Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-31 / 53. szám

ötvenkilencedik évfolyam rádióműsort hozza Szómba!, 1938. december 31 Új év - új hii Komárom, — december 30. A haldokló év utolsó óráiban bú­­esút mondunk a letűnő esztendőnek és reménykedő lélekkel köszöntjük az eljövendő újévet, amely az ismeret­lenség ködös homályából kezd ki­bontakozni. Az elmúlt év a szinte vé­­gcnelküii izgalmak éve volt, telve olyan eseményekkel, amelyek a leg­több esetben váratlan meglepetésül szolgállak, bár a történések egymás­utánjában meg volt az okozati össze­függés és a történelmi fejlődés is. Feszült idegességben köszöntött re­ánk az újév, ez az idegesség nem­csak egy es országok életében volt ál­landó, hanem annak hatása messze országokra kiterjedt s habár az ese­mények színhelye Európa, sőt köze­lebbről Középeurópa volt, az egész világon nagy izgalmakat vallottak ki. Ausztriának Németországhoz való vérnélküli csatolása, a szudétanéine­­tek által lakott csehországi területek­nek a néinetbirodalomba történt be­kebelezése, Csehszlovákia lengyel­lakta területének Lengyelországhoz és a magyar Felvidéknek az Anya­országhoz való visszacsatolása olyan nagyhorderejű történelmi események, amelyek nemcsak új korszakot nyi­tottak Középeurópa történetében, ha­nem a különböző érdekelt nemzetek felszabadulását és a testvérnemze­tekkel egyesülését is előmozdították. Reánk, felszabadított magyarokra, különösen nagy jelentőséggel bírnak ezek az események, mert minket húsz, szenvedésekkel teljes év után szabadított ki egy olyan hatalom foj­togató karmaiból, amely végső céljá­ul az elnemzelieUenítést tűzte ki s amely a magyarságot végpusztulásra ítélte. Bár a trianoni békediklátum következtében Cseh-Sztovákiába be­belezett magyarság minden rendelke­zésére álló eszközzel törekedett el­lenségeivel szemben nemzeti és faji jogait megvédeni, csak reitendes har­cok árán sikerült megtartani magát abban a tengerben, amely állandó el­nyeléssel fenyegette. Már Cseh-Szlo­­vákia megalakulásakor kimondották a halálos Ítéletei ncmzclüukrc s a kétévtizedes küzdelem ennek az ité­telnek végrehajtása ellen folyt, any­­nyival is inkább, meri ellenfeleink nem váltogatták az eszközöket go­nosz szándékuk tervszerű és céltuda­tos elérésére. Felszabadulásunk nagy­szerű történelmi lénye egy új. boldo­gabb korszaknak, termékenyebb élet­nek kilátásait nyitotta meg előliünk, újra szabad ország szabad gyerme­kei leüünk, akik bekapcsolódunk drá­ga hazánk neinzctépílö munkájába s Okik örökre áldjuk azokat, akik fel­támadásunkat előmozdították s akik! megmentettek bennünket a pusztulás-/ tél, Az örök bála érzésével tekin­tünk főméltóságú Kormányzó Urunk­ra s n magyar kormány tagjaira, akik szívós kitartással, bölcs előrelátás­sal s törhetetlen hittel készítették elő a felszabadulás útja" és italával va­gyunk eltelve nagy tekintélyű szö­vetségesünk: Németország és Olasz­ország iránt, melynek vezetőt a sors­döntő időkben mellénk állottak és érdekünkben döntöttek. Nekünk csak az öröui és hála sza­va jöhet ajkunkra, ha visszagondo­lunk a letűnő esztendőre s bár fáj­dalommal emlékezünk meg azokról a Jaross miniszter Komáromban Megalakult az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga nyilvánítás kisérle. Az Egyesüli Ke­resztény Nemzeti Liga komáromi osz­tálya Beírtál Iván főispán bejelentése után kimondotta megalakulását s meg­alakította tisztikarát. Elnök lett: Bar-Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga