Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-12-17 / 51. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. december 17. & A D / O TÁL 5-ös öriáserösitésü pentodával, nagy peri manensdynamikus hangszóróval és hangkorreki ciós szerkezeti megoldással. Kapható minden Orion rádiókereskedőnél i A komáromi járás Az Egysült Magyar Párt komáromi járási kerülete Komáromban, a Városháza nagytermében december 19-én, hétfőn délelőtt 10 órakor járási pártértekezletet tart. Az értekezlet tárgysorozata: 1. Pártunk szervezeteinek újra munkába állítása 2. Gazdasági és szociális problémák. 3. Indítványok. Tekintettel a fontos pártérdekre, a járási elnökség kéri a pártszervezet vezetőit és tagjait, valamint a szakszervezetek és munkásszakosztályok vezetőit, hogy az értekezleten minél nagyobb számban jelenjenek meg. Mihály munkára megy Irta: Dániel Ferenc. Azt mondja Lekszi bácsi... de nem, megálljunk csak, nem lehet azt elmondani, csak úgy másodkézből. Legjobb, ha ő maga mondja. Hát ülünk az asztal , körül, pezsgetjük a szódát a jó hideg borba és akkor azt mondja Lekszi bácsi: — Tudjátok, az úgy kezdődött, hogy Zöld Marci végigcsámpázott a barakok között és nagy hallózással engem keresett. Zöld Marcit risztességes nevén úgy hívták, hogy Jákov Szimjonov, őrmester volt a cár hadseregében és nekünk parancsnokunk a turkesztáni fogolytáborban. Nagy darab, kövér ember volt Szimjonov úr, Szibériából került hozzánk s azért bánt velünk jól, mert emésztette őt is a honvágy és együtt szomorkodott velünk. Mink, magunk között Zöld Marcinak hívtuk, mert beteges zöld szint kent az arcára a turkesztáni kiima. A név rajta is ragadt. Még a maga katonái is csak úgy hívták, úgy magyarul, hogy Zöld Marci. Mondom, Szimjonov engem keresett. Tudott írni, de nem szeretett. Én voltam az írnoka. Akkor is valami transzport érkezett valahonnan, azt kellett beírni a könyvbe és eligazítani a barakokban, a többi magyar közé. Ott álltam a németek között és alkudoztam az amolyan rövid úton szerzett bakancsbőrre. Szimjonov rámhallózott és csak annyit mondott: Gyere, Daniil Martinovics, dolog van. Jaross miniszter vasárnap beszámolót mond Érsekújvárt és Léván — december 16. Az Egyesült Magyar Párt vezetősége december 18-án, vasárnap országos pártkongresszust akart tartani, azonban a polgári közigazgatás bevezetésével a párt valamennyi irányító tényezője annyira el van foglalva, hogy a kongresszus előkészítésére nem maradt idő. A pártvezetőség akként határozott, hogy az országos pártnapot január hó elejére halasztotta, azonban december 18-án, vasárnap Érsekújvárt és Léván fog népgyűlést tartani, amelyeken Jaross Andor miniszter nagyszabású beszámolót mond a politikai eseményekről, A miniszter az Egyesült Magyar Párt több politikusa fogja elkísérni s a népgyűléseken számos felszólalás fog történni. A felvidéki lakosság érthető nagy érdeklődéssel tekint Jaross miniszter megnyilatkozása elé. Szebbé csakis g ÉVA krém használata által lesz, mely rövid idő alatt eltünteti pattanásait, a bőrt bársonypuhává teszi. ÉVA krém szeplő ellen, éjjeli vagy nappali használatra. Ára 8'— Ké. ÉVA krém szappan Ára 4'— Kö. Beszerezhető: Szent Szív patika Komárom Naponta póstai szétküldés! Szijj Ferenc dr. és Fülöp Zsigmond előadása Pápán A pápai Jókai Kör nagysikerű Felvidéki estje A Pápai Jókai Kör magyar testvéri szeretettel hívta meg a Komáromi Jókai Egyesületet arra a minden mozzanatában magas színvonalon álló, pompás Felvidéki estre, melyet a Kör) december 11.