boszorkányságért pörbe fogva elégettettek. Pedig a ma szemével nézve, bűnük, ha volt is, de solise oly nagy és súlyos, hogy e kegyetlen sorsot érdemelték volna, mentségük pedig az.hogy cselekedeteikkel jóakarólag szenvedő embertársaikon akartak segíteni. Kik voltak tulajdonképpen a komáromi boszorkányok? Éltük delét túlhaladott asszonyok, özvegyek, vagy pártában maradt öreg lányok, kik legtöbbször hívás nélkül vajúdó nőtársuk lakásán megjelenve önkéntes szolgálatot tettek; mely ha szerencsés lefolyású volt. némi anyagi hasznot hozott, de ha balul ütött ki, akkor okozójának tartották és mindjárt kész volt ellenük a vád. Ugyanez érte őket törések vagy sebek gyógyítása közben, ha annak fertőzése halálossá vált. Persze ekkor még nem ismerték a hygíéníát, sem a gyermekágyi lázat, s így a fertőzést, vagy vérmérgezést mindig rovásukra írták, de az is igaz, hogy magukat bizonyos misztikummal körülvéve tekintélyt és félelmet iparkodtak kelteni. Komárom város magisztrátusa által lefolytatott boszorkánypörök közül következőket őrzi a levéltár: Az 16ö8-ban máglyahalálra Ítélt Kis gOni Leltári gfiggj árusítás 1938. LQiJ 7/II.—19/11. Ml Alkalmi fUlPS vétel BÚTOROK Zilina Uíborod Spigská Nová Vés U«ti ni. r Bratislava NOVÉ-ZAMKY Noveveska 54. Komáromi utca. Kérjen képes árjegyzéket! Jánosáé töredék boszorkánypörét. Az 1674-ben máglyahalálra ítélt Bad tusit: Mária pőrét. Az 1698-ban halálra Ítélt Könczölné Panna tukősasszonv pöriratait. Az 1703-ban elitéit Varga Erzsébet. az 1716-ban máglyahalálra Ítélt Aladosy Zsuzska, az 1729-ben ■ máglyahalálra Ítélt Torna Zsuzska és az 1742-ben máglyahalálra iléll Diószegiig Andrásné Hegedűs Zsuzsanna pöriratail. (A Zsuzsákra rájárt a rúd!) A máglyán való elégetés a magistrate jelenlétében a hóhér által mindig ruha nélkül és a nagynyilvánosság előtt történt, s azt a város határában lévő égető helyen, a mai katonai kincstár tulajdonát képező sétatér tiszti tenniszpályájának helyén eszközölték. A máglyán elégett csontjait pedig összeszedve, zsákba téve a város akasztófájának tövében ásták el. A boszorkánypörök iratain kivül mint fentebb említettem, még sok rémes bűnpör iratait őrzi a levéltár, melyek közül megemlítést érdemel az 1750-ben Istenkáromlásért pörbe fogott Döme Mihály pőre, ki vétkéért a város hóhéra által három napon , át teljes számú (a hóhér végkimerülésig tarló) korbácsütést kapott. Az 1760- ban orgazdaság bűnében tétlenért Mészáros alias Sándor Mihály ügye, ki kínpadra házalván, bűnét így beváltván, akasztófán végeztetett ki. Az 1761- ben tolvajlásért elitéit Németh János, pőre, ki cselekedeteiért három rendbeli, hóhér általi tortúra után halál-; büntetéssel lakott. Az 1762-ben gyer-i mekgyilkosságért elitéit Szegfű Kata ügye, ki ezért hóhér általi fejvesztesre Ítéltetett, Az 1769-ben házasságtörésért elitéit Beké Pederné, ki ezért pallos általi fejvesztésre Ítéltetett. Az 1771-ben templomrablásért 50 botütésre ilélt Guláczi László, az 1788-ban gyermekgyilkosságért elitéit Vincze, Kata ügye, ki négy mostoha gyermekét meggyilkolva, hóhér pallosa által való fej vesztésre ítéltetett. És sok-sok más bűnpör, melyekre a végső pontot mindig a hóhér keze tette. Ez időkből származik a pellengérhez való kikötés, valamint a szégyenketrecbe való zárás büntetése is. A pellengérhez rendszerint súlyos bűnnel terhelt vádlottakat kötöttek ki, míg a szégyenketrecbe a károm kodókat, istentelen, vallást meg nem tartókat, pörlekedőket és megesett nőket csuktak be; Mindkettő ott állt a mai Széchenyi ucca torkolatát képező úgynevezett Ids vagy öreg piacon, a trinitariusok, később Ferencrendi barátok, most pedig a katonaság tulajdonát képező templom szomszédságában, hogy elrettentő példát mutasson a templomból ki jövő és arra haladó népnek. Ma már szép virágoskert van az egykori szégyenketrecek és büntető eszközök helyén és csak a szégvenkelrec ma is meglevő kulcsai emlékeztetnek rá, hogy egyidőben, valaha... régen... egykor... voltak. Farkas Péter. A KOMÁROMI LAPOK a magyarság tántoríthatatlan harcosa