csütörtökön délelőtt tartotta ko­máromi osztályának alakuló ütését. Az ülést Bariul Iván komárommegyei főispán nyitotta meg. Bartal Iván be­vezető szavaiban üdvözölte a megje­lenteket, rámutatva az osztály alaku­lásának különös jelentőségére. Majd dr. T jrzsay-Biber Gyula, a Liga orszá­gos ügyvezető elnöke szólalt föl. Tol­mácsolta gróf Teleki Pál kultuszmi­niszternek, a Liga elnökének üdvözle­tét, hangsúlyozta, hogy a küszöbön áll|ó új korszak új kötelességeket ró a magyarságra s megújhodott szvi­temet kíván. E meyújhodásban az út it a felvidéki magyarság jelölte ki. I)r. Viczián István alelnök, ny. állam­titkár ismertette a Liga célkitűzéseit, múltját s jövő feladatait. Ezekután Jaross Andor miniszter emelkedett szólásra. Jaross Andor többek között a következőket mondotta: — Mi, akik új magyar közéletet aka­runk: ellene vagyunk minden egyle­­tesdinek. A Keresztény Nemzeti Ligá­ra azonban mégis nagy szükség van, mert amíg nem lesz tökéletes egység a nemzet, a közéleti törekvések, az állam |s a magyar érdekek között, addig szük­ség van olyan célzatos társadalmi munkára, amely az egység felé vezet. Társadalmunk mai állapota hason­lít ahhoz az épülethez, amelyből hiányzik a fenntartó vast raver z­­szerkezet. Ezeket a traverzeket akar­juk most beépíteni és erősíteni. A pilléreket a magyarság csak a sa­ját maga műhelyében tudja kiková­csolni. Az ehhez való erőt a keresz­tény magyar lelkiségből merítjük. Szükségünk van erős keresztény lé­lekre, öntudatos magyar gerincre. Ma, amikor a kormány is ezt akarja, ne csodálkozzék senki azon, ha e cé­lok érdekében a szokottnál gyökere­sebb eszközökhöz nyúl. Bátran teheti ezt a kormány, mert a felelősséget vál­lalja is érte. A kormánynak ezzel a munkájával a Liga céljai is teljesedé­sükhöz közelednek. A felvidéki ma­gyarság előtt ez a célkitűzés nem új, mert a kisebbségi sorsban önkéntele­nül alakult ki s húsz évig ezzel a cél­kitűzéssel élt. Ezzel a szellemmel tud­ta társadalmi s politikai egységét ki­alakítani. A felvidéki magyarság húsz éven át megacélozódott erejét, megujho­­dott szellemét az egyetemes magyar célok szolgálatába állítja. Jaross Andor beszédét nagy tetszés­* Példátlan agitáció folyik Nyitrán Magyarország ellen A naavsuránvi szlovákok feavveres tüntetése A magyar kormány magyarázatot kért Prágától a területünkön folyó szlovák izgatásért tál Iván főispán, társelnök: Nagy Nán­dor, ügyvezető elnök: dr. Baranyay Dezső, alelnök: Schubert Tódor, Szon­­tágh Zoltán, titkár: Csizy István, pénz­táros: Gyalókay Miklós főjegyző: Végh Kálmán. Az ülést Bartal Iván főispán záró­szavai fejezték be. A résztvevők a Központi Szálló különtermében köz­ebéden vettek részt. — december 30. December 24-én az éjféli mise után Nagysurány községnek szlovák la­kossága tömegben az ottani csend­őrőrs elé vonult és a községnek Csehszlovákiához való visszacsato­lását követelte. Amikor a tömeg fellépése fenyegetővé vált, a csendőrörs azt szétoszlatta./ Másnap, karácsony első ünnepén, a délelőtti misé után a szlovák la­kosság újból tömeggé alakulva, de ez alkalommal már botokkal és ké­sekkel felfegyverkezve vonult a csendőrőrs elé. A csendőrörs a tömeg támadó feliépé­vel szemben és rendkívül szorongatott helyzetében kénytelen volt fegyverét használni. Ennek következtében, sajnos, egy sze­mély meghalt, többen pedig megsebe­sültek. A fenti tényállással kapcsolatban il­letékes helyen a következőket jelen­tették ki: Mindenekelőtt meg kell állapítani,/ hogy egész