-én rendezett a pápai ref. Nőnevelőintézet dísztermében, Pápa város előkelő társadalmának igen nagy érdeklődése mellett. Az esten Szijj Ferenc dr. elnök és Fülöp Zsigmond ügyv. elnök képviselték a Jóka i Egyesületet, mindaketten nagysikerű előadást tartottak. Az érkezőket a vasúinál nagy szeretettel fogadták s a ref. püspöki rezidenciába kísérték, ahol Medgyaszay Vince dunántúli kér. püspök látta őket vendégül. Az est hat órakor kezdődött a díszteremben, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség, mely őszinte szeretettel ünnepelte mindvégig a vendégeket. Az estet M e d g y a s z a y Vince püspök, a kör illusztris elnöke nyitotta meg magas szárnyalá'sú lx'széd - del, melegen üdvözölte Komárom reprezentánsait, akiket arra kért, hogy tolmácsolják a felszabadult Komáromnak a testvér Pápa város legforróbb köszöntését. Majd a kör kulturcéljairól beszélt és méltatta azt a. munkásságot, melyet a magyar közmívelődés és kultúra érdekében kifejt. A püspök-elnök szép beszédét nagy lelkesedéssel fogadta a hallgatóság. Szűnni nem akaró, lelkes tapssal fogadták Fülöp Zsigmondot, amikor megjelent a pódiumon és előadását feszült figyelemmel hallgatták végig. Fülöp Komáromról és pedig a városnak a cseh megszállás utolsó négy hetének izgalmas eseményeiről tartott előadást, amelyben az itt átélt történések idegemésztő fázisait vetítette a közönség elé, melyet teljes mértékben lekötött a fordulatos, eleven előadás. Az előadást sokszor megszakította a közönség kitörő tapsa, vagy hangos kacagása s a végén percekig tartó ovációval adózott a kiváló előadónak. A ref. Tanítóképző énekkara Rit o ó k István karnagy vezetésével Babits—Molnár: »Zsoltár« c. szerzeményét adta elő nagy precizitással, mely után Szijj Ferenc dr. a Jókai Egyesület kitűnő elnöke tartotta meg előadását. Felzúgó, meleg tapsokban tört ki a közönség, Szijj dr.-nak az emelvényre való fellépésekor, amely percekig tartott. Szijj elnök »A Komáromi Jókai Egyesület huszonhat éve« Komáromi irodánk részére fiatal férfitisztviselőt keresünk, aki a helyi viszonyokat ismeri. (Komáromi születésűt előnyben részesítünk.) Kézírásos ajánlatot kérünk a fizetési igény megjelölésével. Fried Kálmán és Fin. A mi barakunk valamikor kozáklovak istállója volt. Azt vályoggal befalazták, abból lett a mi lakásunk. A hajdani zaboskamrát meg Szimjonov rendezte be irodának és lakásnak, ott állott a transzport, lekonyulva, nagyon fáradtan. Szamarkandból jöttek, munkáról. Legelőször is azt mondom nekik: — Aki magyar, lépjen elő. Előre igyekezett mind, egy kivételével. Elzászi francia volt ez az egy, de ez is közénk kéredzkedett, a magyar j barakba. Egy őszes bajuszú, csontos, i soványképű ember állott legelöl, lát: szott rajta, hogy nagyon akar valamit. | No, lássuk csak mit? — Magát hogy hívják? — Engem, testvér, Géczy Miháíly| nak. j — Géczy? — Dunántúli ugye? — Nem én, testvér. Tiszapalkonyai vagyok. Borsodmegye, tiszapalkonyai. Beírom. Első szakasz, jelentkezik Ipi tizedes úrnál, az is palkonyai. Beírtam, aztán beosztottam mind. Szedték a bútort és mentek a helyükre. Csak Géczy Mihály maradt ott; még mindig akart tán valamit? — No födi, te nem mégy? Kotorászott valami után a cókmókja között. Előkapart egy csinos teacsomagot és lapdáztatta a tenyerén. — Én csak azt akarom kérni, — mondta csendesen, szomorkodva is, komolyan is —, hogy mihint munkára kell menni, éngem kűdj, testvér. Megmutatta a fehér teacsomagot, hogy milyen szép. — De nem akármilyen munkára, mert akármilyenre én nem megyek. — Nem-e? — Nem én, testvér. Elég volt már nekem a gyárakból. Vatagyár, olajgyár, teagyár, — nekem már elég volt. Most is onnan gyöttünk, Szamarkandból, a teagyárból, a Kuzneczovtól. Abba se volt levegő, egy csepp se. Ott ülni egész nap, oszt válogatni a tealevelet — úgy meguntam, hogy no. Idenézz, testvér. Ládd-e, ez a tea, ami itt van a kezembe, olyan, amilyet csak a kínai császár iszik. Olyan a szaga, hogy olyan nincs még egy a világon. Meg az ereje is olyan csoda, hogy ha egy kis csájnikkal megiszol belőle, hát egészen berúgsz tőle, oszt tündérekkel álmodok Nesze, testvér, neked adom, kedves egészségedre. Ideadta. — Osztán vigyázz, csak egy csipetet tegyél belőle a csájnik fenekére. Ez a tea nem akármilyen tea. Szóval megvesztegetett a Géczy Mihály. Ideadta a legjobbat, amije volt neki, mert nem akart a barakban tétlenül heverni, nem akart az orosz raktárakban ingyen dolgozni, vagy sírt ásni a temetőn, rakodni a vasútállomáson, udvart sepreni, fát vágni, kondért pucolni a kormányzói palotában. Hiszen tudta, hogy mink Taskentben csak ezt végezzük. Munka kellett neki. Olyan, amilyent ő is szeret. Csak rá kellett nézni s mingyárt gondolhatta az ember, hogy föld után vágyakozik. Tavasz volt akkor, szép, szelíd Turkesztáni tavasz, ilyenkor szerencséje címen ismertette azt a hősies kulturmunkát, amelyet a Jókai Egyesület a megszállás idején kifejtett s rámutatott arra a felsőbbrendű nemzeti hivatásra, amelyet betöltött a nehéz viszonyok közölt. A mélyenjáró, hatalmas előadás igen meleg elismerésben részesült, többször megtapsolták és a befejezésnél tüntető meleg, ünneplésben részesítették Szijj elnököt. Kedves és hangulatteljes történetet írt cs olvasott fel az esten László Géza tanár, aki »Rimaszombat« címen egy árva kis fiú meghatóan felemelő rajzát mutatta be a közönségnek. Melegen megtapsolta a hallgatóság, melynek igen tetszett a sikerült elbeszélés. A ref. Tanítóképző vegyeskara több zamatos magyar dalt, majd Koudela »Babylonnak vizei mellett« c. remek karát és Ritoók Istvánnak két szép szerzeményét énekelte el sikerültén. A Himnusz eléneklésével ért véget a nagysikerű Felvidéki est. Ulána a Pápai Kaszinó nagytermében a vendégek tiszteletére társasvacsorát rendeztek, amelyen sokan vettek részt Pápa társadalmi életének vezetői közül. A Jókai Egyesület reprezentánsait Konkoly T h e g e Sándor dr. kormányfőtanácsos köszöntötte, a város nevében U z o r y Kálmán dr. h. polgármester üdvözölte a vendégeket, kívülük még sikerült pohárköszöntőket mondottak Jókai Ihász Miklós dr. kormányfő tanácsos, Marisa Dániel ezredes, Horváth Géza főg. tanár, Pongrácz József teol. tanár. A szives üdvözléseket Szijj Ferenc dr. és Fülöp Zsigmond városbíró meleg szavakkal köszönte meg. A társaság, melynek soraiban hölgyek is résztvettek, az éjjeli órákig a legjobb hangulatban maradt együtt. van itt az ilyen Géczy Mihály-féle embereknek. Az is volt. Harmadnapra beállított egy orosz asszony a táborparancsnokságna. Messziről jött, valahonnan a Szir-Darja völgyéből. Szomorú volt, csontos volt, dohos olajszagot terjesztett, mint minden orosz parasztasszony. Munkás kellett neki, egyetlen erősember a gazdájától elárvult földjére, Szimjonov lehozta hozzánk a barakba. Ha földre kellett munkáskéz, csak mitőlünk vitték. Géczy Mihály a fal tövében ült a füvön és a gyenge, szelíd nappal süttette magát. Mink meg Szimjonowal tanácskoztunk egy kicsit a zaboskamra: előtt. Ott állt a muzsikné csendesen, lesütött szemmel, kezében lógatta a keleti díszekkel televarrott szeredást és várta az emberét. Ugyan melyik lesz? Ugyan milyen lesz? Odaszólok Mihálynak: — No, födi, itt a munka. Ez épp neked való. Mihály pislogatott felénk. Sejtette már, miről van szó. Méregette az aszszonyt tetőtől-talpig latolgatta a dagadt szeredást, abban fehér kenyér meg szalonna várja a gazdáját, az biztos. De nem moccant. Ült tovább a napon, a szemével meg a feje intésével hívta az asszonyt és mi is küldtük, hogy eredj lelkem, ez a derék vengerci lesz az embered, ez ért a földhöz, ez igen, ismerkedjetek, alkudjatok meg. A muzsikné ment is. Odaguggolt Mihály mellé a fűre s már bontogatta is a szeredását. Kirakta Mihály elé a