december 24-éig vér nél­kül sikerült a rendet és nyugalmak Nagysurány ban fenntartani, a követ­kező napon azonban a község szlovák lakossága fegy­veresen támadt neki az ottani ma­gyar karhatalmi közegeknek. I A sajnálatos esemény annak az agitációnak az eredmé­nye, amelyet amint az megállapít­ható volt, Nyitráról irányítanak és amely agitáció arra irányul, hogy Nagysurány községei csatolják visz­­sza Csehországhoz. Szükséges megemlíteni, hogy a nagysurányihoz hasonló agitáció volt észlelhető Hornját köz­ségben is, de olt sikerült azt vér­ontás nélkül elintézni. Az agitáció fennállásának bizo­nyítására szolgáló röplapok az il­letékes magyar helyek kezében van­nak. Ugyancsak nem jó szolgálatot tesznek a magyar-szlovák viszony­nak azok a szlovák vezető férfiak, akik a pozsonyi és a besztercebá­nyai rádión keresztül még tegnap is azt hirdették, hogy: »Igazuk van a komjátiaknak, a surá­­nyiaknak, akik minden erejükkel az anyaországhoz való visszatérésért küzdenek.« A magyar kormány legutóbb is kéz­zelfogható tanúbizonyságát adta an­nak, hogy jó viszonyban kíván élni szlovák szomszédjával és ezért a magyar kormányt egész különös módon és kínosan érinti a Nyitrá­­ról irányított állandó provokáció, amely, úgylátszik, a jó szomszédi viszony megzavarását tűzte ki cél­jául. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A budapesti csehszlovák ügyvivő szerdán délelőtt felkereste a külügy­miniszter állandó helyettesét és több folyó üggyel kapcsolatban felemlítette az ismretes nagysurányi esetet. Vörnle dr. követ utalt az ügyben tegnap kiadott közleményre, amely­ben máris megnyilvánult, hogy meny­nyire sajnálatosnak tartják az illeté­kes magyar körök az esetet. A külügyminiszter állandó helyet­tese ama biztos reményének adott kifejezési, hogy ez nem fog megis­métlődni, amennyiben a határmen­ti lakosságot kívülről nem izgatják. Illetékes helyen a fentiekhez hoz­záfűzik, hogy a magyar kormány diplomáciai úton magyarázatot kért a prágai kormánytól azért a veszedelmes iz­gatásért, amelyet magas állású szlo­vák politikusok írásban és a rádió igénybevételével magyar területen megindítottak. testvéreinkről, akik Európa különbö­ző államaiban szenvednek még rab­szolgaságban, mégis a szabadság leg­szentebb érzése fogja el szivünket a történelmi változásra, mert nemzeti jövőnket biztosítva látjuk. £s amilyen örömmel emlékezünk felszabadulá­sunkra, olyan reménykedéssel tekin­tünk a jövő elé, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar nem­zet ősi ereje, ösztönös akarata és ezer év viharában megaeélosodolt szívós­sága egy szebb és boldogabb kor­szaknak képezi megrendílhelellen fundamentumát, melyet meg nem őrölhet az idő, meg nem gyengíthet az ellen intrikája, a belső torzsalko­dás, mert az áll sziklaszilárdan s amint egy évezred viharait kiállta, ki fogja állani egy másik évezred meg­próbáltatásait is, — ha netalán ez vol­na osztályrészünk is. Hitünket meg­erősíti az a tudat, hogy minden ma­gyarnak rá kell ébrednie arra, hogy Magyarország életérdeke azt követeli valamennyi fiától, hogy minden szel­lemi és anyagi erőt a nemzet szolgá­latába állítsunk, mert csak így ér­hetjük el, hogy a még idegen álla­mok elnyomása alatt élő véreink fel­szabadulnak és a régi történelmi Ma­gyarország halárai visszaállíttatnak. Ezzel a törhetetlen hittel várjuk az új év felvirradlát s ezzel a gondolattal kívánunk boldog újévet minden ma­gyar testvérünknek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom